Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Drámai k^Uemí'nyHábador. Az csaJtszemednek réme csak.Csilla. De nézd, mi könnyden repfilHajó az, barna nagy hajó.Mint a gyors sólyom, úgy sietCsillának jó hírt mondani.Hábador. Nem jó hírt j az mondani,Az egy setétl fergeteg.Jer, a berekben enyhelyed.Jer, itt ne várd meg a vihart.Csilla. Oh, nem setétl fergeteg,Hajó az, Szármaszeg fell,Mely visszahozza hsömet.Nézzed vitorlás árboczit.Nézzed kerekded termetét,S zászlóját nézzed fenn ell.Fehér az, mint a téli domb,S azt mondta Horva mentekor,Mint Csilla keble halmai.Hábador. Az egy hattyúnak szárnya volt,Mely elrepült a vész ell,S csendest) hazában kér tanyát.Jer! késned immár nem szabadCsilla. Hagyd néznem, oh sz ! a hajót,Csak egy kissé hagyd nézni még!Hábador. Nem, e nyílhegyre! nem tovább.Föl ! e tetkön van helyed.Csilla. Ah, nincs hát többé irgalom?Heverj itt, arczom fátyola!Tán megjön a hs, fölveszen,S hséggel hordoz fegyverén.Hábador. Ez lesz boszúmnak kezdete :Sziklás üregbe rejtem t.Gyászára térjen Horva meg,És honn ne lelje kedvesét.S ha majd futtában, mint agár,Buvában, mint bús gerlicze.Úgy kezd elveszni sajnosán,Csak akkor lássa HábadortA sírok szélén állani. íei.)