Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

1 8 fíábador.Törd össze bnös hangszerét.És a tengerbe szórd tova.Most el, vitézek! fenn lobogSzárnyas vitorlánk árboczán.El a szigetbe! a ki hs,Kövesse Horvát fegyvere. (Ei.)Hábador. Kergessen a halálnak osíora,Kevélység rabja, tégedet,Dühös szélvészek zzenek,S ne hagyják érni révedet.Ugassanak meg a szirt öblei,S midn ellök futva fut hajód.A csillagok ne hintsenek sugárt.De égj meg, égjen alattad a hab is,Hogy el ne oltsa lángodat. -Gyalázat! a vén HábadortKi fogja megbecsülni még?Átok, halál, átok, halál reád.Hol zengjen még ezentúl énekem.Ha itt nem, itt, e gyászhelyen ? —De megvan. Itt egy elveszettKézíj hever, s húrján szárnyas nyila.Elhagyva, mint a sánta vad.Megvetve, mint te, Hábador.Hah! ez legyen most lantom, ezKisérje bánatomnak hangjait.Nem harczot és szerelmet dallok én,Nem! a halálnak mondok éneket.Szörnyt, hogy hangja sírokat repeszszen,S az élet kedvét porba ássa el.Homonna! te meg fogsz engem hallani.Még csendesek fenyéred, völgyeid ;De megpendítem bennök húromat,S kieresztem a haragnak menykövét.Hogy elmenjen, s megüsse tölgyedet.Azt a büszkét, ki híremben megölt.Hah! majd esésétl fog zengeniA csendnek völgye, s széltiben