Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Drámai költemény. 109Mint a haláJmadár, repültSetéten a setét habok fölött,S recsegtek a nagy árboczok.Nem mertem a haboknak mondaniNyeljétek t el, oh habok!Mert rajtok ingott Gyámol isNem mertem a szirtnek kiáltaniTörd össze, oh szirti mszerét,Okádj rá gyilkoló tzetiMert ott volt rajta Tengemér.Üresnek leltem a lakot,Oh hs! és hozzád bujdosám.Hogy lássad Csilla könnyeit,S az elhagyottat el ne hagyd.HoRVA. Vigasztalódjál, gyenge szív!Még visszatér örömkorod.Szemedben lelked szép egétNe háborítsa földi vész.ím, Horva fölkél pártodon,S egész világgal szembe szállni kész.Csupor (a haddal). Hallottuk, Horva! pajzsodat,S kardot ragadtunk és nyilat.Hallottuk a lány bús szavát,S szivünkben fölkelt a harag.Oh, mondd, vezérek nemzete!Te mint a felhk tzfia.Mink, mint a csattogó sasok,Menjünk-e Zádorág felé,Menjünk-e Szármaszeg felé,Ádáz Korondárt rontani ?Horva. Hallottad, égszem leányiMerész Csupornak szózatát?Dörg, halálos szózat az.Mint a nehézkes fellegé.Szeretlek, mint szemfényemet,Mint a verfény a tett,De, ah mosolygó ajkidatSzép Csilla! rejtsd el addig is,Mig harczaimból megjövök.