Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

a Salamon király.Géza. Ereszd le hát a czímert addig is,És várd be Lászlót: ötét küldöm el,majd megrzi czímerem becsét.Salamon (berohan).(Elmegy. Bátor baljával leereszti a zászlót.)S te most is élsz? még hányszor öljelek meg?Bátor. A j6 ügyért még százszor is, ha tudsz.De én még élek, s bírom kardomat.Salamon. Halj, vakmer, hát, s vesd el kardodat.(Mikor össze akarnak csapni, László megjelen.)László. Emeld a zászlót. Bátor, itt vagyok.Minden világ hadd lássa, hogy' vesz el.Ki dúlni készül Géza czímerét.Salamon (iszonyodva). Hah, mely tekintet!László. Salamoni állj el.Elég volt már e szörny gyilkolás,Ne veszszen a nép, víj itt meg velem.Salamon. Víjon meg, a kiördög, mint te vagy,Én emberekkel harczolok. (El.)László (kardját leeresztve). J^^gY Isten !Ez hát a vég, mely vakmerket ér?(A Salamon után nyomulókhoz.)Megálljatok, ne zzön senki is.A mely hadat ránk hajtott a király.Oszolva van már, nem fog ártani.AKOS (egy csapattal visszatér).Uram, kegyelmet I elhagyott királyunkÁtokkal rakva bennünket s magát.Kivált közülünk, s mint az éji rém.Fut a tetkön megriadt lován.Mi, hogy tovább ne veszszen nemzetünk,Gézát királynak kérjük, s hódolunk.László. Legyen meg, a mit kértek, s nemzetünkE változást érezze boldogul.Csak itt, hol ennyi vérünk elfolya,E gyász helyén ne kezdjünk semmit is.Fut a király, hatalma törve van,De a hadat vernek arczainKöny áradoz, s a bús kebelbe hull.