Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 99Ki a karddal, vagy tüstént átdöföm.Pokol faj 1 undok melledet.ViD (magában).Kétes a csata,S én most leginkább rzöm éltemet. (Ernyeihez.)Engeszteldjél, ErnyeiErnyei. Nem távozom, míg földet nem harapsz.V]D (hirtelen megtámadva).VeSZSZ hát el, agg eb. (Harczolnak, Vid elesik.)Ernyej. Halálod óráján is álnok ember,Veszsz, s vidd magaddal a pártok dühét.Oh most megint szabadon piheghetek.Szép hon! neked, királyom, néked isÁldoztam immár ; most majd a csatákHaragja engem is föl áldoz and.Amarra hallom zúgni Morva népét,Villogni látom közte a vezért.Ott kell ma hírt keresnem, vagy halált.(Bátor j, Ernyei indul.)Bátor. Ne is siess olyan nagyon, vitéz.Itt hasztalan futsz a halál ellElér karom, ha szárnyat öltesz is.Ernyei (megáii). Osmerd az embert: aztán gúnyolódj'.Bátor. Hogy gúnyt ne szenvedj állj meg, és ne fuss.Ernyei. Megállok ott, hol illik és szabadDe most ereszsz, magyarral nem vivk.Bátor. Nem ; mert vasától félted brödet.Ernyej. Ha vérét a magyar nem kedveli.Bár félne hát, s egymást ne rontaná.S te tudd, szavaddal hasztalan ingerelsz.Ki e kebelt haragra gyujthatá.Egy volt hazánkban, és az már nem él.De harcztalan még sem megyek ma el.Nézzed, hol a külföldnek gyermekeDúl, s honfi vérben gázol dölyfösen,Majd ott találok én bajt, s bajvívót.Bátor. Akárki vagy, tudd, és ne tétovázz.Azok, kik a külföldrl jöttének.Barátaink, s ha ket üldözöd,