Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik fetvonds.^JIBátor. Útban sem állhat többé senki már.Mint szirtdarabbal forgó áradat,Harsogva száll le haddal a király.És kardja élén hozza válaszát.László. Fel hát, vitézek, itt a vég csata.Te bátya, balra. Ottó, jobbra kelj.Én majd középen várom a veszélyt.László s az ország I rajta társaim. (El.)Ottó. Biz' Isten! jó lesz, szép lesz úgy haladnunk.Hah! mily csikorgás lesz, ha összeérKarunk az ütközetnek síkjain.Ölelkezésünk egy serget fog el,S ezernyi élet fúl meg vas szivünkön.László s az ország! morvák, el velem! (El.)Géza. El hát, búsongó lélek, el te is.Isten! tudója minden érzetemnek,Nem kérek tled véres gyzedelmetKezedbe nyugtatom le sorsomat.S ha már ki van jegyezve vég napom.Poromba szállok, és megáldalak. (El.)(Csatazaj hallik messzirl, nem sokára j Bátor.)Bátor. Megbüntetve sorsom angyalától.Mely eltiporta földi mennyemet,Kegyetlenül vas pályán töltöm elÖrök hadakban ifjúságomat.De vas kebelhez lágy panasz nem illik.Zúduljatok hát, gyilkoló csaták.Kelj fel te is, setétség fellege.Villám, zavarj meg földet és eget,Hogy míg körlem csattog és dörög.Lecsillapodjék bels háborúm.László s az ország! rajta bajnokok.(Elrohan, utána többen, kiáltván;« László s az ország!)))(Nem sokára Vid j.)ViD. Gyilkos haraggal forr az ütközet,Nyögés, kiáltás s érez zaj jár együttPorfellegekben a gyász ég alatt,S mindenfelé, mint a lélekharang,Vörösmarty munkái. 111. 7