Szám - PTE Általános Orvostudományi Kar - Pécsi Tudományegyetem

39Atanszéki tevékenység eddigi eredményei1. 2008. november: nemzetközi részvétellel IV. SürgõsségiOrvostani Kongresszus,2. 2009. április: közös amerikai - magyar Sürgõsségi OrvostaniKonferencia,3. 2011. április: egyhetes oxyológiai – sürgõsségi orvostaniszintentartó/ szakvizsga felkészítõ kreditpontos kurzus, továbbá4. a sürgõsségi orvostannak, mint önálló (pre- és intrahospitalis)diszciplinának országosan egységesített egyetemikurrikulumának kidolgozása, (mely megfelel az európaikurrikulumnak), s amelyet a Szakmai Kollégium elfogadott,5. az oxyológiai-sürgõsségi orvostan szakorvosi kurrikulumánakkidolgozása, továbbá,6. a második (vagy következõ) megszerezhetõ alapszakvizsgakurrikulumának kidolgozása, melyeket a Szakmai Kollégiumugyancsak elfogadott,7. a Massachusettsi Egyetem és a Pécsi Tudományi Egyetemsürgõsségi szakembereinek programegyesítése, elsõsorbanrezidens csere-képzés, továbbá szakorvosok továbbképzésévelkapcsolatban.A pozitívumok mellett megoldásra váró problémák1) A rendkívül megterhelõ, nagy felelõsséggel járó és magaskockázatú sürgõsségi munka méltánytalan alulfizetése miatthárom szakorvos távozott az SBF-rõl, három másikugyancsak jelezte az említettek miatti távozási szándékát,így nem hogy a nappali három, éjszakai két szakorvos-felállástnem sikerült megszervezni, hanem pl. a jelen októberihónapban csak 12 nappali mûszakban dolgozik két szakorvos,19 nappali mûszakban mindössze egy szakorvos fogadjaa sürgõsségi ellátásra szorulókat.2) létszámhiány miatt mindössze egyetlen orvos tudta elkezdenia sürgõsségi szakvizsgához szükséges képzését.3) Abeosztható rezidensek száma drámaian csökkent.4) Abeosztható szakápolók száma már csak 26.5) Az ágyak 50%-a nem rendelkezik monitorral, a “point ofcare” megvalósulása csak részlegesen sikerült.6) Szociális munkás felvételét minden küzdelem ellenéresem sikerült elérni, az adminisztráció bõvítése, s a beteghordófiúk létszámának emelése ugyancsak kudarcba fulladt.Jövõ, fejlesztési tervek1. a 2013-ban megnyíló új sürgõsségi betegellátó osztály (leendõintézet) mindössze 1-2 sürgõsségi szakorvossal fogjamegkezdeni mûködését, a többséget jelentõ traumatológusorvosok mellett a belklinikákat továbbra is terhelni fogja aszakorvosokat érintõ beforgási kényszer, nem beszélve arról,hogy mivel „egykapus-rendszer” fog mûködni, azegyéb társszakmáknak (pl: neurológia, szemészet, stb.) isrészvételi feladatokat kell vállalni,2. bármennyire korszerûnek tûnik majd az új SBOkubatúrája, 13 fektetõ ággyal mûködésképtelen lesz. Hazaiés nemzetközi adatok alapján egy sürgõsségi egység “jó –mûködésének” feltétele az elegendõ fektetõ kapacitás, aTIOP 2.2.2-ben elfogadott betegforgalmi mutatókhoz öszszesenlegalább kétszer ennyi ágyra lenne szükség, tehát a13 “befogadott” mellé további ágyak biztosítása szükséges.A probléma számtalanszor került felvetésre, számosalternatív (és kivitelezhetõ) megoldást dolgoztunk ki, aprobléma megértõ fülekre talált, de érdemi lépés nem történt.2010. január 1-jével tehát útjára indult egy korszerû szemléletetfelvállaló betegellátási szisztéma, minden szándék és igyekezetellenére azonban érezhetõ a kudarc fenyegetése. Az elnevezéshez(Sürgõsségi Betegfogadóhely) rendelt személyi és tárgyi feltételekhezképest a sürgõsségi egység sürgõsségi osztálynak megfelelõtevékenységet végez. Nem értek egyet azzal a többször hangoztatottfrázissal, hogy ez egy “átmeneti idõszak”. A sürgõsségibetegellátásban (és a belépõ betegeknek!) nincs “átmeneti” fázisa,ilyen forgalom és betegségspektrum mellett a tevékenységegyértelmûen “sürgõsségi”, az ehhez szükséges személyi és tárgyifeltételek biztosítása nevezéktantól függetlenül megoldandófeladat.Eddigi tapasztalatok alapján felmerül a kérdés, hogy akarjuk-e valójábanaz SBO-t, akarjuk-e, hogy egyetemünk keretében az akut,sürgõs betegek ellátását az elfogadott nemzetközi és hazai standardoknakmegfelelõ struktúrával és funkciókkal lássuk el. Ha kérdésreadott válaszunk “igen”, tudomásul kell vennünk, hogy ennekszemélyi, tárgyi és anyagi feltételeit meg kell teremteni.Figyelembe kell venni, hogy ennek elmulasztása fenyegeti azegyetem gyógyító és oktatói (!) feladatait, így az egyetem akkreditációjátis. Felelõsek vagyunk ennek megteremtéséért és mûködtetéséért,hiszen az egészségügyi kormányzat szinte napontahangoztatott prioritást adott a sürgõsségi betegellátásnak (Semmelweis-terv).Hiába fejlesztik régiónkban a mentõszolgálatot(napjainkban éppen terítéken van a légi mentés bázisának létesítéserégiónkban: Pécsett vagy Szekszárdon!), ha nincs megfelelõenfelkészült, felszerelt, kellõ orvosi és szakdolgozói létszámmalmûködõ háttér fogadóintézet.Sajnos az anyagi megbecsülés kérdését nem lehet kikerülni.Az ország megyei és fõvárosi kórházaiban az SBO-n dolgozók fizetése3-4-szeres az intézetünkben dolgozók béréhez viszonyítva.Az orvosok felmondásának és távozásának az egyik leglényegesebbindoka az alacsony bér, mint ahogy annak is, hogy az országkülönbözõ részeirõl jelentkezõ 16 szakorvos (sürgõsségi, intenzívesés belgyógyász) sem hajlandó egyetemi sürgõsségi rendszerünkbendolgozni, bár belépési szándékukat változatlanul fenntartják.Tudomásul kell vennünk, hogy a fiatal és idõsebb kollégákcsak megfelelõ fizetésért vállalják ezt az egyébként rendkívülfárasztó, de nagy szakmai kihívást jelentõ gyógyító és oktató tevékenységet.Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ismét felvetem, hogy szülessenegyértelmû állásfoglalás és döntés abban, akarja-e egyetemünk,hogy legyen jól mûködõ SBO-ja és Sürgõsségi OrvostaniTanszéke. Ha ez a valós szándék, akkor fenntartás és kritizálásnélkül adja meg azt a támogatást, ami ehhez szükséges, s ehhezszemélyesen kérem minden szakma, minden sürgõsségi ellátásbanérdekelt klinikus és szakember támogatását, segítségét.Dr. Sárosi IstvánPécsi TudományegyetemSürgõsségi Orvostani Tanszék vezetõje2011 NOVEMBER – DECEMBER