Szám - PTE Általános Orvostudományi Kar - Pécsi Tudományegyetem

11nõgyógyász társadalomnak. Lajos professzor minden idõkegyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar nõgyógyászprofesszora volt.„Amit másokért teszünk, az fennmarad mindörökre, amitmagunkért, az elmúlik velünk együtt.”Lajos professzor mindig csak másokért tett, szívvellélekkel és hihetetlen tudással. Hálát adok a sorsnak, hogymellette dolgozhattam, tanítványa lehettem és büszke vagyokarra, hogy az általa vezetett klinikán, ahova õ hívott meg,intézetvezetõ professzor voltam.Wass Albert írja:„És lészen csillagfordulás megint, miként hirdeti a biblia:megméretik az embernek fias ki mint vetett, azonképpen arat.Mert elfut a víz és csak a kõ marad,De a kõ marad.”Goethe szavaival élve: „Hiszen addig él az ember, amígemlékeznek rá.”Biztos vagyok abban, hogy Lajos professzorra örökké fogemlékezni nem csak a nõgyógyász-társadalom, hanem mindazokakik ismerték. Köszönet illeti az egyetem vezetését Lajosprofesszor dombormûvének az elhelyezéséért. A dombormûemlékeztessen bennünket és törekedjünk a betegekkel, az édesanyákkalszembeni alázatra és emberi méltóságra, ami õt,Lajos professzort jellemezte.Kiss Tibor professzorról dr. Szilágyi Károly emlékezett meg.Dr. Kiss Tibor1922-2009Dr. Kiss Tibor 1922. augusztus 20-án született Budapesten.Egyetemi tanulmányait Halle-ban és Budapesten végezte. 1945.március 31-én avatták orvosdoktorrá Halle-ban, majd 1946. december16-án a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.1941-tõl a budapesti Anatómiai Intézetben, majd 1947-tõl 1951-iga pécsi Anatómiai Intézetben Szentágothai János mellett dolgozott.Sebészetbõl, traumatológiából, érsebészetbõl szakvizsgázott.1951-ben a pécsi II. sz. Sebészeti Klinikára került Kudász Józsefprofesszorhoz, majd az I. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott PókaLászló professzor mellett 1959-tõl. 1969-ben a POTE II. sz. SebészetiKlinika igazgatójának nevezték ki, 1979-tõl pedig átvette azI. sz. Sebészeti Klinika igazgatását is, és pályája végéig, 1992-esnyugdíjba vonulásáig mindkét klinikát vezette. 1985 és 1991 közötta POTE rektorhelyettesi teendõit is ellátta.Anatómusként a szimpatikus idegrendszer kutatásával foglalkozott,disszertációját is e témakörben írta. Tagja volt az elsõ pécsiszívsebészeti munkacsoportnak, maga is végzett zárt szívmûtéteket.Sokat foglalkozott a perifériás keringési zavarok kérdéseivelis. Vezetésével épült ki a modern érsebészet a pécsi egyetemen.1969-ben a pécsi II. sz. Sebészeti Klinikán megalapította az elsõvidéki érsebészeti centrumot. Nevéhez fûzõdik a hazai laparoszkópossebészet bevezetése, õ végezte az elsõ ilyen mûtétet Magyarországon.Tudományos dolgozatainak száma 160, több jegyzetet éskönyvfejezetet írt. Közleményeiben foglalkozott a szimpatikusidegrendszer elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a végtagkeringéspatofiziológiájának elméleti és gyakorlati problémáival. 1984-bena Balassa Emlékérmet, 1987-ben pedig a Soltész Emlékérmetnyerte el.Kiss professzor halálával a pécsi klinikum nagy formátumú,szakmáját biztosan uraló, tanítványok több generációját magasszinten képzõ oktatóját, iskolateremtõjét vesztette el.Szakmai méltatást az elhangzotton kívül is sok helyen olvashatunkprofesszor úrról, színezhetjük ezeket az irodalomból vagy nagyéletbölcselõk tanításaiból vett idézetekkel. Egy dombormû elhelyezéseaz emlékezés egy része, egy arc, egy név, egy évszám. KissTibort az itt jelenlévõkközülsokan még személyesenismerték.A fiatalabbgenerációnak lehet,hogy csakegy nevet jelent,aki ettõl-eddig azegyetem sebészprofesszora volt.Nekik a dombormûmögött nemjelenik meg amûtõ elõterébenmûtétjére kissétürelmetlenül várakozó,máskorDr. Kiss Tibortürelmesen oktatóember, aki idõhiányában sokszor kettesével vette a lépcsõket a mûtõbõl a professzoriszobáig vagy vissza, akinek néhány tõmondatából vagyszemvillantásából tudtuk, mit kell tenni. Kiss professzor a porosztípusú orvosi iskola utolsó képviselõinek egyike volt, aki nagy elõdei,mesterei hagyományait, ismereteit a kornak megfelelõen alakítottaát, és adta tovább. Sokat tanultunk tõle, egyértelmû, gyorsdöntéseibõl, sokat adott át kifogyhatatlan sebészi ismereteibõl, manualitásából,de sokat tanultunk, bár nem illendõ dolog kimondani,de hibáiból is. Mert az ember hibázik is. Az aktív évek után ismegõrizte frissességét, testi-szellemi harmóniáját. Sokszor hívtukmeg irodalmi referátumokra, mindig szívesen jött. Találkozhattunkvele az utcán tempós sétái során, ballonkabátjában, sildes sapkájában.Szellemi frissességgel beszélt bármilyen témáról, de szemében,szavai mögött érezni lehetett a meg nem értett, méltatlannaktartott mellõzöttség sérelmét.Az ismert mondást, hogy „mit ér a harag hatalom nélkül” többszörhallottuk tõle. Ebben benne voltak munkássága végének történései,de valószínû az idõ múlásának, a megváltoztathatatlan valóságnaka felismerése is. Az irigylésre méltó testi-lelki harmóniasokáig birtokában volt, de õ is ember volt, a sorsot, ennek a harmóniánaka felbomlását nem kerülhette el.Sok tanítvány, tisztelõ hajt most fejet a dombormû elõtt, emlékezzünkés ismét búcsúzzunk Kiss Tibor professzor úrtól!2011 NOVEMBER – DECEMBER