Lucinda! - Könyvmolyképző

Danyiil a párkányra lépett, és mereven nézte a lány besötétítettablakát. – És mi a rossz hír akkor?– Attól tartok, túl sok az, amit én sem tudok. Képtelen vagyokmegjósolni az időutazása következményeit. Rá kell találnom, hogymegállítsam, mielőtt túl késő lesz.Lenn az utcán felharsant egy sziréna. Véget ért a légitámadás. Azoroszok nemsokára átfésülik a várost túlélők után kutatva.Daniel az emlékfoszlányai között kutatott. Luce még visszábbmegy, de vajon melyik életébe? Megfordult, és szigorúan korábbi énjérenézett: – Te is emlékszel, igaz?– Arra… hogy visszamegy?– Igen. De vajon, milyen messzire vissza? – Egyszerre beszéltek,miközben a sötét utcát bámulták.– És hol áll majd meg? – kérdezte Daniel váratlanul, hátrálva apárkány szélétől. Szemét behunyva mély levegőt vett. – Luce megváltozott.Olyan… – Szinte érezte a lány illatát. Tiszta, szeplőtlenfény, akár a napsugár. – Valami alapjaiban megváltozott benne. Végrevalóban van esélyünk! És én soha nem voltam ennél mámorosabb,de ugyanakkor ennyire halálra rémült sem. – Kinyitotta a szemét,és meglepődött, mert Danyiilt helyeselni látta.– Daniel?– Igen?– Mire vársz még? – kérdezte Danyiil mosolyogva. – Eredj és érdutol!Ekkor Daniel szétfeszítette a tetőpárkány menti árnyékot – egyDerengőt –, és belelépett.43