Lucinda! - Könyvmolyképző

Szótlanul telepedtek le a Pátriárka tavak közelében a Luce ablakávalszemközti tetőn, a harmadik emeleti párkányon, ahonnan régenaz alvó lányt figyelték. Ennek emléke Danyiil fejében élénkebbenélt, de egy halvány emlékképre, melyben Luce álmodozva fekszik atakaró alatt, Danielt is meleg borzongás járta át a szárnya hegyéig.Mindketten elkomorultak. Egyszerre szomorú és ironikus, hogy alebombázott városban Luce háza megmenekült, mikor ő maga nem.Csendben álltak a hideg éjszakában, gondosan hátravetett szárnyakkal,hogy még véletlenül se érjenek egymáshoz.– A jövőben hogyan alakulnak a dolgai?Daniel felsóhajtott. – A jó hír az, hogy a jelenlegi élete valamelyestkülönbözik a többitől… Valahogy… módosult az átok.– Hogyan? – nézett fel Danyiil, de a szemében felcsillanó reménykihunyt. – Azt akarod mondani, hogy a jelenlegi életében még nemkötött szövetséget?– Úgy tűnik, nem. Ez lehet az egyik része a dolognak. Talán olyankibúvó ez, ami lehetővé teszi, hogy tovább éljen a szokásosnál…– De ez nagyon veszélyes! – Danyiil hadarva, kétségbeesetten beszélt,ugyanazt a gondolatmenetet követte, amelyen Daniel a Sword& Crossban töltött utolsó éjszaka óta rágódott, amikor is rájött,hogy ezúttal másképp történik az egész: – Meghalhat, és soha nemtér vissza! Az lesz a vég! Az égvilágon minden ezen múlik!– Tudom!Danyiil elhallgatott, és összeszedte magát. – Bocsánat! Hát persze,hogy tudod! A kérdés az, érti-e Luce, miért másmilyen ez az élete?Daniel az üres tenyerére nézett. – Zhsmaelim Vénjei közül az egyikigen közel került hozzá, és kifaggatta őt, mielőtt Luce bármit is sejtettvolna a múltjáról. Lucinda felfogta, hogy mindenki arra koncentrál,hogy nincs megkeresztelve, de annyi mindent nem tud még!42