Lucinda! - Könyvmolyképző

– Maradj ki belőle! – prüszkölte Daniel. – Később elég bajt okozolmajd nekünk!– Ó, milyen szórakoztató! – tapsikolt Cam. – Most olyat árultálel, amire legalább várhatok!– Veszélyes játékot játszol, Daniel! – mondta Roland.– Tudom.Cam baljóslatúan, gonoszul felnevetett. – Szóval, végre elérkeztünka végjátékhoz, nem igaz?Gabbe nyelt egyet. – Akkor… valami megváltozott?– Luce legalábbis arra számít! – mondta Arriane. – Derengőketnyit fel, átlép beléjük, és még mindig életben van!Daniel ibolyaszín szeme felvillant. Elfordult tőlük, visszanézett atemplom romjaira, arra a helyre, ahol Luskára először szemet vetett.– Nem maradhatok. Utol kell érnem!– Nos, ha jól emlékszem – szólalt meg Cam halkan –, soha nemfogod! A múlt már rég meg van írva, barátom!– A te múltad lehet, de nem az én jövőm! – Daniel nem tudottjózanul gondolkodni. Szárnyai belülről égették a testét, sajogtak,hogy kiszabadulhassanak. Luce elment. Az utca kihalt. Nincs kiértaggódni.Vállait hátravetve egy suhintással széttárta szárnyait. Lám! Ezt amegkönnyebbülést! A legnagyobb szabadság érzése. Máris tisztábbantud gondolkodni. Pillanatnyilag magányra van szüksége. Egyesegyedüllenni. Egy pillantást vetett a másik Danielre, és felrepült alevegőbe.Pillanatokkal később kibomló szárnyak suhogását hallotta. Másik,fiatalabb szárny rugaszkodott el a földről.Daniel korábbi énje utolérte a levegőben: – Hova megyünk?41