Lucinda! - Könyvmolyképző

elevesztek az ölelésbe, hogy nem is érzékelték, mikor egy újabbdörgést követően az utca beleremegett a robbanásba. Úgy néztek ki,mintha rajtuk kívül más nem létezne a világon.Testük szorosan egymáshoz simult, és túlságosan sötét volt ahhoz,hogy meg lehessen mondani, hol végződik az egyik és hol kezdődika másik.Lucinda talpra állt, és előrébb lopózott, egyik rakás törmeléktőla másikig araszolt a sötétben, mindössze arra vágyva, hogy közelebbjusson a fiúhoz.– Azt hittem, soha nem talállak meg! – hallotta Luce múltbeliénjét.– Mindig egymásra fogunk találni! – felelte Daniel, és felkapta alányt, hogy még jobban magához szorítsa. – Örökké!– Hé, ti ketten! – kiáltotta egy hang a szomszédos épület egyikkapualjából. – Jöttök?Az üres telek melletti tér túloldalán egy fickó, akinek az arcátLuce nem tudta kivenni, kis csoportot terelgetett a biztonságosnaktűnő kőépületbe. Luska és Daniel is arra tartottak. Biztos végigez volt a tervük, hogy együtt találjanak menedéket a bombákelől.– Igen! – kiáltott Luska a többiek felé. Danielre nézett. – Menjünkvelük!– Nem! – válaszolt kurtán Daniel. És nyugtalanul. Luce túlságosanis jól ismerte ezt a tónust.– Nagyobb biztonságban leszünk kinn az utcán! Nem pont ezértegyeztünk meg, hogy itt találkozunk?Daniel megfordult, hogy hátranézzen, tekintete éppen azt a helyetpásztázta, ahol Luce rejtőzött. Mikor az ég kivilágosodott azújabb sorozat aranyló vörös robbantástól, Luska felsikoltott, és30