Lucinda! - Könyvmolyképző

Átfagyott mellkasában szinte elakadt a lélegzet. Hideg, lüktetőfájdalom járta át a fülét, a lábát jeges tűszúrások döfködték, ami azállást is elviselhetetlenné tette.Melyik irányba induljon?Előtte hatalmas, törmelékkel teli, kihalt telek húzódott, az utcátólállványokkal és vaskerítéssel elválasztva. Luce-nak még a sötétben isvilágos volt, hogy nem a légitámadásban lebombázott, hanem egykorábban lerombolt városrészt lát.Nem látszott többnek ronda, elhagyatott építkezési gödörnél.Luce nem is tudta, mi szögezi oda. Miért nem rohan tovább Danielhangja után?Megmarkolta a kerítést, pislogott egyet, majd feltárult előtte valamicsoda.Egy templom! Fenséges fehér templom foglalta el a tátongó mélyedést.Homlokzatán hatalmas, három részre tagolt márvány boltívek. Öt aranyozotttorony nyúlik az ég felé. Belsejében pedig, ameddig csak a szemellát, viasszal kezelt templomi fapadok sorakoznak. A fehér lépcsősortetején áll az oltár. A falakat és a magasan ívelt mennyezetet káprázatosandíszített freskók borítják, telis-teli angyalokkal.A Megváltó Krisztus temploma.Honnan tudja ezt Luce? Miért érzi létezésének minden egyesidegszálával, hogy itt a semmi közepén valaha roppant nagy fehértemplom magaslott?Mert percekkel ezelőtt már járt itt. Észrevette valaki másnak akéznyomát is a fémet borító hamuban. Luska is megállt itt, ő is megbámultaa templom romjait, és megérzett valamit.Luce megmarkolta a kerítés rácsait, újra pislogott, és látta magát– vagy Luskát – kislányként.28