Lucinda! - Könyvmolyképző

oltívekkel és rafináltan faragott oszlopokkal. Luce soha nem látottehhez foghatót.Az összes ablak sötéten tátongott. Luce-nak az az érzése támadt,hogy talán az egész város kihalt. Fényt csupán egy utcai gázlámpaárasztott. Ha fent is van a hold, vastag felhőtakaró mögé bújt. Isméthallott valami morajlást az égen. Mennydörgés lenne?Luce összefűzte karját a mellkasán. Rettenetesen fázott.– Luska!Egy női hang. Rekedt és érdes, mely egész életét parancsolgatássaltölthette. Ennek ellenére a hang remegett.– Luska, te bolond! Hol vagy?Egyre közelebbről hallatszott. Vajon Luce-hoz beszél? Volt valamimás is a hangjában, valami különös, amit Luce hirtelen nem tudottszavakba önteni.Végül egy sántikáló alak bukkant elő a behavazott utcasarkon.Luce a nőre bámult, és próbálta elhelyezni. Nagyon alacsony, kisségörnyedt hátú, talán hatvanas éveinek második felét taposta. Formátlanruhái túlméretezettnek tűntek a testéhez képest. Haját vastag,fekete sálja alá gyűrte. Amint észrevette Luce-t, arca érthetetlengrimaszba torzult.– Merre voltál?Luce körülnézett. Rajta kívül egy lélek sem volt az utcán. Az időshölgy hozzá beszélt.– Pont itt – hallotta magát megszólalni.Oroszul.Kezét a szája elé kapta. Szóval emiatt tűnt az idős asszony hangjaolyan furcsának: egy Luce által soha nem tanult nyelvet beszél! Ésmégis, Luce nemcsak érti minden szavát, de válaszolni is tud!19