Lucinda! - Könyvmolyképző

Fagyos széllökés mart belé, térde összekoccant a hidegtől. Bordáimegmerevedtek, szeme könnyel telt meg a hirtelen támadt csípősszélben.Hol lehet?Luce már bánta, hogy pánikszerűen vetette magát az időbe. Báraz igaz, hogy menekülnie kellett, meg aztán szeretné végre kiderítenia múltját, hogy korábbi énjeit megmentse a sok fájdalomtól,és megértse, miféle szerelmi kapcsolatban állt Daniellel előző életeisorán. Át akarta érezni, nem elbeszélésekből megtudni. Ha megérti,talán helyrehozhatja, bármilyen átokkal sújtották is őt és Danielt.Csak ne így! Nem tudja, hová és milyen korba jutott, fagyoskodik,magányos és teljesen felkészületlen.Behavazott utcát látott maga előtt, acélszürke eget a fehér épületekfölött. Amolyan dörgésfélét hallott a távolból, de nem akartbelegondolni, mit is jelezhet.– Várj! – suttogta a Derengőnek.Az árnyék bizonytalanul húzódott el vagy két araszra az ujjaitól.Próbálta megragadni, de a Derengő kisiklott a markából, s mégtávolabbra lebbent. Utánaugrott, és ujjbeggyel elcsípett belőle egyapró, nyirkos darabkát.Ám ekkor, egy szempillantás alatt, a Derengő puha, fekete foszlányokrahullott szét a havon, melyek miután elhalványultak, teljeseneltűntek.– Nagyszerű! – motyogta. – És most, mi lesz?A távolban a szűk utca balra kanyarodott, és egy árnyas kereszteződésbetorkollott. A járdán magas halmokban állt az ellapátolt hó,melyet két hosszú, fehér kőépületsor mellé hordtak. Pár emeletnyimagas, feltűnő házak voltak, homlokzatukon végig vakító fehér18