Helynévtörténeti tanulmányok 2. - MEK

Tóth Valérianévtípusát taglaló írásukkal. Ám az efféle vállalkozásoknak, biztosan tudom,Mező András feltétlenül örülne.2. A templomcímből alakult helységnevek változásait alapjaiban határozzákmeg a névtípus keletkezési körülményei. Minthogy e kérdésnek önálló tanulmánytszenteltem (TÓTH V. 2007), itt csupán egyetlen (az említett írás összegzésétadó) gondolat erejéig térek ki rá. Számos egymást erősítő körülményt mérlegretéve úgy gondolom, hogy a patrocíniumi településnevek típusa nem névmodelleknyomán, hanem mintegy felülről, egyházi támogatással, egyfajta kultúrnévtípuskéntszületett meg. Ez a felülről való ösztönzés a templomcím településnévkéntvaló alkalmazására eredményezte aztán a névhasználat igen erőteljesbeavatkozását az így létrejött nevek szerkezetébe, a névtípus nagyfokú változásihajlandóságát okozva egyúttal.A patrocíniumi eredetű településnevek változását abban az általános változástipológiaikeretben kívánom leírni, amelynek rendszerét korábbi írásaimbanvázoltam (2005a, 2005b). Ez a modell számos vonatkozásában épít ugyan az előzményirodalomra(amelyekhez ld. többek között MEZŐ 1989, HOFFMANN 1993,1998: 114–5 stb.), ám az ott kifejtettekhez képest némileg más szempontokat isalkalmazva közelít a helynevek változásához. Az így kialakított tipológia elsősorbannem az egyes változásokat elindító okokat igyekszik feltárni (ezt a patrocíniuminevek vonatkozásában egyébként is megteszi MEZŐ ANDRÁS), hanem aváltozások nyelvi természetére van elsődlegesen figyelemmel. A leírás soránpersze az okok is óhatatlanul előkerülnek, de leginkább a névmodellek analógiáshatására, változást indukáló szerepére koncentrálva.3. Mindenekelőtt ejtsünk néhány szót a templomcímből alakult településnevekváltozási érzékenységéről! Változási érzékenységen a neveknek (és általábana nyelvi jeleknek) azt a hajlamát értem, amely az eredeti állapotukból valókimozdulásukat előidézi. Ez a fajta hajlandóság az egyes nyelvi jelek esetébenközel sem egyforma: vannak köztük olyanok, melyek ellenállóbbak a változásokkalszemben, míg mások könnyebben átesnek módosulásokon (általánosságbana nyelvi jelekre vonatkoztatva ld. ehhez például BENKŐ 1988: 85–95). Ez akülönbség a helynevek csoportján belül is megmutatkozik. A településnevekváltozásra való hajlandósága több dolgot is magában foglalhat: ha a fogalmat tágabbértelemben használjuk, akkor a meghatározásakor az adott névben bekövetkezőmindennemű változásra egyformán tekintettel vagyunk: vagyis egyenlősúllyal mérlegeljük például a névcsere jelenségét (Igalja > Szentandrás), a jelzővelvaló kiegészülést (Szentbenedek > Garamszentbenedek) vagy a szerkezetiváltozásokat (Boldogasszonyfalva > Boldogfalva, Szentimresárosd > Szentimresárosdja).Ha a változási érzékenységet így tekintjük, akkor a patrocíniumi településnevekefféle hajlamát nagyjából átlagosnak kell minősítenünk, mivel azilyen motivációjú neveknek pontosan a fele esett át a története során valamilyen32