Helynévtörténeti tanulmányok 2. - MEK

Reszegi Katalinakkor inkább az egyes névrétegeken belül megmutatkozó területi különbségekethozta felszínre. Ezért különösen indokoltnak érzem a vizsgálati eredmények valamennyicélkitűzésre figyelmet fordító összefoglalását.A szláv és a magyar névréteg összehasonlító vizsgálata során a legjelentősebbkülönbséget az egy- és kétrészes nevek arányában figyelhetjük meg: a magyarhegynévállományban inkább a kétrészes nevek dominálnak, de legalábbis akét szerkezeti típus nagyjából egyensúlyban van, a szláv névrétegben ezzelszemben az egyrészes nevek egyeduralmát tapasztaljuk. Ez egyértelműen mutatjaa két nép névadási szokásaiban megmutatkozó alapvető különbségeket. Avizsgálat során — előzetes várakozásaimnak megfelelően — területi különbségekis megmutatkoztak; a két hegyvonulat belső keletkezésű magyar neveinekállományán belül az egy- és kétrészes névalakulatok arányában tapasztaltunk eltérést:az északi vonulat nevei között ugyanis valamivel több az egyrészes, minta déli vonulat hegynevei között. Ez talán a szláv névmodell hatásával is magyarázható,az északi területen ugyanis — amint ezt a nagy számú szláv eredetű névis mutatja — nagyobb az egyrészes hegyneveket kedvelő szláv népesség aránya,s névadási, névhasználati szokásaik a magyar névhasználókra is hatással lehettek.A vizsgált névállományok között nyelvi szempontból nem lehet releváns különbségeketkimutatni. Azt mégis érdemes talán megemlíteni, hogy a szláv eredetűnevekhez másodlagosan kapcsolódó magyar földrajzi köznevek köre meglehetősenszűk a magyar előtagú nevekhez kapcsolódó földrajzi köznevek változatosságáhozképest. Ennek egyik magyarázatát azonban a szláv előtagú nevekcsekélyebb számában is kereshetjük. Nem zárhatjuk ki másrészt annak a lehetőségétsem, hogy a szláv eredetű névrész mellett szereplő magyar földrajzi köznévnem képezte a valós nyelvhasználatban ténylegesen a hegynév részét, csupánmintegy magyarázó elemként szerepel a név mellett abból a célból, hogy —esetleg csak az oklevél megszövegezője — utaljon a nem áttetsző név által jelöltobjektum fajtájára.A két nép névalkotási, névváltoztatási szokásaiban lényeges különbség mutatkozik:míg ugyanis a belső keletkezésű (magyar) nevek jelentős része szintagmatikusszerkesztéssel, összetételekből jött létre mindkét területen, addig a szlávnevek között csupán elenyésző számban találkozunk hasonló alakulásmóddal. Aformánssal való alakulás ugyanakkor a szláv névrétegben jellemző, míg a magyarhegynevek körében periférikus. A két hegyvidék közötti eltérések közül aztérdemes kiemelni, hogy az északi vonulat szláv eredetű nevei gyakrabban jelennekmeg alaki változtatás nélkül a magyar névrendszerben, ezzel szemben a délivonulat szláv származású nevei szerkezetileg jobban igazodtak a magyar névrendszerhez:nagyobb arányban váltak kétrészessé földrajzi köznév hozzákapcsolásával.Ez esetleg a névhasználati szokások kölcsönhatásával is magyarázható.A két vonulat szláv eredetű névállományában a formánsok használatában178