Helynévtörténeti tanulmányok 2. - MEK

Két hegyvonulat Árpád-kori névállományának összevető vizsgálatamör, Borsod és Abaúj vármegye területén), egyrészt a mai Északi-középhegységnagy részének, azaz a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk és a Cserehát kiemelkedéseinek,másrészt a Selmeci-hegység, a Jávoros és a Szlovák-érchegységvonulatának a neveit gyűjtöttem össze. A történeti hűség kedvéért helyesebbneklátom a mesterséges tájnevek helyett a két hegyvonulatot földrajzi elhelyezkedésükalapján megjelölni: az előbbit déli, az utóbbit északi vonulatkéntemlítem a továbbiakban. Választásomat az indokolja, hogy — bár szomszédos,egymással párhuzamosan futó hegyláncokról van szó — lényeges különbségmutatkozik a két területen a névhasználók tekintetében: az északi vonulat vidékénugyanis jóval nagyobb számú szláv lakossággal kell számolnunk. KISS LA-JOSnak az Árpád-kori Magyarország etnikai és nyelvi vonatkozásait tárgyalóírásaiból képet kaphatunk a honfoglalás korának, valamint az Árpád-kor végéneketnikai-nyelvi viszonyairól, amely szerint a honfoglalást megelőzően mindkétterületen jelentős számú szláv népesség élt. A magyarság elsőként a déli vonulatterületeit szállta meg, s az ott megtelepülők nagy számban átvették a leigázottszlávok helyneveit (1988). Minthogy a szláv eredetű helynevek aránya(különösen Nógrád vármegyében) a hegyek között nagyobb (1999a: 15), a honfoglaláskori szlávság ott valószínűleg továbbélt, a honfoglalást követő szláv–magyar kétnyelvűség viszonyairól azonban nincs pontos képünk. Az Árpád-korvégén a vizsgált területek jelentős részének köznépe már túlnyomórészt magyarnyelvű volt, de az Ipoly völgyétől északra a honfoglalás kori szlávság nagyobbszámban megmaradt, és emellett e területekre a 13–14. században jelentős újabbszláv népesség is betelepült (KISS L. i. m.).A magyar és a szláv névhasználók arányának eltérése feltételezhetően különbségeketmutat a két vidék névállománya között is. Minthogy a két hegyvidékföldrajzi arculata lényegében hasonló, 4 a névállományban feltehetően megmutatkozókülönbségek bizonyosan a két hegyvidék lakosságának nyelvi viszonyaivalmagyarázhatók. Az összevető vizsgálatban ennek megfelelően — előzetes feltevéseimszerint — a nevek nyelvi felépítésében, valamint a névadási szokások, illetőlega nevek változása terén várhatóak számottevő különbségek. A szláv rétegvizsgálata ugyanakkor nemcsak a magyar hegynévadásra gyakorolt hatása miattlehet érdekes, hanem a folyamat kétirányú volta miatt vizsgálnunk kell —amennyiben ezt az adatok lehetővé teszik — a magyar nevek esetleges hatását isa szláv nevek körében.4 A két vonulat domborzatában mutatkoznak különbségek: az északi hegylánc magasabb, mint adéli, ahol szinte dombvidékeket is találunk, továbbá az északi vonulat egybefüggő, míg a délitnagyobb völgyek szabdalják. Mindennek azonban nemigen lehetnek nyelvi, a nevekben megjelenőkövetkezményei, az eltérés leginkább a nevekbe beépült hegyrajzi köznevekben tükröződhetvissza.161