Készítette: Detty Jó olvasást! - 1 -

Egy kőtömbnek tűnő lapon hevert az ékszereit leszámítva pucéran, hosszú haja lecsüngött a végén,és beakadt a durva perembe. A kőből áradó dermesztő hideg a csontjáig hatolt, fogai vacogtak.Szemüvegét elvették, most minden homályos három méteren belül.Sosem hallott bizarr nyelven folyó, mély hangú kántálás zengett körülötte.Holly végül résnyire nyitotta a szemét. Egy tucat alig kivehető alak fixírozta.Az egyik a karját, egy másik a lábát szorította le. Holly nagyot sikított, s viaskodni kezdett. -Engedjenek el!- Ez csak álom! Egy rémálom! - Engedjenek el! Ó, istenem, mit művelnek?A gyógyszerek összezavarták az agyát! Bizonyára hallucinál!Amikor nem válaszoltak, csak folytatták kántálásukat, könyörgőre fogta: - Ne csinálják ezt — de hogypontosan mi az az „ezt", arról fogalma sem volt.Villanykörte ugyan egy szál sem akadt ebben a nyirkos, sötét csarnokban, ám mindenfelé feketegyertyák sorakoztak, és a holdfény besütött valamiféle tetőablakon.Körbehunyorgott. Látta, hogy a férfiak palástot viselnek és... jelmez szarvakat?Úgy tűnt, kántálásukban egyetlen szó ismétlődik: Démoniak. Nyilván egy beteges, démonimádószekta.Ugyanakkor nem bújtak maszk mögé, hogy elrejtsék kilétüket. Ez pedig csak egyet jelenthet: nemtervezik, hogy élve szabadon engedik.— Keresni fog a családom - hazudta. A szülei meghaltak.Testvére nem volt. — Nem én kellek maguknak ehhez a... ehhez az áldozathoz. — Könnyek szöktek aszemébe, s lecsordultak a halántékán. - Nincs bennem semmi különleges.Ez nem lehet igaz — suttogta magában. Megpróbált úrrá lenni rémületén. - Ez nem lehet igaz!Felnézett a felette ívelő üvegkupolára. A hold már csaknem közvetlenül az üvegkupolába mart,szokatlan, szarvakat viselő démonalakzat fölött járt.Az alakzat árnyéka egyenesen az oltárra, vagyis őrá vetül, ha majd ráesik a holdsugár. Gnómónkéntműködik, akár a napóra árnyékvetője.A fel-felpillantó férfiak láthatóan az árny eljövetelét várták. De miért?Minél magasabbra emelkedett a hold, kántálásuk annál hangosabb lett. Holly még keményebbviaskodásba kezdett, rúgkapált, a karját rángatta.Villám szelte át az égboltot. Ködösen átfutott agyán, hogy minél inkább igyekszik szabadulni, annálgyakrabban csapkodnak fölötte a villámok.A legmegtermettebb férfi széttárt lábai közé csusszant, és ledobta palástját. Hollyba ekkor hasított afelismerés.Nem látott ugyan a férfi dereka alá, mégis tudta, hogy anyaszült meztelen. - Ne, ne, ne... Ne tegyékezt velem!A férfi szeme fehérjét elöntötte... a fekete? Vasmarokkal elkapta a combját, és az oltár szélérerántotta az érdes kövön.Holly felsikított. S ekkor elszabadult a pokol.A férfiak a fülükre tapasztották tenyerüket; fejük felett az üveg villásan végighasadt a belemartdémon arcán, és ripityára tört súlyos szilánkok kezdtek záporozni az érintetlen oltár körül.A nyíláson át lesújtó ménkű akkora erővel vágott egyenesen Holly mellkasába, hogy félredobta aférfiakat.A lány felsikoltott a testét átjáró csapástól, kezét ökölbe szorítva ívbe feszült. A villám ereje egyrecsak áramlott belé.Hihetetlen forróság száguldott végig erein. Két gyűrűje leolvadt ujjáról, fülbevalója a füléről.Cseppfolyóssá izzó órája és nyaklánca csöpögött testéről.Mégis sértetlen volt - bőre forróbban sütött, mint a fortyogó fém.Az elektromosság ránehezedő súlya erővel és... kényelemmel töltötte fel. Mire véget ért, Hollymegváltozott.Többé nem érezte itt magát egyedül.Büntesd meg őket, súgta egy hang agya hátsó zugában.Hogy merészeltek bántani...Készítette: Detty Jó olvasást! - 9 -