Készítette: Detty Jó olvasást! - 1 -

Hazudj! Gyakran! Ebben az iparban az igazság ritkán szolgálja az érdekeidet."- Cadeon Woede kufár, a tomboló démonok trónjának második számú várományosa, aliasKirálycsináló CadePROLÓGUSRothkalina, a tomboló démonok királyságaRégmúlt időkbenCadeon Woede mostohaapja és fivérei lefejezett testébe botlott először, mindhármukatlemészárolták, miközben otthonukat védelmezték kétségbeesetten.Földi maradványaik szanaszét hevertek a tanyájukat övező, lerombolt barikádok mellett. A kegyetlenöldöklésben Cadeon a feltámasztottak, e hullalények művére ismert, akiket Halhatatlan Omort,királyságuk legrettegettebb ellensége küldött a nyakukra.Beleborzongott a döbbent hitetlenkedésbe, agya képtelen volt befogadni a látványt...A lányok!Puskagolyóként száguldott fel a buckára, házuk füstölgő falaihoz. Mostohahúgai talán elmenekültekaz erdőbe. Dübörgő szívvel kutatott a romok között azon fohászkodva, hogy semmit se találjon.Izzadságcseppek csorogtak le arcán, a szemébe folytak és elkeveredtek a kavargó hamuval éskorommal.Ott akadt rá mostohahúgai maradványaira, ahol egykor a kandalló állt. Elszenesedtek, elevenenelégtek. Izmaik görcsbe rándultak a forróságban, pöttöm kis testük összegömbölyödött a padlón.Kitámolygott a szabadba, s hányt, míg torka ki nem sebesedett. Egy teremtett lélek sem élte túl.Arcát a karjába törölgetve el tántorgott egy vén tölgyig, hátát nekivetette, és leroskadt. Egyetlen napleforgása alatt vége lett mindennek, amit szeretett e világon.Omort fenyegetése évtizedeken át szüntelenül beárnyékolta a vidéket, a sötét varázsló mégis ezt apillanatot választotta a támadásra. És Cadeon félt, hogy tudja, miért.Az én hibám !Tenyerébe rejtette arcát. Az egész csakis miattam van!Legtöbb ismerőse gondtalan, egyszerű parasztnak ismerte Cadeont. Pedig hercegnek született, s ővolt fivére egyetlen követője a trónra. Parancsot kapott hát, hogy térjen vissza Tornin kastélyába, svédelmezze a fellegvárat.Hirtelen hűs acél nyomódott Cadeon nyakának. Közönyösen felpillantott. Egy démon bujkált a famögött, az támadt most rá. Egy tomboló démon.— Mondta az uram, hogy visszatérsz - kezdte a kardforgató. Fegyvere és tunikája alapján Omort egyikorgyilkosa volt. Árulója saját fajtájának.— Essünk túl rajta! - súgta Cadeon, amint a penge hegyénél vérfolyam buggyant. Már semmi semérdekelte.- Mire vársz...Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, nyílvessző fúródott az orgyilkos nyakába. Az kiejtette kezébőla kardot, s Cadeon szenvtelenül figyelő tekintetétől követve megragadta a nyílvessző szárát, és tépnikezdte a bőréből, hasztalan. A nyavalyás még akkor is a nyílveszszőt markolászta, amikor térdreomlott. Nem messze lovasság közeledett.A könnyű vértbe öltözött parancsnok rémséges, hírhedt fekete sisakot viselt. Rydstrom király volt az,minden tomboló démonok vezére. Cadeon igaz vértestvére.Rydstrom levette a sisakot, s felfedte harcok nyomait viselő ábrázatát. Látványára sokak elgyöngülteka félelemtől.Cadeonnak forrt a vére a haragtól. Gondolatban felvillant előtte az az idő, amikor utoljára látta - alighétevesen. Őt magát ugyanis fivére örököseként tizenkét évvel ezelőtt kiszakították a királyicsaládból, s elküldték, hogy a névtelenség leple alatt éljen távol az oly gyakran célba vett Tornintól.Száműzetése emléke elborította... Ahogy hintója tovagördült, Rydstrom - ki egykor atyjánál is többetjelentett számára — kihúzott vállal és kifejezéstelen arccal figyelte távozását.Cadeonban még mindig elevenen élt az emlék, a tűnődés, bánkódik-e vajon fivére az ő távozásamiatt.Készítette: Detty Jó olvasást! - 4 -