Készítette: Detty Jó olvasást! - 1 -

És küldetését nagy sikerrel teljesítette. Rydstrom elkísérte a kampuszra, mert saját szemével akartalátni, hogy zökkenőmentesen zajlik a kiemelés. A fiú kollégiuma felé menet elhaladtak egyelőadóterem előtt, melynek ajtajára a Matematikaverseny díjainak tátadása ma! tábla voltkifüggesztve.Cade ezt szerfelett mulatságosnak találta, s készen állt rá, hogy kifigurázza: „Stréberek, sorakozó,mi?"Noha elsajátította az írás, a matematika és a nyelvek ismeretét, Cade-nek mind a mai napig szálkavolt a szemében, hogy nem kapott más uralkodókéhoz hasonló oktatást, mivel nevelőszülőkhözadták. Számára nem adatott meg a magasabb szintű tanulás a filozófia, csillagászat és irodalomtantárgyakból. És ennyi évszázad múltával is úgy érezte, hogy lemaradásban van.Rydstrom az évek folyamán gyakran talált ilyen témájú könyveket Cade holmija között. Öccse, azorgyilkos kufár titkon képezte magát...Aztán Cade meglátta Holly Ashwint az emelvényen, amint átveszi az első helyezettnek járóelismerést. „Ez aztán a jó kis muff, mi?" Rydstrom megesküdött volna, hogy Cade csak azért ütöttmeg a szokásos alpári hangnemnél is alpáribbat, hogy még jobban felspannolja.Akkoriban nem értette Cade vonzalmát. Kétségtelen, csinos lány volt, de állig be volt gombolkozva,szemüveget viselt, sminket sosem látott, és a haját szoros kontyba fogva hordta. Csordultig telthallgatag önbizalommal, és nyilvánvalóan vágott az esze - határozottan nem olyan üresfejű, ledércafka volt, akikre Cade választása tipikusan esett.„Gyere, Cade, nem hinném, hogy elvegyülhetnénk" - szólt rá akkor. Mindketten a két métert verték,és kalapot viseltek.Cade azonban megvárta, míg a tömeg eloszlik. Amikor a lány kilépett az előadóteremből, utánaszólt:„Ide gyere, csibém! Kérdezni szeretnék valamit a szépségversenyről,melyen épp az imént arattad le a babérokat." A lány összehúzta a szemét, mutatóujja hegyévelfeltolva a szemüvegét, s megfordult.Rydstrom az épület sarkának dőlt, és komor elragadtatással figyelt, mint egy bámészkodó, aki látja,hogy közeleg a vonat, és tudja, hogy nem messze felrobbantották a síneket.Cade könnyed vigyora egyre-másra bűvölte el a nőket, s nyilván arra számított, hogy most isméltányolni fogják. Ám ehelyett a lány a sarkára állt, és megvetően végigmérte. „Segíthetek?"Cade elképedten szelte át a köztük lévő távolságot, mintha képtelen lenne megálljt parancsolnimagának.„Á, igen. Mi folyik itt?"A lány visszhangként ismételte: „Mi folyikTCade-et váratlanul érte, hogy a lány nem vevő a flörtölésére, rábámult, s elvörösödött, ahogydadogva próbált szóba elegyedni vele. Majd egyszer csak fogta magát, arcátlanul mögé nézett, ésújra szemrevételezte az alakját, mintha képtelen lenne uralkodni magán.Már épp nyúlt — úgy tűnt -, hogy kibontsa a haját, a lány meg úgy nézett ki, mint aki rögtön lekeverneki egy nyaklevest, amikor Rydstrom közbelépett.A lány szó nélkül sarkon perdült, és elindult. Rydstrom pedig az ellenkező irányba rángatta Cadeet,aki a válla fölött bámulta a lányt. Megtört hangon panaszolta: „Nem nézett rám! Egyszer sem!"Az eljövendő hónapokban Cade mindent kiderített, amit tudni kellett a lányról. Pont a múlt hétencsípte el egy belvárosi tetőn lezseren heverészve, egy flaska démonserrela kezében, amint az úszó Hollyt kémleli.Még ilyen kritikus időszakban is. Igen, valószínűleg ő az egyetlen nő, akivel teljes egészet alkothat,utódokat nemzhet, s akivel megismerheti az igaz boldogságot, Rydstrom mégsem értette meg. Azelső mindig a királyság.Ő meghalna a népéért. Cade miért nem...Egy szempár bámult rá vissza a fényszóróban. Nem állaté, egy nőé.A fékbe taposott és kifarolt, a McLaren irányítás nélkül csúszott. Épp kiegyenesítette volna ajárművet, amikor a semmiből előbukkant egy híd támpillérje. Egyenesen nekicsapódott.A kocsi végre megállt, ő pedig a fejét fogta, s szabadulni próbált a kóválygástól.Készítette: Detty Jó olvasást! - 21 -