Készítette: Detty Jó olvasást! - 1 -

Ami persze több ponton helytálló volt.Rök hozzátette: - Száműzetésed óta nem látogattál Rothkalinába, én viszont igen. És... rosszul állnak adolgok. Sokan számítanak rád. Cade nyelt egyet. Most végre, ennyi év után, itt a lehetőség avezeklésre.- Rydstrom szintén számít rád. A fivéred e pillanatban is azért könyörög, hogy sikerrel járj. Pedig afejét tenné rá, hogy nem fogsz.Cade-ben kéretlen emlék tört fel egy régmúlt estéről: a gyötrő kín és bűntudat estéjéről, a sosemismert fájdalom estéjéről.Amikor nevelőcsaládját temette, akkor lelt rá Rydstrom. Szó nélkül felkapott egy ásót, és vállvetvedolgoztak. Épp előtte vesztette el a koronáját, ám szó nélkül segített neki túljutni addigi életelegnehezebb feladatán...* * *Cade visszament, elnyújtózott Holly mögött, és meleg, csupasz testéhez ölelte.Szokás szerint szorosan magához húzta. Odakint üvöltött a sarki szél, csapkodta a kunyhót, Hollymégis biztonságban érezte magát, akit megvéd az ő nagy démonja.Meg sem fordult a fejében, hogy még egyszer nélküle aludjon. Elalvás előtt azt gondolta: Szerelmesvagyok Cadeon Woede-ba.41. FEJEZETKora reggel útra keltek, az első néhány órában keveset szóltak, míg erőltetett menetben északnaktartottak.- Mi baj? - kérdezte Cade végül Hollytól. – Nagyon csendes vagy. — Azon töprengett, sejt-e valamit. Amúltban gyanakodott rá. De az ösztöne azt súgta, most, hogyHolly fejest ugrott a kapcsolatukba, maradéktalanul bízik benne.Amitől még lesújtóbb lesz számára ez az egész.- Csak sajnálom, hogy el kell jönnünk - mondta. - Lehet, hogy visszafelé is bevackolhatnánk magunkategy hétre. Megtaníthatsz jéghorgászni.Cade elfordította tekintetét. Azt felelte: - Igen, talán.Megadta Níx, hogyan érheted el?- Nem, miért?- Nem ártana, ha megmondaná valaki, mit kellett volna tenni, csak éppen előre. - Gyomra görcsberándult, azon tűnődött, helyesen cselekszik-e. Lehet-e egyáltalán ilyen helyzetben helyesencselekedni? Léptennyomon csalódást okozott másoknak. Helytelennek tűnt becsapni és bántaniHollyt, helytelennek a fivére szabadságát kockára tenni, helytelennek az egész királyság akaratátfigyelmen kívül hagyni.Lelki szemei előtt már látta Holly arcán az átverés fájdalmát.Képes lesz magán tartani a közöny álarcát, amikor soha életében nem akart semmit nála jobban... ?Bármiféle út volt eredetileg, ahol hajtottak, a táj hegyvidékesre fordultával primitív ösvénnyésilányult.Néhány mérföldenként meg kellett állniuk, hogy félrevonszolja a kidőlt fákat a kocsi elől.Annyira kicentizte az idejüket, hogy bármilyen fennakadás a vesztüket okozhatta. Egyik fele aztkívánta, bárcsak lekésnék a határidőt, reménykedett, hogy valami, bármi megakadályozza, hogykiszolgáltassa Hollyt, kiveszi kezéből a döntést, és nem neki kell határoznia.Aztán eszébe jutott fivére, és megrohanta a bűntudat.Holly felkapta a fejét. Miután idegőrlő órákon át négykerék- meghajtással küzdötték magukat egyremélyebbre a hegyekben, az út kezdett javulni.Mire tényleg útformát öltött, a sűrű lucerdő kisebb völgyre nyílt. Még nem volt két óra, vagyis a Napmég nem nyugodott le, s kigyönyörködhették magukat a káprázatos tájban. Tajtékzó folyó rohant áta völgyön. Fejük fölött pára kavargott, s fátyolként lepte be a völgyet.Cadeon a volánra hajolt. - Itt mindennek kopárnak kéne lennie, a folyónak meg fagyottnak.A nyír és rezgő nyár azonban még nem hullatta le levelét, és hónak nyoma sem volt.Készítette: Detty Jó olvasást! - 128 -