Készítette: Detty Jó olvasást! - 1 -

Hirtelen támadt dühe elfojtotta korábbi rettegését. Ujja hegyére váratlanul borotvaéles karmoknőttek. Látása élesebb volt, mint valaha, még a sötétben is. Szájában agyarak csúcsosodtak.Jóllehet neki kutya baja sem lett a villámcsapástól, adémonok kábának tűntek és elvakította őket a fény. Az üvegzápor miatt ezer sebből véreztek.Mégis pillanatok alatt rendezték soraikat. Holly felemelkedett, s az oltáron guggolva várta, hogyközelebb merészkedjenek. Tekintete a golfütőre szegeződött, melyet az egyik démon szorongatott.A golfütőre. Mellyel eszméletlenre verhetnék, hogy folytassák beteges rituáléjukat.Szemére vörös ködfátyol borult. Ekkor egyikük felé vetette magát. Holly megragadta a szarvánálfogva, de az... a fejéhez volt rögzülve. Nem jelmez volt. Tehátezek igazi démonok?Nyilván csak hallucinál. Ez lehetetlen. Felnevetett és csavart egyet a démon fején; biztos volt benne,hogy ez az egész csakis rémálom lehet.És rémálmában az ösztön, hogy újonnan szerzett erejével és dühével öljön, felülkerekedett rajta.A démonok támadásba lendültek, mégsem félt.Tudta, hogyan végezzen velük, mintha évezredek óta vadászna rájuk és mészárolná őket. Tudta,hogyan tépje le nyakukról a fejüket, és hogyan csapjon oda a karmával, hogy úgy hasítsa át a bőrt ésaz artériákat, akár a papírszalvétát.Büntesd meg őket...Mihelyt fröcskölni kezdett a vér, villám szelte át felette az égboltot, mintha bátorítaná.— Értem — motyogta, miközben megcélozta és elmetszette az egyik torkát. - Értem. - Igen, az utolsódolog, amit látnak a Földön, az én nevető arcom lesz!- Csak nyugalom, kislány!- csillapította Cade, amint közelebb kúszott a sarokban kucorgó Hollyhoz.Csurom vér volt. De vajon ez az ő vére vagy a tizenkét démoné, akit szemmel láthatólag leöldökölt?Holly szeme... ezüstösen ragyogott az árnyékban. Vagyis Valkűr. Többé már nem csupán ember.A Valkűr a Gibson Hallban. Valóban Holly az Edény.A lány térdét mellkasig felhúzva próbálta elfedni a mellét, miközben kimeresztette kis karmait, hogyelrettentse a jövevényt. Reszketett a félelemtől és döbbenettől, vérpettyes arcán csorgott a könnye.Cade csaknem belepusztult a látványba.- Nyugi! - dünnyögte. - Nem akarlak bántani!Holly szeme Cade szarváról a kőpadlón guruló fej szarvára villant.- Igen, én is démon vagyok-jelentette ki a férfi. – De cseppet sem hasonlítok rájuk. Cadeon Woede anevem.Milyen messzire juthattak Hollyval, mielőtt átváltozott és támadásba lendült? Noha a vérengzésszemmel láthatóan már egy ideje véget ért, Holly karján mély vágás tátongott az egyik démonkarmától.Lehet, hogy Valkűrré változott, de a gyors gyógyulás képességét és a halhatatlanságot még nemkapta meg.Tehát hihetetlenül sebezhető. Mint az ember. Az ember olyan könnyen meghal.- Máshol is megsebesültél a karodon kívül?Holly végül megrázta a fejét.- Megsebeztek bárhol? Kórházba vigyelek? - faggatta, bár tudta, hogy nem vihetné.Más frakciók is Holly nyomában voltak. Cade meg lett volna lepve, ha nem fedezték volna fel avillámlást, amit ő maga is már messziről látott. Továbbra is vibráltHolly körül és a csarnokban az erő. Az új erőnek mindig könnyedén nyomára lehet akadni.- N-nem sebeztek meg - súgta Holly.- Remek. Segíteni akarok, Holly.Holly szemöldöke felszökött a neve hallatán. Cade arcát tanulmányozta.- Már találkoztunk - magyarázta Cade, ám Hollyt ez cseppet sem nyugtatta meg. A villámokszakadatlan folyamban csapkodtak. A villámlás erőt ad a Valkűröknek, ugyanakkor tükrözikérzelmeiket.Alighogy Cade nekilátott kigombolni az ingét, hogy betakarja, Holly felkiáltott, és véres karmával felésuhintott.Készítette: Detty Jó olvasást! - 10 -