2007.05.27. - Szekszárd

152007. MÁJUS 27.KÁVÉ, DUPLA HABBALEgy férfi:Töttősi Attila– Attila! Nálad fordítva működik a régi mondás, nem fából vaskarikát,vasból fakarikát készítesz. Mesélnél arról, hogy kerültél a vastól a fáig?– Medinai származású vagyok, ott töltöttem a gyermekkoromat, az iskoláimatpedig Szekszárdon végeztem. Szerszámkészítőnek tanultam,majd ezt követően érettségit és asztalos szakmai végzettséget is szereztem.Igazából a fafaragással akkor kerültem kapcsolatba, amikor megismerkedtemAnitával, a feleségemmel, akinek édesapja Törő György, az ismertés elismert népi iparművész, megszámlálhatatlan kiállítással éskönyvvel a háta mögött. Szívesen vettem részt az alkotóműhelyében folyómunkálatokban, és érdeklődéssel tanulmányoztam a néprajzot és a különbözőfafaragási módokat.– Ezek szerint a másik közmondást is „megváltoztattad”, mégpedig akövetkezőképpen: „nézd meg az apját, vedd el a lányát”…– Apósom inspirált a fafaragásra, s milyen jól tette. 1997 telén adtam beaz első munkámat zsűriztetésre, s nagy örömömre a benyújtott alkotásokzsűriszámot kaptak, majd elnyertem a Népi Iparművész címet is.– Kiktől tanultál még a népszerű, tehetséges, és mester apósod mellett?– Nemzetközi és hazai fafaragó táborokban vettem részt, ahol társaimtóligyekeztem megtanulni a fafaragás szerteágazó szakmai fogásait. Afenti próbálkozásokból legjobban a játszótéri játékok ragadtak meg igazán.Motivációként valószínű, hogy a feleségem is közrejátszott, aki a játékoktervezésében aktívan bekapcsolódott, és mint fejlesztő pedagógusezt teszi a mai napig. Tölgyfából alakítom ki a stilizált állatfigurákat, játékformákatigazán ebből a fából kedvelem. Azon túlmenően, hogy ezeket,az udvari fajátékokat zsűriztettem, számos játékról szóló tanúsítástsikerrel szereztem be a KERMI-nél, s megkaptam a „Biztonságos Játszóterek”-rőlszóló tanúsítványt is.– Az állatfigurák mellett milyen témájú tárgyakat faragsz szívesen?– Díszkapuk, székely kapuk, emlékfák, rozetták ornamentikáit szívesenfaragom. Az idők során összekapcsolódott a munkám apósom egyénivállalkozásával. Az ő felhőtlen optimizmusa és intenzitása adta, hogya lehetőségeket megragadva pályázhassunk, és egy részben sikeres koncepcióthajtsunk végre. Ehhez természetesen nagy családi összefogásravan szükség. Sikeres pályázatunk után állami támogatás keretei és feltételeimellett, felépítettük a Bátaszéki úton lévő telephelyünket. Itt büszkélkedhetünkaz általunk faragott szobrokkal, köztéri játékokkal.– Aki nem műveli a szakmádat, annak bizonyára hobbi lehet a fafaragás,viszont mi lehet a hobbija egy fafaragónak?– Két nyerget szeretek. A motoromét és a lovamét. Mindkettőbe szívesenpattanok, és a száguldás a helyhez kötött és nagy figyelmet igénylő faragásmellett nagyon jó kikapcsolódás számomra.Múlt heti számunkbana rovat képeithelytelenül közöltük.Az érintettetektől ésolvasóinktól elnézéstkérünk.Múlt hetiriportalanyok képei:dr. Farkas LászlóMezey AlizaÖtéves a Csiga-BigaSAS ERZSÉBET OLDALAVendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Töttősi Attilafaműves-játékkészítő és felesége Töttősiné Törő Anita fejlesztő pedagógus– gyógytestnevelő, akiknek közös vállalkozása, a Csiga-Biga Mozgás- ésKépességfejlesztő Alapítvány az idén ötesztendős. Gyermeknapraaktuálisabb és érdemesebb interjúalanyokat e két embernél nem is találhattamvolna, hiszen egy gyermek egészséges fejlődése, valamint ajátékhoz, a játékossághoz való viszonya egész életét meghatározza.Egy nő:Töttősiné Törő Anita– Annak ellenére, hogy nem vagytüke szekszárdi, édesapád „jóvoltából”sokan ismernek. A pályaválasztássem volt igazán „nehéz”számodra… Példa volt előtted!– Édesapám katonatiszt volt, s hivatása miatt valóban sok városban éltünk,így óvodába és általános iskolába is több helyre jártam. Ami nemvolt kétséges számomra – sőt a nővérem számára sem –, hogy édesanyámhivatását választom, aki óvónő. Az óvónőképző szakközépiskolát Pécsettvégeztem, a főiskolát Szekszárdon. Több diplomát „beszereztem”: óvodapedagógus– gyógytestnevelő, gyógypedagógus – tanulásban akadályozottakpedagógiája szakos tanári diplomát.– Közel két évtizede műveled választott hivatásodat, hol és milyen tapasztalatokkal?– A Wunderland Kindergarten Óvodában dolgozom, jelenleg fejlesztőpedagóguskéntés gyógytestnevelőként. Jómagam és kollégáim tapasztalatátis tolmácsolom, ha azt mondom, hogy egyre több az iskola éretlen,anyanyelvikészség-hiányos, mozgáskoordinációban éretlen vagy gyenge,másrészt a hiperaktív – figyelemzavaros gyermek.– Gondolom ennek a jelenségnek a kibontására az egész újság terjedelmekevés lenne, inkább azt kérdezném, hogy milyen elhatározásra juttatottez téged?– Gyógypedagógus kolléganőmmel öt évvel ezelőtt létrehoztunk egyalapítványt, amelynek neve: Csiga-Biga Mozgás- és Képességfejlesztő Alapítványt,Szekszárdon, a Bródy Sándor utca 21-ben.– Milyen konkrét feladatokat vállaltatok fel?– Elsősorban mozgásterápiával – alapozó terápiával foglalkozunk, melyterápia nagyon hatásos a gyermekek fejlesztése szempontjából. A hétminden napján fogadunk gyermekeket a kistérségből. Célunk, hogy minéltöbb gyermeken tudjunk segíteni, ezért jelenleg több pályázatot is készítünk,különböző szakmai programsorozatokra, játszóházi rendezvényekre,mozgás- és képességfejlesztő táborra.– Rövidebb, hosszabb távú terveitek?– A 2007/2008-as évben szolgáltatásainkat bővítjük logopédiai tevékenységgel,tanfolyamok szervezésével, szülői fórumok rendezésével. Fontos,hogy gyermekkorban ne maradjanak el a kellő mozgásingerek, abban akorban, amikor a mozgásaktivitás a legnagyobb és a mozgásos cselekvéseia legintenzívebbek a gyermeknek. A gyermek a legtöbb tapasztalatot életénekelső hat évében szerzi, ezért olyan fontos, hogy ebben az életkorbanmegkapja a megfelelő mennyiségű mozgásingert. Lényeges, hogy a harmonikus,sokoldalú fejlődés szempontjából igen érzékeny életszakaszbanmegfelelő mozgástapasztalatokat gyűjtsenek a gyerekek.Távlati terveim között szerepel a zeneterapeutaszak elvégzése, a gyermekek minél hatékonyabb, sokoldalúbbfejlődésének elősegítése érdekében.– Mindig gyermekek között vagy, minden tanulmányodarról szól, hogy lehetne a leghatásosabban kihoznia gyermekekből a legjobbat. Hobbira, mintmondtad, időd sem marad, viszont egy dologra mindenpillanatban odafigyelsz…– Fiunk Ármin 7 éves. A Gyakorló Általános IskolaI/C osztályába jár. Anyuka, nagymama, nagynéni pedagógusok.Ennek ellenére – vagy éppen ezért – nagyonszereti a tanító néniket, az osztálytársait, az iskolát.Úgy „gondozom” az ő kis lelkét és testét, minta másik hobbimat, a virágaimat, ugyanis a legjobbana kertészkedés az, ami pihentet. Minden palántábólakkor lesz egészséges, szép virág, ha mindent megkap,s akkor, amikor, és amire szüksége van. Ezek közöttelső helyen van a szerető gondoskodás.