4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Bényei Miklós 73 Nemzeti programok: magyarfogását. Továbbra is vezérmotívuma, hogy az európai egyensúly fenntartásához szükségesegy nagy, erős közép-európai állam léte. Úgy vélekedett, hogy ez az Ausztriaáltal vezetett Habsburg-Birodalom lehet. Változatlanul egy alkotmányosan szervezett,a liberális elveken felépülő összbirodalomra gondolt, amelyben hazánknak is helyevan. A szabadságharc leverését követő években megelégedett volna a tartományi autonómiával,az 1859-60-as fordulat idején viszont már Magyarország törvényhozási különállásáról,még pontosabban belügyi autonómiájáról beszélt. A provizórium éveibenvisszatért 48-as és azt megelőző nézeteihez, a két állam perszonáluniójának, majd azalkotmányos dualizmusnak a létrehozásán fáradozott. A kapitalizmus hazai kibontakozásánakfelgyorsulását, a politikai szabadságjogok biztosítását, a kulturális előrelépést,a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés fejlődésére egyaránt gátlóan ható tőkehiánymegszüntetését a nemzeti önállóság újbóli megteremtésétől, valamilyen osztrák-magyarkiegyezéstől várta. „ Valamennyien meg vagyunk győződve - mondta 1866. június14-én a képviselőházban -, hogy ez ország jóléte más úton, mint alkotmányos állásunkteljes helyreállítása által, el nem érhető...".Mindeközben energikusan dolgozott a szuverenitásáért küzdő ország gazdasági éskulturális fejlesztésén. Munkássága széles kört fogott át, a szellemi és a társadalmi életegyik legtevékenyebb szervezője. Egyebek között ő állt az Iparegyesület, a KisfaludyTársaság és a Magyar Tudományos Akadémia élén is; az utóbbi az ő irányításával válta hazai tudományosság korszerű, rangos műhelyévé. Már szó esett arról, hogy a buzgócselekvésvágy morális megfontolásból is fakadt: meggyőződéssel vallotta, hogy az emberfeladata és jutalma, a polgári erények lényege a közjó szolgálata. Magatartáseszményénekegyik centrális pontja a hazafiság és a világpolgáriság dialektikus összefüggésénekfelismerése. Úgy gondolta, hogy az egyén a haza javára végzett munkával kapcsolódikbe az összemberi tevékenység áramlatába. „Az egésznek dolgozunk, de csak itt teljesíthetjükkötelességünket, s a haszon, mely működéseinkből az emberiségre háromol,attól függ, hogy saját körünkben feladásunkban eleget tegyünk" - fogalmazta meg1857-ben. Patriotizmusának tartalma liberalizmusában, a történelem egyetemes szemléletébengyökerezik. A haza nála nem egyszerűen a szülőföld, hanem az a hely, az azország, ahol szabadság és jogegyenlőség van, ahol az ember bátran munkálkodhat, aholjólétét megteremtheti. A hazaszeretet fogalmából viszont egyértelműen kirekeszti anacionalizmust: „én nem látom által, miért lenne saját nemzetünkhöz való ragaszkodásunkmás nemzetek gyűlöletével összekötve" - jegyezte fel 1859 elején naplójába.A kiegyezés jelentőségét igen nagyra értékelte. Noha jól érzékelte a kétségtelenhiányokat, a Magyar Tudományos Akadémia 1868-as közgyűlésének elnöki megnyitójábanmégis azt fejtegette, hogy a dualista formáció óriási esély, a magyarság felemelkedésénekzáloga, mert most már „a nemzet saját ügyeinek elintézésében oly szabadsággalbír, minő neki századok óta nem engedtetett." Azt remélte, hogy a nyugodtkörülmények között végre saját tervei is megvalósulhatnak. Nagyon sokat vállalt magáraezekben az években. Másodszor is ő lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter,aktív résztvevője volt a parlamenti vitáknak, egy ideig még a miniszterelnök-helyettesiteendőket is ellátta.Az elsők között kívánta rendezni a bonyolult nemzetiségi kérdést, korábbi vágyaihozhíven a belső megbékélés, a magyarországi népek együttműködése érdekében ésszellemében. Bár felfogását csak részben sikerült elfogadtatni, a képviselőházi többségnyomására ugyanis az 'egy politikai nemzet' teóriája került előtérbe (amely a magyar-