4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Bényei Miklós 71 Nemzeti programok: magyarmegszüntetését, a törvény előtti egyenlőség, a vallásszabadság és a felekezeti egyenjogúságmegvalósítását, a büntetőbíráskodás korszerűsítését (az esküdtszék bevezetését),a városi közigazgatás módosítását. Egy újfajta, liberális alkotmányosság jegyében sürgettea törvényhozás és a kormányzat mélyreható átalakítását, nevezetesen a népképviseletiországgyűlés, a parlamentnek felelős kormány, továbbá a szintén a népképviseletielven alapuló megyei és városi helyhatóságok választását. A választójogot vagyoni,illetve műveltségi cenzushoz kötötte volna, ami felfogása szerint azt jelentette, hogynem minden egyes egyén, hanem minden egyes osztály vagy réteg érdeke jut képviseletheza központi és helyi testületekben. Az ország anyagi, gazdasági gyarapodása érdekébenszót emelt a jobbágyrendszer felszámolása (az állami támogatással végbemenőörökváltság), az ősiség eltörlése, a közteherviselés (a nemesi adókötelezettség), a szabadbirtokbírhatás (tágabban: a szabad polgári tulajdon), az iparosítás, a kereskedelemfellendülése és a közlekedés fejlesztése mellett. Szorgalmazta a sajtó- és szólásszabadság(vagyis a szabad gondolatközlés, véleménynyilvánítás), az egyesülési társulási szabadság,a korszerű és mindenkire kiterjedő népoktatás törvénybe iktatását stb. Olyantársadalomról álmodozott, ahol a polgárság és az értelmiség - a leendő középosztály-, az iskolázott és vagyonos nemesi rétegek, valamint a jogokhoz jutó, a nemzetbetagozódó árutermelő parasztok játszanak meghatározó szerepet.Radikális megújulást akart, de olyan módon, amely „a szabadság s rend érdekeit"együttesen érvényesíti. Vagyis a haladást, a társadalmi mozgás csaknem minden területérekiterjedő polgári fejlődést ésszerű reformok révén képzelte el. A forradalmi megoldástsem utasította el eleve, de félt az erőszakos megmozdulásoktól, és a históriaitapasztalatok alapján úgy vélte, hogy a történelem menetét forradalmakkal nem lehetsiettetni, a célhoz vezető út a társadalmi evolúció, a reform.Ez idő tájt a nemzeti önrendelkezés problémája Eötvös szemében közel sem tűntolyan fontosnak, mint a társadalmi átalakulás ügye. Holott nem érzéketlen e kérdésiránt, ezt már a Szegénység Írlandban (1840) című tanulmány egész szemlélete bizonyítja.A földrajzilag távol eső téma nyilvánvaló utalás Magyarország és Ausztria viszonyárais. Anglia és az írek kapcsolatát elemezve határozottan állást foglalt a nemzetekszabadsága és önrendelkezése mellett. S itt is - mint korábban és későbben is jónéhányszor - hangsúlyozta a nemzeti érzés, a hazaszeretet jelentékeny hozzájárulását atársadalmi-politikai változásokhoz: az „embernek szükséges a haza [...]: csak a haza az,miért reménylenie lehet; az embernek szükséges egy hon, melyért fáradnia, melyérthalnia lehessen". Mindazonáltal pontosan tudta, hogy az átmenet, az új társadalmigazdaságialakulat akkor jöhet létre, ha az osztrák uralkodóház ezt szándékosan nemgátolja. Eötvösnek - sok más szabadelvű politikussal együtt - az volt a véleménye,hogy a Habsburg-Birodalom léte, a magyar királyság és az osztrák császárság államszövetségetörténelmi, geopolitikai szükségszerűség, az európai egyensúly egyik biztosítéka.Abban reménykedett (ezért intézett még Metternich kancellárhoz is emlékiratot),hogy a bécsi udvar meggyőzhető a magyar ellenzék törekvéseinek előre mutató voltáról;és még inkább arra számított, hogy a birodalom másik fele szakít az abszolutizmussal,az osztrák császárság szintén alkotmányosan alakul át, és ez lehet az igazi garanciájaa hazai polgári reformoknak, a nemzeti önrendelkezésnek.Korabeli felfogását híven tükrözi 1848-ban tanúsított magatartása. A márciusi eseményeketörömmel üdvözölte, mert azok békésen zajlottak le. Az áprilisi törvényekbenjóleső érzéssel fedezte fel saját programjainak számos elemét. Őszintén hitte, eljött az