4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Szilágyi Imre 64 Nemzeti programok: szlovénszámunkra. Az utópiáknak azonban már régóta megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogyrendszerint megvalósulnak."Az osztrák-német politika egy Maximilan Harden nevű berlini újságíró szerint nemengedheti meg, hogy délen, az Adriai- és az Égei-tenger mentén erős délszláv erődítményjöjjön létre. Mindez Cankar szerint azt jelenti, hogy „a hivatalos Ausztriának, anémet imperializmus exponensének, a délszlávok egyszerűen útjában vannak".15 Úgyvélte, igen furcsa, hogy az állam saját állampolgárainak nagy részét ellenségként kezeli.„Boszniában jogok nélküli parlament, Horvátországban Cuvaj abszolutizmusa, Dalmáciábanhazaárulási perek, Szlovéniában erőszakos germanizáció - ez a hivatalosAusztria délszláv politikája." Az előadáson jelenlévő titkos ügynök szerint a szlovéníró ezen a ponton (a kézirattól eltérve) hozzátette: „Hagyjuk a hivatalos Ausztriát asaját piszkában. Legyünk olyanok, mint Mazzini Itáliában."Ezután rátért a délszláv valóság és a különböző törekvések bemutatására. Komolyproblémának tekintette, hogy a jugoszláv törzsek öt és fél állami egység területén megosztvaélnek, s magában az Osztrák-Magyar Monarchiában is teljesen fel vannak darabolva(itt nyilván arra utalt, hogy a történelmileg kialakult tartományi határok elválasztjákőket egymástól). „A politikai kapcsolatok ezek között a részek között csaknemlehetetlenek. Azt mondhatnám, hogy politikai szempontból, az egyetlen jogar és azegyetlen himnusz ellenére, Zágráb szinte messzebb van Ljubljanától, mint Párizs, vagyMadrid." Éppen ezért némi elégedettséggel nyugtázta, hogy a Monarchiában élő szlávokrokon pártjai az utóbbi időben végre kapcsolatokat keresnek egymással. Megemlítette,hogy a szlovén szociáldemokraták négy évvel korábban összehívták a délszlávkonferenciát, s a baráti pártok képviselői, a bolgárok kivételével, jelen is voltak. Aztazonban kifogásolta, hogy „a konferencia nem korlátozta magát a párt- és a politikaiügyekre, hanem, mellékesen, tisztán kulturális, sőt nyelvi kérdésekről is határozatothozott. Meggyőződésem, hogy a következő konferencia nem ismétli meg majd ezt ahibát".16 Ezután röviden kritizálta a többi párt magatartását is.Helyesnek tartotta, hogy a katolikus Szlovén Néppárt túllépett a szűkös szlovénkereteken, és felvette a kapcsolatot a horvátokkal, azt azonban már kritizálta, hogy „avalóságban ez a párt úgy érvényesítette saját jugoszlávizmusát, hogy társult, sőt egyenesenegyesült a [horvát] Bánságban működő Starčević-féle párttal.17 Azt is jónak tekintette,hogy a liberális Nemzeti Haladó Párt kapcsolatban áll a horvátországi horvát-szerbkoalícióval,18 szóvá tette azonban, hogy a kapcsolatok, bár igen szorosak,alapvetően zsurnalisztikai jellegűek. Természetesnek, szükségesnek és örvendetesnekmondta a délszlávok pártjai közötti együttműködést, de úgy vélte, hogy ebben az együttműködésbenvan valami más is, „ami éppenséggel nem természetes, éppenséggel nemszükséges, és még kevésbé örvendetes."Mindezek után fejtette ki saját álláspontját. „Amint látták, a délszláv problémátannak tekintem, ami: kizárólag politikai problémának. Egy olyan szétszabdalt törzsproblémájának, amely az emberiség életében mindaddig nem érvényesülhet, amíg egyegésszé nem társul. Ez minden! Valamiféle délszláv kérdés kulturális, vagy pláne nyelviértelemben számomra egyáltalán nem létezik. Lehet, hogy valamikor létezett; de ezmegoldódott akkor, amikor a délszláv törzs négy népre szakadt szét, négy teljesenönálló kulturális élettel. Vér szerint testvérek vagyunk, nyelvünk szerint legalábbisunokafivérek - a kultúra szerint, ami többévszázados szeparált nevelés gyümölcse, sokkalidegenebbek vagyunk egymásnak, mint amennyire idegen a mi gorenjskói parasz-