4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Sokcsevits Dénes 57 Nemzeti programok: horvátNemzeti Pártból kivált ellenzéki Független Nemzeti Pártot). Horvátország pacifikálásaazonban csak átmenetileg sikerült, noha a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évekelején horvát földön is megmutatkozott a Monarchia egészére jellemző gazdasági fellendülés,ennek területi megoszlása azonban igen egyenlőtlen volt (csak Zágráb, illetveEszék környékén volt jelentős a fejlődés). Horvátországban az általános elégedetlenségígy 1903-ban, amikor Khuen-Héderváry a budapesti kormány élére került, újabbnagyszabású magyarellenes megmozdulásokhoz vezetett.Khuen-Héderváry tevékenysége átmenetileg összebékítette a Jogpártot a FüggetlenNemzeti Párttal, sőt az agg Starčević kezet fogott régi ellenfelével, Strossmayergyakovári püspökkel. Hamarosan azonban a már korábban kirajzolódó belső ellentétek,eltérő politikai elképzelések szétrobbantották a Jogpártot (amihez az is hozzájárult,hogy az Osztrák-Magyar Monarchia átmeneti megerősödése a 19. század nyolcvanaskilencveneséveiben új helyzetet teremtett). Starčevic halála előtt, 1895-ben még résztvett a Josip Frank vezette Tiszta Jogpárt megalapításában. Ez utóbbi, igaz már a HazaAtyja (így nevezték hívei Ante Starčevićet) halála után a trialista gondolat hívévészegődött, s Frank Horvátország jövőjét a pártalapító által olyannyira gyűlölt Ausztriaoldalán képzelte el. A Jogpárt másik irányzata, a Mile Starčević vezette frakció azalapítók által ugyancsak elutasított délszláv egység eszméje felé fordult, s hamarosanegyesült is a Független Nemzeti Párttal. A dalmáciai jogpárti politikusok (Frano Supilo,Ante Trumbić) pedig a huszadik század elején szorgalmazták a szerbekkel való együttműködésta Monarchia válságának délszláv államteremtő célokra való kihasználása érdekében.Ez utóbbiak elképzelései a trializmustól egészen a Belgráddal együtt megalakítandónagy, egységes délszláv állam megteremtéséig terjedtek, s végül ezek az I.világháború idején emigrált dalmát jogpárti politikusok alapították meg az antant hatalmaknála Monarchia felbontásáért, s a jugoszláv állam megvalósításáért lobbizó JugoszlávBizottságot.Az erőteljesen szerbellenes Tiszta Jogpárt 1918-ig kitartott a trialista elv mellett,noha eredményt nem ért el.14 Az új jugoszláv államban e párt előbb ugyan feloszlattamagát, majd később szembeszállt a szerb hegemonista törekvésekkel, ám a megváltozottkörülmények között a Stjepan Radić irányította Horvát Parasztpárt vált a horvátpolitika valódi versenytárs nélküli vezető erejévé. Amikor Aleksandar KarađorđevićSándor király 1929-ben bevezette a diktatúrát a délszláv államban, a jogpárti AntePavelić emigrációba vonult és harcot hirdetett a független horvát állam megteremtéséért.Az általa olasz segítséggel megalakított usztasa mozgalom azonban hamarosanMussolini fasiszta ideológiájának befolyása alá került, s az 1941-ben a szétvert Jugoszláviaromjain német és olasz bábáskodással létrehozott, alig négy évig fennálló FüggetlenHorvát Állam diktatórikus rendszere és népirtó gyakorlata nem vezethető le afrancia forradalomban hívő, magát következetesen demokratának valló Kvaternik ésStarčević politikai nézeteiből.A titói Jugoszlávia megalakulása nyomán úgy tűnhetett, hogy a jogpártiak horvátfüggetlenségről vallott nézetei a múlt részévé váltak. A történelem váratlan fordulataazonban - a szocialista világrendszer összeomlása és a második jugoszláv állam válsága- végül 1991-ben a távoli 186l-es évben Starčević és Kvaternik által politikai programkéntelőször megfogalmazott „független és önálló Horvátország" létrejöttéhez vezetett.