Limes 23 Nemzeti programok: <strong>sz</strong>erbBada ZoltánIlija Garašanin: NačertanijeAz 184<strong>4.</strong> évi <strong>sz</strong>erb nemzeti memorandum és hatástörténete (*)1. Szerb területegyesítési elképzelések a 19.<strong>sz</strong>ázadban az európai nagyhatalmak Balkánpolitikájánakárnyékában„A hazán kívül a népnek sem élete, sem történelmenincs"1 - hangoztatta egyik alkalommal IlijaGarašanin2, a 19. <strong>sz</strong>ázadi és az egyetemes <strong>sz</strong>erb nemzetitörténelem első nagy formátumú politikusa. Ő voltaz, aki Miloš Obrenović fejedelem 1833. évi gondolataiés nyugat-európai diplomaták előmunkálatai alapjántizenegy évvel később, 1844-ben végleges formábaöntötte a Načertanije (magyarul: Tervezet) névenelhíresült titkos emlékiratot. A dokumentumot már egymásik uralkodó, az 1842. évi dina<strong>sz</strong>tiaváltás után hatalomrajutó Aleksandar Karađorđević fejedelem vehette kézbe. A memorandumban IlijaGarašanin meghatározta a Szerb Fejedelemség politikai céljait, a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édos nagyhatalmakhoz(az O<strong>sz</strong>mán Birodalom, a Habsburg Monarchia és a Balkán-fél<strong>sz</strong>igeten mindigérdekelt cári Oro<strong>sz</strong>or<strong>sz</strong>ág) való vi<strong>sz</strong>onyulását és a dél<strong>sz</strong>láv népekhez fűződő kapcsolatainakjellegét. Kardinális politikai célkitűzésként a <strong>sz</strong>erb területek egyesítését és atörök fennhatóság alóli állami emancipálódást, azaz a nemzetállami <strong>sz</strong>uverenitás elérésétjelölte meg. A másik nagyhatalom, a Habsburg Monarchia területén élő <strong>sz</strong>erbekneka Szerb Fejedelemséghez történő egyesülését vi<strong>sz</strong>ont későbbi, kedvezőbb időponthozés körülményekhez kötötte.3 Tekintettel arra, hogy a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édságában lévő nagyhatalmakdiplomáciai fellépései és időnkénti katonai beavatkozásai meglehetősen <strong>sz</strong>űk keretekközé <strong>sz</strong>abták a Szerb Fejedelemség külpolitikai mozgásterét, Garašanin (nagy)<strong>sz</strong>erbe<strong>sz</strong>méjét mindvégig kény<strong>sz</strong>erű reálpolitikai lépésekhez kellett igazítania.4Az újkori <strong>sz</strong>erb nemzetállam e<strong>sz</strong>méjének kialakulásában a történelmi események isközreját<strong>sz</strong>ottak. A középkori <strong>sz</strong>erb állam kontinuitásának az o<strong>sz</strong>mán-törökök balkánihódításai vetettek véget. Az 1389. évi gyá<strong>sz</strong>os emlékű rigómezei csatában a hadipotenciál<strong>sz</strong>empontjából nagy vérve<strong>sz</strong>teséget el<strong>sz</strong>envedő <strong>sz</strong>erb feudális állam teljes alkonyapontosan hét évtizeddel később, Szendrő (<strong>sz</strong>erbül: Smederevo) várának 1459. évi elesteután következett be. A <strong>sz</strong>erb nemesi hűbéri-birtokok folyamatosan az O<strong>sz</strong>mán Birodalomhozkerültek.5 A <strong>sz</strong>erbség <strong>sz</strong>ámára a két nagyhatalom, az O<strong>sz</strong>mán és a HabsburgBirodalom idő<strong>sz</strong>akos háborúi (1683-1699, 1714-1718, 1736-1739, 1788-1791) azújra meg újra fellobbanó remény, majd a béke<strong>sz</strong>erződések okozta nagy csalódásokA <strong>sz</strong>erző kö<strong>sz</strong>önetei mond dr. Ress Imrének, a történettudomány kandidátusának, aki <strong>sz</strong>akmaikérdésekben pótolhatatlan segítséget nyújtott.
Bada Zoltán 24 Nemzeti programok: <strong>sz</strong>erbjegyében zajlottak. Nehéz időkben a nép <strong>sz</strong>ámára az egyetlen lelki táma<strong>sz</strong>t a <strong>sz</strong>erbortodox egyház papsága nyújtotta, és ennek kö<strong>sz</strong>önhetően az erős vallási identitástudatlett a további megmaradás legfontosabb záloga. Ahogy teltek az évek, a hajdani középkoriállam területi nagyságáról és erejéről az emlékezet meg a <strong>sz</strong>ájhagyomány <strong>sz</strong>ellemiraktára egyre jobban üresedett, de nem <strong>sz</strong>űnt meg teljesen. A 18. és a 19. <strong>sz</strong>ázadban a<strong>sz</strong>erbek neves egyházi és világi <strong>sz</strong>emélyiségei rövidebb vagy hos<strong>sz</strong>abb írásokban elemeztékegy új állam megalapozásának lehetőségeit és távlatait. Az alkotók közé tartozott:IV. Arsenije Jovanović-Šakabenta ipeki görög-keleti pátriárka (1736-ban, 1737-ben), David Narančić (1785-ben, 1788-ban), Dimitrije Vujić (1797-ben, 1798-ban), I.Petar Petrović-Njegoš montenegrói görög-keleti egyházi elöljáró (1798-ban), SavaTekelija (azaz Thököly Sebő, 1802-ben), Arsenije Gagović (1803-ban), StevanStratimirović karlócai görög-keleti metropolita (1804-ben), valamint a nem <strong>sz</strong>erbekközül Waldemar Schmettau gróf (1774-ben) megjelent írásaival. Az említett <strong>sz</strong>erzőkközül azonban egyik sem tudta a <strong>sz</strong>erb államo(ka)t önálló és <strong>sz</strong>uverén államjogialakulat(ok)ként elképzelni, hanem csak az O<strong>sz</strong>mán vagy a Habsburg Birodalom ré<strong>sz</strong>eiként- vazallusi jogállásban!6Radoš Ljušić belgrádi egyetemi tanár <strong>sz</strong>avai <strong>sz</strong>erint az újkori <strong>sz</strong>erb állam keretei azelső <strong>sz</strong>erb felkelés éveiben rajzolódtak ki. A 19. <strong>sz</strong>ázad elején mindkét <strong>sz</strong>erb felkeléselöljárójának - mind Đorđe Petrović Karađorđe vezérnek (<strong>sz</strong>erbül: vožd), mind pedigMiloš Obrenović vezérnek és majdani fejedelemnek - egyaránt voltak elképzelései a1<strong>4.</strong> <strong>sz</strong>ázadi, fénykorát élő <strong>sz</strong>erb állam „újbóli feltámadásáról". Karađorđe a törökökelleni fegyveres harcok e<strong>sz</strong>tendőiben, különösen az 1809. évi nagy hadjárat idején tudatosítottaBo<strong>sz</strong>nia, Hercegovina, Montenegró és Ó<strong>sz</strong>erbia fel<strong>sz</strong>abadításának és egyetlenegy területté való egyesítésének fontosságát. Nála a fel<strong>sz</strong>abadulás e<strong>sz</strong>méje egybeforrottaz egyesülés e<strong>sz</strong>méjével! Nem tudott azonban megegyezésre jutni az Alek<strong>sz</strong>andrProzorov<strong>sz</strong>kij és Kon<strong>sz</strong>tantyin Rodofinikin oro<strong>sz</strong> diplomatákkal folytatott idegölő vitákban,nevezetesen az 1807. és 1808. évi területegyesítő tervezetek és az örökletesfejedelmi cím odaítélésének kérdése ügyében.7 Miloš Obrenović egé<strong>sz</strong>en másként cselekedett.Az 1815. évi második felkelés vezére a rövid ideig tartó harci cselekményekután gyorsan békét kötött a Portával, majd másfél évtizeden kere<strong>sz</strong>tül tárgyalásokkal ésa török ti<strong>sz</strong>tségviselők lekenyerezésével fokozatosan elérte azt, hogy 1833-ban a SzerbFejedelemség területe már akkora legyen, mint az 1806-1807 közötti idő<strong>sz</strong>akban aKarađorđéék által (ideiglenesen) fel<strong>sz</strong>abadított Szerbia. A Szerb Fejedelemség jogállásátaz 1829 és 1838 között kiadott négy <strong>sz</strong>ultáni hattiserif <strong>sz</strong>abályozta. Miloš azonbannem volt teljesen elégedett. Az 1833-ban a <strong>sz</strong>ultán által örökletes fejedelemmé kinevezett<strong>sz</strong>erb elöljáró a valamennyi <strong>sz</strong>erblakta balkáni terület fel<strong>sz</strong>abadításának és egyesítésénekvízióját a nyugati diplomácia segítségével <strong>sz</strong>ándékozta valóra váltani. Az igenhiú és despotikus mód<strong>sz</strong>erekkel uralkodó Miloš <strong>sz</strong>ámára ugyanis külügyi téren az oro<strong>sz</strong>okfolyamatos beavatkozásai, belügyi téren pedig a <strong>sz</strong>erb <strong>sz</strong>enátorok alkotta oligarchiával,az ún. alkotmányvédőkkel folytatott ádáz politikai viták egyre nagyobb teherrékezdtek válni.8 A <strong>sz</strong>erb fejedelemnek a területegyesítéssel kapcsolatos gondolataitAdolph de Caraman és Bois le Comte francia diplomaták, továbbá Hodges ezredes, abelgrádi angol konzul és David Urquhart, a Szerbiában négy alkalommal megjelentangol diplomata írásban is megörökítette.9 Urquhart a konstantinápolyi angol nagykövetségügynöke volt és a Miloš fejedelemnél 1833 decemberében megejtett látogatásaidején nagyon alapos jegyzeteket, valamint egy tartalmas be<strong>sz</strong>ámolót ké<strong>sz</strong>ített. Az em-