4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 117 SzemleMegelevenedő horváttörténelemKét okból is élményt jelentett számomra,hogy párhuzamosan olvastam Ress Imreés Lőkös István könyvét. Először is azért,mert mindketten túlléptek műfajuk hagyományosanértelmezett keretén. Ha a történészRess Imre adott esetben irodalmianyagokat használt mondanivalójának alátámasztására,az irodalomtörténész LőkösIstván is magától értetődőnek tartotta,hogy könyvének élére egy olyan fejezetetillesszen, amilyent általában történészektőlszoktunk meg, s amelyben a „nemzetiébredés mozgalmának közép-európai kontextusát"mutatja be. Másodszor azért, mertmindaz, amit Ress Imrétől a horvát történelemrőla történelemtudomány által alkalmazottmódszerek segítéségével megtudhatunk,az Lőkös Istvánnál az irodalmiművek részletes bemutatása következtébenegészen érzékletes élménnyé tágul.Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ismertetettművekből bőven idéző LőkösIstván ne törekedne a tudományos objektivitásra(még akkor is, ha a magyar-horvátmúlt nagyon is érzékeny pontjait elemzi),s a minél komplexebb módszerek alkalmazására.Ez azt jelenti, hogy témájátmindig a regionális és az európai fejlődésegészébe illeszti, a történelmi folyamatokatés az irodalmi alkotásokat egy egységesegész elemeiként láttatja.Az első fejezet célja az, hogy megmutassa,az adott korszakban követett horvátLőkös István: Nemzettudat és regény. Magyarságképa 19. századi horvát szépprózában.Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004, 506politikai és kulturális törekvések nagyonis egybevágtak a közép-európai népek általkövetett megfontolásokkal. RomsicsIgnác megfogalmazását idézve mutatja be,hogy mindenhol végbement az a folyamat,amelynek keretében (gyakran komoly küzdelmekeredményeképpen) létrehozták (apolgári fejlődéshez elengedhetetlenülszükséges) egységes irodalmi nyelvet, azolajozott együttműködéshez szükséges elkülönült,önálló nemzettudatot, amelynekkialakítása érdekében felfedezték a „dicsőmúltat", végül kialakították mindazokat akulturális intézményeket, ahol lehetővévált mindezek átélhető megjelenítése: azegyleteket, a színházakat, az iskolákat, azakadémiákat. Lőkös István részletesen ismerteti,hogy térségünk egyes népeinélhogyan zajlott le mindezek kiépítése, hogyaz egyes nemzetek fontosabb képviselőihogyan működtek együtt ennek megvalósításában,illetve, hogy milyen sajátosságoktették egyedivé az egyes népek nemzettéválását az említett három területen.E gazdag tárházból csak példaként említem,hogy amíg „a szlovén nyelvi mozgalomalakulástörténete leginkább a cseh fejlődéstörténethezhasonlatos", addig a színháziélet területén a két nép között jelentősfejlődésbeli eltérés volt. Hiszen Prágábanmár 1783-ban megnyitották a RendiSzínházat, Ljubljanában viszont csak1866-ban kezdte meg működését az elsőállandó szlovén színtársulat. Így mutatjabe Lőkös István a csehek, lengyelek, szlovákok,szerbek, horvátok és szlovénok körébenaz említett területeken végbementfejlődést.