4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Lagzi Gábor 107 Nemzeti programok: lengyelkésőbb könyv formájában Lembergben látott napvilágot. Dmowski írásában arra tettkísérletet, hogy a lengyeleket (mind egyénileg, mind közösségileg) megújítsa, s a régilengyel ember típusa helyére olyan független, aktív lengyel embert állítson, aki nemcsak az egyéni, hanem a nemzeti kötelességeivel is tisztában van. E munkáját neveztékmár „a lengyel nacionalizmus katekizmusának", ideológiai brosúrának, amely a magakorában heves vitát kavart; hatása mind a mai napig él. A könyv programadó szövegvolt, de ezt a programot nem lehetett szorosan egy párthoz kötni, hiszen írását a szerzőnem csak a szűkebb értelemben vett pártszimpatizánsoknak címezte, hanem mindazoknak,akik elismerték a nemzeti érdek „felsőbbrendűségét".Munkájának első részét Dmowski a 20. század elejére kialakult helyzet politikaitársadalmielemzésének szentelte. Addig a lengyel nemzeti jelleget a nemesség határoztameg; egyetlen viselkedési minta létezett: a szlachtáé (a lengyel nemesség megnevezése).Ítélete szerint a nemesség idővel egoistává vált, s a társadalom többi részétől elkülönült.Ráadásul megakasztotta a városok, illetve a polgárság fejlődését, amelynek helyétés szerepét az Európa nyugati feléből elüldözött zsidóság vette át, megszerezvén agazdaság kulcspozícióit, s egyben megtartva vallási, kulturális és nyelvi különállását.Így Dmowski értelmezésében a nemesség vált a lengyel társadalmi fejlődés és modernizációkerékkötőjévé.A lengyeleket nem egy régi, nagy múltú (a nemesi Köztársaság, azaz a Rzeczpospolita)állam, hanem egy fiatal nemzet tagjaiként határozta meg. A Rzeczpospolitához egyébkéntambivalens volt a hozzáállása. Egyfelől elismerte annak a független államisághozfűződő legendáját - amellyel a szomszédos nemzetek (ukránok, fehéroroszok) nembüszkélkedhettek -, másfelől elvetette annak intézményeit (pl. liberum veto), amelyeketegyetlen osztály (a nemesség) irányított. A lengyel-litván államszövetség megalakulásaután ráadásul az ország súlypontja a nyugati, tehát a német határvidékről áttevődötta Baltikumba és a keleti végekre. Mindennek tetejében a Rzeczpospolita soknemzetiségűállam volt, emiatt nem lehetett előképe egy nemzetállamnak. Szerinte a modernlengyelségnek meg kell szabadulnia ezen örökség demoralizáló hatásától.Dmowski tehát felvette a harcot a régi patriotizmus ellen, amelynek helyére újatkívánt állítani. Ez az új hazafiság a nemesi hagyományból kialakult egyéni szabadságés előjogok helyére az egyénnek a nemzet, mint közösség iránt viselt felelősségét állította.Ez a patriotizmus - Dmowski értelmezésében - a lengyel nemzet felvirágzásáhozjárult volna hozzá, de egyben gazdagította volna az egész emberiséget is.A nemzetet Dmowski olyan emberhez hasonlította, akinek ereje rendszeres gyakorlássalnő, ám megcsappan, sőt el is tűnik, ha az illető passzívvá és kontemplatív gondolkodóváválik. Azok a nemzetek, amelyek a létért folytatott küzdelemben alulmaradnak,elveszíthetik legkiválóbb elméiket, mivel azok az erősebb nemzetbe asszimilálódnak.Dmowski nem hitt a nemzeti jellem megváltozhatatlanságában, amire a poroszországilengyelek esete jó példa. Az elnyomó német politika következtében az ott élőknekmeg kellett küzdeniük a földjeikért (kolonizáció), hitükért (Kulturkampf), s nyelvükért(iskolahálózat germanizálása). Ennek az élethalálharcnak a következtében a lengyelekpasszív tömegből aktív társadalommá váltak, amely kész és képes volt harcolnijogaiért. Az orosz megszállási területen (azaz a zabórban), ahol a megszálló hatalomgazdasági és kulturális értelemben gyengébbnek mutatkozott, a cári rezsim nem tudotthatékony támadást intézni a lengyelség ellen, s emiatt a lengyelek passzívak maradtak.De a remény jelének látta, hogy a nemesség deklasszálódása (lecsúszása), illetve a pa-