2007. május - Színház.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRzöld ha tárra, Ôszödre, MTV-ost romra, Ja mes Bondra, Ti mes Squ are-re,vasfüggönyre, holdraszállásra…Hogyan kérdôjelezôdnek meg az elôfeltevések? Elôször is újrateremtika valóság leírásának, ezáltal sémába szorításának legfôbb eszközét, a nyel -vet. Felrobbantják, kifordítják, szétfeszítik a rögzült szófordulatokat, mondáso kat. „Von jál le, Ár tány!” – sü völ tik a tün tetôk a nyitó je le net ben, azötvenhatos „gödör” avatásán. „Mindenkinek élveszületett joga a gyülevészkedésijog” – érvel az ellenzék. Az emlékmû „historikus mélysége történelmimagasságokba ível”, mondja értelmetlen és üres beszédében a„miniszterasszonyelnök”. A nyelvtanilag nemhogy silány, de helytelenmondatok azért értelmetlenek, hogy elfedjék: a hivatalból emlékezô „koalíciósnak”nincs mondanivalója a megemlékezés tárgyáról, ´56-ról. A kifacsartszlengkifejezések az egyes érdekcsoportok, körök világértelmezésénekhamisságát leplezik le, így jellemzik a jobboldalt („Spiclibérenc”), akoalíció híveit („Önök fütyörészni akarnak, vagy párbeszéd?”) vagy az ötvenesévek apparatcsikjait („A statárium a munkásosztály jobbkeze”) azilyen és ehhez hasonló lexémakreatúrák. A szóviccáradat nem öncélú poénkodás,a nyelvi sémák újraértelmezésére szolgál. (Különben meg ténylegszel le me sek, és ne vetni le het raj tuk). Fon tos, hogy a sa ját szö ve gek di -alógusba emelésével utánozhatatlanul egyedivé teszi a színészi jelenlétet.Az állandó ismétlôdések, átvételek, a különbözô helyzetekben elhangzóazonos mondatok pedig még inkább megkérdôjelezik a formulák amúgyis kétes igazságtartalmát, esetleg egylényegûnek mutatnak olyasmit, amitkülönnemûnek hittünk. A jelen „miniszterasszonyelnöke” finoman káromkodik,a statáriális ítélet végrehajtói brutálisan trágárak. „Hol oldjammeg, a Hold ban?” – kérdi mér he tet len sze relmi bá na tá ban az ávós pa -rancsnok (Karácsony Tamás), majd Lajos bácsi (Kovács Zsolt), a tudálékoskép zelt be teg egy má sik je le net ben, hogy vé gül tény leg a Hold ban, vagy isa le he tet len ben ol dód jon meg a Nagy Imre (Ko vács Zsolt)-„prob léma”,még pe dig úgy, hogy Neil Armst rong fel vi szi ma gá val Imre bá csit.Az ismétlôdô fordulatok, belsô hivatkozások, utalások megteremtik az elôadásmitológiáját. A körkörös szer kesz tés, egyegymotívum vissza-viszszaté rése el bi zony ta la -nítja a nézôt, és ár nyalja,de ki is olt hatja a ko ráb -ban meg szü letô je len -tést. Ká dár Já nos (Ko csisPál) és Rá kosi Má tyás(Hor nung Gá bor) ver -seng egy te nyér nyi vö röskorongért, vagyis a szovjetvezetés által kiadottpi ros pon tért. Jó né hányjelenettel késôbb NagyImrétôl (Kovács Zsolt)maga a zsinóron repdesôSztá lin elv társ mintje le nés orozza el a pi rospon tot. Mi az azo nos ságés mi a kü lönb ség a há -rom kommunista politikusközt? Tó té kat ször -nyen meggyöt rik, me g-alázzák, végül kiderül,hogy az egyik ávós anyu -kájának kinézett lakás,aminek kisajátítása indokoltaa kegyetlen procedúrát,egy emelettel lejjebb,a har ma di kon van. KésôbbTótékat keresi két szállítómunkás,hogy a negyedikre vigyék tévéjüket,amiben az MTV-székház ostromátad ják. Le het, hogy a min den koriTóték mindig a negyediken laknak,és mindig beköszön hozzájuk azerôszak? Azért is ilyen hosszú egyegyMo há csi-elôadás, mert idô kell,hogy megszôjék a mo tí vu mok há -lóját. Minden momentum az elôadásjelentésvilágán belül nyer értelmet:az ábrázolás a teljesség, avilágszerûség érzetét kelti. Ezértérezzük grandiózusnak a bemutatót,nemcsak a bravúrosan mozgatottszámtalan szereplô miatt. Egyegyvisszatérô motívum gazdagabbjelentéssel telítôdik, szavakra lefordíthatatlantartalmat hordoz. Ilyenszimbólum lesz a kivágott anyag.Tóték felravatalozott kisfia vágtahaj dan apuka in gébe a lyu kat, aszív hez, a ko kárda he lyére. Késôbba határon feszülô térképen éktelenkedik a lyuk – „le het, hogy Ro bikavágta ol ló val az or szá got a sem -mibe?”, kérdi Tótné. A nyí lá sonle het el isz kolni Ma gyar or szág ról.A for ra da lom jel képe (ki vá gottzászló), egy gyerekjáték, a személyesgyász mo tí vuma, a hi ány ésüresség, a semmi érzete sûrûsödikössze egy kép ben. (Ha jól em lék -szem, a lyu kas nem zeti lo bogó nemszerepel a játékban.)A kényelmes befogadói rutint cáfoljákszerep és személyiség összefonódásánakés szétválásának variációi.A cselekménybôl kiemelkedôtragikus hôsök alakítói összeforrnakfigurájukkal, és hagyományosan:„azonosulva”, „átélve” játszanak.Ilyen nagy sza bású, nagy ívûszínészet Varga Zsuzsa (az általamlá tott elôadás ban ô ját szott) SáryFlóra (nem Tóth Ilona!)-ala kí tása.A végtelenségig kimerült, túlhajszolt,kávén és serkentôinjekciókonélô medika heroikusan küzdsaját gyengeségével, az akadékoskodófônôvérrel, a forradalmárokatüldözô állambiztonságiakkal, követelôzôszabadságharcosokkal, alkoholistakolléganôvel, lábatlankodóhipochonderrel. Kitörései szélsôségesenhevesek: a helyzet kilátástalan,ô képtelen döntési helyzetekbekény sze rül, míg a leg végsôben,hogy kivégezzék-e az árulónak –ávós nak – vélt Zo lit, el bu kik. Ami -2007. május 3 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRVékes Csaba, Nagy Viktor, Serf Egyed, Tóth Richárd,Karácsony Tamás és Hornung Gáborkor ráébred tettére, összeomlik; megtörten távozik letartóztatóival.(Sáry Flóra valódi tragikus hôs, sorsábakeverni egy közhelyes szerelmi motívumot, miszerintZoli nem más, mint volt sze relme, le fo kozza alak ját,nem jó ötlet.) Iróniától mentes, érzelemgazdag színészettel for málja meg Petô Kata a gyer me keit sorra el -vesztô Tótné alak ját. Az égô te kin tetû asszony szinteösszeforr gyászával, minden szava, mozdulata sugározzafáj dal mát. A két szí nésznô nem ide ge níti el já té -kát, a te át rá lis kö zeg ér tel mezi át, te szi gro teszkké a hi -teles és szenvedélyes lélektani fogalmazást. Sáry Flóradrámáját morbid kórházi bohózat övezi. Tótné kálváriáját el emeli, hogy a szí nésznô jó val fi a ta labb a leg ki -sebb gyermekét játszó színésznél (Hornung Gábornál),lá nya le hetne Tót nak (Szula Lász ló nak).Milyen színészi fogalmazásmóddal találkozunk mégaz elôadásban? Sztereotip módon gondolkodó típusokatábrázolnak eredeti és személyes humorral. Kommentálják,értékelik a megjelenítettet, amúgy brechti-Klencsár Gábor felvételeiKovács Zsolt,Nagy Ilona,Gubás Gabi,Tóth Richárd ésMester Szilvia42007. május XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖResen. Felhôfi Kiss László számtalan ellenszenves figurábanutánozhatatlan faarcú, szikár humorral mutatjafel a korlátoltságot színlelô, elvhûségbe bújtatott ravaszönzést, ami könnyen kíméletlenségbe fordulhat.Lajst ro mozni le hetne, hogy mit ad az elôadás hoz Né -medi Ár pád, Nagy Vik tor vagy Les tyán Luca és a töb -biek személyisége, humora, energiája.Az alkotók nem kívánnak a történelmi hitelességigényével szerkesztett emlékestet létrehozni, komolyszín ház nak ez nem is le het dolga. Mind az, amit lá -tunk, nem színpadi rekonstrukció, hanem a megértésretett kí sér let, még in kább maga a meg ér tés fo lya -mata, egyfajta kollektív kommentár ´56-ról. Egyértelmûgesz tu sok su gall ják, hogy az elôadást nemszabad összetévesztenünk a valósággal vagy a történelmivalóság illúziójával. Hruscsov ronda, kopasz,kortalanul öreg emberke volt. Kaposvárott vonzó és fiatal nô. Csapó Vi rág vö rös bôrru hás kom mu nistavamp, aki piros szerzetescsuhából bújik elô. A szovjetkom mu nista párt ve zetôje, mint egy do mina, erôszak -kal vagy manipulációval töri meg Kádár Jánost. Zsarolés fenyeget, csábít és hódít. Hatalmi perverzió kommunista módra. Ko csis Pál nem játssza el Ká dárt, mind -össze egy szer-két szer vált át a jól is mert be széd módra.Jelen idejû színházi szituációt láthatunk múlt idejûtörténelmi helyszínelés helyett. Sajnos az elôadás kisséeltúlozza a távolítás megoldásait, a Kádár és Rákosielhurcolását megelevenítô, vörösben úszó groteszkkarnevál epizódjában annyi a játékot elemelô gesztus,sze rep csere, idôug rás, já ték a já ték ban, hogy néha per -cekig nem lehet összerakni, mi történik. Ráadásul aorosz dialektusba tört magyar mondatok felét nem érteni.Kár, mert Ko csis Pál és Csapó Vi rág ki tûnô!A színészi játéknak egy még magasabb szintjénelôfordul, hogy egy kivételesen jelentôs színészegyéniségmagához emeli a figurát, s ô kölcsönöz személyiségértékeketaz ábrázolt alaknak. Kovács Zsolt a tétova,de kérlelhetetlen erkölcsiség, szelíd humorba bújt bölcsesség,rejtôzködô emberség ábrázolásával emeli kiNagy Imrét a történelmi panoptikumból.A mozdíthatatlannak hitt nézôi pozíció kilendítésétszolgálja Mohácsi János elôadásaiban, Mohácsi Istvánszö ve ge i ben a cse lek mény egy-egy fan tasz ti kus ele -me, ami mó dot ad a je len ségtôl való el lé pésre, ezál tala lehetô legelfogulatlanabb szemléletre, a megszokottmeg kérdôje le zé sére. Eb ben a pro duk ci ó ban az öt ven -ha tos mély gö dörbe eresz kedve tesz idôuta zást a dí -szes ün neplô és a ke vésbé dí szes tün tetô cso port, pá -ro sá val, hár ma sá val, ötö sé vel lógva egy-egy bá nya lift -szerû drótketrecben, politikai hovatartozás szerintjobbra és balra (dísz let Khell Zsolt). A kút, a múlté,mélységesen mély. A fel s alá hullámzó csoportozatokelveszetten bóklásznak az idôcsapdában. („Húzzunkin nen a ha lál”… – nem foly ta tom a mi nisz ter asszony -elnök mondatát, aki a jobboldal szerint „szavakat”mond, vagy is csú nyán be szél.) Mond ják is, hogy ´56milyen „szürke, fekete, fehér, aszimmetrikus, életlen,nyers, stí lu sos, pisz kos”. In nentôl az egész elôadásidôuta zás-ins tal lá ció – mû al ko tás, egy nyolc száz mil -liós kulturális projekt.A megosztódó csapat bemasíroz egy kimerevített pillanatba, ami kor Sáry Flóra fel emeli a kést, hogy döf -jön. Ki-ki hovatartozása szerint kommentálja a történést.A vén ci gány tört so rát – „ôrült lel kek, vert ha dak”– alcíméül választó alkotás egyértelmûvé teszi: nincsesély közös emlékezésre, Vörösmarty csodálatos versétidézô emelkedettségre.Van egy egy ér tel mûen ér zel mes, vé gig azo nosnézôpontból bemutatott jelenet, amely egy pazar metaszín házi öt letbôl bom lik ki. A ha tár sré gen csí kos pi -ros-fekete kerítés, mint a térképeken. Fölötte a kilyuggatotttérkép. Itt zúdulnak át a magyarok, férfiak ésasszonyok, és éneklik dühvel és fájdalommal: „akibújt, aki nem, me gyek.” Men nek, amíg le het, amíg lenem ereszkedik a vasfüggöny. A színházi. Két barát(pesti srác) vívódik. A függöny odaszorítja az apaiörökségét, egy tollat markoló Tamás kezét. Bertalanemeli-tartja a gi gan ti kus szer ke ze tet, hogy társa is át -jusson, de Tamás marad. A függöny végleg leereszkedik.Aligha gondolható el fájdalmasabb, plasztikusabbszínpadi kép a határok lezárásáról, a szabadság hiányáról,az embereket szétszakító lelketlen hatalmi akaratról.Egy másik zavarba ejtô metaszínházi gesztus egyszín házi hely ze tet ér tel mez át: a sírva vi gadó ávó sokfergeteges tánc- és dalbetétük után provokatívan meghajol nak, ahogy azt szín ház ban il lik. Nincs taps. Der -medt csönd. Ki ha jolt meg: a szí nész vagy az ávós fi -gura? A zenészek megjátszott zavarodottsággal kisomfordálnak,a nézôtér valódi zavarodottsággal hallgat.Az elbizonytalanítás, kizökkentés eszközei kiprovokáljákaz együttgondolkodást, emellett persze fergetegesenszellemesek, szórakoztatóak. A befogadó újra ésújra megkonstruálja értelmezését, hogy aztán megcáfoljaönmagát, ezáltal megtapasztalja s talán eldobjagondolkodási sémáit. Brechti színház ez a javából.Nem formai megoldásaiban, mert nem stílust imitál,ha nem te at ra li tá sá val, szkep szi sé vel és iró ni á já valszétzúzza a sztereotípiákat. Az elmúlt évek jelentôsMohácsi-elôadásaiban a nézô, sôt a teljes nézôtér eljuthatottegyfajta katarzisig. Az 56 06-ban el ma rad ez akegyelmi pillanat. Az akasztásos jelenet puritán kegyetlen sége, nyers exp resszi vi tása – ahogy a zárt alak -zatú smasszercsapat hátravonszolja a tizennyolcadikélet évét ép pen be töl tött fiút és a me di kát, hogy élesfényben fellógassák ôket – megrázó, de nem katartikus.Nem azért, mert gyen gébb az elôadás, ha nemmert a fi a ta lok még nem tud ják tel je sen a „mo há csis”játékmódot, mert hiányzik, mondjuk, Kelemen József,Hunyadkürty György, Znamenák István…Kovács Márton zenéje újból frenetikus. Uray Péterkoreográfiája kifinomult, mégis húzós. Kétségtelenülsok megoldás ismerôs. Mindez mégsem magyarázat.1956 mint téma nem adja meg az azo no su lás le hetôsé -gét. Az elôadás mély erkölcsiséggel, nagy formakultúrával,magabiztosan mutatja fel a közéleti káoszt, politikaicinizmust, az alig elviselhetô megosztottságot,aminek ´56 diffúz, ellenségeskedô, kisajátító értelmezésecsak tü nete. Nincs hu ma ni tá rius alap, meg -kérdôjelezhetetlen életérték, etikai minimum… Errôlszól az elôadás zá ró képe, amely ben Nagy Im rét nemakaszt ják fel, ra bul ejti a tör té ne lem, vagy is a „gö dör”.Nem sza ba dítja ki a Sko dán a színre gör dülô Ká dár Já -nos, se a kom man dós fe kete lány (Bo a teng She ila), aki2007. május 5 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRzon go rát eresz teni rá), de nem is ér tel mezi ön ma gát.És ugya nez sze replôk so rára is igaz. Itt van az öregszolga, Firsz. Rá adja urára a kön tö sét. Leg alább fél év -szá zada adja rá, leg alább is a da rab sze rint, még semhúzza össze rajta a két szár nyát, az övét meg egy sze -rûen bogra köti. Mi lyen ha nyag szolga ez? Mi ért nemrúg ták ki ed dig?! Vagy nem fi gyel oda? Ilyen nek látjaa ren dezô? Vagy ilyen fi gyel met len szí nész Kern And -rás? Mire gon dol jon a nézô? Vagy itt van Sar lotta Iva -novna, aki mint af féle Ho u dini, egy szer csak le lán -colva jelenik meg a színpadon. A szabadulómûvészke zére la zán csa var ják a lán co kat, háta mögé nézve fi -tyegni lá tom a mu tat vány kel lé keit. Most le van lán -colva vagy sem? Az est ilyen és ha sonló el dön tet lenmomentumok hosszú sorozata.A har ma dik fel vo nás nagy je le ne té ben a bálba ér -kezô kissé ré szeg Lo pa hin, aki az „urak” tár sas ágá bankorábban már lebunkóparasztozta önmagát, most,amikor bejelenti, hogy megvette a kertet, felmászik azon gora te te jére, és ug rálni kezd rajta. A ren dezôiigaz sá gosz tás ban Lo pa hin, a gaz dag pa raszt, az új föl -de súr egy moz du lat tal söpri le az asz tal ról (zon go rá -azt, hogy efféle fejsze(kalapács)csapásokkal, fehér-feketeértelmezésekkel, kényelmes, leegyszerûsítô igazságokkal,képletekké szegényített emberi vázlatokkalnem érdemes Csehovot színre vinni. Ez a szimplifikálás,a szereplôk összetett figuráinak és igazságainakki cson to zása Al földi ren de zé se i nek leg na gyobb ve -szélye. Ha a múlt (Ranyevszkaja képviseletében) feltételnél kül szép és ér té kes, ha a je len (Lo pa hin sze mé -lyében) nem tartalmaz semmilyen értéket, akkor miértelme ennek a darabnak? Csehov nem ideológia, hanemgazdag, bonyolult emberek televényszerû együttélése,egy mást ki záró vagy egy más mel lett ér vé nyesigazságok párbeszéde. Nem a részletezô, realista vagynaturalista színjátszást, értelmezést kérem számon.És nem is a szín ház ról való gon dol ko dást. Ha nem azemberrôl való gondolkodást. Hogy mit jelent elveszíteniva la mit. Mit je lent egy gye rek kori sé re lem. Mi apénz. A munka. A re mény. A sze re lem. Egyéb kéntegye dül ez utóbbi szó lal meg hi hetôen ezen a szín pa -don, az is csak Ra nyevsz kaja (Esze nyi Enikô) szá já ból.Aki, mint ál lítja, alatta áll a sze re lem nek, akit úgy lökide-oda, Pá rizs ból Orosz or szágba és vissza ez a sze re -Tornyi Ildikó (Varja),Danis Lídia (Ánya)és Eszenyi Enikô(Ranyevszkaja)lem, mint valami tehetetlenségi erô. Eszenyinek ez azegyetlen veszteség adatik, amit megélhet, eljátszhatma este.Eb ben az elôadás ban nem sok féle igaz ság üt kö zik,sôt, sen ki nek sincs igaza, itt min den ki nyers, em be ri -leg ta szító, üres, fel es le ges és egy szerû, mint egy báb.Ezek az emberek szeretettelenül és kínlódva élnekegy más mel lett. Nem hisz nek és nem is bíz nak sem -miben, ám létezésük sivársága nem válik megélhetôdrá mává a nézô szá mára. Még soha nem lát tam ilyenkiábrándult és cinikus rendezését Alföldi Róbertnek.Lo pa hin nak egyet len pil la nata sincs, ami kor, úgy -mond, a nézô iga zat ad hatna neki: nincs em beri arca,nem rokonszenves az állandó munkálkodása; sérelról)a finom, tehetetlen és szegény urakat. Fehér-feketelátásmód ez. Nosztalgia a múlt iránt, leegyszerûsítôés la pos anti mar xista lecke az új rendrôl. Ra -nyevszkaja, mint afféle dekadens dzsentri, lecsatoljadíszes uszályát, és aláfeküdne a jelennek: felmászik azon go rára, és fel kí nálja ma gát a ház új urá nak. De Lo -pa hin nak nincs szük sége rá, az asszony fej jel le felécsú szik le, a töb biek óvó kar jai közé.Egy kor társ kri ti kus, Ge or ges Banu meg írta az el -múlt évtizedek korszakalkotó Cseresznyéskert-elôadásai nak – Streh ler, Brook, Şerban, Harag, Mugur ésmások rendezéseinek – krónikáját. Talán meg kelleneírni e könyv el len pont ját is: mind azt, amitôl ez a da -rab kiürül, jelentéktelen és érdektelen lesz. Például2007. május 7 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRSchiller Kata felvételeiCsôre Gábor (Jása), Börcsök Enikô (Sarlotta Ivanovna)és Cseh Judit (Dunyasa)mei, gyengeségei sem teszik szánhatóvá. Lehet ez persze színészi kérdésis, Pind roch Csaba ala kí tá sá ban szûk lá tó körû, üres fejû, csak pén zé veltörôdô, egysíkú figurát kapunk, sekélyes lelki világgal. Ánya (Danis Lídia)és Varja (Tornyi Ildikó) folyton üvöltenek, mintha a kétségbeesés szélénáll ná nak, de csak fe szül tek és ide ge sek, nincs drá má juk, amit meg él het -né nek. Du nyasa (Cseh Ju dit) har sány és üres (a szí nésznônek csupa fel -színi esz köze van), a szol gák, Je pi ho dov (Gyu riska Já nos) és Jása (CsôreGábor) még csak nem is humorosak. Szimeonov-Piscsikrôl (RajhonaÁdám) nem tudni, mit ke res eb ben a kö zeg ben. Sôt még Sar lotta Iva -novna (Bör csök Enikô) lé nye és trükk jei is fe lejt hetôek, de ez biz to sannem szí né szi kér dés. Ho gyan lé tez nek ezek az em be rek együtt, mi kö zükegy más hoz, mi tartja ôket össze, nem tudni. Ga jev (He ge dûs D. Géza)jobban és jobb híján kötôdik biliárdgolyóihoz, mint rokonaihoz. Szinteegyet len em beri vi szonyt sem látni. Hogy Ánya sze retné ezt a gro teszkPe tyát (Ka ma rás Iván ne vet sé ges fi gu rát hoz ugyan, de mi köze azelôadás egé szé hez?). Hogy Varja és Lo pa hin közt bár mi lyen múlt-je lenjövôidejû kötôdés le het sé ges lenne. Hogy ez a Lo pa hin va ló ban kötôdneRanyevszkajához. Talán csak a két testvér, Gajev és Ranyevszkaja köztvan az együtt lét nek va lami fi nom ter mé sze tes sége. Ez is a múlt te he tet -len ségi ereje okán: He ge dûs D. és Esze nyi so kat meg él tek együtt ezen aszínpadon.AN TON PAVLOVICS CSE HOV:CSE RESZ N YÉS KERT(Víg szín ház)Fordította: Spiró György. Díszlet:Menc zel Ró bert. Jel mez:Bartha And rea. Mozgás: KirályAt tila. Dra ma turg: Vö rös Ró -bert. Bûvészmutatványok: HolczGábor. Világítás: KomoróczkyGábor. Szcenika: Krisztiáni István.A ren dezô munka társa: VárnaiIl dikó. Ren dezô: Al földiRóbert.Szereplôk: Esze nyi Enikô, Da -nis Lídia, Tornyi Ildikó, HegedûsD. Géza, Pind roch Csaba,Kamarás Iván, Rajhona Ádám,Bör csök Enikô, Gyu riska Já nos,Cseh Ju dit, Csôre Gá bor, KernAndrás.2007. május 8 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRTar ján Ta másSzemhunyorítvaW I L LI AM SHA K E S P E A RE: VI H A RAmá so dik rész ele jén a ha jó tö röt tek – akik szinte va la mennyien meg érik a pén zü ket – a hátsó kettôsdísz le tajtó mö gül les ke lik a még alig is mert szi ge tet; és min ket. Ma gunk vissza ku kucs ká lunk a szink -ron ban csú szó két fe kete tábla ré sein, de a lengô ta ka ró pilla már el is mosta a bû nö sö ket. He lyü kön a va -rázsló Pros pe rót szol gáló he lyi szel lem, Ariel he ge dül, oly gyar lón, hogy a ta pin ta tos blende si etve vissza -zárja ôt is a tá voli fénybe. Az tán az ajtó-pa lás tok – tré fás-ri asztó rán du lá suk kal keltve még egy kis iz gal -mat – sza bad ös vényt nyit nak a felnôtt mese foly ta tá sá nak.Hunyorít a kulissza.Szeme sarkában futtatja összefür készô pil lan tá sá nak paj kos mo -solyát az egzotikus öltözékû NyakóJuli kun cogó jós ágot vi rágzó Ari -elje is. Vé nem be re sen ke re kíticsukja-nyitjaa sze mét Fo dor Ta másderék öreg Gonzalo tanácsosa, aki– ejnye-bejnye – megmondta rég,hogy – aj-jaj – nem szép do log atörvényes milánói uralkodót elkergetni.Sok szor csip pent je ges pil -lantásával az indokolt bosszúmûnagy kons pi rá tora, a ma gába szik -kadt, bot jára fá radt Hor váth Zsu -zsa, noha az elû zött Pros pe ró banmaradt még fölényes, megindultszeretet a leánya, sôt: az emberekiránt. Va ló já ban nem kell na gyonso kat ten nie igaz ság és er kölcs,sze re lem és fi a tal ság di a da lá ért.A Mi lánó és a tisz tes ség trón játvisszaperlô történet egyenes vonalbanírja ma gát. Csak kis buk ka nó -kat kell leküzdenie.Ép pen ez a gya nús a do log ban.Hogy ilyen gördülékenyen zökkenvissza, ami – ó, kár ho zat! – ki zök -kent. Step hano (Ma day Gá bor egynépi fa fa ragó ere jé vel bár doljaAlonso iszá kos la ká ját) és Trin culo(Lovas Dániel virgoncan viszi a jóheccbe Sebastian még iszákosabbszol gá ját), a két mi haszna szi get -foglaló palotaforradalma népi csínycsupán. Hannus Zoltán Kalibánjatény leg vad em ber, de így, ezer nyirongyba kö te gelve épp annyi –Horváth Zsuzsa(Prospero) ésNyakó Júlia (Ariel)nem több és nem ke ve sebb – ijesztôt mu tat, mintAz ember tragédiájának a fó ká ért min denre készesz ki mója. „Pa lota”? „Esz kimó”? A szín: „a ha lot -tak szi gete Ná poly és Tu nisz kö zött”. Ki csiny szeg -letét rozsdásodó, revesedô, mohosodó szabadtéri néprajzi múzeumnakkép zelte el a ter vezô, Szegô György. Tört csó nak, szú ette sajt árok, re kedtko lom pok: Pros pero a ci vi li zá ciót, tech ni kát mé lán meg csú foló, ki fi gu -rázó, le tûnô tár gyi vi lág fel ett disz po nál. Ka li bán ten ge rész lá dára, hajó -kormányra, árbocra is emlékeztetô szerkentyût hajt körbe-körbe, hogyegy felfüggesztett kannából víz csepegjen. A falon kifeszített húr fut,meg le het pen dí teni. Peng. Szürke, barna min den.Okos elôadás a Vihar avagy a bûnbocsánat színjátéka. Bizonyára azt is2007. május 9 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRSchiller Kata felvételeitudja a já ték, amit a kri ti kus nem: a fér fi nak mon dottProspero Milánóban miért válik elegáns hölggyé. Azthi het tük volna, hogy a maga igaz gatta Stú dió „K”-banaz ön ma gát és szí nész tár sait or ga ni zá tor tí pusúfôszerepekbôl instruálni szeretô Fodor Tamás leszPros pero. De nem, ô amo lyan Pros pero II., a be csü letki vén hedtje a má so dik gye rek kor ban. A so káig ros ka -ta gon von szo lódó Hor váth Zsu zsa vi szont (a jel mez -tervezô Németh Ilona tündöklô estélyijét, fiatalító fülönfüggôitviselve) fejedelmi asszonyként beleszépüla ha mis nál ha mi sabb ke gyosz tási, fel ol dozó ce re mó -niákba (melyeket elektromos hangosítás segítségévelzeng vi lággá. De ki ne lá tott volna már mik ro fo no kat– Nép rajzi Mú zeum kö ze lé ben?). Ez is gya nús. A lát -vá nyos át öl töz kö dés. A nem- és iden ti tás vál tás, a szin -te penitencia nélküli abszolúció. S egyszer-kétszer –egy ideig mulatságosan, a végén igen nyomatékosan –az eszköz-, a kép- és jelképváltás. Tehetett egykoronvagy mos ta ná ban bár mit Alonso ná po lyi ki rály (Ta -mási Zol tán el játssza: égetôen fáj neki a go nosz ság),az öccse, Se bas tian (Tég lás Már ton pró bál tá jé ko zott -ságot mutatni a cselvetések értelmében), Antonio(Géczi Zoltán külsôre szabadságharcos is lehetnemajlandi bitorlóként, ha nem sötét puccsistának állna),re me tés ked he tett so káig a lá nyá val a szi ge ten Pros -pero, a nagy meg bo csá tás után újra kezdi ma gát a tör -té ne lem. Rusz nák Ad ri enn (Mi randa, Pros pero le á -nya) és Büki Mar cell (Fer di nand, a ná po lyi ki rály fia),akik az elsô perctôl átcsivitelték a nehézségeket, Évaés Ádám mezítelenségével ül-fekszik bele a jövôbe.Szeredás András Büchner, Marlowe, ShakespeareTéglás Márton (Sebastian), Fodor Tamás (Gonzalo),Géczi Zoltán (Antonio) és Tamási Zoltán (Alonso)szö ve ge i nek fel hasz ná lá sá val ké szült kom pi lá ci ója –a megosztottságról, a testvérháborúról szólva – az aktua li tás elé he lyezi az iro ni kus mo dellt. A pub li cisz ti -kus tar ta lom nem pis log, a na pi hír nem ka csint ki astruk túra mö gül. Vi szont az elôadás nak – az al ko tóktiszta össz mun kája és Fo dor Ta más pon tos, ap rózódirigálása ellenére – nincs filozofikus súlya, tágasabbszellemi univerzuma. A Vihar nem dö rög, nem vil -lám lik. Nem célja, hogy mé lyen néz zen nézôje sze -mébe. A Vihar kicsit fájdalmasan, kicsit nevettetve –hunyorít.WIL LIAM SHA KES P E A RE:VI HAR(Stú dió „K”)Szerkesztette – Ba bits Mi hály és Tan dori Dezsô for -dításának, valamint Büchner-, Marlowe- és Shakespeare-szövegekfelhasználásával – Szeredás András.Díszlet: Szegô György. Jelmez: Németh Ilona. Zene:Monori András. Fény, hang: Fodor Gergely. Rendezô:Fodor Tamás.Szereplôk: Ta mási Zol tán, Tég lás Már ton, Büki Mar -cell, Fo dor Ta más, Hor váth Zsu zsa, Géczi Zol tán,Rusz nák Ad ri enn, Ma day Gá bor m. v., Lo vas Dá niel,Han nus Zol tán, Nyakó Jú lia.2007. május 10 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRJászay TamásAz aszfodélosz illataK ÁRP Á TI PÉ T ER – REJTÔ J E N Ô : AZ Ö L DÖK L Ô T E J C S A R NOKRejtô Jenô azon kevés magyar szerzô közé tartozik, akirôl mindenkinek van véleménye. Annak is,aki nem olvasta. Rejtô generációk számára több mint jelkép: egy különös életérzés, egy nyakatekert,ám végtelenül szórakoztató, egyedisége ellenére könnyen elsajátítható, átélhetô világlátás egyszeriés megismétel hetetlen képviselôje. Sikere magyarázatát mindenki másban keresgéli.Van, akit a kényszerûen és tragikusan rövid életút,másokat stílus- és mûfajteremtô, ám hozzáértôk le -szólta írásmûvészete, a legtöbbeket mégis városi le gen -dák termékeny táptalajául szolgáló jellegzetes alak -jainak egész sorozata fog meg. Tekintélyes men nyi -ségû írásának irodalmi minôségérôl nyilván le het nevitatkozni. Ám ki merné ezt kockáztatni olyan szer -zô esetében, akinek népszerûsége évtizedekkel tra -gi kus halála után mind a mai napig töretlen, lelkeshívek hada ápolja emlékét, s egynémely ügyes könyv -kiadó is rendre megszedi magát mûvei ismételt kia dá -sával?Mindezt csupán a szóban forgó elôadás alapjáulszol gáló Kárpáti Péter-színdarab s annak szerzôje vé -delmében jegyeztem meg. Merthogy Rejtôvel, rólabelôle színházat csinálni épp a fentiek miatt koc ká -zatos. Az elvakult rajongó ellentmondást nem tûrôenköveteli viszontlátni a színen saját fantazmagóriáit, aponyvairodalmat kultúrához méltatlannak fitymálókköre értetlenkedve böngészi a színlapot: ugyan minekezt még színpadra is vinni? Kárpáti Péter gondolt egymerészet, és kicselezte a már látatlanban kétkedôket.Rejtônek egy kevéssé ismert – megjegyzem, szerin -tem nem az élvonalba tartozó –, ám remekül kibont -ható alapötletet tartalmazó kisregényéhez nyúlt,ahelyett hogy a ponyvaszerzô valamelyik unásigidézett klasszikusát dramatizálta volna. A detektív, acow boy és a légió címû szöveg lett tehát a kiindulópont.Kárpáti megnyugtató lazasággal viszonyult magaválasztotta alapanyagához, s így ha nem is forma bon -tóan merész, de átgondoltan egyéni Rejtô-olvasatávalszórakoztat el. Elismerést érdemel a tény, hogy rá buk -kant az írásra. Meg az a színpadon igen hatékonymód szer, amivel Rejtô más, jól vagy kevéssé ismertfigu ráit, helyzeteit olykor belesimítja szövegébe,máskor meg éppenséggel plakátszerûen kiemeli ôket.Ahogyan Rejtô Jenô egykor látta a világot, Kárpáti Pé -ter mai tolmácsolásában. És persze Novák Eszter kis -számú, jól megválasztott eszközt használó, mérték -tartó rendezésében.A regénygyárban, vagyis Nany tejcsarnokábanüzem szerûen dolgozik, reggeltôl estig körmöl, firkál,jegyzetel és plagizál a tucatnyi írócska. Pontosabbaneste hatig – ekkor zár ugyanis a kiadó pénztára. Meg -élhetési szerzôk a javából, habozás nélkül lenyúljákegymás használhatónak vélt ötleteit, sztereotip figu -ráit, kacagtatóan vagy szívszorítóan giccses jeleneteit.Az irodalom kétkezi munkásai nem akarnak beke rül -ni az irodalomtörténetbe, épp csak a napi kávé- megtúróssüti-adagjukat akarnák kifizetni (bár ha lehet,inkább nem). És persze az olvasóközönség kegyeitakar ja az idôsebbje megôrizni, a fiatalabbja elnyerni.A tatabányai Jászai Mari Színház alkalmi játszó he lyé -re, a sokat ígérô nevû Közmûvelôdés Há zá nak szín pa -dá ra Valcz Gábor furfangosan üres, helyesebben könynyedénkiüríthetô teret tervezett. Balról a színlapontizedik fôszereplôként aposztrofált méretes gépzon -go ra álldogál, amely egyszer végze tes re hangolt futa -mokat, máskor könnyed burleszk mu zsi kát lármázlátványos külsôségek közepette (Lázár Zsigmondzené jét támogatja Foltin Jolán változatos koreog ráfi -ája). Középen Nany mindentudó bárpultja, benne azíráshoz elengedhetetlen italok, ételek gar ma dája, smég egy vécécsészének is akad benne hely. A ma gas -ban igazi békebeli, méltóságteljesen poro so dó, szí -nes re világított, olcsó üvegbôl való kris tály csil lár. Író -ink nemcsak az idôvel, egymással is versenyt futnak:kis asztalaikon kerekek, hogy idôn ként profi dod zsem -versenyzôként száguldhassák körbe kávéházi szegletüket.A vészjósló hangokat rivalló gépzongo ráhozpasszolnak a mindkét oldalról olykor fenye ge tôn aszereplôk felé dôlô, kétembernyi éles kések (utalvapersze a szöveg vissza-visszatérô s a Rejtô-élet mû tánlegismertebb epizódjára is: „Uram! A kés e mért jöt -tem!”). Ôry Katalin változatos ruhákba búj tat ta ajátszókat: a munka rögvalóságát kávé(zó) bar násalaphangulatú, pasztellbe hajló öltönyök jel zik, a fan -tá zia világába röppenô szcénákban grotesz ket és re -álist könnyeden vegyítô jelmezek szerepelnek (elôb bi -bôl Mucsi Zoltán vörös parókával meg ko ro ná zott zöldés lila ruhája, utóbbiból Vallai Péter kék szakálla ésTóth Ildikó gólyafészeknyi vendéghaja a kedvencem).2007. május 11 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRTóth Ildikóés Mucsi ZoltánA szöveg végig játékosan ugráltatja szereplôit azírás kínkeserves folyamatának stációi és az írógépbepötyögött álvalóság háromdimenzióssá varázsolt ké -pei között. Magyarán: kerüljön szóba vagy papírra egyjó(nak tûnô) ötlet, a szereplôk máris Wágner úr vagyFülig Jimmy bôrében teszik élesben is próbára ide -ájukat. Dilettantizmus és profizmus szétválaszt ha tat -lanul keveredik mindegyik alakban, ez is biztosítja aremek szórakozást. (A tatabányai ôsbemutató esté jéna közönség enyhe bizonytalanságaés a színpadról idôn ként érzôdômeg illetôdöttség persze eltûnikmajd. Vagy inkább eltûnne, ha adarabot két hónap alatt nem ösz -szesen hatszor, három különbözôhely színen lehetne csak látni…)És akiktôl az egész mûködik: aRejtôt (vagy Kár pá tit?) értô színé -szek. Az összes nôi szerepet ala kí -tó Tóth Ildikó nem tipikus múzsa:büszke tejcsarnok tu laj ként óvja,táplálja, szükség esetén anyai po -fo nok ban részesíti az ôt körbe ra -jon gó íróhadat. Mucsi Zol tán bril -lí roz a higgadtan közönyös képpela leghajmeresztôbb ötletekkel elôállóVörös Plack sze repében. VallaiPéter tudálékos Igaldysként és rejtélyes Wág ner úr -ként is meg nye rô. Az izgága és sunyi Név há mos(Hor váth Virgil), a zseni áli san ama tôr Dosto jewsky(Molnár Csaba), Puskenovics (Honti György) és Bartholdy (Bajomi Nagy György) teszik a dolgukat, minta végül romantikus hôsszerelmessé változó túl érzé -Az elôtérben: Tóth Ildikó, Bajomi Nagy Györgyés Mátyássy BenceSipos Zoltán felvételei2007. május 12 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRkeny Égôszemû ifjú (Mátyássy Ben -ce) is. Bár kezdetben nem egyér tel -mû, a fôszereplô mégis a csetlô-bot -ló pin cér, Jenôke (Cho ván Gá bor), aleendô „Pii Howard”, akinek jelentékeny– vagy inkább ter me lékeny –íróvá válása körül kitartóan bábáskodikseregnyi írótársa.És hogy Jenôke alias Pii Howardho gyan is képzeli el az irodalmat?Ahogy az ifjú védence által mûvelt„formabontó betûfestészetet” summázzaa Vörös Plack: „Figurák be -lib bennek, kilebbennek, mint az asz fodélosz illata.” Épp úgy, ahogy azNovák Eszter szín padán is tör ténik.KÁRPÁTI PÉTER – REJTÔ JENÔ: AZ ÖLDÖKLÔ TEJCSARNOK(AVAGY PISZKOS FRED NEM LÉP KÖZBE SAJNOS)(Jászai Mari Színház, Tatabánya)Zene: Lázár Zsigmond. Díszlet: Valcz Gábor. Jelmez: Ôry Katalin. Mozgás:Foltin Jolán. Rendezô: Novák Eszter.Szereplôk: Tóth Ildikó, Mucsi Zoltán, Chován Gábor, Mátyássy Bence e. h.,Molnár Csaba, Honti György, Vallai Péter, Bajomi Nagy György, Horváth Vir gil.Kar sai GyörgyA kuglóf-betyár ésaz uncili-smunciliSZÉ P ERN Ô : K Á V É C S A R NOK ; T Û Z OLT ÓNagyapám annak idején mindigrosszal lón csó válta fe -jét, látván, milyen kapkodva-sietvedöntöm magamba reggelente nagyanyámmûgonddal elkészített kakóját, s már az aj tót fel tépve tö -möm ma gamba ro po gós héjú, túl -zás nél kül messze föl dön hí res nektu dott kug lóf ját, s ro ha nok dol -gomra. Ô a múlt szá zad elsô fe lé -ben még rendszeresen kávéházbanreggelizett, fakeretes tartóban hoztákneki a saj tót, s csak ami kor mármin dent tu dott a vi lág ról, s jól is la -kott, kezdte meg a na pot. Ma mársej tem: ô iga zán tu dott élni (mí -nusz munka szol gá lat, de ez eb benaz össze füg gés ben nem szá mít;XX. szá zadi ab szurd). A Szép Ernômeghatározásában kávécsarnoknaknevezett intézményben és a hasoncímû,1917-ben írt szín mû ben(pon to sab ban: je le net ben), mintcseppben a tengert, az életet tanulmányhozhatjuk:a magány, a kiszolgáltatottság,a tragikus élethelyzetekbôlvaló kitörési lehetôségek kétségbeesett keresése légiesen könnyedhangnemben, gyengéden ironikus stílusban – hogy stílszerûek maradjunk:mintegy cukormázba csomagoltan – ábrázolódik: egy férfi (Lajcsika,a mamakedvenc, már nem túl fiatal agglegény) kuglóf- és szeretetéhségegroteszk, megkönnyeztetôen realista élethelyzeteket teremt. A kérgesszívû fôpincér(nô)nek látszani csak jelentôs erôfeszítéssel, komoly önfeladásárán képes egykori úriasszony, ma kávécsarnok-tulajdonosnô szópárbajuksorán e kisstílû csaló, jelesül fanatikus kuglófimádó félelmetes ellenfelelesz. Összecsapásuk a konfliktusok abszurditásba hajló indulattalélezôdô eszkalálódását a végsôkig fokozza, hogy azután az emberi kapcsolatraéhes, magányba kényszerített nô lefojtott szeretetvágyának kitörésévelmindkettôjük megelégedésére békében feloldódó egymásra találássalzáruljon történetük.Az egy kori Ka bos Gyula-slá ger kezdô rig musa mint fal védôre hím zettéletbölcsesség díszíti a tûzrôlpattant derecskei menyecske – pontosabbanözvegy, még pontosabban víg özvegy – szép szobájának falát (mindkét darabdíszletét és jelmezét Bodnár Enikô tervezte). Ebben a negédes álmodozá sokra, soha nem volt bol dog ságra csá bító (ál)vi lág ban kell majd az idebecsalogatott, fess tûzoltónknak megbirkóznia – egy idô után a szó szorosértelmében is – a férfiszív eluncilismuncilizásának minden fortélyát virtuózmó don ke zelô szé passzonnyal. Mint a cse lek ménybôl ez le gott ki vi -láglik, elôérzetünk nem csalt, egy tragikus konfliktus szédítô mélységeinyílnak meg szemünk elôtt. Súlyos emberi-férfiúi, ugyanakkor szigorúantûzoltószakmai dilemmával kell hôsünknek megküzdenie: a közvagyontfe nye getô (itt, konk ré tan: tyú kól-) tü zet, avagy egy szép öz vegy szí vét éstestét elárasztó (tehát igencsak partikuláris érdekeket megjelenítô) lángo-2007. május 13 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRSzéles László (Alajos)és Kerekes Éva (Fanny)a Kávécsarnokbanlást oltsa-e el? S ím, csak egy, biz’csak egy le gény van tal pon a vi dé -ken, hogy ren det te remt sen e fe ne -kestül felfordult világban!Szép Ernô az 1910-es évek má so -dik fe létôl az új ság írói tárca mû fajamel lett – min de ne kelôtt a jobbmegélhetés érdekében – kabaréjeleneteketis elkezdett írni, amelyeka késôbbi, ki ér lelt szín mû vek(Vôle gény, Lila ákác, Pa tika) elôgyakorlataikéntis tekinthetôk. Perszeezek a leg fel jebb egy fel vo nás hosz -szúságú szösszenetek is szigorúmûfaji szabályok szerint készültek: szórakoztató párbeszéd,habkönnyû „konfliktus”, könnyed lezárás; deami mindennél fontosabb, az a szerepekben megírtszínészi jutalomjáték. Például a Kávécsarnok 1917-esbemutatóján Medgyasszay Vilma játszotta a kávéháztulaj do nos nagy sá dot, késôbb töb bek kö zött BullaElma, Tol nay Klári, il letve az el ár vult, kissé túl ko ros(ötvenkét éves) kuglóf-csaló agglegényt, Lajcsikát PágerAn tal és Zenthe Fe renc.Annak idején általában három Szép Ernô-egyfelvonásos tett ki egy szín házi es tét. Az utóbbi évek benelsôsorban színmûvészeti egyetemi vizsgaelôadásokvissza térô prog ramja az a két egy fel vo ná sos – a Kávécsarnokés a Tûzoltó –, amely most az Ör kény Szín ház -ban, Bereményi Géza szeretettel nosztalgiázó, kort ésemberi kapcsolatokat karikírozó rendezésében látható(két évvel ezelôtt például a fôiskolás Molnár-KeresztényGabriella elôbb a Színmûvészeti Egyetemen,majd tavaly Kaposváron rendezte meg feltûnôen nagy,megérdemelt sikerrel a Tûzoltót). Persze Bereményinélis min den ér tel me zési öt let nél elôbbre való a szí -nészi jutalomjáték-jelleg hangsúlyozása, s ehhez a kétfôszerep közül az egyikre minden tekintetben tökéletes„jutalmazandót” talált Kerekes Évában, míg SzélesLászló – per sze le het, hogy csak Ke re kes Éva fer ge te -ges, elbûvölôen fegyelmezett komédiázása és színpadimin den tu dása mel lett tû nik ez így – csak a Kávécsar-Kerekes Éva (Egy szép özvegyasszony)és Széles László (Tûzoltó)Schiller Kata felvételei2007. május 14 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRnok nagyra nôtt csecsemôjének öntudatlan sármját,szeretni való gyámoltalanságát játssza megfelelô önmérséklettel,míg a Tûzoltó testi-lelki konfliktusokbanôrlôdô hôsszerel mes vi té ze ként idônként a könnyû ha -tásokra vadászó ripacskodás amúgy érthetô, ezúttalbocsánatos bûnébe esik.A Kávécsarnokban Hámori Gabriella egyénisége,szépsége és tehetsége, mondhatni, természetes módonemeli je lentôs ala kí tássá a ba rátnôjé vel (Ro szikHella) itt reg ge lizô „Egy kis asszony” mintegy kétpercesszerepét: motoros bôrkabátban, proszektúragyakorlatra(!) készülô medikaként emancipált nô, energikusmozdulatai s fôleg, hogy dolga van az élet ben, az ener -váltan ücsörgô „úriember” Lajcsika ellenpontjává teszi,még mielôtt a tör té net egy ál ta lán el kezdôdne. Ô bez -zeg elôveszi pénztárcáját, és fizet....Takács Nóra Diána mindkét egyfelvonásosban pontosan, te het ség gel hozza az úrnôje sor sát szí vén vi selô,a színpadon elmondhatónál sokkal többet tudó szolgálólány-bizalmasfiguráját. A Tûzoltóban egyet len rö vidpillanatra, dramaturgiailag jól megválasztott stílusban(dramaturg: Gáspár Ildikó) feltûnik még Máthé Zsoltmint „Szegényember”.SZÉP ERNÔ: KÁVÉ C SAR NOK; TÛ ZOLTÓ(Ör kény Szín ház)Dramaturg: Gáspár Ildikó. Díszlet, jelmez: BodnárEnikô. Zene: Darvas Ferenc. Világítás: Csornai Levente.Rendezte: Bereményi Géza.Szereplôk: Kerekes Éva, Széles László, Hámori Gabriella,Ro szik Hella, Ta kács Nóra Di ána, Máthé Zsolt.Szé kely Sza bolcsCsillagközi hegedûsírásP I N T ÉR B É LA: ÁRV A CSIL LAGHa az em ber a Nagy Gön cöl hátsó ke re kérôl, vagy is a jobb sorsra ér de mes Árva Csil lag ról Bel gi umbakí ván jutni, ak kor szük ség sze rûen Ib rány ban kell vé let le nül lesz áll nia, hogy az tán el in dulva Skó ci ába,meg kell jen áll nia Bur gen land ban, ahol ki de rül: még sem jobb az oszt rák ûr pá linka a ma gyar nál. Al földisci ence fic tion, csil lag közi sze re lem folk lór szür re ál ban. Pin tér Béla tár su la tá nak új da rabja úgy szól a Ga la -xis Ma gyar or szág nevû szeg le térôl, hogy a víg já ték köz ben ôszin tén sír a he gedû.Póka Mi hály áll az ib rá nyi puszta kö ze pén, a ma gas -sá gos égbôl ufó eresz ke dik alá. A két föl dön kí vüli el -me séli, hogy az Árva Csil lag ról ér kez tek, a szom szé -dos égi test kö nyör te len ura ugyan is ül dözi ôket. Az ûr -lé nyek ci gány lánnyá vál toz nak át, és a de rék ma gyarember segítségét kérik: üzemanyagra lenne szükségükpálinkával mûködô jármûvükhöz. Bár a Mihályflaskájában található nedû – mint utólag kiderül – vi -ze zett, arra azért elég, hogy út nak in dul ja nak vele Skó -ci ába, ahol ál lí tó lag olyan whisky kap ható, amely bár -meddig elröpít.Pintér Béla társulatának erôssége, hogy miközbenironizál valamin, az irónia tárgya nem veszít önnön értékébôl,esztétikai minôségébôl. Magyarán: a magyarnóta, a ne ki ke ser gés vagy akár a pá tosz alak za tai, bárnevetség tárgyává válnak, mégsem semmisülnek meg,csupán idézôjelek közé kerülnek. A népdalszerû songokbanlüktetô tragikus fájdalom akkor is sugárzik, haközben egy nyolcvanas évekbeli hazai sci-fi másodrendûjelmezeibe bújt ûr-cigánylány prezentálja a dalt.A he gedû ke ser ves sí rása („nem va gyok én ide való”)nemhogy kevésbé lenne hiteles – éppen ellenkezôleg:Pin tér Béla ké pes arra, hogy a bús ma gyar sor sot annakminden abszurdumával, groteszkségével együtt ábrázolja,anél kül hogy nyög ve nyelôsen di rekt lenne. A tár -sulatnak mintha természetes közege lenne az a világ,amelyben szívfacsaróan megszólaló kesergô közbenMulder ügynök vonaglik a repülô csészealj stroboszkóposfékezôsugarában.Az elôadásban nincsen közvetlen szociografikus társadalomkritika.De lehet-e pontosabb képet adni a maiib rá nyi való ság ról an nál, mint hogy a semmi kö ze pénlévô magyar faluban egy nemezsapkás alak megkérdiaz ûrlényt, nem találkozhattak-e már korábban esetlegegy „útlezáráson, netán gazdatüntetésen”?Mindebben persze jelentôs szerepe van Darvas Benedekhelyenként ezúttal is operaparódia-elemekkel tûzdeltze né jé nek is. S bár az el múlt évek egyik leg si ke -rültebb színházi kísérletével, a Parasztoperával nemvetekedik az elôadás, az áriafoszlányok most is dinami-2007. május 15 www.szinhaz.net

Schiller Kata felvételeCsatári Éva (Oszkár), Szalontay Tünde (Vanessza),Bárdos Andrea (Erzsike), Szamosi Zsófia (Andrea)és Tóth József (Mihály)kusan turbózzák fel az abszurdba hajló párbeszédeket.A zene, a dik ció és a ren de zés fel épít mé nyé nek sta -bilitása persze a színészek teljesítményén múlik. A játszókpedig hozzák, amit megkíván a szürreális játék:kimagasló egyéni teljesítmények nélküli, de koncentráltcsapatmunkát. Erzsike (Bárdos Andrea) leginkábbegy japán turista attitûdjével és hanghordozásával pislogbele az ib rá nyi éj sza kába. A Va nesszát ala kító Sza -lontay Tünde a tôle megszokott, ironikusan túlgesztikuláltpátoszba burkolja az ûrhercegnô-cigánylányalakját – bármelyik show-mûsorban megállná a helyét.Tóth Jó zsef Póka Mi há lya a fa lusi kis em ber tipo fis sója,ötvenes félénk földmunkás, még szûz. Andrea (SzamosiZsó fia) az Al föld kun fajta nagy szemû le á nya,aki nek néha han go sabb „baz me gok fa kad nak aj ka -in”, s tájszólásos eszmefuttatásainak barokkos csigavonalatkanyarít. Oszkár (Csatári Éva) a pesti keményfiú,racionális és rideg, külseje mint az alkonyatbantovavágtató westernhôsé. Nem mellékesen a nézônekoly kor el kell gon dol koz nia, Osz kárt nem férfi játssza-etény leg, még ak kor is, ha ál ba jusz az ál ba jusz, és mé -lyí tett nôi hang a mé lyí tett nôi hang. Pa ma csot, a ne -mezsapkás magyart üldözik a disznók, csak tôle fogadjákel az ételt, be szél nie kell hoz zá juk, mint ha meg vál -tójuk lenne. Ilyenkor eldiskurál velük politikáról ésszámítástechnikáról. Max, az Alföldre szakadt Moulderügynök, X-aktás titokzatossággal veti magát a hideglelôspusztai jelenségek világába, mígnem kiderülróla, hogy ô az el len sé ges csil lag ve zére, aki em beralak ban ké szült le csapni Va nesszára és Er zsi kére, a kétûrlényre, akik földi metamorfózisukban azért öltöttekci gányala kot, mert va laki in nen azt az üze ne tet küldteaz ûrbe, hogy Magyarországon mindenki zsidó vagycigány.Nem le het nem el ide ge nítô ef fekt ként fo gadni,ahogy a részeg burgenlandi pálinkafôzô gyalázza amagyarokat: „négyszáz évig uralkodtunk rajtatok.” AzÁrva Csil lag – amel lett, hogy elsôsor ban leg in kább ne -vetésre késztetô játék – a hovatartozásról is szól. Ezekrôla szerencsétlen intergalaktikus magyarokról, akik aMonarchia címerébe is csak mint szürkemarhát terelôparasztok kerültek bele, s akik valahogy testvérkéntbotladoznak együtt az üldözött földönkívüliekkel. S végülmár el sem dönt hetô pon to san, nem ôk jöt tek-e azûrbôl, s nem az ufo na u ták-e in kább Ib rány ár vái.ÁRVA CSIL LAG(Pin tér Béla Tár su lata, Szkéné Szín ház)Díszlet: Horgas Péter. Jelmez: Benedek Mari. Jelmezkivitelezô:Beda Jutka. Fény: Gyorgyovics Zoltán.Hang: Rembeczki János. Technikai munkatársak:Sánta Sándor, Kulifai Tamás. A rendezô munkatársai:Csizmadia Katalin, Matók Szilvia. Dramaturg:Enyedi Éva e. h. Zene: Darvas Benedek. Írta és ren -dezte: Pintér Béla.Szereplôk: Bárdos Andrea, Szalontay Tünde, TóthJó zsef, Sza mosi Zsó fia, Csa tári Éva, Thu róczy Sza -bolcs, Deák Ta más, Pin tér Béla. Zenészek: KéménczyAn tal, Veér Ber ta lan, Pelva Gá bor, NyíriLászló, Qu itt László, Bencze Sán dor.2007. május 16 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRSzán tó Ju ditSzórakoztatni se könnyûPAU L G A V A U L T – R O B ERT CH A R V A Y : A CS O D A GYER M E KHallottam olyanokról, akik a fordító, azaz MolnárFerenc kedvéért váltottak jegyet az elôadásra.Nagy elég té tel lenne szá momra, ha ki de rülne, hogy azô neve Franciaországban is ismerôsebben cseng, minta két honi társ szerzôé, akik a cipôfûzôjé nek meg kö té -sére sem vol ná nak mél tók. Le het, hogy a Rad nóti Szín -ház dramaturgiája is Molnár patinás nevében látta akassza- és erkölcsi siker garanciáját? Mert más szemponte híg, lélek és szellem nélküli tucatkomédiácskamellett aligha szólhatott; Molnár pedig, aki ekkortájtszakmányban fordította a bóvlit, beérte a szabatos, gördülékenyszínpadi nyelvvel, amelyet elég fukarul tûzdeltmeg másodosztályú poénokkal. Igaz is: miért fárasztotta volna ma gát az zal, hogy a szerzôpá rocs kátidegen tollakkal ékesítse fel?A XIX–XX. szá zad for du ló ján a se szeri, se száma pá -rizsi bulvárszínháznak futószalag mellett tüsténkedôszínpadi iparosokra volt szüksége; közülük mára egyedülLa bi che és Fey deau állja a sa rat, meg oly kor, nagyrit kán egy má sik duó: Flers-é és Ca il la vet-é. Fey deaugyakori vendég színpadainkon; de eddig még egyetlenelôadás sem iga zolta, mi ért tart ják a mes tert az ab -szurd dráma és szín ház (igen, mind kettô) elôdé nek.A hazai Feydeau-bemutatók önmagukban is bizonyítják,hogy ezekben az irgalmatlanul nehéz esetekbenminden a stíluson múlik. (Ezzel, amikor a vígjátékisztárparádék zseniális gárdája meghalt vagy kiöregedett,már a Víg szín ház is kí sér le te zett.) Más sal nem ér -de mes és egyre ke vésbé ko milfó szó ra koz tatni.A háttérmozizás, a némafilmekére emlékeztetô, drabálisantömör vetített dialógusok olyan általában vettjó kis modern dolgok; kár, hogy a kiválogatott jelenetektöbbnyire banálisak és esetlegesek (hogy életlenek,ar ról nem is szólva), de elôttük még így is bármi meg -történhetne. A Szlávik–Szakács pár továbbá a fehér-feketébentartott díszlet és jelmez sokadik, de kellemeslátványt nyújtó, ízléses változatát szállította az alkalomhoz.Az ilyen, eleve természetellenes vizuális kerethez stíl já té kot is várna az em ber. Kap is: Bál intAndrástól (Lansquenet, a közjegyzô) és félig-meddigKováts Adéltól (Berthe, a kebelbarátnô). Vagyis azoktól,akiktôl el eve a leg töb bet várja. (Bár még Ko váts Ad -él is csak halványan érzékelteti, hogy személyében,ahogy kebelbarátnôhöz illik, a hôsnô legádázabb ellendruk ke ré vel van dol gunk.) Bál int And rás szel le -mes, egy-a ránt szem élyes, be lülrôl fe lé pí tett és el ide -genített alakítása egy az egyben átemelhetô volna egyjó elô adásba.Koncz Zsuzsa felvételeSzávai Viktória(Elise Moulurey)és Lengyel Tamás(Georges)Egy ilyen jó elôadás el len fel te -hetôen a ren dezô Valló Pé ter neksem lenne ki fo gása. Erre utal, azemlített alakításokon kívül, az ahatározott döntése, hogy a színpadonegyetlen rokonszenves szereplô se mozogjon; anézô még a szerelmespárral (Elise Moulurey – SzávaiViktória, Georges Durieux – Lengyel Tamás) sem érezegyütt. Hogy is érezne, ami kor a sze re lem mind ket -tôjük ese té ben el tör pül az anyagi ér dek, a csél csap ság, ahiú ság mel lett? A ren dezôi alap hang egyes sze replôk –fôképpen Irén: Karalyos Gábor, Hernani: Mészáros Tamás– áb rá zo lá sá ban a gro teszk és az iró nia. Fôleg a jel -mez ben. Meg a moz gás ban. De nem a já ték ban.2007. május 17 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖREzek a színészek derék naturalista bohózati stílusbanmûködnek, annak is a vidéki (finomabban: provinciális)vagy operettes változatában. Így a közönséglegfôbb élménye a sterilen ide-oda csavargatott cselekménykö ve té sé ben rej lik (hogy az tán tíz óra há romperckor nyomtalanul elfelejtse, amit nem kevés fáradságárán kibogozott), ami szórakozásnak eléggé szerény.Szávai Viktória érdekes megjelenéséhez az évekso rán üzem biz tos ru tint is el sa já tí tott, de já tékaegyelôre fantáziátlan, vértelen és egy csöppnyit kényszeredett.Partnerét, Lengyel Tamást A kripli remekléseóta mindenáron gigerlinek akarják beskatulyázni;ô egyelôre ke mé nyen el len áll. Szom bathy Gyula(Cro che, az épí tész és fô int ri kus) ská lá já nak két vég -lete: a har sány külsôsé ges ség és a diszk rét szürke ségkö zül most a má so di kat ré sze síti elônyben. Több jót atöbbiekrôl sem mondhatunk.Ne es sék té ve dés: van egy-két (sôt több) fôvá rosiszínház, ahol ez az elôadás csúcsteljesítménynek számítana.Ott a közönség az elôcsiklandott nevetésekszámával méri a sikert. A Radnóti Színháztól általában,Valló Pé tertôl meg ép pen mást várna az em ber.Nem ezt a (majd nem) min den ízé ben fe led hetô elô -adást; bár az is igaz, hogy ez az elôadás ak kor járna alegjobban, ha sürgôsen elfelejtenôk.Amitôl még ott le het a re per to ár ban. Ha már olyan,ami lyen – leg alább si kere le gyen!PAUL GA VA ULT – RO BERT CHAR VAY:A CSODA GYER M EK (Rad nóti Szín ház)For dí totta: Mol nár Fe renc. Dra ma turg: Ko vácsKrisztina. Díszlet: Szlávik István. Jelmez: SzakácsGyörgyi. A ren dezô munka társa: Ôri Ró zsa. Rendezô:Valló Pé ter.Szereplôk: Szávai Viktória, Szombathy Gyula, KovátsAdél, Lengyel Tamás, Karalyos Gábor, KocsóGábor, Bálint András, Mészáros Tamás, MartinMárta, Mar jai Vi rág, Lass Bea e. h., And rási Kata.Rá dai And reaMindenhonnan szivárgóW ER N ER S C H W A B : E L NÖ K N Ô KAz Elnöknôk – ka mara jel legû da rab erôs drá maifeszültséggel – egyenesen színpadra kívánkozik:három nôi szerepe jutalomjáték a színésznôknek;két rö vid je le nete, mely a sze replôk való sá gos élete ésálmai közötti különbséget (jobban meggondolva: inkábbazonosságot) mutatja be, annyira szürreális, groteszkés pro vo ka tív, hogy fel te hetôleg mini ma listaeszközökkel dolgozó rendezésben is érvényesülne. AzElnöknôk tehát jó eséllyel válhat közönségkedvenccé.Az As cher Ta más ren dezte elôadás már több mint tízéve megy a Kam rá ban. A szol noki Szig li geti Szín házfelújításának is van esélye a sikerre.A román Sorin Militaru rendezése a magas színvonalúszínészi alakítás mellett olyan finoman kidolgozottmotívumokra épül, melyek önmagukban talánnem annyira korszakalkotóak és jelentôsek, együttesenazonban kíméletlenül megszagol tat ják a nézôvel aSchwab darabjából áradó csatornabûzt. Ezek az olykorbrutális, olykor finom jelzések – véletlennek tûnô hangok,zörejek, villanások és árnyak – beszivárognak atudatalattiba, és reménytelenné teszik a kísérletet,hogy a mindent elborító fekáliát, a kicsinyességet és asivárságot elhazudjuk magunk elôl.Az elôadás egyik legkifinomultabb hangulatteremtôeszköze Vlaicu Golcera zenéje. Az „elnöknôk” hangulatánakmegfelelô vagy éppen teljességgel oda nem illôze nét és zö re je ket hal lunk – mint ha a han gok ön ál -lóan, a maguk kénye-kedve szerint kommentálnák azelôadást, vagy a rá dió fogna be egy szerre több adást.Víz csö pög fentrôl, ami kor Erna a meg bo csá tás rólkezd szó no kolni, s hi ába má szik fel a lét rán, és kon gatmeg ka la páccsal egy csö vet, a csö pö gés nem áll el. Mi -közben Wottila történetét halljuk, mely szerint magaSzûz Má ria vette rá a len gyel hen test, hogy te gye le ke -zébôl a gyomorkeserût és a cigarettát, rajzfilmek fôcímzenéjétidézô melódia szól. A második rész alatt,melyben Erna, Grete és Mariedl vágyálmaik elmesélésébentobzódik, végig furcsa, nyomasztó zenét hallunk.Nem is annyira zene ez, mint in kább le han golózaj. Lassú ütemû, halk kop pa ná sok, ször csö gés, zú gás,me lyet oly kor egé szen más stí lusú dal lam – Erna ésWottila egyik jeleneténél például romantikus zongoraszó– kí sér. Vagy ir dat lan szel len tés, mely már az elsôrészben is többször felhangzik – valahogy mindig becsúszik, ami kor Erna a köz tár sas ági el nö köt em líti.(A darab megírásának idején Ausztria elnöke a másodikvilágháború alatt vitatott szerepet betöltô KurtWaldheim volt.)Az emberi bélcsatornában és a vécében való kalandozásegyébként szerves része a drámának, hiszen2007. május 18 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRCsabai István felvételeWerner Schwab, aki képzômûvészként foszladozó állattetemekbôlkészített szobrokat, maga is fekáliadrámakénthatározta meg darabját. Eltorzult lelkû szereplôineklel ki élete alig, al testi azon ban an nál in kábbvan. Erna számára a harmonikus párkapcsolat biztosjele, hogy Wot tila közli vele „szé kel lési” szán dé kát;Grete legerogénabb zónája az anusa, hogy Mariedl különösszenvedélyét, a kesztyû nélküli duguláselhárítástne is említsük. Militaru elôadásában a színpad hátsóré szé nek kö ze pén álló vé cét Grete ve szi igénybe a szü -net nél kül ját szott két je le net kö zött. Az em beri lé te zésegyik legmagányosabb tevékenységébôlpre mier plán ban lát ható tró -nolás-kuporgás lesz, melyet a sötétbeborult színpadon vetített képektesznek még látványosabbá –szé ke lés II. Já nos Pál pápa és az ôtünneplô tömeg társaságában.A já ték tér is (dísz let és jel mez:Ko vács Yvette Alida) a föld alatti csa -tor ná kat idézi: a szín pad fö lött fu tó,ko szos, barna csö vekbôl fo ly toncsö pög a víz. Erna kony há ját né hányelengedhetetlen kelléken, az asztalon,székeken és a hûtôszekrényentúl a fa la kon kör be futó, barna cso -magolópapír „díszíti”, s a sajátostapétára régi, nyomtatott fényképekvannak erôsítve széles, barnaragasztószalaggal. A plafonról ventilátoroklógnak, kísérteties árnyékokat vetve a szín padra és a nézô -térre; lapátjaik a hangulattól függôen hol lassan, holgyorsan forognak, finom permetté szórva a csövekbôlcsepegô vizet.Az „elnöknôk”, akár az egymás elleni marakodástólmegnyomorított csatornalakó patkányok, valamilyenszempontból mindannyian sérültek. Grete tolószékbenközlekedik, s amikor feláll, csak görcsös rángatózásrafutja ere jébôl. Erna or mót lan gyógy cipôben bi -ceg. Mariedl testileg ép, szellemileg azonban visszamaradott.A második jelenetben a konyhaasztalbólhirtelen elôbukkanó poharak jól jellemzik mindhármukat: Grete kar csú tal pas po hár ból, Erna bög rébôlissza a bort. Ma ri edl csak inná, mert az ô vi zes po haraa két go nosz nô tré fá ja ként az asz tal hoz van ra gasztva.A szinte ma gá tól ér tetôdô al jas ság és irigy ség, melyvégül Mariedl meggyilkolásához vezet, végig ott lappangGrete és Erna ki csi nyes és kor lá tolt én jé nek fel -színe alatt. Sztárek Andrea Gretéjének minden mozdulatában,erôsen rúzsozott, felhúzott ajkai alól kivillanómû fog so rá ban ké jes go nosz ság, irigy ség ésrosszindulat bujkál. Tolószékébôl kiemelkedve, rekedthattyúdalban siratja valaha örömtelibb életét, melyhezmár csak báli ru hája – fe kete csipke alól ki vil lanó vö -rös selyem –, szakadt nejlonharisnyája és magasra tornyozott, foly ton le esô pa ró kája köti. Egri Márta Er nájabigott bunkó. Ájtatossága szikár, lelketlen csoroszlyátta kar; si vár éle té nek egyet len öröme a spó ro lás vagy afi nom fa la tok – ha va laki más fi zet. Még Gre té nél is in -kább hisz abban, hogy többre hivatott. A közönség egyetértéséreácsingózva szajkózza a köztársasági elnök populistaszavait, miszerint nem voltak nácik az országban.Meglepôen fiatal színésznô alakítja Mariedlt. GubíkÁgi pontosan és szépen elsajátított palócos nyelvjárásában van va lami gör csös, mint ha Eliza Do o little-t hal -lanám. Mariedl alakja így kissé romantikus lesz: vallásitébolyodott, ártatlan Hamupipôke, akinek rongyain átsejlikcsinos alakja. Transzban, fokuszálatlan tekintettel,igazságosztó – vagy talán bosszúálló – angyalként zúzzapor rá Grete és Erna ál mait, cse rébe a le ra gasz tott po -há rért. Vé gül könnyû pré dája lesz Er ná nak és Gre té -nek: meg adóan hagyja, hogy a két nô elv ágja a tor kát.A gyilkosság jelenetében minden összesûrûsödik: azeddig csak elszórt jelzések mostkoncentráltan ontják a csatornabûzt.Grete kar kötôje nyi ko rogvasúrlódik tolószékének kerekéhez,amikor elindul az áldozat felé.Mariedl beleül Grete tolószékébe; korábban, az elôadáselején, volt egy befejezetlen mozdulata: a székhezkö tött pi ros lu fi ért nyúlt – most meg ra gadja a ma dza -got, és maga elé húzza a lég göm böt. Bár Erna és Gretemozdulatai lassúak, megfontoltak, a ventilátorok nagysebességgel pörögnek, a víz a szív felgyorsult dobogásánakütemére csöpög. Mariedl vére nem fröccsen,csak lassan folydogál. Halálának pillanatában elengedia pi ros lu fit, ami lenn ma rad a föl dön. Felsôtes tét Gre teés Erna be tusz kol ják a hûtôbe, majd vissza térve az asz -talhoz mindennapinak tûnô csevegést folytatnak azem beri test belsôsé geirôl.Fin gás. Erna és Grete össze rez zen. A hûtôre vérrévált víz csö pög.WERNER SCWAB: ELNÖKNÔK(Szig li geti Szín ház, Szol nok)Sztárek Andrea(Grete), Egri Márta(Erna) és Gubík Ági(Mariedl)Fordította: Szi lá gyi Má ria, Parti Nagy La jos. Díszletés jel mez: Ko vács Yvette Alida. Zeneszerzô: VlaicuGol cea. Tol mács és asszisz tens: Amb rus Amaryllm. v. Rendezôasszisztens: Tóth Krisz tina. Rendezô:Sorin Militaru m. v.Szereplôk: Egri Márta, Sztá rek And rea, Gu bík Ági.2007. május 19 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRZappe LászlóA szotyiárus halálaB E RE M ÉN YI G É Z A: AZ AR ANY ÁRAHek ti kus, ide ge sítô elôadás. Ré szint fi zi kai, ré szint esz té ti kai okok ból. A kettô per sze nemtel je sen füg get len egy más tól. Az akusz ti kai prob lé mák nak, tud ni il lik hogy a szö veg nemcse kély há nyada nem ért hetô, a dísz let ben és a sze rep fel fo gá sok ban egya ránt ke res het jük az okait.Gáspár Sándor(Monori) ésNagypál Gábor(Gombacsik)Vereckei Rita kicsit festôi, ám lényegében naturalisztikuspiaci tájrészlete, illetve lakásenteriôrje valószínû leg nem te reli eléggé a nézôk felé a han got. S eh -hez gyakran hozzáadódik a jellemfestésnek szánt izgatott,torz artikuláció. A fôszereplôt alakító GáspárSándor – teljesen indokoltan – pattogó, vezényszószerûbeszédmóddal jellemzi Monorit. Ám kurtára fogott,olykor megkurtított, magánhangzókat is el-elnyelômon da ta i ból nem mind egyik jut el a nézô fü léig spláne az agyáig. Ollé Erik si rán kozó, me ga láz kodónyafogásainak legfeljebb a fele követhetô, SpolaricsAndreának pedig hovatovább állandósuló színészi eszközea sipítozó, hisztérikus rikácsolás. Így a felindultlélekállapot általában jól érzékelhetô, szóbeli indoklásavi szont nem min dig ért hetô.Bi zo nyos ér te lem ben ar ti ku lá ciós prob lé mák kalküszködik Bagó Bertalan rendezése is. Nem elôszörpróbálkozik azzal, hogy a vaskosan realista vagy éppennaturalisztikus anyagot valamilyen más, szürreális,jelképes dimenzióba emelje. Zalaegerszegen az Úrimuri esetében ért el remek részeredményeket. Bereményi Géza da rabja, Az arany ára akár a klasszi kusmarxista realizmusértelmezés kritériumainak is megfelelne. Ez a Te leki téri pi aci tör té net egy igazi jel lem -2007. május 20 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRKoncz Zsuzsa felvételeiVarjú Olga (Monoriné), Szorcsik Kriszta (Marika)és Gáspár Sándorrôl, a különösség minden jegyét magán viselô, ritkaerôs fi gu rá ról szól. Akár ko runk hôse is le hetne, még -pedig a régi, némiképp romantikus értelemben is.Formátumos alak, a maga körében vezéregyéniség,aki szélsôségesen abszolutizálja az arany, a pénz hatalmánakhitvallását. Vele szemben áll feleségének részinttradicionális, részint szektás jellegû vallásos hite.Kettejük között csupa meggyôzôdés nélküli, jelentéktelenalak vagy ragaszkodó, hûséges szolgalélek –mind markánsan egyénítve.Be re mé nyi Géza elôször El do rádó címû 1988-asfilmjében állított emléket nagyapjának, Eperjes Károllyala fôsze rep ben. A Ká dár-rend szer bom lása ide -jén nyil ván egé szen más ként szólt en nek a tár sa da lomalsóbb rétegeiben élô, ám a szocializmus elveivel gyökeresenszemben álló figurának és környezetének atörténete: Monori egész szellemisége a kor ideológiájánakcáfolata volt. Az emberek egészen másként élnek,más ként gon dol kod nak, má sok a cél jaik és az esz -ményeik, mint azt a szocialista eszmevilág feltételezte.Monori ragaszkodik az elveihez, és rendületlenülvárja, hogy hasz nát ve hesse élet ve szély árán is dug do -sott ara nyá nak. Mert ed dig mind össze egyet len kiló -nyi nak ve hette hasz nát, igaz, azon az uno kája éle tétvá sá rolta meg. Azét a gye re két, akit el vett-meg vett vérsze rinti szü leitôl. Az ara nyon kí vül ki zá ró lag az örö -kös ér dekli ugyan is Mo no rit, mint egy a pa raszt ôsökrevaló atavisztikus visszaütés gyanánt.Bereményi története igazán formátumos realisztikusjá ték nak alig ha nem már a film szü le tése ide jén ismegkésett. A színdarab cselekményének a hatvanasévek köz epe tá ján kell végzôdnie, hi szen a há borúutolsó napjaiban született unoka akkoriban lehetettegyetemet végzô fiatalember. S akkor lett volna szellemisú lya is a nagy apa ha gya té ká nak, ami kor még éltnémi hit a tár sa da lom ban ama esz mé nyek iránt, ame -lye ket Mo nori egész éle té vel ta ga dott. A film in kábbegyfajta nosztalgiahullámra építhetett. A kilencvenesévekben azonban már eljöhetett volna Monori ideje.Vagy az uno ká jáé, akire az ara nyat hagyta. Az író azon -ban nem köti hozzá az új kort a ré gi hez, s ez zel ne hézhelyzetbe hozza a darab mindenkori rendezôit, feltehetôlegelôször saját magát 1998-ban Zalaegerszegen.Ezt az elôadást azon ban nem lát tam. Ács Já nos 2003-as gyôri rendezése Gáti Oszkár fôszereplésével lényegébenegy formátumos hôs tragédiájaként és pittoreszkmiliôrajzként él emlékezetemben.Többet valójában Bagó Bertalan sem érhet el, minthogy Monoriban a személyiséget, az egyediségbenrejlô nagy sá got mu tassa fel, még pe dig az utol sót, a ki -vételeset egy, az emberi személyiséget végképp elpusztítókorban. Talán Arthur Miller ügynökének magyarmegfelelôjét. Hiába az elôjáték sejtelmes felvonulása,gyö nyö rûen vi lá gí tott ki me re ví tett ké pek kel,hiába jön be olykor Szokolai Zoltán tangóharmoniká -val, hogy Hor váth Ká roly ze né jé vel más, mé lyebb ér -telmet kölcsönözzön a játéknak. Gáspár Sándor valóbanformátumos fôhôs, vitathatatlan vezéregyéniség,aki az elkerülhetetlen megaláztatásokban hatalmasabbranô, mint a neki kiszolgáltatottak fölötti basáskodásban.Halálra szánt szotyiárusítása az üres piacon,ahol egyet len vevô sincs, igazi re mek lés. VarjúOlga féltô-aggodalmaskodó asszonya méltó kiegészítése-ellen téte. Se ress Zol tán ép pen annyit emel át aKoldusopera pompásan eltalált Peacockjából, amennyiMonori egyetlen hozzá mérhetô partnerének, Skultétinaka megjelenítéséhez szükséges. Kitûnô Egyed Attilaa hálából elkötelezett, belülrôl hûséges szolga ésMu csi Zol tán a kény szerbôl szol gáló profi bér gyil kosés aranymûves szerepében. Dévai Balázs rokonszenveslin kó cit ját szik, és szép, aho gyan Szor csik KrisztaMonori lányának úrinôvé emelkedését megrajzolja.BE RE M É N YI GÉZA:AZ ARANY ÁRA(Bárka Szín ház)Dramaturgiai elôkészítés: Faragó Zsuzsa. Díszletjelmez:Vereckei Rita. Zene: Horváth Károly. Rendezô:Bagó Ber ta lan m. v.Szereplôk: Gás pár Sán dor m. v., Varjú Olga, EgyedAttila, Nagypál Gábor, Gados Béla, Spolarics Andrea,Se ress Zol tán, Mu csi Zol tán m. v./Cseh Ta más,Ollé Erik, Szor csik Kriszta, Dé vai Ba lázs, Pász tor Ti -bor, Szabó Gá bor, Bo dor Ri chárd, Törôcsik Ta más,Sulyok Judit, Kelemen Viktor/Gavrea Eduárd/ZentaiKris tóf, Csá szár Réka, Fá tyol Ka milla, va la mintárusok, katonák, zenészek.2007. május 21 www.szinhaz.net

K R ITIKA I T Ü K ÖRelôször je le nik meg a hát tér ben,bo hóc sze rûen ap rózva ma gasrakap kodja a lá bait, késôbb, mi korrámpán oldalaz lefele, aprócskákattipeg sebesen, megint csak némiképpstilizáltan. A zsinórpadlásrólkötelek, hágcsók lógnak, idônkéntvalamelyik szereplô (példának okáértMariane/ Bohoczki Sára) nekirugaszkodik,s kötélen függeszkedvelan dol a szí nen.Az elôadás ide-oda bil leg a ren -dezô ál tal el kép zelt, vi zu á li sangaz dag és su gal la tos sti li zá ció, va -la mint a föld kö zeli re á liák ha tár vi -dé kén. Masz lo bojs csi kov, lát tukmár a Szentivánéji álom vízióiban,kiváltképp vonzódik a képi dramaturgiához,s a magyar kisrealistaszín házi ha gyo mány nak sze ren -csére fittyet hányva bát ran és ra di -ká li san hasz nálja a vi lá gí tást, a szí -neket, a térelemeket,a kel lé ke ket;szí né szeit öt le te -sen moz gatja atérben. Az elôadásVass György(Valère) ésBotos Éva(Elise)legintenzívebb pillanataiban gesztuskompozíciókat,precízen koreografáltstilizált mozgásbaletteketSchiller Kata felvételeilá tunk. Per sze csak rit kán, s ak kor is idônként he ve nyészve. S bár a tár -sulat láthatólag jól együttmûködik a kiváló orosz rendezôvel, az alkotóikon cep ció sok szor nem szer ve sül a szí né szek já té ká ban. Úgy gon do lom,kétfajta színészi-színjátszói hagyomány feszül itt egymásnak: a vizuálisalapú, komplex és radikális színházfelfogás és a szöveginterpretációra, aszínészi alakformálásra építô, arra koncentráló játékmód. Hogy melyikke rül ki gyôzte sen a küz de lembôl, alig ha nem elôadás ról elôadásra vál to -zik; a premieren csillogóbb és érzékien telítettebb volt a játék, pár nappalkésôbb beszürkült, színtelenebb, kapkodóbb és vértelenebb lett.Eperjes Károly Harpagonja viszi vállán a produkciót. Ûzötten hisztérikus.Megzakkantan bolondos. Ruganyosan, délceg tartással jár (szónincs itt semmiféle hatvanas trottyról), de bármelyik pillanatban magábaomolhat, s kitörhet belôle a hatalommániás hisztéria. Eperjes nem isannyira a pénzsóvár zsugorit mutatja fel groteszk színekkel, hanem amonomániás embert, aki egyetlen szenvedély alá rendeli minden érzésétés in du la tát. Ma ri ane-t várva fe kete vak szem üveg gel, bot tal bo tor kál, ta -lán hogy el te relje va lódi (?) lé nyérôl a le ányzó fi gyel mét, ám az ala kí tásíve e pon ton már ment he tet le nül át csú szik cir ku szi mu tat ványba, vad bo -hóctréfába. A legemlékezetesebb pillanatok Harpagon nagymonológjaköz ben adód nak: Eper jes azt játssza el pszi cho ló gi a i lag plasz ti ku san, ho -gyan ôrül het bele a fös vény ön nön má ni á iba. Mi kor vízbe néz (épp oda -ké szí tet ték neki a la vórt a láb fürdôhöz), való ság gal meg ha son lik, meg ra -gadja a kar ját: ez én va gyok? Per sze Eper jes, az uni ver zá lis clown ezt amotívumot is szélsôségesen elrajzolja: jellemlibikókát látunk, és sosemtud juk, bo hóc tréfa vagy vé res való ság nézôi va gyunk.Bán sági Il dikó Fro sine-ja fe kete pa ró kás, rá menôs, min den háj jal meg -kent int ri kus, élesre fent nyelvû ma dám, ko ro sodó, ve he mens asszony -ság és os to bácska, le csú szott ke rítônô. Fel ra gyog nak szí nei, és el raj zo lód -nak kar ak ter vo ná sai, dús vir gon cé ri ája per sze könnye dén át se gíti azök kenôkön. Az egyéb ként jól együtt dol gozó tár su lat ból ki eme lendôBo tos Éva vi dám Elise-e és Vass György le nyalt hajú Valère-ja. Nyu szi sze -líd, durcás, cserfes kislány és könyökvédôs kishivatalnok próbál túljárnia ked ves és agya fúrt papa eszén, ke vés si ker rel.Az Új Szín ház Bog nár Ró bert jól mond ható for dí tá sá ban játssza a da -rabot. A klasszikus mû veretes szövegei kissé leporoltattak. Illyésnélilyen for du la to kat ol vas ha tunk: „A fene az ôszin te ségbe.” Bog nár Ró bert -nél ugya nez így hang zik: „A ros seb egye meg az ôszin te sé get.” Illyés Fru -zsi nája így ud va rol: „So hase tet szett ilyen pi ros pozs gás nak lenni, ilyenlegényesnek.” Bognár Róbertnél Frosine szerint Harpagon „Üdébb ésfickósabb, mint valaha”.A for dí tói le le mé nyes ségrôl az elôadás gyôzheti meg a nézôt. Meg per -sze ar ról is, mi ért ép pen ezt a rit kán ját szott klasszi kust vette elô az ÚjSzín ház. A pénz haj há szás mint nap ja ink trendje eh hez pi ciny két ke vés -nek lát szik.MOLIÈRE: A FÖS VÉNY(Új Szín ház)For dí totta: Bog nár Ró bert. Jel mez: Balla Il dikó. Dra ma turg: Lôkös Il -dikó. Tolmács: Maja Ceszarszkaja. A ren dezô munka társa: Hajdinák Judit.Díszlet-rendezô: Szergej Maszlobojscsikov.Szereplôk: Eper jes Ká roly, Bán sági Il dikó, Bo tos Éva, Vass György, Al másiSán dor, Bo hoczki Sára i. h., Nagy Zol tán, Galkó Ba lázs, Den gyel Iván,Ke resz tes Sán dor, Nagy Mari, Gosz to nyi Já nos, Jaskó Bál int i. h., Ju hászIst ván i. h., Berzy Ta más.2007. május 23 www.szinhaz.net

Ka ruczka Zol tánAz okos le ányW I L LI AM SHA K E S P E A RE: H AM LE TAki sze reti a szín há zat, akár hány szor meg nézi aHamletet, nem utolsó sor ban azért, hogy az ép -pen ak tu á lis vál to zat mond-e va lami újat. A sze gedikisszínházbeli elôadás talán többek között éppen ezzelszá molva olyan, mint a mese beli okos le ány: hoz isaján dé kot, meg nem is; fel is van öl tözve, meg nem is.A szín pa don egyéb ként in conc reto van, aki nincsfel öl tözve: a nya kig láb, iga zán csi nos öröm lány (Mit -la sovszki Gab ri ella), aki job bára majd nem tel je senmez te le nül jön-megy, és aki nem mel les leg Cla u dius(Pa taki Fe renc) sze retôje. Az új ki rály a szo kott nálsok kal fi a ta labb, in kább bátyja le hetne Ham let nek(Bo ro vics Ta más); nem csak meggyil kolt fi vé ré hez,de a ki rály fi hoz sem mér hetô, már csak mé re teibôladó dóan sem: tény le ge sen is na gyon fel kell néz nienála jó val ma ga sabb uno ka öccsére. Cla u dius ugyan -ak kor nem ér fel Gert rud hoz (Fe kete Gizi) sem: a ki -rályné sok kal böl csebb nek, meg fon tol tabb nak tû nik,és ta lán csak az utolsó bol dog ság re mé nyé ben mentférj hez egy nála jó val fi a ta labb, ha ta lo mé hes nyik haj -hoz, akirôl még az is ki de rül, hogy volt férje ha lá lá -ban is lu das. Hogy ez utóbbi an nak is vi lá gos-e, aki aHam let tel még so sem ta lál ko zott, kér dé ses: az egér -fogó-je le net óan gol nyel ven hang zik el (Szonda Évaés Gá bor Géza – egyéb ként igen ha tá sos – tol má cso -lá sá ban); ha nem fi gyel jük ala po san a közbe-köz be -2007. május 24 XL. évfolyam 5.

K R ITIKA I T Ü K ÖRszóló Ham le tet, könnyen le ma rad -ha tunk a lé nyegrôl.A sze gedi ol va sat ban Ham letme séje – mint ezt a ren dezônek ada rab hoz fû zött sza vai egy ér tel -mûen jel zik – tör té nelmi szük ség -szerû ség: olyan hôs áll elôttünk,aki „pusz tán” arra ren del te tett,hogy megtorolja apja halálát, egyszerûen azért, mert egy ki rály ha lá -lát meg kell to rolni. Nyoma sincs ame rengô, két sé gek közt ví vódó,szeretô gyermeknek: Hamlet szinteszimpla íté let-vég re hajtó, akile csap a meg fe lelô pil la nat ban.Egyé b i ránt jól jel lemzi ôt a két szerel hangzó „Lenni vagy nem len ni…”-monológ. Elôször Horatióval (RancsóDezsô) együtt öt lik ki – aki vé -gig bôszen lap topba pö työgi az el -hangzottakat, és néha fennhangonelszaval egy-egy részt „a történelembôl”(angolul – vö. a színészkirályés -ki rályné ide gen nyelvûelôadásával) –, aztán Hamlet ugyaneztelmondja Opheliának (MárkusJudit), miközben szeretkeznek; mimeg várjuk, hogy bekövetkezik-e acsúcs pont, és ha igen, mi kor. Azak tus ered mé nyes: a lány utóbb, mi köz ben ma gát csaktet teti bo lond nak (bele is fojt ják egy la vórba, mert túlveszélyes), a kismamák szokásos kéztartásával jelzi,hogy szíve alatt gyer me ket hord. A jól meg ter ve zettmo no lóg te hát si ke res volt; hogy mirôl is szólt pon to -san, az említett körülmények folytán némileg homálybanma rad.Van még né hány nem egé szen vi lá gos mo men tum.Polonius (Székhelyi József) pajeszos-kipás zsidó, sarkábanegy néma szolga pénzesládikával (igaz, a végkifejlet ben ki de rül, kié lesz a lá dika – a leg újabb ki rá lyé);Laertes (Kolozsi Kilián) jampi, aki gondosan ügyelarra, hogy belôtt ha já hoz hozzá ne ér je nek; az ud varinép kö zött fel tû nik egy nyo mo rék (a szín lap sze rint aLá bat lan), ke zé ben báb (akárha Vi téz Lejszló), sok vi -Veréb Simon felvételeJeleneta Hamletbôlzet nem zavar, de leszúrják. Mindenkit leszúrnakegyéb ként: a szo kot ta kon kí vül tôr ál tal vész a szí nész -ki rály és -ki rályné, va la mint az öröm lány is, gyil ko saika hatalmat átvevô Fortinbras beépített emberei (ez azelgondolás nem újdonság). Rosencrantz (Járai Máté)és Guildenstern (Gömöri Krisztián) viszont visszatérnekbrit lo bo góba öl tözve.Min deh hez tár sul a jel me zek (Papp Janó) és a dísz -let (Ju hász Ka ta lin) ek lek ti kus ka val kádja: van rasz ta -frizurás és kismamacipôs Ophelia (az utóbbi, mondjuk,megmagyarázható), királynôi fejdísz a hetvenesévek diszkójából, nadrágos-szoknyás Rosencrantz, velenceimaszkos gyilkosok, továbbá a háttérben többszöregy hatalmas, napkorongszerû gong – várhatnók,hogy megütik majd valamikor, aztán mégse.Horváth Péter rendezése elvész a részletekben, ésezen nem se gít Bo ro vics Ta más kor rekt Ham letje, Fe -kete Gizi ízig-vé rig Gert rudja vagy Már kus Ju dit szé -pen árnyalt Opheliája sem.Te ked ves okos le ány, ke ve sebb aján dék több lettvolna!WIL LIAM SHA KES P E A RE:HAM LET(Sze gedi Nem zeti Szín ház, Kis szín ház)Fordította: Arany Já nos. Zene: Szemzô Ti bor.Díszlettervezô: Juhász Katalin. Jelmeztervezô: PappJanó. Koreográfus: Kozma At tila. Zenei vezetô: KardosGá bor. Betétdalok: H: P. Bi gest. Zenei asz -szisztens: Ko vács Gá bor. Fény: Stad ler Fe renc.Súgó: Szabó No émi. Ügyelô: Ba csa Erika, Kür tösPetra m. v. Rendezôasszisztens: Almási Gyöngyi.Rendezô: Horváth Péter.Szereplôk: Pataki Ferenc, Borovics Tamás, SzékhelyiJózsef, Rancsó Dezsô, Kolozsi Kilián, Kiszely Zoltán,Boncz Ádám, Já rai Máté, Gö möri Krisz tián, GalkóBence, Tóth Lam bert, Dé nes Ger gely, Somló Gá bor,Király Levente, Jakab Tamás, Kóbor Tamás, GáborGéza, Szonda Éva, Bán völ gyi Ta más, Szí vós László,Fe kete Gizi, Már kus Ju dit, Lôrincz Zol tán, Mit la -sovszki Gab ri ella, Alb Sza bolcs, Bor bás Ádám, Do -har N. Ger gely, So mo gyi Re náta, Trog ma yer Éva, va -la mint a Sze gedi Nem zeti Szín ház Tánc kara.MINDEN PÉNTEKEN!KERESSE A HÍRLAPÁRUSOKNÁL VAGY FIZESSEN ELÔ!Kedvezményes éves elôfizetési díj 15.500 FtMegrendelhetô a szerkesztôségben:1089 Budapest, Rezsô tér 15.Tel: 06–1 210– 5149, 210–5159,Fax: 303–9241 • e-mail: lapterjesztes@es.hu2007. május 25 www.szinhaz.net

OPERAKol tai Ta másMaraton helybenW OLF G ANG AMA DEUS MO Z A R T : FI G A R O H Á Z A S S Á G A ,COS Ì F AN T U TTE , D ON GI O V ANNIMá so dik ne ki fu tásra is pa ra dox Oberf rank Pé ter és Ko va lik Ba lázs Mo zart-ma ra ton já nak fo gad ta -tása. Ese ménnyé ta valy, me net köz ben kel lett volna vál nia, ha a szakma és a kö zön ség nem dis tan -cí rozná ma gát az ope rá tól mint szín ház tól. Ak kor még min dig meg ma radt volna a kér dés, hogy mit kez dünkegy struk tú rán kí vül lét re jött, vá rat lan szen zá ci ó val – ho gyan tud juk to vább él tetni, fi nan szí rozni, hosszútá von mûköd tetni. Mint hogy azon ban opera kul tú ránk öt ve né ves el ma ra dás ban van a vi lág hoz ké pest,szín házi struk tú ránk pe dig al kal mat lan a nem ter ve zett minôség ke ze lé sére, sôt idi o szink rá ziát kap tôle,a pro duk ciót el ké szülte után ugyan az a sors érte, mint szer vezôdése stá di u má ban: a Ta va szi Fesz ti válés a Jövô Háza ki vé te lé vel senki sem mu tatta iránta a leg cse ké lyebb ér deklôdést sem.Csak a legnaivabbak gondolhatták, hogy az idénmás képp lesz. Alig va lami vál to zott azonkí vül, hogy atrilógiát fölfedezte néhány érzékeny, de az opera irántkevésbé elkötelezett színházi ember (aki tavaly nemért rá, vagy „nem gon dolta volna”). Újra el jöt tek aszakmai elit lelkes képviselôi, fesztivállátogató külföldiek(az operakritikusok szagát messzirôl megérezni),és látni le he tett egy el fo gu lat lan, naiv, az elô adás -ra spontán rácsodálkozó közönség jelenlétét. A sajtóvisszhang nem erôsö dött föl, ugya na zok a ke ve sek ír takszakszerû bírálatokat, mint tavaly, megjelent néhányszen ved élyes amatôr vé le mény mind két – a pár toló és2007. május 26 XL. évfolyam 5.

OPERAFelvégi Andrea felvételeiBALRA: Fodor Gabriella (Grófné) és Simon Krisztina(Cherubino) a Figaro házasságábanKÖZÉPEN: Wierdl Eszter (Fiordiligi) és Mester Viktória(Dorabella) a Così fan tuttébanJOBBRA: Hámori Szabolcs (Leporello), Bretz Gábor (DonGiovanni) és Gábor Géza (Kormányzó) a Don Giovannibanaz el uta sító – ol da lon. De azok ban az or szá gos la pok -ban, ahol a bulvárrecenzió mindennapos, a Mozartma r a t on észrevétlen maradt; egyszerûen nincs, akihozzáértô kritikát írhatna. A kulturális apparátusbansincs, akit az új ra é lesz tés után iz gatna, hogy vég képpkimúlik egy különleges esztétikai érték, amely nemkapja meg a befektetett energiával és pénzzel arányoski fu tási, il letve a vár ható mûvé szi ha tás fok nak meg fe -lelô „visszatérülési” lehetôséget. A kritikus KarsaiGyörgy rá is pirított a kultúra épp dotációelvonássalfog la la tos kodó hi va tal no ka ira az zal, hogy szen ved é -lyes proklamációban pénzt ajánlott fel, bankszámlátnyi tott, és ma gá na da ko zásra szó lí totta a szín ház ba rá -tokat az elôadás befogadására vállalkozó játszóhelymegtalálása érdekében.Ez volna a tör té net vége? Min den esetre ér de meslajstromozni a tanulságait.Új-dionûszia. Már ta valy is fur csa ér zés fo gott el amaratoni vasárnapon, de az idén színháztörténetiadalékból érzékletessé vált számomra az ókori Dionüszosz-szindróma.A folyamatos színházünnep fiktívvaló sága. Az, hogy mit je lent ki sza kadni a min den na -pokból, és délelôttôl éjfélig a színház aurájában élni.Ilyesmire gondolhatott Wagner, amikor a négyestésRinget komponálta, és elôadásához fölépítette Bayreuth ot. De ott csak dél után kez de nek, egy-egy na pot ki -hagy nak köz ben, és az Ün nepi Já té kok egé sze túl sá -gosan beágyazódott az üzleti turizmusba. A színházifesztiválok némelyike is inkább nyüzsgô terefere észsibvásár, mint hermetikus mûvészet. Nem kiszakadása köznapiból, ellenkezôleg, sûrített köznapiság.Vi szont reg geltôl éj je lig Mo zartba me rülni egy ke -véssé kul ti kus he lyen azt je lenti, hogy a mo zarti életproblémákátveszik az individuális életproblémák helyét,de mi u tán az elôbbiek az elôadás ban szem élye -sen és köz vet le nül fo gal ma zód nak meg, ezál tal in di vi -dualizálódnak, azaz személyre szólóan, átélhetôen ésorganikus létélményként jelennek meg. Elfelejtemprivát problémáimat, és föloldódom nembeliségemlényegében, magyarán kurva nagy katarzisban részesülök,folyamatosan, ebédszünettel.Közönség. A ha bi tüék mel lett, akik kö zül töb ben visz -szavedlettek ártatlan gyermekké, látnivalóan sokanvol tak a naiv, va la mi lyen ok ból az opera há zak meg -szen telt fa lain kí vül re kedt nézôk. Ôk meg kap ták vagyvisszakapták a színház demokratizmusának elveszettél mé nyét, a spon tán örö met, hogy nem kell ün neplôru hába és lé lekbe öl töz niük, mert nem a ki vá lasz tot -tak kö rébe és a nagybetûs Mûvé szet áhí ta tos csar no -kába nyertek kivételes belépést, hanem olyan közegbe,amely ben anél kül ke rül nek át egy má sik szfé rába,hogy meg kellene tagadniuk hétköznapi önmagukat.Magyar közönségnek nem volt még ilyen találkozásaaz ope rá val. Öt ven év óta biz to san nem. Végre ér tet ték,mirôl van szó – a sze replôk ma gya rul éne kel tek –, éslevetkôzhették a hazai operai közönségre jellemzôfeszélyezettségüket, ami a vígoperák legkomikusabbjeleneteiben is megakadályozza, hogy elnevessék magukat.A nézôk közvetlen, fizikai bevonását szolgáló,a drá mai szín ház ban már el fo ga dott ren dezôi to po -szok – épp opera szín padi szo kat lan sá guk mi att –2007. május 27 www.szinhaz.net

OPERAújkori konvencióból revelatívvá váltak. Az egymássalszemben, a játéktér két oldalán felállított nézôtéri lelátók,a közönséggel interaktív játékokat folytató, közéjükülô, a szé ke ken föl lép delô, az áriák után né zôk -ként viselkedô (tapsot indító) szereplôk felforgatták amerev interpretáló–befogadó viszonyt. A Figaro házasságauj jongó fi ná lé já ban, ami kor a ját szók be pen de rí -tet ték, mint egy táncra hív ták a nézôket, majd ma guk -ra hagyva ôket, kirohantak a színrôl, érzékletesenmegfogalmazták a hagyományt felforgató, szubverzívoperai pillanatot.Drámai gondolat. A Mozart-maratonnak nem a klaszszicitást,a bársonyfüggönyt, a drága kulisszákat éshis to ri záló jel me ze ket el vetô „sze gény szín ház” a re -velációja, hanem az általa kibontott, az eddigieknélkomplexebb, gazdagabb drámai gondolat, amely né -hány metaforikussá váló kellék és mindenekelôtt amûvekben rejlô emberi viszonyok révén manifesztálódott. A kel lé kek – egy fa láda, kö tél, pisz toly, irat -dosszié, sza la gok, zöld al mák, ru ha cse rét jelzô ró zsa -szín szemüvegek – összekapcsolták a három darabot,és eltérô funkciókat teljesítve metaforikussá tették jelentésüket.A láda lehetett búvóhely, asztal, koporsóvagy evezôs csó nak; a dosszié anya könyv, szerzôdésvagy re gisz ter; az alma he lyet te sít he tett la ko mát, vi rá -got vagy egy csoport „kezelésére” alkalmas eszközt; azelsô sorban a szereplôknek elhelyezett székek akcióbapenderítve fenyegetôvé válhattak (például a Cherubinoel len össze fogó fé rfi falka tár sas já té ká ban). A na -tu ra lista-re a lista dísz le te zés el ve té sétôl az em beri kap -csolatok nem egyszerûsödtek le, ellenkezôleg, többrétegûvéés metaforikussá váltak. A szereplôk egyszerrelet tek ját szók és nézôk, egy szerre vol tak je len a szi tu -á ci ó ban és azon kí vül – már benn vol tak, mielôttszínre lép tek volna, és fi zi kai kap cso latba lép tek egy -más sal, ami kor a dra ma tur gia sze rint nem sze re pel -nek az ép pen zajló je le net ben. A Gróf, akit Fi garogondolatban megtáncoltat, fölpattan, és készen áll atáncra. A Così fan tutte párjai az egymás kölcsönös jelenlétébenvégigjátszott párcserével és az abszurditásigvitt ruhacserékkel tökéletes zavarba hoznak eredetiés menet közben kialakuló vonzalmaik, a csereberepillanatnyi állása felôl. A Don Giovanniban Annaösszes szenvedélye és vallomása az „Ottavio-vonal”meghosszabbításában álló címszereplônek szól. Aszereplôk virtuális jelenléte és színpadi koreográfiájaönmaguk pszichofizikai bonyolultságában tárta fölam bi va len ci á ju kat, ami hez Claus Guth le gu tóbbisalz burgi Fi garo-ren de zé sé ben szá mí tó gép pel falravetített, nyilakkal összekevert nevek technikai trükkjérevolt szük ség.Értelmezés. A három darab trilógiaszerû összekapcsolásatematizáló erôszakoltság nélkül térképezte fölaz emberi zsigerekben és pszichében lappangó ösztönöket,amelyek önmagukkal való morális szembenézésrekésztetik a szereplôket (nem mindegyiküket,vannak, akik elhárítják a késztetést). A Figaro házasságábanaz Antonio kertész szerepében „tévedésbôl” aDon Giovanni fináléjának Kormányzójaként belépôéne kes több mint egy szerû tréfa; azt jelzi, hogy a szá -mon kérô kopogtatás akármikor komolyra fordulhat,és elôre ve títi, hogy a „va lódi” Kor mányzó sem a transz -cendenciából érkezik majd. A Figaro érzelmi zûrzavaramind vé gig nyitva hagyja a víg já ték fel színe alattmegnyíló tragikai szakadékot, amely a Così két fiatalpárjának – a Szentivánéji álomra emlékeztetô – kezdetifri vo li tá sá ból er köl csi el bi zony ta la no dás hoz, ön -vizsgálati válsághoz vezet, és a kellemetlen érzést,hogy a mo rá lis elég té tel lel nem az egy más hoz illô pá -rok ke rül tek össze, a happy end sem tudja fel ol dani,sôt. A Don Giovanni be tetôzi az am bi va len ciát. A cím -szereplô a darab elején a párbajban saját, hatalmasranôtt ár nyé kát szúrja le – ez zel ér tel mezi Le po rellomáskor ostobának hangzó kérdését, hogy „ki halt meg,ön vagy az öreg?”. Metaforikus értelemben Don Giovannihal meg – a fal tö vébe ros kadó alak ké pi legmegismétlôdik a fináléban, ezáltal az egész történéskeretbe ágyazódik, értelmezve, hogy végjátékról, egyéle tút vagy men ta li tás végsô pil la natba zárt sûrít mé -nyérôl van szó – ahogy már Molière Don Ju anjá banis –, és annak a libertinus, hedonista, érzéki, cinikuséletvezetésnek, amelyet képvisel, „a halál elôtti pillanatban”a Kormányzó személyében (vagy árnyékában)mindvégig folyamatosan jelen van a pandanjavagy el len téte (ahogy tet szik). A pa ra do xont az te sziteljessé, hogy a végig „halott” Don Giovanni ikonográfiailagnem hal meg: leszögelt koporsójából kiéneklia csábítás dallamát („Là ci da rem la mano”),ame lyet „ál do za tai”, a nôk átvesz nek és továbbvisz -nek. Mondjuk, az örökkévalóságba...Zene/dráma. A produkció zenedrámai egységét akarmester és a rendezô harmonikus összmunkájasza va tolta, az zal az ope rai ha bi tüék szá mára való -színûleg szo kat lan – a hely szel le mébôl nem di rektmódon következô – konklúzióval, hogy az a partitúraés a librettó hiteles megvalósítása. A Figaro érzelmiszakadékainak feltárásához például nem volt szükségHarnoncourt „tragikusan” lassú tempóira, viszont aGrófné C-dúr áriájának allegro, „önfelszabadító” részeelôtt tartott „végtelen” generálpauza a lelkierôösszeszedését megtapsoló (az ária folytatásába beletapsoló)szereplôkkel az eredeti szellemében fogant,megvilágító újítás. Sok revelatív, darabhû megoldássegítette az alkotói szándékok teljesülését, BenedekMari ru há i nak színd ra ma tur gi á já tól a ma ra toni meg -próbáltatást hôsiesen és magas fokon viselô MÁVSzimfonikusokig, és persze a többnyire fiatalokbólálló szereplôgárdáig. Fodor Gabriella finom lelki ésvo ká lis tó nusú Gróf néja, Wi erdl Esz ter belsô vál ság -ból és ijesztô hang közi ug rá sok ból bra vú ro san ki lá -baló Fi or di li gije, Fo dor Be at rix nagy for má tumúDonna An nája csak „szub jek tív csúcs” – min den ki azösszmûvészeti és társulati szándék szakmai-szellemibe lá tá sá val, oda adás sal és az elôadás- fo lya mat banegyre javuló színvonalon produkált. Farkasréti MáriaDespináját és Bretz Gábor Don Giovanniját példáulössze sem lehet hasonlítani tavalyi formájukkal, olyanmeredek a minôségi emelkedés. Kovalik Balázs pedagógiai és elôadás- te remtô te vé keny sége ma az egyet -len re mény a ki lá ba lásra a ma gyar opera ját szás vál sá -gából. A Mozart-maraton nekifutásainak leállása ezértlehet végzetes – folyamatos munka és produkciós lehetôséghí ján pár év múlva még a mai ál la pot nál is tá -vo labb le szünk az eu ró pai ope ra kul tú rá tól.2007. május 28 XL. évfolyam 5.

OPERAMá rok Ta más„Tu sa rai po eta!”U M B ERT O GI O R D ANO: ANDRÉ CH É N I EREgy szerû az André Ché nier titka. Költônek kell len nie an nak, aki elô akarja adni.Ha csu pán jó mû vé szek ének lik, el vi sel he tet len.Lu igi Il lica, Puc cini ked venc lib -ret tis tája olyan sü let len sé gek kelírta tele a Gi or da nó nak szánt szö -veg köny vet, mint „Aho gyan egyszép má jusi nap, ame lyet szellôcsókol és napsugár simogat, kihunyaz ég bol ton, úgy há gok felén, kit rím csó kol s a köl té szet si -mogat, létezésem végsô csúcsára”,holott tömör, frappáns, zenedrámábakiválóan illô szövegeket istu dott al kotni. A bor zal ma san da -gályos mondatok egyvalamire jók:távol tartják a mûtôl a féltehetségeket.Az ô szá juk ból ugyan is az ef -féle frázisok komikusak. Nagyjábólha son lóan el lent mon dá sosGiordano zenéje. A mondás szerintaz André Ché nier-hez nem kellmás, csak a vi lág há rom leg na -gyobb éne kese. Nos, nem a nagy -ság a leg fon to sabb, ha nem a köl té -szet. Ezt a szentimentális verizmustcsak nagy hit tel és ki fi no mult lel -külettel lehet közvetíteni.Akik a Chénier dra ma tur giai fo -gyatékosságait emlegetik, félreértika da ra bot. A sze replôk sa ját akaratukbóllogikus döntéseket hoznak,de szándékaikat elsodorja atörténelem. Mit kezdhetne egy poétaha zája és sze relme nél kül? Mittehetne az elárvult, nincstelen grófkisasszony a for ra da lom ban? Vá -laszt hatná Gé rard-t, aki (ek kor még)stabil egzisztenciának tûnik. A valóság ban ál lí tó lag nagy já ból ezttette, az operaköltészet azonbannem a való világ történéseivel foglalkozik.A mû lényege éppen az,hogy a sze replôket sok kal in kábbesz mé nyeik irá nyít ják, sem mintLukács Gyöngyi(Madeleine de Coigny)és Kiss B. Atilla(André Chénier)ér de keik – olyan ósdi ideák, mint haza -szeretet, barátság, nagy lel kû ség. Fôhô -sei na i vak, tör té ne tük arra ta nít, hogy eza fel fo gás mi lyen vesz élyes, és ho gyantö rik da ra bokra a való ság ke mény fa -lán. S az a szép benne, hogy a for ra da lom ter ror ját ugya nez az ir ra ci o -ná lis he vü let mû köd teti. A la káj ból lett fôfor ra dal már az ál lami tit kos -rendôrség gel nyo moz tat sa ját szív ügyé ben. A for ra da lom költôjébôl pil -la na tok alatt áruló és a for ra da lom el len sége lesz. Mi lyen per ver zenjel lemzô alak az öreg Ma de lon, aki, mi u tán fi ait ké jes öröm mel fel ál -dozta, a for ra da lom vá gó híd jára már csak egy fé lig ütôdött uno kát dob -2007. május 29 www.szinhaz.net

OPERAhat oda. Hány ilyen eszelôs jár-kelköztünk manapság is?Giordano operája – a közvélekedésselellentétben – szerintem nagyonjó darab, mert a történelemés a szerelem hullámai zenei zökkenônél kül egy más ból nônek ki.Kitûnô alapanyagul szolgálhat egyizgalmas, ötletekkel teli, szokatlan,szuggesztív elôadáshoz, mert nehezen tûri a ha mis sá got, és meg -há lálja az igaz mon dást. Ám eh hezhal la nunk kel lene a for ra da lomhúsdarálójának csikorgását.A Ma gyar Ál lami Opera ház elô -adá sá ban leg in kább a szín pad tech -nika csi ko rog. A fôpróba elôtt akarmester leküldte a publikumot abü fébe, mert tech ni kai gon dokadódtak. Félóra múltán lement azelsô felvonás – egyetlen díszletmozgásnélkül. A premieren kiderült,mi lyen ef fekt ma radt el: a báltzáró ga votte-ot im már a plebs tán -colja a dí szes sza lon ban, s az arisz -tokrácia hátul egy kisebb csoportbanle süllyed. A szín vál tá sok kö -zötti át dí szí tés olyan lassú (két-kétfelvonást ugyanis egyben játszanak),hogy zene kari mu zsi ká valkell el ütni az idôt: az elsô kép vál tásalatt a báli zene feldolgozásával,hogy a má so dik alatt mi vel, ar rólfo gal mam sincs. A meg ol dás szce -ni ka i lag di let táns, a fel vo ná sok kö -zötti éles hangulatváltás odavész.Pe dig Zeke Edit dísz lete nem va -lami ne he zen ke zel hetô monst -rum: az elsô fel vo nás ban né hánykor int ho szi osz lop pal alá tá masz -tott ár kád, a má so dik ban egy ért -he tet len mó don szét bom bá zott,zavaros utcarészlet. A játék terekéntegyik sem mû kö dik. Még aharmadik felvonás tárgyalótermefelel meg valamelyest a mû kívánalma i nak, bár a kint és bent fi -nom játékát nehezen adja vissza,és az egyébként aszimmetrikus,arány ta lan sá got, át lós von ala kat,sza bály ta lan el ren de zést kí vánótörténet erôvonalai is csak halványanrajzolódnak ki a szimmetrikustérben. A finálé börtöne sematikus, ért he tet len, ki és hova vanbe zárva. Nem hi szem, hogy a dísz -lettervezô egyedül volna a felelôsSchiller Kata felvételeiezért a zûr za va rért. A ren dezô nem ér tel mezte a da ra bot. Sel meczi Györgyjó karmester, tüneményes ismeretterjesztô. Rendezôként azonban lelkesamatôrnek tû nik. Akadt né hány jó öt lete, de a ren dezô ott kezdôdik, hogyképe van a da rab ról, s vele vi lág ké pet ad. Amire itt kü lö nö sen nagy szük -ség volna.Sel meczi az elsô fel vo nást a gö rög osz lo pok elôtt a gö rög drá mák mo -dorában állítja be: kórus félkörben hátul, a szereplôk elôttük téblábolnakföl-alá. Ché nier mint for ra dalmi hang ren dezôi ba lon, Co igny grófnô ésarisztokraták mint a retrográd múlt rendezôi jobbon, Madeleine mintfejlôdôképes gironde-ista a komornájával középen. Szereplôit a rendezôlegtöbbször éppen a ze nei ef fek tu sokra moz dítja, ami gesz tu sa i kat di dak -ti kussá te szi. Az elsô sze re posz tás te norja, Kiss B. Atilla a sze relmi ket -tôsben „Gyere, csó kolj meg, tu bi cám!”-gesz tus sal kapja kar jába a szop -ránt, a zá ró du ett ben pe dig, ha ép pen nem kell éne kelni, és van egy kisFekete Attila (André Chénier)és Bátori Éva(Madeleine de Coigny)2007. május 30 XL. évfolyam 5.

OPERAide jük, nyom ban csó ko lózni kez de nek. Ez a szín padi opera ját szás meg -csúfolása, ami a közhelyes táncbetétekkel, a kiábrándító pakolózenékkelegyütt ope retté zül leszti a tra gé diát. Va jon a fe lelôtlen ség vagy a hozzánem ér tés ál lí totta elô ezt a fé lig szce ní ro zott elôadást?A két sze re posz tást egy más mel lett nézve még in kább ki é lezôdik aprob léma. Kiss B. Atilla drá mai Ché nier pró bál lenni, tö mör han gon éne -kel, a ma gas han gok elôtt spó rol, hogy azok jól ki jöj je nek. A bí ró ság elôttivédôbeszédét kenetteljesen túldimenzionálja. Bár próbál tartalékolni, azáróduettre mégis kifullad, az egyik magas hangot kihagyja, a másikongik szert fog. Enn él na gyobb baj, hogy az ala kí tás egyelôre a hang ki por -ciózása, az erôfitogtatás és a kimódolt drámai effektusok dimenziójábanmo zog. Hi ány zik belôle a spon ta ne i tás, az el ra gad ta tás, a lé lek ter mé sze -tes finomsága. Lukács Gyöngyi persze tökéletesen hozza a szólamot, deaz elsô fel vo nás ban szen ve leg, ho lott egy paj kos, kí ván csi ifjú lány állelôttünk, a má so dik ban vi szont ki rálynôként vo nul be, pe dig itt már ül -dözött nincstelen. Bátori Évát kevésbé jelentôs orgánummal áldotta megaz ég, de megáldotta az érdekesség képességével. Fekete Attila, a másikcímszereplô tétova léptekkel, de érdeklôdô tekintettel lép a fôúri szalonba.Szôke haja, lá nyo san fi a tal arca egy csa pásra meg te remti az áb rán -dos lelkû, érzelmeinek kiszolgáltatott költô alakját. Naná, hogy beleesikaz a fôúri fruska! A mû faj ki küzdi a maga iga zsá gát, a da rab élni kezd.Ebbôl a két em berbôl s az ô éne kükbôl vi rág zik ki a sze relmi kettôs, azönfeláldozás, a mû. Fekete szép magas hangokat énekel, mindezt természetesen,mint ahogy olaszos frazírozása is az.Az ô Gé rard-juk, Kál mándi Mi hály ba ri tonja pap ír forma sze rint túl sú -lyos a sze rep hez, az em ber in kább Ja gó hoz, Scar pi á hoz, sôt a Hol lan di -hoz vagy Wo tan hoz tár sí taná. Min dezt csak erôsíti a ma gas, szi kár alak,az el gyö tört, kissé lár va szerû arc. De mi ért ne le hetne ilyen ez a ha sadtlelkû ko mor nyik? Hisz ô járja be a da rab ban a leg na gyobb utat! Az im po -záns orgánum kivételes dimenziót ad a figurának. Nagy monológjában adek la ma to ri kus be ve zetô sza kasz mar dosó belsô két sé gei kap nakerôsebb hang súlyt, a má so dik rész him ni kus szárny alása nála nem hal -latszik fölszabadultnak, ôszintének. A hang jellege és a személyiség ígyválik zenei ábrázolóeszközzé, fenség, magány sugárzik belôle. AnatolijFo ka nov ból leg in kább a hang su gár zik. A pub li kum lel ke sen tap sol a tar -talmas orgánumnak, de én nehezen tudom komolyan venni, ahogy azelsô fel vo nás ban úgy jár-kel, mint egy pap ri ka jan csi, és há rom féle kéz -eme lé sét és egy fajta fej rá zá sát kom bi nálja szí né szi já ték gya nánt. Fo ka -nov avítt mozdulatai amúgy jól illeszkednek Lukács modorosságához ésKiss B. tanácstalan pátoszához. Az opera igazságtalan mûfaj, háromilyen relatíve értékes teljesítmény is képes nevetségessé válni. A másikgárda ab szo lút ér ték ben csak ki csi vel je lentôsebb pro duk ci ója össze ha -sonlíthatatlanul jobbnak tûnik, mert velük megszületik a darab, összeálla történet, a jellemek plasztikussá válnak.Pedig mind a két szereposztást Kesselyák Gergely vezényelte. A Operaházzenekara plasztikusan, drámai sodrással muzsikált, az arányokszinte észrevétlenül, ám tévedhetetlenül alakultak ki. És mégis mindenmennyivel organikusabb, spontánabb, örömtelibb a második gárdával!Az André Ché nier-ben kis sze rep szinte nincs is, és a da rab se reg nyi fon -tos kabinetalakításra nyújt lehetôséget. Wiedemann Bernadett elsöprôenszó lal meg Ma de lon ként, de ta lán ér de mes lett volna ke res gélni az Operaidôsebb mez zói kö zött, hisz a sze rep köz epe sen sok han got, de erôs szín -padi jelenlétet kíván. Nem tudtam eldönteni, hogy a másik gárdában BudaiLí via, az egy kori ka cér Car men,büszke Amneris rendkívül szuggesztív-e,vagy komikusan modoros.A régi nagy idôk fen sé gét su -gá rozta a két Co igny grófné: Szil faiMárta és Te mesi Má ria. Ber si kéntGál Erika jobb, mint Mes ter Vik tó -ria. Egri Sán dor ki tûnô ple be jus je -len ség Mat hieu-ként, ám a hangolyan agresszívan egyenes, mintegy dárda. A bör tönôr pár sza vasmegjelenésében is kerek jellemrajzotad Mol nár Zsolt. Él ve zet voltlátni-hal lani Kiss Pé ter kissé bla -zírt, mély emberismerettel megformáltbesúgóját.Kár, hogy az André Ché nier ilyenméltatlan elôadásban került visszaa repertoárba. Jönnek-mennek majdjobb és gyen gébb éne ke sek, eset -leg világsztárok, s a jelenlegiek isföl ja vul hat nak. Az el sza lasz tott le -hetôség azon ban nem tér vissza.UM BERTO GI O R DANO:ANDRÉ CHÉ N IER(Ma gyar Ál lami Opera ház)Szövegíró: Luigi Illica. Díszlet:Zeke Edit. Jelmez: Velich Rita.Koreográfus: Novák Péter. Karmester: Kes se lyák Ger gely.Rendezô: Selmeczi György.Szereplôk: Kiss B. Atilla/Fe keteAt tila, Fo ka nov Ana to lij/Kál -mándi Mihály, Lukács Gyöngyi/Bá tori Éva, Gál Erika/Mes terViktória, Temesi Mária/SzilfaiMárta, Wiedemann Bernadett/Bu dai Lí via, Hor váth Ádám/Cseh An tal, Káldi Kiss And rás/Amb rus Ákos, Sár kány Káz -mér/Pa lerdi And rás, Busa Ta -más/Egri Sándor, Gerdesits Ferenc/DarócziTamás, DerecskeiZsolt/Kiss Pé ter, Zsig mond Gé -za Fe renc, Ko vács Pál/Bakó An -tal, Szüle Ta más/Mol nár Zsolt.1%Kérjük Kedves Olvasóinkat, adójuk 1%-ávaltámogassák lapunk megjelenését.Felajánlani a SZÍNHÁZ Alapítvány (1126 Budapest, Németvölgyi u. 6.),19673776–2–43 adószámra lehet.2007. május 31 www.szinhaz.net

T Á NCKut szegi CsabaRemény napfénybenR Ó ME Ó É S J Ú L I A ; E L F Ú JTA A SZÉ LAz idei Tavaszi Fesztiválon a Monte-carlói BalettRó meó és Jú lia-elôadásából következtetni lehetettarra, milyennek gondolják manapság Nyugaton aklasszikus hagyományokon alapuló korszerû balettszínházat.Jean-Christophe Maillot koreográfus-igazgatóegyüttesének magyarországi bemutatkozása utánkét nap pal ôsbe mu tató volt az Opera ház ban: Elfújta aszél címmel Pártay Lilla koreográfiája került színre aMagyar Nemzeti Balett elôadásában. Új operaházi balettelôadásunkatmegnézve azon is el lehet töprengeni,hogy ba lett mû vé sze tünk hol tart ma a nyu gati tö -rekvésekhez és korábbi önmagához képest.Maillot Rómeójából éppen csak következtetni lehet anyugat-európai trendi balettstílusra, hiszen a koreográfia már több mint tí zé ves. A je len legi, alig több minthúszéves Monte-carlói Balett viszont igen fiatal formáció,még akkor is, ha „virtuális családfáját egészenGya gi le vig s a Bal lets Rus ses-ig ve zeti vissza”. A tár su -lat fi a tal ko rá ból is adó dik, hogy (még) nem tar to zik azeurópai klasszikus balettegyüttesek elsô vonalába, dekétségtelenül erô- és reményteljes, figyelemre méltóegyüttes. A Magyar Nemzeti Balett valamikor Európaélvonalába tartozott, ahhoz, hogy visszaszerezze régidicsôségét, éppen fiatalos lendületre, újító kedvre ésezeket átgondoltan összefogó, hosszú távú mûvészikoncepcióra lenne szüksége.A monte-car lói Rómeó díszlete és világítása zseniális.Mozdítható, finom vonalúra hajlított fehér falak képeznekvariábilis tereket, középen diagonálisan elhelyezetthosszú lejtô gaz da gítja a lát ványt, va la mint a ki-be já rásés a szimbolikus térkialakítás lehetôségeit. A gördülékenyenés hangtalanul mozgó díszletelemek újabb ésújabb plasztikus térkompozíciókat alkotnak, a rávetülô,színeket és formákat is megjelenítô fényekkel együttképzômûvészeti mûalkotásként hatnak. A visszafogott,decens színpadi látvány minimalizmusa ellenére azelôadás minden pillanatában izgalmas, és változásaimeglepetésekkel is szolgálnak. A szerelmesek nászágyapél dául a le pel le rán tása után há rom szög alakú fe -kete ravatallá változik, aztán néhány díszletelem elmozdulásával,fényváltással, valamint a színpad hátsó fertályábanelinduló temetôi menettel másodpercek alatttökéletes kriptahangulat alakul ki. A jelmezek is ízlésesek,bár a két el len sé ges tá bor hoz tar tozó sze replôkszínszimbolikával megoldott elválasztása zavaróan didaktikus.(A Capuletek sötétszürke és fekete ruhát hordanak,a Montague-k törtfehérbe öltöztek.)Az egész estés, cselekményes modern balettkoreográfiákegyik kulcskérdése, mondhatni, szinte megoldhatatlanproblémája a mozgásnyelv és a pantomimikusgesztusok korszerû, hiteles összeillesztése. A XIX. században„természetes” és elfogadott volt, hogy a dramaturgikustartalmat nem hordozó csoport- és szólótáncokután a sze replôk sok szor ha mis pá tosszal és fel na -gyított mimikával elmutogatták a cselekmény aktuálisszakaszának történéseit. Mára, ha lassan is (a saját zártvilágában, a saját tempójában), de sokat fejlôdött a balettmûvészet.Ennek ellenére a balettelôadások zömeGaëtanMorlotti(Lôrincbarát) ésAgalieVandamme(Júlia)a Rómeóés Júliábanmég ma is hem zseg az idét len és hi tel te -len gesztusoktól és mimikától. Ezt sokanelfogadják mint a mûfaj sajátosságát, demég többen emiatt komolytalan, elavultmûvészetnek tartják a balettet. Még azúgynevezett modernet is. Pedig születteka világban szép számmal olyan balettkoreográfiák,amelyeknek a táncnyelvébesi ke re sen, nyelvi elemmé válva épült be agesztusnyelv. De Maillot Rómeója nem2007. május 32 XL. évfolyam 5.

ezek közé tartozik. Különösen aggályos, ha akoreográfus ügyesen tartózkodik a konkrétkellékek használatától, de nem tud megszabadulnia konkrét gesztusok alkalmazásától.A monte-car lói Rómeóban kar dok nél kül vív -nak, azaz stilizált verekedéstáncot lejtenek(igen ha tá so san), de elôtte és köz ben a sze rep -lôk utcai stílusban, egymást mellbe lökdösvekakaskodnak. Közben néha toppantanak, hirtelentenyérkifordítással ellenfelük felé gesztikulálnak,majd kihívó tekinteteket váltanak.Enn él csak az a rosszabb, ami kor – más ré -szekben – mimikával viccelôdni akarnak.A kellékek mellôzése újabb nehézségeketidéz elô: ha nincs kard, ho gyan fog ják a Sha kes -peare-hôsök leszúrni egymást? Maillot eztügyesen megoldja. Mercutio és Tybalt párviadalaelôtt bábjátékosok tartanak elôadást a téren.A Ró meó és Jú lia-történetet adják elô, és ajátékban a gyilkos eszköz egy – funkciójábanVitéz László palacsintasütôjéhez hasonló – stilizált bunkó. Ez ke rül majd a sze replôk kö zöttkialakult „igazi” csetepatéban a felhergelt Tybalt kezébe,vele ejt halálos sebet Mercutio halántékán. A Zeffirellifilm jébôl is is mert vé res rongy a ba lett ban is sze re petkap. A las sí tott fel vé tel ben zajló haj sza után Ró meóTybalt ké pébe vágja, majd a nya kára te keri, és meg fojtjavele. A da rab vé gén Jú lia ha son lóan vet vé get éle té nek:hosszú, vö rös sá lat húz elô a ha lott Ró meó inge alól, az -zal fojtja meg ma gát. Mint ha a ha lál jel ké pét húzná kiRó meó mel lébôl, azt, amit – jel ké pe sen – né hány percea fiú szí vott ki a szá ján át a lány ból. A hosszú csók köz -ben – mint ha tény leg szí vóerô von zaná – a ha lott lányszerelme szájára tapadva felül, majd visszahanyatlik.Mindezek bizarrnak tetszô megoldások, de átgondoltak,szimbolikusak, és mûvészileg hitelesnek hatnak.De Maillot legfôbb érdeme a Shakespeare-értelmezése.Hatalmas teljesítmény balettelôadásban Shakespeare-darabota megszokott felfogástól eltérôen értelmezni.Maillot koncepciójának kulcsfigurája Lôrincba rát. Ô is nyitja az elôadást. A ko pasz, fe ke tébe öl tö -zött, egy szerre pa pos és dé moni sze mély két fe hér ru -hás mi nist rán sá val rö vid han gu lat-elôjá ték ban té -pelôdik. Lôrinc az tán vé gig je len és min den ütt ott van.Eleinte kicsit erôltetettnek tetszenek és zavaróan hatnakrendszeres, csöndes és alattomos megjelenései,de fokozatosan kiderül: Lôrinc generálja a történteket,ô ad értelmet az eseményeknek. Isten, ördög, antik görögjós, mai illuzionista, ôsi mágus, lelkiismeret, sorsszimbó lum és Mab ki rályné egy szem ély ben. Ô volt atitokzatos bábjátékos is. Ez a felfogás a shakespeare-igondolat kifejtése: az eredeti tragédiában is Lôrinc az,aki maga kotyvasztotta titkos szer segítségével cselekednimer az is teni és em beri tör vé nyek kel szem ben.El is bukik. Maillot Lôrince másmilyen karakter: nemfél, nincs bûn tu data, nem me ne kül. Ô be végzi a dol gát.És nincs szük sége üveg csé ben koty va lékra. A szer át -adása he lyett ugyan is tánc kettôsben bé nítja (tetsz)ha-lálba Jú liát. Két mi nist ráns se gítôje köz ben több ször fi -no man ka put és aka dályt ké pez, ame lyen a lány nak átkellene lépnie. Amikor végre megteszi, tetszhalálbame re vül. A négy sze replôs té tel annyira el vont és éteri,hogy elképzelhetô: Júlia valójában egyedül van, önma -Koncz Zsuzsa felvételeiPopovaAleszjaés CsertaJózsefaz Elfújtaa szélbenga küzd sa ját ma gá val és a meg te endô ne -héz lé pés sel. Ró meó ha lála után a krip tá -ban vi szont nem ma gá tól éb re de zik:Lôrinc meg fogja a ke zét, mire ki pat tan aszeme. Le het sé ges, hogy Ma il lot nemmindegyik ötlete adekvát és tökéletes, deaz biztos: balettjében furcsa alakok és különöserôk irányítják a szereplôk életét. A koreográfusmin dezt – a Ró meó és Jú lia-történet ürügyén, Shakespeare-hûgondolatisággal, de mai ízlésnek megfelelôen– tánc ban fo gal mazta meg.A történet (Margaret Mitchell regénye alapján aScar lett O’Hara-sztori) Pár tay Lilla szá mára is ürü gyülszolgál, de nem filozofikus gondolatok megfogalmazására,hanem táncosok táncoltatására. A budapestiElfújta a szél leginkább abban különbözik a monte-carlóiRómeó és Júliától, hogy nincsen benne történetértelmezés,de kifejtett gondolatiság sem. Feltehetôen szándékosannincs. Pártay (dramaturgjával, Pozsgai Zsolttalegyütt) mint ha csak ab ból a szem pont ból vizs gáltavolna a re gényt, hogy mi je le nít hetô meg belôle sze -rencsésen balettszínpadon, és melyik részletét kell feltétlenülmegkoreografálni ahhoz, hogy balettban lefut -tatható legyen a cselekmény. Az elégséges mondanivalóúgyis kiolvashatóvá válik a mozaikos történetbôl –annyi minden bizonnyal, hogy Scarlett talpraesett ésma kacs lány. Le het, a re gény ben és a belôle ké szültfilm ben nincs is sok kal több esz mei mon da ni való, demind kettô – más-más mi att és fôleg a maga ko rá ban –jól si ke rült mû al ko tás volt. Azt vi szont, hogy mi a jó azEl fújta a szél címû ba lett ban, még Scar lett O’Hara-i ki -tartással is nehéz megtalálni. A kutatás végén maximumrészeredményekre lehet jutni. Például: bár XIX.századi ízlésvilágot rekonstruál, de nagyon szép, artisztikusa színpadképe; ugyanez elmondható a jelmezekrôlis; a táncszámai egységes színvonalon, muzikálisanmeg vannak koreografálva; több szereplô is jóltán col benne; al ko tók és elôadók ren ge teg mun kát ésenergiát fektettek bele; poétikus, értelmes, gyönyörû,magával ragadó a záróképe. Biztosan sokan vannakolya nok, akik enn él több igényt nem is tá masz ta nak2007. május 33 www.szinhaz.net

T Á NCa balettmûvészettel szemben. Számukra az operaházibalettelôadások nyilván nem mûvészeti, hanem társasági ese mé nyek. El is fo gad ható az a né zet, hogy a ba -lett ban a ba lett a lé nyeg, és eb ben a mû faj ban nincsfeltétlenül szükség filozofikus, mély értelmû gondolatiságra. De a cse lek ményt (ha már cse lek mé nyes mû -rôl van szó) és a kí sérôze nét ak kor is hozzá ér tés sel,rendesen meg kell szerkeszteni. Koreográfiailag pedig(ha már táncközpontú táncalkotásról van szó) egyenesensziporkázni, brillírozni kellene.Az El fújta a szél leggyengébb szegmense a cselekményszerkezet.Három hosszú felvonásban képek sokasága kö veti egy mást, sze re pük az újabb és újabbtánclehetôségek létrehozása mellett az, hogy az alaptörténetminél több szála megjelenjen a színpadon.Persze a szükségtelen epizódok szükségessége is valamivel min dig ma gya ráz ható. Azért kell pél dául a má -sodik felvonás elején, a birtokon energikusan táncolóvégrehajtókat megjeleníteni, hogy Scarlett apja megkaphassaa halálos szívrohamát. A felvonás vége felémeg nyilván azért kihagyhatatlan a három rab támadása,mert Mr. Ken nedy nek – a könyv sze rint – az ül -dö zés ben egy el té vedt go lyó ál tal meg kell hal nia. Ma -gyarázat lehet: ha Scarlett nem özvegyül meg másodszorrais, nem me hetne hozzá Rhett But ler hez. A pél -dák és lehetséges magyarázatok sora még folytathatólenne. Való szí nû leg sok kal jobb lett volna a vé ge red -mény, ha az alkotók nagyvonalúan elhagynak néhánymellékmotívumot, és ügyesen elvarrják az emiatt csupaszon ma radt szá la kat. Már csak azért is, mert a feles le ges epi zó dok és ki hagy ha tat lan nak vélt tánc -kettôsök garmadája lehetetlenné teszi a fôszereplôkjellemfejlôdésének ábrázolását. A fôhôsök ugyanolyanoka da rab vé gén, mint az ele jén vol tak: leg fel jebbegyikük-másikuk szenvedélyesebb, markánsabb vagyéppen megtörtebb, fáradtabb lett. A képekre tördeltcselekményszál követését is megnehezíti a megjelenítettepizódok és a kapcsolódó táncszámok okozta zsúfoltság. A re gény vagy a film is me rete nél kül a nézôesélytelen a történet megértésére, ha meg esetleg elôzôlegtájékozódott, akkor is figyelme legjavát a szereplôkbeazonosítására és az események regisztrálására kellfordítania. Az El fújta a szélben nem ju tott tér és idôdramaturgiai ellenpontozásra sem, pedig drámai hatástcsak akkor lehet elérni, ha a lényeges motívumok elôvan nak ké szítve, ki van nak fejtve, és csúcsra van nak já -ratva. Ezek hi á nyá ban az újabb és újabb ké pe ket nemtartja össze ko hé ziós erô, pláne ha köz ben a ze né benis min dig új té tel kezdôdik. A zene nagy ré szét An to -nin Dvořák jegyzi, néha felvételrôl felcsendülnek RáczZoltán teljesen más hangzású szerzeményei. Ez és akompozíciós összetartozást nem mutató Dvořák-tételekelkülönülése meggátolja az összefüggô zenei matériakialakulását. Ettôl vontatott lesz az elôadás.A tánctechnikai elemek és a hétköznapi gesztusoktánc közbeni összefonása viszont az El fújta a szél bensokkal kifinomultabb és ízlésesebb, mint a Rómeó ésJúliában. Pártay igényesen ügyel a táncok artisztikumára,de a gesz tus nyelvrôl ô sem mond le: leg több ször táncszámokés jelenetek elején, végén alkalmazza, leginkábbjellem- és konfliktusábrázolásra. Egy-egy eszközéttöbb ször is elôve szi, mint egy sze replôkre és szi -tuációkra aggatott állandó jelzôként használja. IlyenAsh ley – Scar lett szája he lyett a lány hom lo kára adott –csókja vagy But ler do hány zása és ita lo zása. A ha sonlófunkcióval elcsattanó (és célt tévesztô) pofonok a poétikusközegben többször túl naturalisztikusak. Mindezeketfeltehetôen azért alkalmazza hangsúlyosan a koreográfus,mert érzi: a történések dzsungelében muszájkönnyen értelmezhetô támpontokat nyújtania a nézônek.Méltatlanul kevés hely maradt a táncosok megemlítésére.Mindkét együttesben kitûnôen képzett, nagyszerû mû vé szek dol goz nak. De el fo gult ság nél külkijelenthetô: operaházunk balettegyüttese nemcsak nagyobb,mint a monte-carlói társulat, hanem sokoldalúbbs érettebb szólistákkal és egységesebb karral isrendelkezik. Az El fújta a szél elsô szereposztásábanPopova Aleszja lendületes, szenvedélyes nôalakot formálmeg, de a második szereposztásban táncoló AnnaTsygankova poétikusabb felfogása is adekvát. Szólistatársaik – produkcióikat egyéni vonásokkal színezve –fegyelmezetten teljesítenek. Nem rajtuk fog múlni,hogy sikerül-e a magyar operabalettban olyan hosszútávú, kiérlelt mûvészi koncepciót érvényre juttatni,amely nek ré vén a Ma gyar Nem zeti Ba lett újra Eu rópaegyik legjobb, figyelemre méltó balettegyüttesévé válhatna.Ezt a programot megalkotni és végrehajtanicsak széles látókörû, elkötelezett, a balettmûvészetfejlôdési trend jeit fel fogni ké pes, a tár su lat és a mû fajjövôjérôl érdemben gondolkodni tudó, felkészült mûvészekösszefogásával lehet. Ennek hiányában a magyaroperai balettmûvészetre Scarlett O’Hara sorsa vár:teljes szépségében álldogálhat még egy darabig a felkelônap fé nyé ben, és re mény ked het a szebb jö vô ben.Vagy ab ban, hogy a krip tá já ban majd egy Lôrinc ba rátmegragadja a kezét.RÓ MEÓ ÉS JÚ L IA(Monte-car lói Ba lett, Mû vé sze tek Pa lo tája)Zene: Szergej Prokofjev. Díszlet: Ernest Pignon-Ernest.Jelmez: Jérôme Kap lan. Fény: Dominique Drillot.Koreográfia: Jean-Christophe Maillot.Szereplôk: Bernice Coppieters, Francesco Nappa,Paola Cantalupo, Asier Uriagereka, Samantha Allen,Ramon Gomes Reis, Julien Bancillon, Jérôme Mar -chand, Aurelia Schaefer, Gaëtan Morlotti, EvgueniSle pov, Bruno Ro que.EL FÚJTA A SZÉL (Ma gyar Nem zeti Ba lett,Ma gyar Ál lami Opera ház)Zene: Antonin Dvořák, Rácz Zol tán. A zenét összeállította:Medveczky Ádám. Karmester: MedveczkyÁdám/Csányi Valéria. Jelmez: Schäffer Ju dit. Díszlet:Kérdy Ló ránt, Nagy Vik tó ria. Fôvilágosító: HorváthPéter. Dramaturg: Pozsgai Zsolt. Balettmester: MetzgerMárta, Sza kály György. Koreográfus: Pártay Lilla.Szereplôk: Po pova Aleszja/Anna Tsygan kova, CsertaJózsef/Oláh Zoltán, Volf Katalin/Radina Dace, ifj.Nagy Zoltán/Bajári Levente, Szakály György/TúriSándor, Keveházi Krisztina/Weisz Sára, Macher Szilárd/ApátiBence, va la mint a Ma gyar Ál lami Opera -ház balettegyüttese és zenekara.2007. május 34 XL. évfolyam 5.

Ho reczky Krisz tinaA szel lemhalálaRE Q U I E MHá mor Jó zsef ko re og rá fi á já nak mot tója egyköz is mert – unos-un ta lan ci tált – rész letLao-ce Tao Te King jé nek (Az Út és Erény Könyve)16. ver sébôl: „Ahol meg va ló sul a tel jes üres ség, /Ott a nyu ga lom tisz tán meg ma rad, / Min den nö vek -szik a maga rend jén, / Az örök áram lás ban körbehalad. / Min den vi rul, te rem, / S a kez det hez vissza -tér szün te len.” (We ö res Sán dor for dí tása)Schiller Kata felvételeKatonka Zoltán,Jónás Zsuzsa ésFosztó AndrásA Gangaray Táncszínház vezetôjének-táncalkotójánakmultikulturális mûve a New Age mozgalmat idéziföl ben nem (amely 1960–70-ben szök kent szárba azEgyesült Államokban, hogy a nyolcvanas években,mint Attila vad hordái, végigsöpörjön Európán). Azüzleti vállalkozássá bûbájolt ezoterikus ideológia lényegeaz összes val lási ha gyo mány és a Mes te rek(Buddha, Jézus Krisztus, Krisna, Lao-ce) intellektuálisértelemben nullára redukált tanításainak összekotyvasztása– csipetnyi konyhaifalvédô-pszichológiával.Az Új Kor Vízöntô-emberének vezényszava: „Mindenegy, min den is ten, min den oké.” Mo niz mus – pan te -izmus – optimizmus.Az üres térben – változó színekkel megvilágított háttérelôtt, me lyen néha egy, bi zo nyára az Útra utaló fe -hér fény csík je le nik meg – négy nô (Nagy Csilla, Jó násZsu zsa, Réti Anna, Ton ha i ser Tünde) és két férfi(Fosztó And rás, Ka tonka Zol tán). A tán co sok fe ketenad rá got és – rö vid, hosszú ujjú vagy kö nyö kig érô –fekete pamuttrikót viselnek. A Requiem zenéjét – mintnálunk a kollázsokat általában – meglehetôs nagyvonalúsággalbütykölték össze (Farkas Mihály és Mozartkompozícióinak fölhasználásával). Az egzotikus-fülledtdzsungelmuzsika, madárcsicsergés, indiai motívum,ci gány zene, szájbôgôzés ba jo san il leszt hetôössze a katolikus liturgiával, Mozart Requiemjé vel (a ta -oizmusról nem szólva). Mindez azért meglepô, mertHámor egyik ígéretes munkájának (Vörös) legnagyobberé nye ép pen az ügyes zene vá lasz tás volt.A közel negyvenperces alkotás fölütése aggasztó: amezítlábas, elôrelépegetô-szökkenô táncosok – helyüketkeresve – bátortalanul botorkálnak a térben. MajdTon ha i ser Tünde „szó lója” jön: a tán cos gya korta ma -gához ér, végigsimít a karján, meg-megrándul, ésegyik kezével elrántja a másik kezét. (A repetitív mozgássorközhelygazdag utalás azelszakadásra.) Ezt követôen egymegvilágított zománcozott mosdótál ban – ez az egyet len kel lék– meg mossa az ar cát. A töb biekkis vár tatva vissza tér nek a szín padra – hogy térdre zu -han ja nak. Ez a hét-nyolc per ces etûd – zene nél kül –emblematikus epizód; a vízáldozat ugyanis az opusvissza-vissza térô eleme. Sôt, Há mor mint ha erre a –dramaturgiailag „mellbevágó” – jelenetre építené fölerôtlen, monoton szólóit. Mert a Requiem szólósorozat,mely nek vé gén lesz, aki (kéz) ke zet mos; aki a fe -jét, ha ját me ríti a mos dó tálba; aki két láb bal bele lép avízbe; majd leg utol jára egy férfi em ber zú dítja ma gáraa tál tar tal mát. Elôtte – a föl dön gu rulva – le zse rül kör -bekötözi testét egy fekete ragasztószalaggal. A spontánhappening – kevéssé merész képzettársítással – sokunkszá mára nyil ván a hin duk Gan gesz-parti, új hold -napi lelki megtisztulásának metaforája. A Kumba-Mélaazon ban nem gyászszer tar tás. S ha már – sza bad -egye tem-stíl ben – be le ka pok a val lás tör té netbe:tud juk, hogy a ha lál a ta o is ták szá mára nem bír kü lö -nösebb értelemmel. Vagyis Hámor munkájának saroktétele(taoista Requiem!) bántóan elhibázott.A gyász szem élyes. A gyász munka ki vált képp pri vát,egyéni, lelki folyamat – semmilyen értelemben nemkollektív ügy. Ezzel szemben: a meditáció, a rítus lehetcsoportos tevékenység-szertartás. (A New Age alapvetése,hogy az imád ság egy fajta pszi cho tech nika és/vagy mantra.) Ám a Requiem szenvtelen szólóiban éppena szem élyes ség, az egyéni sors, a sa ját fáj da lom2007. május 35 www.szinhaz.net

T Á NCnem fe jezôdik ki. Ezért a tán co sok mint ha kény sze re -sen csak mí mel nék a kon cent rált je len lé tet – amely pe -dig egy ilyen tematikájú munka esetében elengedhetetlen volna. Egyet len szóló utal – pil la nat ere jéig –halványan a veszteségre: egy táncosnô mintha csecsemôtrin gatna a kar ján. Ez a moz du lat azon ban – mi veldramaturgiailag is indokolatlan – újfent improvizatív.A produkció mozgásrendszerében kiemelt szerep jut atajcsigyakorlatoknak (akár a Vörösben). A tajcsi a taoizmuskettôssé gét fe jezi ki – te hát a forma nyelv ro ko nít -ható a kép te le nül ki mó dolt mû szel le mi sé gé vel.Ugyanakkor egyszerre abszurd és dermesztô jelenség,hogy néhány hazai kortárs táncalkotmány legfeljebblel kes mû ked velôk harc mû vé szeti be mu ta tó ja kéntértékelhetô.Hámor József komikusan zagyva, mozgásos gyászmiséjehajmeresztô vallásfilozófiai kirándulás, amelynem végzôdhe tett más képp, mint hogy az ösz tö nös al -kotó – szel lemi irány tû hi á nyá ban – el vész a sö tét ren -getegben.RE QU IEM(Gan ga ray Tánc szín ház, MU Szín ház)Koreográfia: Hámor József. Zene: Wolfgang AmadeusMo zart, Far kas Mi hály. Fény: Vajda Máté.Táncolja: Fosztó And rás, Jó nás Zsu zsa, Ka tonka Zol -tán, Nagy Csilla, Réti Anna, Ton ha i ser Tünde.Falu he lyi Krisz tiánA lát vány ésa ritmus dinamikájaLAN K A D Ó E X T Á ZISNem le het kri ti kát írni olyan da rab ról, mely hez nem le het mér cét ta lálni, melyrôl csak alig-alig tu dunkbe szélni. Hogy nem ta lá lunk sza va kat ké pek, han gok vagy ép pen ér zé sek le írá sá rai, ko ránt sem ere -deti fel is me rés. En nek el len ére nap nap után erre kény sze rü lünk – be szé lünk ze nérôl, ké pekrôl vagy ép pentánc ról. S még ha az elôbbiek tu da tá ban nem akar juk is a nyelv ál tal ma ra dék ta la nul ki me rí teni e je len sé ge -ket, azért meg pró bál juk ôket célba venni. És elôbb-utóbb si ke rül is fel fe dezni a moz du la tok mö gött a je len -való lét kör kö rös sé gé nek mo no tó ni á ját, a köz tes lét me lan kó li á ját vagy az el kü lön bözôdés szét tartó alak -za tait. Ilyen kor az tán elé ge det ten dôlhe tünk hátra, hi szen si ke rült né hány ke re set len gon do la tot fûznia lá tot tak hoz, hal lot tak hoz.Ladjánszki Márta Lankadó extázis címû elôadása na -gyon is kínálkozik a hasonlóképp szofisztikált értelmezések szá mára. Mert nem hogy tör té net és sze replôknincsenek, de a gesztusok, a mozdulatok és a mimikáksem verbalizálhatók egyértelmûen – holott ezek szóraváltása számos esetben lehetséges a tánc esetében is.Sôt, nemcsak hogy lehetséges, de a különbözô gesztusok,megnyilvánulások és viselkedésmódok nyelvbe,képbe vagy ze nébe transz for má lása idôrôl idôre a kul -túra legkülönbözôbb szegmenseiben ismételten az érdeklôdésközéppontjába kerül. Sok kísérlet azonban éppenott vall ku dar cot, vagy ép pen ad dig a ha tá rig jut,ahonnan ez az elôadás elindul. Chodowiecki példáula XVIII. században rézkarcokba vésve örökítette meg akülönbözô magatartásmódokat és viselkedésformákat.Georg Christoph Lichtenberg szerint azonban Chodowieckiképei semmiféle izgalmat nem kínálnak, mivelillusztrációvá degradálódnak, és puszta reprezentációiegy dogmatikus fiziognómiának. Ladjánszkinál azonban,Chodowieckivel ellentétben, szó sincs reprezentációról– sem testtel, sem mimikával, sem hangokkal. Ittnincsenek pantomimszerû mozdulatok, egyértelmûgesztusok vagy könnyedén szóra váltható megnyilvánulá sok, mint ahogy szi gorú struk tú rák és tisz tán meg -valósuló technikák sem. Érdemtelenül járnánk el azonbanvele, ha megelégednénk néhány rutinos, létszemléletrevonatkozó, esszéisztikus gondolattal.Mert hogy van va lami egé szen új szerû Lad jánszkielôadásában (elôadásaiban), aminek pontos leírásávalelôbb-utóbb meg kel lene bir kózni, ami vel elôbb-utóbb2007. május 36 XL. évfolyam 5.

T Á NCszá mot kel lene vetni, mégha ez a szám ve tés egy ki -csit „szá ra zabb” lesz is: ezpedig Ladjánszki eszköztáraés annak érzékisége.Elôadásának ugyanis olyanintenzív és összetett érzékiha tása van, mely nek min -denképpen érdemes lenneutánajárni. Va jon mi féleérzékiséget hordoz magábanLad jánszki elôadása ésgon dol ko dás módja, melyoly sajátosan rendeli egymásmellé a lát ható és hall -ható, a vizuális és auditívjelenségeket?Ladjánszki színházi elemekkel és esz kö zök kelkí sér le tezve sa já tos szín -házi-táncszínházi kommunikációlétrehozásán munkálkodik, mely nek kö zép -pont já ban a test áll, deko ránt sem pusz tán arrakor lá to zó dik. Mint ha aztvizsgál ná, mire is való, mi -re hasz nál ható és mi a test.Sipos Dániel felvételeLakat Andrea, JávorkaÁdám, Garai Júliaés Jarovinszkij VeraA testhez való viszony sokfélesége elsôsorban vizuálisanje le nik meg: így egya ránt fel tá rul az elôadás ban ameztelen test anatómiája, erotikája és kiszolgáltatottságais. A da rab ele jén az ana tó mus – ha ugyan nemkór bonc nok – te kin tete ve tül a tes tekre: a fe lülrôl jövôfény nem csak hogy a leg ap róbb és a leg fi no mabb rész -leteket is kirajzolja, de a kísérteties megvilágításban azélô testek élettelen tetemeknek látszanak. Az izmokmozdulatlanul, teljes passzivitásban pihennek a csontokon, az élet leg ap róbb je lét sem mu tatva. A tán co soklas san kör be for dul nak – mint ha csak egy forgó áll ványmozgatná ôket –, prezentálva az elôadás matériáját.Ugyanakkor a fal elôtt sorakozó meztelen testek számosasszociációban a végletes kiszolgáltatottságot isfelidézik. A késôbbiekben egy-egy jelenetben a test erotikája is fel vil lan – mint ze nei esz köz is! Ek korra azon -ban már egyre in kább nyil ván va lóvá vá lik, hogy itt nempusztán a test és a mozgás fizikai határainak megtapasztalásárólvan szó. Ladjánszkinál a testet nemcsakmoz gása és fi zi ka li tása jel lemzi, a test nemcsak a moz -gás által és a vizualitás számára nyilvánul meg, hanemzeneiséggel is rendelkezik.Ez pe dig azért is fon tos, mert az elôadás leg in kább ze -nei szerkesztésû. E zeneiség meglehetôsen összetett,hiszen nem adott muzsikára komponált elôadásról vanszó. Külsô ze nei for rás is ta lán csak egyet len al ka lom -mal hang zik fel, egyéb ként min den han got élôben hal -lunk. A hangforrások meglehetôsen sokszínûek: ahangszerek (hegedû, furulya stb.) különbözô hangkeltôeszközökkel (például ruhasuhogás) kiegészülve az emberihangokon (beszéd, suttogás, sikoly, üvöltés, artikulációsfutamok) keresztül a test hangjait is felölelik.Merthogy a testnek is van zeneisége, metaforikusan ésszó sze rint is. Míg Kán tor Kata „tes tébôl” vo nó val pró -bálják meg kicsikarni a legkülönbözôbb hangokat, addigegy késôbbi je le net ben Lad jánszki Márta há tá naktompa ütôdése a ta la jon adja a je le net rit mu sát. A ké -sôbbiekben az elcsattanó pofonok és a toporzékolásokhasonlóképpen hozzájárulnak a darab ritmikájához éslüktetéséhez is. Test és zeneiség tehát szorosan kapcsolódik egy más hoz: a testbôl nyert han gok rit musa az tántovábbi mozgásra készteti a testet. A test multimediálisfunk ci óra tesz szert: im már nem csak a szem, ha nem afül szá mára is van köz lendôje.Miközben Ladjánszki különbözô mozdulatokat éshangokat, vizuális és auditív jelenségeket halmoz egymásra,intenzív és összetett érzéki atmoszférát teremt.Az elôadás így egy, a nyelv elôtti tiszta ér zé ki sé get cé lozmeg, és pusztán érzéki-zenei lüktetése által mûködikegé szen ad dig a pon tig, míg el nem hang zik né hánymondattöredék („Bü dös kurva.” „Azt aka rom mon dani,hogy szeretlek.” „Holdvilágos éjszakán mirôl álmodik egylány…”). S bár az elôadás érzéki íve korántsem törikmeg, a szavak kissé feleslegesnek bizonyulnak. A testlátható, hallható és tapintható. Látványként sem utolsó,és zeneisége is van. Hasonló tapasztalatokkal minthaSzabó Réka elôadásai szolgálnának. Korántsem vonhatóugyan pár hu zam Lad jánszki Márta és Szabó Rékastílusa között, de gondolkodásukban és a színházhozvaló viszonyukban érezhetôk közös vonások: ez a színháziesz kö zök kel – elsôsor ban a test tel, il letve a moz -gás sal, a lát vánnyal, a ze né vel és a rit mus sal – való me -diális kísérletezés. Mindez azt mutatja, hogy nem hiábavalóés figyelemre érdemes az L1 társulat többévesközös munkája.LAN KADÓ EX TÁ ZIS (Ba ke lit Multi Art Cen ter)Koreográfia: Ladjánszki Márta. Elôadó/társak: GaraiJú lia, Hód Ad ri enn, Ja ro vinsz kij Vera, Já vorkaÁdám, Kán tor Kata, Kiss Me linda, La kat And rea,Szász Dá niel, Varga Zsolt.2007. május 37 www.szinhaz.net

I N T ERJ ÚNappalok és éjszakákB E SZÉ L G E T É S T A S N ÁDI CS A B Á V ALAdeb re ceni szín ház fo lyo só ján ülünk a nyí regy házi Mó ricz Zsig mond Szín ház igaz ga tó já val, a DESZKAfesz ti vál ide jén, egy eléggé tas ná dis na pon. Úgy értve, hogy be szél getôtár sam öccse, Tas nádiIst ván dé lelôtt egy szak mai prog ra mon sze re pelt, este a za la e ger sze giek Ma gyar zombi-elôadá sá nakszerzôje ként van je len. A báty pe dig ér deklôdô nézônek ér ke zett, an nál is in kább, mert ha ma ro san meg -ren dezi a da ra bot a kecs ke méti Ka tona Jó zsef Szín ház ban.– Színházi testvérek. Egyikük színdarabíró, másikukrendezô. Vajon valamiféle sajátos eloszlása ez a géneknek,az adottságoknak, vagy véletlenszerûen alakult így? Tudnánaktalán pályát cserélni?– Nem elképzelhetetlen. Azért gondolom, mert abbanaz élet kor ban, ami kor Ist ván öcsém – aki nek elsôszínházélményei az én gimnazista színjátszó csoportosügyködéseimhez kötôdnek – rászokott az írásra, énis írogattam. Róla pedig a tapasztalataim alapján úgysej tem, hogy ké pes lenne ren dezni. Vi szony lag rit kándol go zunk együtt – pró bál juk el ke rülni –, de ami kornéha mégis, akkor azon kapom ôt, hogy nemcsak írókéntszól hozzá a mun kám hoz, ha nem a szín pa dot jóllátó-érzô em ber ként, s igen fi gye lemre mél tóak a meg -jegy zé sei. Bi zo nyára mind ket ten ké pe sek let tünkvolna más szak mát meg ta nulni – akár egy má sét – sabban helytállni. Nem misztifikálnám a rendezôi tevékenységet– ez egy mesterség, megvannak a szabályai,az elsajátítható fortélyai.– De vonzó munka le het, ha annyira vá gyott rá, hogykét diplomával, gyakorló jogászként rendezôasszisztensnekállt…– Az egész diák ko rom az amatôr szín ját szás je gyé -ben telt. Elôadásokat szerveztem, csoportot vezettem,rendeztem, játszottam. Kétszer jelentkeztem a fôiskoláraszínész szakra, elutasítottak, teljesen indokoltan.De se hogy sem akart múlni a von zó dá som a szín ház -hoz. A jogi tanulmányaim vége felé átjelentkeztem azELTE-n belül esztétika szakra, és színházesztétikábóldiplomáztam, már jogászként dolgozva. Közben permanensdiszkomfortérzést okozott ez az én hivataloséle tem. Míg nem egy szer csak min dent fel rúg tam.A Józsefvárosi Színház utazó társulatának újsütetûrendezôasszisztenseként Dunai Ferenc A nad rág címûda rab já nak elôadása volt az elsô mun kám, Mecz ner Já -nos mellett, aki végtelen jóindulattal, partnerként kezelt.Ezután a drága Tímár Bélával dolgozhattam, solyan jól megértettük egymást, hogy a következô felkérésealkalmával vendégasszisztensnek hívott az Operettszínházba.Ott ragadtam. Vámos László és SzinetárMiklós mellett rengeteget lehetett tanulni. Már harmincé ves vol tam, ami kor je lent kez tem ren dezôneka fôiskolára, s rögtön kétszer. Egyfelôl a „hagyományos”szakra, Szé kely Gá bor hoz, más felôl az ÁdámOttó-féle hároméves posztgraduális képzésre. Írtamkét kü lön bözô kér vényt – az egyik he lyen a túl ko ros sá -gom volt gond, a má si kon a mû vé szeti fôis ko lai dip -loma hiánya –, mindkettôt akceptálták. Életem egyikleg fel emelôbb pil la nata volt, ami kor az Ódry Szín padüve ges hir detôtáb lá ján két A4-es pap íron lát tam a ne -ve met: az Ádám Ottó ál tal fel vett négy em ber kö zött, sabban a tizenkettôben, aki bejutott Székely Gábornálaz utolsó fordulóba. Ehhez hasonló boldogságot jelentettnyolc év vel késôbb, ami kor egy ki han go sí tott tele -fon mellôl a nyí regy házi tár su lat fel kért – Ke re kes Lacibeszélt szóvivôként, Isten nyugosztalja –, hogy VerebesIst ván tá vo zása után pá lyáz zam meg a Mó riczZsigmond Színház igazgatói posztját.– Men jünk vissza a vit rin hez! Állt elôtte, és úgy dön tött,hogy Ádám Ot tót vá lasztja?– Szokásomhoz híven morális kérdést csináltam adilemmából. Annak tudatában, hogy már biztos helyemvan ôsztôl a fôis ko lán, eti kát lan nak érez tem,hogy elmenjek Székely Gáborhoz a harmadik rostára.Ezzel elvettem volna a lehetôséget valaki mástól. Megaz is szá mí tott, hogy a posztg ra du á lis kép zés öt év he -lyett háromig tartott csupán – mégsem harmincöt évesenle szek majd pá lya kezdô, ha nem ki csit ke vésbéidôsen. Ví vód tam, mit te gyek, míg vé gül – rám jel lem -zô módon – valamiféle öszvérmegoldásra jutottam.(Kompromisszumkeresô és konfliktuskerülô típus vagyok.Le het, hogy ez oly kor szimpla gyá va ság nak tû -nik, de sok szor igen hasz nos.) Meg vár tam Szé kely Gá -bort a fôiskolánál, elé tártam a helyzetet, s tisztelettelmegkértem, húzzon ki a listájáról, egyben engedjemeg, hogy Ádám-növendékként látogathassam ôsszelaz óráit. Beleegyezett. Szeptemberben, megbeszélésünkértelmében, ismét odamentem hozzá, s ekkorazt mondta, hogy igen, per sze, de az elsô fél év na gyonin tim idôszak… Nem en ge dett be. Ak kor ezt tra u ma -ként él tem meg, de el múlt, s hi szem, hogy min denúgy tör tént jól, ahogy tör tént.– Mit gon dol, mennyi ben ala kult volna más ként a pá -lyája, ha Szé kely nél vé gez?2007. május 38 XL. évfolyam 5.

I N T ERJ ÚA portrékat Máthé András készítette– A fôiskolán érzékelhettük a különbséget. ÁdámOttó nim bu sza le ál do zó ban volt. Ami kor vizs ga -elôadáshoz színésznövendéket kerestem, jóval nehezebben ment, ha úgy mu tat koz tam be, hogy ÁdámOttó osz tá lyába já rok. Az sem könnyí tette meg a dol -go mat, hogy míg az osz tály tár saim – He ge dûs D.Géza, Te li hay Pé ter és Mé szá ros Ká roly – gya korlószínházi emberek voltak, én nemigen rendelkeztemszakmai tapasztalatokkal, ismerôsökkel, kipróbált kollégák kal. De az ef féle gon dok – meg a más fé lék is –természetes velejárói a tanulási folyamatnak. ÁdámOttó és Székely Gábor eltérô személyiségek, de mindketten igazi mes te rek. Én büszke va gyok arra, hogyÁdám Ottó-ta nít vány nak mond ha tom maga mat, smind azt, amit tôle kap tam, a napi pra xis iga zoljavissza szá momra ma is. Po zi tí vum volt az is, hogy míga Székely-osztály a harmadik-negyedik évfolyamot végezte,mi már a fôis ko lán kí vül is dol goz hat tunk, dip -lomáztunk. (Jómagam A Pál ut cai fi úk kal a Jó zsef At -tila Színházban. Azóta is mûsoron van, tizenötödikéve. Ami per sze fôleg Mol nár Fe renc nek kö szön hetô,és an nak, hogy évente cse pe red nek fel újabb né zô -nemzedékek.) Akkor, 1992–93-ban még fôiskoláskéntrendeztem Pécsett, Nyíregyházán vagy például azEgyetemi Színpadon, ahol sajnálatosan megbuktattamaz öcsé met mint kezdô drá ma szerzôt. A Fél nap Fer di -nánddal címû zsen gé jét vit tem színre, igen rosszul si -ke rült, és erôsen meg vi selt, hogy ku dar cot okoz tamneki.– Ezért ke rü lik azt, hogy együtt dol goz za nak?– Ma radt ben nem némi görcs, bár az óta már több -ször eredményesen mûködtünk együtt. (Például amikormeggyôztem Ist vánt, hogy a Malacbefôtt címû da -rabja, amelyrôl ô már rég le mon dott, igen is színre vi -hetô. Kecskeméten rendeztem meg, és akkora sikerlett, hogy az igazgató áthelyezte a stúdióból nagyszínpadra.)Az én szorongásom lehet a tartózkodás oka.Úgy ér zem, hogy a köz tünk lévô élet kori dif fe ren ciamár-már ge ne rá ciós kü lönb ség. Tíz év vel va gyokidôsebb, ennyivel elôbbre tartok a konszolidációban.Nem vé let len, hogy el tér az éle tu tunk és a szín házi kö -zeg is, amely ben moz gunk. Bi zo nyos, hogy én munka -társ ként ke vésbé sti mu lá lom ôt, mint azok a hozzá ha -sonló korú rendezôk, akikkel általában dolgozik: SchillingÁr pád vagy Bodó Vik tor. Én nem va gyok elégbátor. Attól tartok, hogy a látásmódomat, szemléletemetkicsit megfertôzte már a direktori szerepvállalás.Nyolcadik éve vezetem a nyíregyházi társulatot, ennyiidô alatt belegyávul az ember a színházigazgatás kötelezôtúlélési gyakorlataiba. Ezt nem önostorozáskéntmondom, hanem egy élethelyzet szemléltetéseként.Ami kor az em ber egy egész évad ban és egy egész szín -házban gondolkodik, akkor több a gátlás a nyúltagyában.A rendezés hathetes feladat, a színházvezetés háromszázhatvanötnapos. Egy percig sem felejthetô felelôsségszázharminc család életéért, sorsáért, megélhetéséért.És folyamatos kétely. Belecsúszunk-e a felszínes,semmitmondó, szórakoztató gagyiba, vagy sikerülbetöltenünk a színház igazi hivatását? Vagy:mû kö dik-e a húzd meg-ereszd meg a kö zön ség gel, avárossal, a szakmával?– Te hát Tas nádi Csaba ren dezô elôbbre va ló nak tartjaTasnádi Csaba igazgatót?– Feltétlenül. A saját rendezôi pályám alakulása má -sod rendû kell hogy le gyen a szín há zunk sor sá hoz ké -pest! Nem a mûvészi önmegvalósítás szándéka határozzameg, hogy mit ren de zek Nyí regy há zán. Én alig -ha le szek már kor sza kos mû vész. Jó ipa ros nak tar tommaga mat, s mint ilyen mû kö döm ren dezôként a szín -házamban.– De cem ber ben színre vitte a Mó ricz Zsig mond Szín -ház nagyszínpadán Peter Shaffer Amadeusát. Valahogyúgy gon dol tam, hogy ez most egy szem élyes jel legû pro duk -ció. Ta lán azért is vél tem ezt, mert kü lö nö sen jól si ke rült,2007. május 39 www.szinhaz.net

I N T ERJ Únagyon szép elôadás. Készültem, hogy megkérdezzem: kittekinthetünk Tasnádi Csaba Mozartjának?– Pe dig ezt a da ra bot sem ön val lo má sul vá lasz tot -tam. Ha nem ál ta lá ban én csi ná lom meg azt a két,prognosztizálható sikert, amitôl stabil lábakon áll azévad. Így meg te remtôdik a le hetôség, hogy a kol lé -gáim iz gal ma sabb, koc ká za to sabb dol gokra vál lal koz -za nak. Ha egy évad ban két nagy szín házi pro duk cióbejön, utána már belefér egy-egy esetleges „mellényúlás”is. Ta valy több do log ba lul ütött ki, majd nem el issodort a népharag. Mindenekelôtt a sorrendet hibáztamel. Az éva dot a Vörös bál címû Né meth Ákos-da -rab bal kezd tük, hogy jó messze es sen a vá lasz tá sok -tól. (Nehogy bárki provokációnak érezze Kun Bélavagy Szamuely Tibor fellépését a színpadon.) SzerintemTelihay Péter szép, expresszív elôadást rendezett,de na gyon me gosz totta a kö zön sé get. Ez után jött Bo -do lay Géza Ahogy tet szikje, amely eggyel anar chis tábblett an nál, mint amit a nézôink nagy ré sze még el bír.Majd színre vit tem a Rovarokat, amely kö zel sem egyszokványos operett. A középiskolás publikum azonnalmegszerette, az idôsebbek azonban nehezebbenbarátkoztak vele. Következett az Amalfi her cegnô artisztikuselôadása Koltai M. Gábor munkájaként, ezt anézôk eltolták maguktól, sôt már eleve szkeptikusanjöt tek be rá. Az évad vé gén Lend vai Zol tán nagy si ker -rel színre vitte A család ellen nincs orvosságot, de ezmár csak a ve szett fej sze nyele volt. Sze ren csére nembüntetett a közönség, nem hagytak el a bérletesek. Deazért az idei évadra óva to sabb prog ra mot ter vez tem anagy szín padra, és ed dig na gyon jól ala kul tak a dol -gok. Furcsa pár, Amadeus, Mûvészet (Yasmina Rezadarabja), Csárdáskirálynô, és az évad vé gén, ami korezek után már akár fej jel is me het nénk a fal nak, jö hetBodó Vik tor a nagy szín padra, hogy el ké szítse im márharmadik produkcióját a társulattal. (Lapzárta elôttivál tozás: Bodó darabja ôsbemutató lesz május végén,s megelôzi egy Finito-premier. – S. A.)– Az egy le het sé ges ver zió, hogy el söpri a nép ha rag? Azta színházigazgatót, aki a város nagy örömére létrehozta ésmegrendezi minden szeptemberben a VIDOR fesztivált?– A népharagot persze idézôjelben értettem. Egyébkénta vá ros a VI DOR-on túl is igényli a jó szín há zat.Ez a kö zön ség Bo zóky Ist ván, Lé ner Pé ter, Schlan gerAnd rás és Csí kos Sán dor, majd pe dig Ve re bes Ist vánszínvonalas színházán nevelkedett. Errôl nem feledkezhe tünk meg, mert a mos tani szín ház is ezek nek azelôzményeknek a következménye, egy hosszú folyamatnaka jelen szakasza. Én Verebes István utódakéntszakmailag jól jegyzett, erôs, stramm színházat vettemát, ami könnyítette is, nehezítette is a dolgomat: magasanvolt a léc. Nemrégiben meglepve konstatáltam,hogy ma már – a má so dik cik lu som kö ze pén – én va -gyok a leg hosszabb ideje reg náló nyí regy házi szín igaz -gató. S nagy já ból mos tanra ala kult ki a vá ros képe ró -lam, hogy mi lyen az a szín ház, amit én ve ze tek, mirele het szá mí tani tôlem. És bár amerre csak né zek az or -szágban, rémisztô dolgokat látok – mintha a politika agyarmatok újrafelosztása során most jutott volna eloda, hogy a kultúra is bekebelezhetô, az intézményeihû bér bir tokká te hetôek, s a szín ház is olyan szeg -mens, ahol pozíciókat lehet osztani vagy politikai alkutárgyává tenni –, nálunk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébennyugalom van. Hagynak dolgozni minket, hake vés pénzbôl is, de hagy nak. E pil la nat ban úgy gon -dolom, talán legközelebb is megpályázom a színházat,két és fél év múlva. Leg alább is most azt ér zem, hogynem va gyok fá radt, és nem vonz má sik vá ros, má sikélethelyzet vagy másik szakmai kihívás.– Láthatólag keresgél. Sok fiatal rendezô dolgozik a társulattal,és ifjú színészekbôl is már a harmadik garnitúránáltart. Volt a Wé ber Ka táék-féle fôis ko lás csa pat, az utánjöttek a helyükre marosvásárhelyiek, akiket most frissenvégzett kaposvári színészekre cserélt. Nehéz fiatalokatszerzôdtetni Nyíregyházára?– A szerzôdtetés egy hihetetlenül nehéz folyamatvége. Az ember nézeget, keresgél, kérdezget, tudakozódik,azután összeszedi a lelkierejét, és megszólítja akiszemeltet. Reális képet kell festenem, nem ígérhetemtúl ma gam, meg kell ér tet nem vele, hogy nem ne -kem, hanem a társulatnak kell megfelelnie, és hogyren ge te get kell majd dol goz nia. De le gelôször is arrakérem, üljön fel az Intercityre, zötyögjön három órátNyíregyházáig, sétáljon be az állomásról a színházba,idôzzön ki csit a bü fé ben, dél után jár jon egyet a vá ros -ban, néz zen elôadást, alud jon a szí nész ház ban, más -nap vo na toz zon haza, és majd az után be szél jünk.Mert van, aki ebbe be le pusz tul. Van, aki egy hó napalatt túl töltôdik, és van, aki fél év múlva ki for dul ma -gá ból. Ha lét re jön a szerzôdés, ak kor is ma rad nak ké -te lyek. Mit szól majd a tár su lat? Ho gyan il lesz ke dik beaz új em ber? Mi lyen lesz a be mu tat ko zása, az elsô pre -mi erje? Az e té ren val lott ku darc kü lö nö sen rossz ér -zés, mert egy elhibázott döntés sorsot befolyásol.– Ennyi féle fe lelôsség em pa ti kus váll alá sá val egyet lenéjszakán sem lehet aludni…– Nem is. Per sze. Ezért al sza nak a szín igaz ga tók al -tatóval. Ami a rendezôket illeti, vannak hozzánk tartozók– For gács Pé tertôl Tóth Mik ló son és Kol tai M. Gá -boron át Lendvai Zoltánig –, és folyamatosan próbálkozunk.Keressük egymást. A fiatal színészeket tekintvemost különösen optimista vagyok. (Igaz, eddig is mindigaz vol tam.) A nyí regy házi tár su lat ban van egy fajtakontinuitása és tradíciója a szakmai alázatnak és ambíciónak.Ez az alkotó mûvészeket és a kiszolgálószemélyze tet egya ránt jel lemzi. Már csak emi att is job bansze re tem az igaz ga tói munka es téit, mint a dé lelôttjeit.A délelôtt a praktikus, problémamegoldó hivatalnokitevékenységé. Kedvemre valóbbak a színházi esték, anézôtéri mo raj jal, az elôadás tá voli, be szûrôdô hang ja -i val, a szín pad ról ki jövô, iz zadt szí nésszel, a klub belibeszélgetésekkel…– Klu bozó igaz gató?– Mér ték kel. Tisz tá ban kell lenni az zal, hogy a klubki csit más, ha ott va gyok, mint ha nem. Ha talmi hely -zet az enyém, ezt be kell látni. Bru tá li san hang zik, demégiscsak a fiókomban fekszenek a munkakönyvek.Próbálhatok könnyíteni ezen, oldódhatunk, szerethetjükegy mást, de min dig más ként fog nak vi sel kedni ve -lem a kol lé gáim, mint egy más sal. Ádám Ottó an nakidején több dologra figyelmeztetett, és mindenbenigaza lett. A színigazgató magányosságát is említette.Talán ezt a legnehezebb viselni, hordozni.Az in ter jút ké szí tette: Stu ber And rea2007. május 40 XL. évfolyam 5.

I N T ERJ ÚA hi ány és a vá lasz tékegyformán inspirálB E SZÉ L G E T É S Z E K E EDIT T E LAz Ope rá ban most mu tat ták be az André Ché nier-t Zeke Edit dísz le te i vel. Ter ve zett már sza bad térre,ka mara szín házba, szoba szín házba, pró zai és ze nés pro duk ci ó kat egya ránt, bár a ze nés szín ház állhozzá leg kö ze lebb. Szá mos dí jat nyert (1997-ben a Szín házi Fesz ti vál leg jobb ter vezôje dí ját, egy év velkésôbb a Szí nik ri ti ku sok dí ját, és meg kapta a Já szai Mari-dí jat), azok ról csak a hon lapja alap ján ér te sü lök,ô maga sze ré nyen hall gat ró luk.– In kább dísz let vagy jel mez in kább?– Hul lámzó, van nak idôsza kok, ami korin kább az egyik, az tán a má sik ke rülelôtérbe, de sok szor – bár mos ta ná banannyira nem jel lemzô – dísz le tet és jel -mezt együtt ké szí tek. Azt sze re tem leg -job ban, mert ak kor az egész lát vány vi lá -got én ala kít ha tom ki. Már az is ko lá ban isegyütt ta nul tam a kettôt, az tán va la hogymegmaradt az érdeklôdésem mindkettôiránt. A Képzô- és Ipar mû vé szeti Szak kö -zép is ko lába jár tam tex til szakra, majdMoszkvában a Szurikov KépzômûvészetiAkadémiára két évet, végül az IparmûvészetiEgye te men sze rez tem dip lo mát szö -vött fa li kár pit sza kon. Moszkva igenerôsen ha tott rám, sok min dent kö szön -he tek az ott töl tött idôszak nak. Az elsô év -ben például a tervezéstanár arra biztatottbennünket, hogy kukkoljunk, lessünk bemin den ab la kon, pró bál juk meg is merni, ho gyan él -nek az em be rek. Az Aka dé mián nem ta nul tunk szce -ni kát és sok egyéb mást sem, mi vel az ot tani szín házistruk túra kü lön bö zik, il letve kü lön bö zött az itt ho ni -tól. Az óta is az orosz da ra bok a ked ven ceim, bár pá -lyám elsô tíz évé ben nem ju tot tam egyet len le he tô -séghez sem.Itt hon el len ben már a fôis ko lai évek alatt le hetôsé -gem nyílt a Szín mû vé szeti Egye tem né hány ren -dezôhall ga tó já val dol gozni. Együtt kezd tük és kós tol -gat tuk a szín há zat, ami na gyon hasz nos volt, mertnyugodtan hibázhattunk, kis teremben, szobákbanma gunk ala kít hat tunk ki min dent nulla pénzbôl, ésszabadon kísérletezhettünk, nem nehezedett ránk akritika és a szakmai lefejezés nyomása, csupán a jótékonytanári irányítás.– Igen sok szín ház nál meg for dult. Me lyek vol tak a leg -meghatározóbbak?– Nem feltétlenül a színházak, inkább az állomások afontosak, a rendezôk és a társulatok, akikkel/amelyekkeltalálkoztam és együtt dolgozhattam. Ilyen szempontból na gyon nagy él ményt je len tett szá momra az ÚjSzínház, amikor Székely Gábor volt az igazgató.Elsô munkám és szerzôdésem Kecskeméten volt,ép pen a Jan csó-éra után ér kez tem, ami kor na gyon zû -rös évad vette kezdetét. Akkor diplomáztam, és teljesenvéletlenül kerültem oda, Hegyi Árpád Jutocsa hívására. Az tán ott ra gad tam hat évig. Késôbb veleegyütt szerzôdtem Mis kolcra a ki lenc ve nes évek ele -jén, és ti ze nöt évig vol tam a tár su lat tagja. A szín házépü le tét ab ban az idôben újí tot ták fel, és az elsô évek -ben szerintem egy rendkívül tehetséges fiatal csapatjött össze.– Van nak ked venc ren dezôi, akik ben annyira meg bí -zik, hogy bármilyen darabelképzelésüket látatlanban elvállalja?2007. május 41 www.szinhaz.net

I N T ERJ Ú– Hát hogyne! Te li hay Pé ter, No vák Esz ter, KissCsaba már évtizedes viszonylatban visszatérô alkotótársak. Sze ren csére újra és újra fel kér nek. Azt szok -tam mon dani, hogy oly kor már olyan ez, mint egy há -zas ság. Mi vel a szín házi elôadás a kö zös gon dol ko dásered mé nye, ezért meg könnyíti a mun kát, ha a ren -dezôvel közös nevezôn vagyunk, valamiféle közös látásmó dot ala kí tot tunk ki az évek so rán. Saj nos úgy lá -tom, hogy napjainkban inkább szétszélednek a társulatok, és alig ala kul hat nak ki újak. Ez na gyon nagy baj.– A dísz let vagy a jel mez ins pi rálja in kább a má si kat?– Amikor jelmezt tervezek, szeretem megvárni,hogy mi lyen a tér, mi lyen a má sik ter vezô vi lága, mertkülönben elôfordul, hogy valami olyat álmodok meg,ami egy ál ta lán nem szer vül a kör nye zet hez. Ha a ter -vezôk nem találkoznak, akkor a rendezô koordináljaôket, hi szen úgyis az ô fe jé ben szü le tik meg a vég le -ges elôadás. Volt már rá példa, hogy csak tele fo nonérint kez tem a má sik ter vezôvel, fôként ha már több -jén je len tett ko moly prob lé mát, ami kor még nem le -hetett brokátokat, selymeket vagy különleges anyagokatkapni. Sok jelmezt átfestett paplanbrokátból készítettünk,az anyagra patronnal mintát festettünk, ígypró bál tunk csalni. Volt, aki csip két is ké szí tett tele fon -zsi nór ból. Se lyem hez sem ju tot tunk hozzá, ezért a jólfesthetô ejtôernyôselyembôl készítettünk elég sok ruhát.Hihetetlen leleményességre lehetett így szert tenni.Ezek a hi á nyok sze rin tem sok szor ja vára vál tak ajelmeztervezésnek, mert sok olyan kézi munkára, ötletre,kézmûves jellegû megoldásra volt szükség, amiveligazán egyedivé tehettük a ruhákat.Állandóan festettünk, kézi eljárásokkal imitáltuk amintákat a ruhákra. Számos hatást nagyon nehéz voltel érni. Én a ma gam ré szérôl a mai na pig sze re tekakár sa ját ke zû leg fes teni és öre gí teni. Saj nos azok aszakemberek, akiktôl ezeket az eljárásokat tanultam,vagy már nem él nek, vagy nem dol goz nak a szak má -ban. Félô, hogy ez a fajta ipar mû vé szet, mint sok másA portrékat Schiller Kata készítetteször dol goz tunk együtt, és szó ban egyez tet tünk. Ami -kor a tervek alapján elkészülnek a díszletek, illetve ajelmezek, érhetik az embert meglepetések, elôfordul,hogy nem egé szen ilyen nek kép zel tem a dol got, vagyrájövök, hogy rosszul képzeltem el…– Saj nos a jel mez és a dísz let ala ku lá sát nem csak a leg -jobb megoldás megtalálása befolyásolja…– Igen, az anyagi té nyezô egyre lé nye ge sebb, mi vela színházak egyre kevesebb pénz fölött rendelkeznek.Sajnos néha elmulasztják megmondani, mennyibôlkell gaz dál kodni. A konf lik tus ab ból ered, hogy nemszól nak elôre. Az em ber el ké szíti a ter ve ket, úgy,ahogy meg ál modta ôket, és ki de rül, hogy a ne gye déttudják anyagilag biztosítani. Akkor úgy érzem, hogyhi á ba való volt az egész munka, az egész gon dol ko dás,mert vagy cson kí tani kell a ter ve ket, vagy – ami gya -ko ribb – el ölrôl kell kez deni.– A költ ség ve tés az anyag hasz ná latra is rá nyomja a bé -lyegét.– Ma már bármi be sze rez hetô, ha tal mas a vá lasz -ték, és sok anyag hatásában mással helyettesíthetô.Az anyag hasz ná lat in kább ré gen, a szo ci a liz mus ide -ha sonló jel legû szakma (pél dául a szín házi ci pé szet),kihalófélben van. Kreatív kihívásokban azért mostsincs hi ány, de az egyedi kézi mun kák egyre rit káb -bak. A hi ány és a vá lasz ték egya ránt ins pi ráló le het.Több ször elôfor dult, hogy be men tem egy üz letbe,beleszerettem egy anyagba, és ahhoz igazítottam atervemet. Bevált gyakorlat, hogy összegyûjtök anyagokataz üz le tekbôl, és azok alap ján ter ve zem a ru há kat.A turkálók is új perspektívákat nyitottak a tervezôkéle té ben. Sok da rab szinte csak on nan áll össze.– Dol go zott már film ben?– Nem jel lemzô, bár két vagy há rom film ben meg -fordultam: a Köd ben, Deák Krisz tina Gozsdu-no vel lá -ból készült alkotásában és Bacsó Péter Balekok és banditák,illetve A tigriscsíkos kutya címû filmjében. Afilm nek tel je sen más a struk tú rája, mint a szín ház -nak: míg a szín ház egy idejû lét re ho zásra nyújt le -hetôsé get, ad dig a film ben már el kell ké szülni a jel -mezekkel, mire elkezdôdik a forgatás. Színházbansok min den vál toz hat me net köz ben, ha a szí nekmégsem passzolnak, ha megváltozik a koncepció, vagya színész szerepformálása átalakul. Próbál a ruha, és2007. május 42 XL. évfolyam 5.

I N T ERJ Úpró bál a dísz let. Enél kül szá momra nem is szín ház aszínház.– Nem csak ha gyo má nyos mû fa jok ban pró bálta ki ma -gát, pél dául a Sá mán Szín ház szá mára is ter ve zett.– A Sámán Színházat két koreográfus, Horváth Csabaés Ma gyar Éva hozta létre, csak az tán kü lön vál tak.A Virrasztásban és a Férfibánatban terveztem jelmezeketés a díszleteket. Mindkét produkció fantasztikusansikerült, úgyhogy külföldi fesztiválokon is díjakat nyert.A Virrasztásban Horváth Csabának volt egy hintalovastáncjelenete, amihez foghatót nem láttam még, és sohaéletemben nem fogom elfelejteni.Sok alternatív, tánc- és mozgásszínház kötöttebb aprózai színháznál, mert nem kapcsolódik egy konkréttérhez vagy épülethez, tehát olyan díszletet kellett terveznem, amit le het hur co lászni, és szinte bár hol fel -ál lít ható. Ez na gyon ne héz fel adat, fôként ak kor, ami -kor rend kí vül szû kös anyagi esz kö zök kel pá ro sul…A Honvéd Táncegyüttesnek terveztem rendszeresenilyen jellegû díszleteket. Szeretem, ha szabad kezetka pok, kü lön ben úgy ér zem, hogy csak pa ran csot haj -tok végre. Arra pe dig bôven elég egy szce ni kus. Egyesren dezôk, akik na gyon pon to san tud ják, mi lyen lát -ványvilágot akarnak, nem használnak tervezôt, példáulCsiszár Imre, Valló Péter, Gothár Péter sokszorsa ját maga ter vezi meg a te ret.– Milyen elôadásokra emlékszik szívesen vissza akárszakmailag, akár nézôként?– Nagyon szívesen gondolok Novák Eszter Tréfa,szatíra, irónia… címû kultikus Grabbe-elôadására azÚj Szín ház ban, azt csi nálni is él ve ze tes volt, nézni pe -dig… Ta lán ez volt a ked ven cem, és bol dog va gyok,hogy részt ve het tem benne. A da rab, a ren dezô és aszí né szek egya ránt fan tasz ti ku san ins pi rál tak. Na -gyon szerettem dolgozni a Vérnászban, szin tén No vákEszterrel vagy a VIII. Hen rikben (Calderón) TelihayPé ter rel a Rad nó ti ban. A fel adat azért von zott kü lö nö -sen, mert az adott kor alap ján ön álló vi lá got te remt -het tem. Na gyon sze ret tem Gyôrben Kiss Csaba Ham -letjét, ta lán még job ban a Macbethjét. Ez egy so ro zatvolt, vagy is ta lán még min dig tart, Kiss Csaba Sha kes -peare-átiratokat készített, négy személyre, padlásszínházra.Sajátságos színházi próbálkozás volt, ráadásulaz elsô rendezései közé tartozott.– A historizáló, kosztümös darabok érdeklik jobban,vagy a minimalista konceptuális színház?– Ter mé sze te sen job ban vonz, ha nagy sza bású ter -vekkel rukkolhatok elô, mint amikor kukából kell kiszednia ru há kat, de ab ban is ta lá lok örö met. A kosz -tümös darabok önmagukban nem csábítanak. Egymû akkor érdekel, ha szabad alkotói jellegû feladatokrejlenek benne, és úgy fogalmazhatok meg ruhábanegy adott kort, ahogy én el kép ze lem.– Mint a Greenaway-filmekben?– Azok cso dá la to sak! Sze rin tem az ilyen tí pusú fel -adat a ter vezôk álma. Az ô vi lága az tán tény leg kép -zômûvészi és elszabadult, a látvány központi szerepetkap benne. Az az igaz ság, hogy imá dok nagy tö me ge -ket fel öl töz tetni, ének kart, tánc kart, sta tisz té riát.Néha job ban ér de kel nek, mint a fôsze replôk.– Van nak má niái?– Igen, de ezek folyamatosan változnak, amikor párdarabon keresztül kiéltem az egyiket, rögtön jön egyújabb. Volt olyan, hogy bele sze ret tem egy anyagbavagy egy szín han gu la tába. Néha har sá nyabb, néhanagyon visszafogott vagy sötétebb színeket használok,de csak ak kor, ha a da rab nem kí vánja épp az el len -kezôjét. Pá lyám ele jén, jó tíz évig szinte csak ze nésdarabokat terveztem, prózához alig jutottam hozzá.Az operettnek olyan törvényszerûségei és hagyományaivan nak, ami ket mu száj be tar tani. Vagy csak úgyérdemes áthágni a kötöttségeket, hogy a rendszereketmégse rúg juk fel. A szí nek szá momra na gyon fon to -sak; az zal bí belôdöm min dig a leg töb bet, hogy egyen -súlyba kerüljenek a színpadon. A színvilágot erôsenmeghatározom, hogy a színtónusokból összeálljonvalami jelentés, és a színeknek szimbolikus értelmükle gyen. Elôfor dul azon ban az is, pél dául a Bár ká banjátszott Liliom esetében, hogy ez kifejezetten ártana adarabnak, mert ott egy kor különbözô embereinektársadalmi helyzetét, életének szagát kellett a ruhánkeresztül érzékeltetni. Próbáltam a hetvenes évekbôlolyan eredeti, sûrített tárgyakat, cipôket, kalapokat,táskákat összeszedni, amiktôl zsigerileg elôjön azadott kor kelet-európai életérzése. Szándékosan nemiga zí tot tam egy más hoz a ru há kat, har sány sá gukra, ol -csó sá gukra he lyez tem a hang súlyt. A menny or szág -ban pe dig min den ugyan az fe hér ben, ami a föl dönszínesben jelent meg.– Vannak darabok, amiket többször is tervezett. Azilyenek nem válnak rossz értelemben vett rutinfeladattá?– Szeretek mindig valami újat kitalálni. A Hegedûsa ház tetôn-t háromszor terveztem, de minden alkalommalegy kicsit másképpen. Schlanger András Nyíregyhá zán és Sep si szent györ gyön is meg ren dezte,mindkettôt a hagyományôrzés jegyében, Horváth PéterMiskolcon viszont az amerikai musicalváltozatotmu tatta be. Ez a kü lönb ség per sze a jel me zek ben és adíszletben is megjelent.– Vannak tanítványai?– A Képzômûvészeti Egyetem díszlet- és jelmeztervezôsza kán most vé gez egy év fo lyam, és né há nyanfel kér tek kon zu len sük nek. Csa nádi Ju dit, a tan szék -ve zetô és Já nos kúti Márta az ál landó tan áruk, a többiter vezôt csak kur zu sokra hív ják meg, ami azért jó,mert így na gyon sok ter vezôt is mer het nek meg a di á -kok. Ilyenkor két hónapig tanítunk, közösen birkózunkmeg egy fel adat tal.– Akad olyan mû faj, amit ke vésbé sze ret?– Igen, a gye rek da ra bok. Tu dom, hogy sok kol légaél-hal értük, ráadásul hihetetlen fantáziadús ötleteikvan nak, de ne kem va la hogy nem megy.– Az André Ché nier az elsô opera házi mun kája?– Már 2003-ban terveztem jelmezeket a Don Giovannicímû baletthez. Az André Ché nier díszletei nemfor ma bon tók, de egy ki csit el tér nek a meg szo kot tól.A jelmezeket Velich Rita tervezte, és szervesen illeszkedneka díszlet hangulatához. Az elsô részben hagyományosrokokó idézetek vannak, de a forradalmat leromboltfalakkal jelzem, Berlin és Drezda lebombázottlátképeibôl merítve. Nem akartam kifejezetten modernele me ket be csem pészni az elôadásba, di rekt ana -lógiákat teremteni. A bonyolultabb áttételek és finomutalások néha jobban utat találnak az emberekhez.Az in ter jút ké szí tette: Sel meczi Bea2007. május 43 www.szinhaz.net

I N ME MOR I AMKut szegi CsabaA legnagyobb RómeóH A V A S F E RENC ( 1935–2007)Hi he tet len, hogy a Ha vas Feri többé már nembukkan fel váratlanul valamelyik folyosón,nem ül le egy ká véra a mû vész bü fé ben, nem kuk kantbe elôadás elôtt a fod rá szok hoz. Bár egy ideje már rit -káb ban je lent meg a sok szor nem is má so dik, ha nemin kább elsô ott ho ná ban, az Opera ház ban, és Sop ron -ból rossz hírek érkeztek az egészségi állapotáról, aszakma még is azt gon dolta: a Ha vas nem hal hat meg.Ugyan is né hány éve még if jonti hév vel ala kí tott aszínpadon, boldogan átvette a kisebb, korához illôszerepeket azokban a darabokban, amelyeknek hajdanánlegendás fôszereplôje volt.Havas Ferenc korának egyik legtehetségesebb balett-táncosa volt, ra gyogó üs tö kös ként tûnt fel fi a ta -lon, karrierje töretlenül ívelt felfelé, mûvészként sikeresvolt leg alább hat év ti ze den át. De a ma gán élet bennem volt szerencsés: súlyos válságokkal, tragédiávalkellett szembenéznie. Tíz éve elvesztette gyógyíthatatlanbetegségben szenvedô lányát, akit egyedül nevelt.Az utolsó per ce kig fá rad ha tat la nul küz dött azért,hogy gyermeke számára elviselhetôbbé tegye a reménytelenségnapjait. A kollégák kezdeményezéséreaz Opera ház ban jó té kony sági elôadást szer vez tek,amelynek bevételét a kislány életkörülményeinek javítására for dí tot ták. Hi he tet len, de a hírre a fél vá rosmeg moz dult. A drága je gyekbôl há rom szor annyit elle he tett volna adni, az elôadá son a csil lá ron is lóg tak.Ha vas Fe renc, aki haj dan a ba lett szín pad ta lán leg na -gyobb Rómeója volt, aznap este Capulet szerepébenzord apát ala kí tott. Ener gi ku san, le hen gerlôen, át élés -sel, hi te le sen – mint min dig.Ti zen hét éve sen rob bant be a ma gyar ba lett mû vé -szetbe: Ha ran gozó Gyula rá osz totta a Keszkenô fôszerepét.A parádésan helytálló fiatalembert még abbanaz évben kinevezték az Operaház magántáncosának.Ná dasi Fe renc ta nít vá nya -ként a kor szak ki emel kedô,eu ró pai hírû ba lett mes te ré -nél tanulhatott. A kitûnô képzettségelengedhetetlen alapulszolgált ösztönös tánctehetségekibontakoztatásához.Havas Ferenc ez utóbbiból azátlag sokszorosát kapta. Sohasem kel lett töp ren ge nieazon, hogyan mozduljon meg,az elsô ösz tö nös rá ér zésazonnal jól kivitelezett mozdulatokbanmutatkozott meg.Tudását késôbb a moszkvaiNagy Szín ház kur zu sán csi -szolhatta, akkor, amikor márévek óta a Lon don Fes ti valBal let ven dég szól is tája volt.A Bol sojba fel lé pésre is meg -hív ták: a vi lág egyik ba lett -szentélyében Rómeót táncoltRaisza Sztrucskovával. Itthonleg több ször La ka tos Gab ri el -A Mandarinszerepébenlá val, Kun Zsu zsá val ésOrosz Adéllal lépett fel, külföldön part nere volt Co letteMar sand, Ma relyn Bur, IrinaBo rowska, Be linda Wright, Li ane Day dé. Az em lí tettbalettmûvészek (a magyarok és a külföldiek egyaránt)a kor szak vi lág hírû ba le ri nái vol tak. Ha vas kül földi si -kerei a hetvenes években is folytatódtak: állandó tagjalett a Grand Bal let Clas si que de France tár su la tá nak.De nemzetközi karrierje közben sem hiányozhatott azOpera ház ból, amely min dig az anya szín háza ma radt.A hazai közönség számos nagyszerû alakítására2007. május 44 XL. évfolyam 5.

I N ME MOR I AMemlékezhet. Volt Ferenc és Coppélius a Coppéliában,Her ceg A hat tyúk ta vá ban, Wac lav, Nu rali és Gi rejA bahcsiszeráji szökôkútban, Al bert a Giselle-ben, cím -szereplô A csodálatos mandarinban, De siré a Csipkerózsikában,Cras sus és Spar ta cus a Spartacusban, Co lasA rosszul ôrzött lány ban, Orion a Sylvi ában, Bap tistaA makrancos Katában. Ta ní tott a Ma gyar Tánc mû vé -szeti Fôis ko lán, tré nin get ve ze tett az Opera ház ba lett -együttesében, rendszeresen meghívták zsûritagnak avilág jelentôs balettversenyeire.E páratlanul gazdag, nemzetközi pályafutás közepetteHavas Ferenc egyszerû, közvetlen, mindig derûs emberma radt. Az egyik utolsó olyan ba lett mû vész volt,akit a nagy kö zön ség jól is mert, és ra jongva sze re tett.Azon a bizonyos estén az Operaház felhajtóján drosztolótaxisok megtudták, kinek a javára tartanak odabentjótékonysági elôadást. Körbejárattak egy kalapot, mindenki tett bele va la mennyit, és a pénzt le ad ták a mû -vészbejáró portáján. Azt üzenték: Havas Ferenc mûvészúr kislányának gyûjtötték a taxisok.Ap rics LászlóTisz tán akart élniSZA K Á C SI S Á N D O R ( 195 2 – 2007)Este van. A fel vé te lek nek vége, a mikro fon elôttnem áll senki. Egy fil mes fo lyó i ra tot la poz -gatva azon tûnôdöm, mi lyen kü lö nös is a szí nész sors.A Szakácsi Sándorról írt nekrológ kiemeli, milyennagy szerû szink ron szí nész volt. Mint szink ron ren -dezô mond ha tom: nincs szink ron szí nész, csak szí -nész van. Szakácsi Sándor korosztálya egyik legtehetsége sebb, leg so kol da lúbb mû vé sze volt. Hi va tásamin den mû fa ját imádta a klasszi kus drá má tól az ab -szurdon át a musicalig. Rövidre szabott pályafutásaso rán el ját szotta a drá ma i ro da lom leg szebb, leg na -gyobb sze re peit. Volt Ham let, Peer Gynt, Cson gor,Biberach, Liliomfi, Che Guevara és Don Quijote. Ezutóbbi na gyon kö zel állt hozzá, ma gát is szél mal mok -kal har coló em ber nek tar totta. Az éle tét bele adva csi -nált mindent. Természetesen a szinkronszerepeit is.Emlékszem, épp harminchárom évesen kapta megJé zus sze re pét egy ame ri kai film ben. Úgy érezte, ez asors keze. Min den ideg szá lá val, szív dob ba ná sá valszinte égett a sze rep ben. Ô is tisz tán akart élni. Aztmondta: nem akarok hazudni, ravaszkodni, öncélúanélni, önzôn, má sok ká rára nye rész kedni.Mindig a tehetségéhez méltó szerepre kértem fel.Például a Távol Afrikától-ban Robert Redfordot szinkronizálta.Ezen egy kicsit csodálkozott is, hiszen afilm má sik férfi fôsze replôje az a Klaus Ma ria Bran d-auer, akinek a Mephisto óta Sa nyi volt azál landó ma gyar hangja. Késôbb, a rend -szer vál tás után csi nál tuk az Or well-re -génybôl ké szült 1984-et. John Hurthangja volt. A totalitárius államhatalomAz utolsószerep:A cellaKorniss Péter felvétele2007. május 45 www.szinhaz.net

I N ME MOR I AMel leni láz a dás ról szóló film val la -tási jelenetét, mely kíméletlenülmu tatja be az em beri szen ve dést,olyan hôfo kon, olyan nagy át élés -sel ját szotta, hogy a fel vé tel utánszünetet kért.Az évek mú lá sá val egyre job banszeretett egyedül dolgozni. Nemle he tett me gelôzni, pon to santudta, hol hi bá zott. Elôbb állt le afel vé tel lel, sem hogy a ren dezôszólt volna. A JFK címû film benKe vin Cost nert szink ro ni zálta.Ne héz film, ne héz sze rep. Tet -szett neki a szinkrontechnikailagegyébként nem tökéletes magyarfor dí tás is. Sa nyi be akarta bi zo -nyí tani, hogy ezt is meg oldja.Csak végsô eset ben fo gadta el aszöveg átírását. Elôfordult, hogytízszer vettünk egy jelenetet, nemvolt haj landó meg al kudni. És ta lánez jellemezte ôt legjobban. Egyszerazt ír ták róla: szu persz tár le -hetne, de nincs meg benne az eh -hez szükséges megalkuvás.Egy in ter jú ban mondta: „A sze -re pe ken ke resz tül már na gyonsok ember gondolatmenete vanben nem. Én már rég nem a való -ságban élek. A valóságos világbanhá rom perc alatt el vesz nék. A szín -padra az éle tet vi szem.” Hát el jöttaz a há rom perc, és most egy má -sik szín pad vár rá.Ôze ÁronMagánügy, magánélet,magánszféraAmikor megkaptam a felkérést, hosszú ideig gondolkoztam, hogy mitmond jak, mit tud jak mon dani, túl kö zel áll hoz zám ez az egész tör té netmindenestül. Mi kollégák voltunk, és azon belül barátok. Napok teltek elúgy, hogy az zal fog lal koz tam, ho gyan áll jak neki, fé lek tôle, mert nem tu -dom, mennyire tar to zik ez másra, mert ez in nentôl már nem szak mai kér -dés én ben nem, én ve lem, ha nem mé lyen em beri. Azért em beri, mert miem be rei le het tünk egy más nak. Ez ne kem a mai na pig egy nagy aján dék, ésaz is lesz, amíg élek – re mé lem, hogy neki is az volt. Fur csa el lent mon dásez az egész. Szakácsi Sándor bennem magánügy, magánélet, magánszféra.Ugyanakkor valóban azt gondolom, megtisztelô a felkérés, hogy ebbena lapban én beszéljek róla. Nem nekrológot szeretnék mondani, nemelemzést, nem összegzést, nem átfogó mûvészi értelmezést és emberi búcsúzást – csak ga gyo gok. Ha ez fon tos, ha ez jó, az ak kor lé nye ges. Hamást vár nak, ak kor azt fo gal mazza meg más. Idáig min dig úgy dön töt tem,hogy fo gal mazza meg más. Nem mind egy, hogy ki, nem mind egy, ho gyan,de legalább emlékezzenek, olvassanak az emberek róla, maradjon meg azemlékezetben Szakácsi Sándor. Mégis úgy gondolom, hogy addig kell írniegy emberrôl, pláne egy színészrôl, aki exhibicionista, és szereti önmagát,amíg él, mert ad dig je lent neki va la mit. Ha már meg halt, ak kor le gen dátgyártunk belôle – ebben nekünk hagyományaink vannak. De ez kegyetlenés nem he lyén való do log.Sokat viaskodtam, aztán mert hozzá szintén közel állók mondták, hogyin kább én szó lal jak meg, mint bárki más. Csak hát mit is mond hat nékróla. Jaj, nem megy! Szia, Szaki, majd ta lál ko zunk. Ott, ahol tisz táb bak azigazságok.Ep res At tilaDumitra elszerzôdött…K O CSIS GYÖRGY ( 1963– 2007)„Hogy mi ért va gyok több ször szo morú,Mint víg, ó, ked ves, kár úgy szám ba venni,Jól van ez így.Lásd, kell szo morú em ber nek is lenni.———————————————Hát ha a végsô Ara tás után,Mi kor sarló alá hull lassu szára,Belôle kélSzent kenyér az istenek asztalára?”(Tóth Ár pád)Nem volt val lá sos, én sem va gyok hívô, de elôfor -dult, hogy be dob tunk Szent An tal nak egy tí zest, hát -ha segít a premieren.Mond ják so kan, kol lé gák, ba rá tok, szín ház ra jon -gók, mi lyen döb be ne tes, hogy San cho két na pon be lülkövette Don Quijotéját föl, az égiekhez. Valahogymajd meg kell ér te nem, tu do má sul kell ven nem,hogy Dumitra úr, legrégibb barátom és sorstársam,év fo lyam tár sam – ô az ope rett–mu si cal sza kon („Ka -zán, Ka zán, te min de nem!” [D.]), én a pró zain –, ta ní -tóm a szó ki mon dás ban és a fe kete hu mor ban, az égi2007. május 46 XL. évfolyam 5.

I N ME MOR I AMtársulathoz szerzôdött. Pár nappal a negyvennegyedikszületésnapja elôtt a szegedi színészházban állt mega szíve, éj jel, próba után – vagy próba elôtt. Most márszínész marad örökre. Archetipikus, keserû bohóc,nagy indulatú komikus, erôs rajzú karakterszínész,szenvedélyes sztorizó és odamondogató.Észrevettem magamon, hogy ha néztem valamiben,ami kor be jött a szín padra, hát radôltem. Nem kel lettneki szur kolni: erôs volt, pon tos és egy ér telmû.Sok szor volt han gos tôle a büfé vagy a tár salgó, egyla kás vagy egy ét te rem, kocsma; nagy jó ked vé benvagy mér gé ben eresz tette ki öb lös te nor ját. Most is afülünkben cseng, hogyan üvöltötte a Kávéházban vér -csehangon az asztalra csapva, hogy „Káááávééééét!”.De nekem igazából Svejkként marad meg a legerôsebben, az na gyon ô volt. Vagy a Hra bal-est ben, ahogyme sél egy korsó ha bos sör mel lett.Kö zös Tóth Ár pád-ka ba rén kon Du mitra úr tól min -den ki seggre ült: vér lá zí tóan tán colt és éne kelt, ha tal -mas elánnal, komoly képpel komédiázta el a paródiaverse ket, az tán úgy mon dott el köz ben há rom-négylé lek-ver set, hogy majd’ meg si rat ták. Saj nos ezt a ké -pes sé gét rit kán hasz nál ták, job bára el köny vel ték ko -mikusnak. Néhány éve Szegeden bizonyíthatott Azüvegcipôben: pont olyan Si pos úr volt, ahogy kábéMol nár úr kép zel hette – kar cos hu morú, ere deti fi -gura, morcos, nagyszívû, magányos agglegény. De aPortugál kocs má ro sá tól sem csá bult el; a fel szín alat -tit ját szotta ko mo lyan és csen de sen, ahogy kell. „Jóda rab, sí rá sót ját szom benne!” – mon do gatta, ha va la -mi ben meg akar tuk nézni. Meg fé lig ko mo lyan, hogyegy jó szemû ren dezô ôrá osz taná Ham le tet, hi szenköpcös, kövérkés, tépelôdô, tettre gyenge értelmiséginekírta ere de ti leg a nagy Lán dzsa rázó, csak ide a li zál -ták a szín házi ko rok.Tapsosra gyúrta operettszerepeit. A Hawaii rózsájábannem tet szett neki egy ab gang-szö veg, úgy hogyhe lyette ezt mondta az Ódryn, a vizs gá já ban: „Na jaké rem, de hol van már a ha waii tó!?”Nyolc van nyolc ban ô volt a vôfély az es küvômön,meg fôleg a lag zi ban. Nem fo gom el fe lej teni Valló Pé -ter elképedt ábrázatát, ahogy Dumitrát csodálta ebbena szerepben, mint egy ufót. Kifogyhatatlan energiávaltu dott mu latni, há rom tu cat ven dé get tán col ta tott tíz -per cen ként, haj na lig, min den kó rus ból ki szól tak jel -legzetes, erôs mássalhangzói.Gyak ran ma gá zód tunk, va la hogy úgy job ban tud -tunk a szín ház ról, kol lé gák ról vagy ma gunk ról du -málni. „Du mitra úr ké rem, mi lyen nek látja a mai ma -gyar szín ház hely ze tét? – Ve lem me gol dott nak!” Az -tán ha már va lami na gyon mélyre ment, vagy fájt, aztmondta: „Kis dol gok ezek, ahogy Öti, a Víg szín házkelléktárosa mondaná!” Ebben az elviccelésben nagyvolt, egé szen a mor bi di tá sig. Ba rá tunk ap já nak te me -té sén, ami kor már na gyon össze szo rult a torka a ko -porsót kísérve, hallgatta a félrekongatott harangot, éshalkan odasúgta: „Szégyen. Összevissza játszanak!”Ti zen-egy né hány szí nész ba rá tunk ment el, ször -nyû. Nem bírtunk temetésre járni, Prókai Ancsikátmégis el kellett valahogy kísérnünk. A ravatalozóbanNovák Eszter, teljesítve barátnôje kívánságát, elôadtaVeréb Simon felvételeAz Alhangyacímû darabbanróla a leg jobb tör té ne teit – volt mit! –, és las san min -den ki ne ve tett… Azt mond tuk, hogy ha ne künk ismu száj lesz föl szerzôdni abba a na gyon te het sé gestruppba (sze rin tünk csak azok ját sza nak ott, akik so -sem ka muz tak), ak kor mi is va la hogy ezt sze ret nénkhallani a búcsúzónál.Hát, Dumi, nem tu dom, hogy csi nál juk.Hiányzol.Budapesten, 2007. márciusEp res At tila, alias Er pes úr (így!)2007. május 47 www.szinhaz.net

SZÍNH Á ZTÖRT É N E TBajza Jó zsefA magyar színészetibírálókhoz, különösenX. et Comp. úr hozA kassai színtársulat drámai része 1833. július 7-énkezdte meg a budai Várszínházban elôadásait. Eredetilegcsak vendégszereplésre érkeztek a fôvárosba, de Pest vármegyepártfogásával sikerült folyamatosan elôadásokattartaniuk. A fôvárosi sajtó, különösen a Honmûvész és aRajzolatok címû he ti lap fi gye lem mel kí sérte az elôadá so -kat, felhívta rájuk a közönség figyelmét, s megjegyzéseket,bírálatokat, a színészeknek szánt tanácsokat is közölt –színikritikaként. A bírálók azonban nem álltak hivatásukma gas la tán. A ma gyar szín házi kri tika je len ték te lenmúltra te kin tett vissza, s az íté szekbôl hi ány zott az el mé -leti képzettség, és színpadi ismeretük sem lehetett.Bajza József, aki ifjúságától kezdve folytatott dramaturgiaitanulmányokat, tapasztalta, hogy ezek az írások hatástalanok,mert a színészeket nem érdeklik az avatatlanokfe cse gé sei. Bajza csak ak kor szó lalt meg a kér dés ben, ami -kor Ha zu cha Fe renc (X. et Comp.) a Rajzolatok címû lap1836 feb ru ár ban meg je lent szá má ban ki je len tette, hogyezentúl nem foglalkozik a színészek játékával, mert: „Fejökben annyira zúg a nagy szél és ke ring a gôz, szí vök any -nyira ingerlékeny, hogy akárki bizvástabb odamehet a tömöttdarázsfészket piszkálni, bizvástabb rászánhatja magátegy felbôszült gu lyá nak út ját ál lani, mint a leg ki sebbszí nész el len is a leg ki sebb ki fo gást tenni. Pe dig sok rész benmég mesterségök ábécéjét sem sajátították el.”Bajzát felbosszantotta Hazuchának ez a goromba cikke,s hamarosan válaszolt rá a Társalkodó 1836. 19. szá -mában A magyar színészeti bírálókhoz címmel. Ezzelhosszú polémia kezdôdött a lapokban. Hazucha mellettGa ray Já nos is meg szó lalt. Bajza vé gül a Dramaturgiaiés logikai leckék magyar színibírálók számára címû, aKritikai Lapok VII. kötetében közrebocsátott terjedelmesmunkájával – az elsô jelentôsebb magyar dramaturgiaiírással – bemutatta, milyen szempontok szerint kell helyesbírálatot írni. Ezzel a vita eldôlt, a hírlapi csatározás természetesentovább folytatódott.A kritika valódi jótétemény a szellemi világban,midôn el vekbôl és szük sé ges tárgy is me ret tel gya ko -roltatik; midôn oly elmék foglalatoskodnak vele, kikmind elegendô tudománnyal, mind beható ítélettelbír nak az ol va sót ta ní tani. Az ily mó don s ily el mék ál -tal ké szült kri tika fel ette be cses még ak kor is, ha nemeléggé il le del mes han gon íra tik, sôt, mond ja nak akár -mit a kritika sanyarúsága miatt jajveszékelô színészekvagy írók, be cses még ak kor is, ha fá já sig éles vagy ép -pen durva, mert durva be széd del ke vésbé le het ugyanhatni az érdeklett személyekre, kik hajlandók leszneka durva bírálóknak ítélôtehetségét és tudományát iskét ségbe venni; de le gyen ama durva be széd ala pos,legyen helyes elvek következménye, nem fogja az elhibáznicélját az olvasóközönségben. Tárgyismeret éselvek szerinti felfogás tehát a kritikusnak, és a tanításkritikának fô feltétele.Mennyi ben fe lel nek meg ezen föl té te lek nek ál tal já -ban a magyar könyvbírálatok, nem célom vizsgálni,azt ítélje meg más; én itt ész re vé te le i met csu pán egytárgyra kívánom szorítani: a színészeti bírálatokra.Le gyen bár ked ves vagy nem, kény te len va gyokegész ôszinteséggel kimondani, hogy nagyobb része amagyar színi bírálatoknak, melyek eddigi idôszaki írásainkbanmegjelentek, nem egyebek mint pusztaszem élyes tet szés és nem tet szés, elv és ok nél küli ész -revételek, melyek a legnagyobb felületesség színét hordozzák ma go kon. Nem szó lok a Kas sán né hány évelôtt megjelent Játékszíni Tudósításokról, melyekneka mocs kos kesz tyû és sá ros csizma vol tak leg in kább bí -rálati tárgyai; nem a Honmûvészben megjelentekrôl,ezek szinte nem épí te nek, mint a töb biek, de azonelsôséggel mégis bírnak a Rajzolatok legújabb e nemûcik ke lyei fel ett, hogy nem ron ta nak annyira, ho lottemez utóbb em lí tett idôszaki irat X. et Comp. név he -lyetti jeggyel bélyegzett Kritikai Töredékek amellett,hogy a szó leg szo rosb ér tel mé ben sem mit sem hasz -nálnak, ártanak inkább, mely ártásnak céljait és indítóokát fel fogni én leg alább nem va gyok ké pes.Nincs sze ren csém is merni azon úri em bert, ki nektol lá ból ezen X. et Comp. je gyû cik ke lyek ke rül nek, debárki legyen, tartalék nélkül megmondhatom neki,hogy Kritikai Töredékeiben egy a mûvészetre nézve tanulságosgondolat sincs mindeddig, hanem ahelyettcéltalan élesség és üres elménckedések, milyenekkelegy idô óta fiatal, úgynevezett humoristáink egész az2007. május 48 XL. évfolyam 5.

SZÍNH Á ZTÖRT É N E Tunalomig bôven ajándékozgatnak meg bennünket.Nem ab ban aka dok én meg, mi ben a meg rótt szí né -szek és sok ol vasó két ség kí vül meg akad tak, hogy a bu -dai szí né szek X. et Comp. úr ál tal ki vé tel nél kül má ni -ásoknak, széltôl zúgó és gôztôl keringô fejûeknek, s atársaság egészben véve rosszabbnak mondatik lenni afelbôszült gu lyá nál, ha nem ab ban, hogy ezen úr elég -nek hiszi javallását vagy gáncsait koronként elmondogatni,anélkül, hogy kötelességének érzené egyszersmindki fej teni, mi ért s mely né ze tek sze rint ítéli eztvagy amazt; sôt bár ily okat lan bí rá la tokra, a mû vé szetná lunk ed dig nem igen ér tett ne mé ben, nem egy szercsó vál tam el fe je met, még ezt is szó nél kül fog tamvolna hagyni, de azon mód, mellyel X. et Comp. úr naka Rajz.[ola tok] XIII. szá má ban álló egész kri ti kai cik ke -lye írva van, kény sze rít, hogy e tárgy ban leg alább én iselmondjam észrevételeimet. E cikkelyekben túl vanBajza Józsefhágva min den mér ték és ha tár, s a kri ti kus meg bán tó -dott lelke egész he vébôl szó lal ván fel, ki önti nagy ne -hez te lé seit azon, hogy a bu dai szí né szek az ô ta ná csaitnem követték, s bármily erôvel iparkodott kimutatni ajobb utat, az si ker nél kül ma radt. […]Azt mondja X. et Comp. úr, hogy azon nagy el bi za -ko dott sá got szí né sze ink ben, mely sze rint ma go kat tö -ké le te sek nek, hi bát la nok nak tart ják, az idét len di -csérôk okoz ták. Ezen ál lí tás igaz ugyan, csak hogynem kel lett volna azt a bu dai szí né szekre ki vé tel nél -kül alkalmazni, mert talán vannak közöttök mégisolya nok, kik ér zik és tud ják, hogy még van ta nol ni va -ló jok. Egyé bi ránt úgy va gyok én is meggyôzôdve,mint X. et Comp. úr, hogy a meg rótt el bi zott sá got,mely sok színészeinkben megvan, nagy mértékbenelômoz dí tot ták az idét len ma gasz ta lók, kik nek szá -ma, szembetûnô kárunkra, mindenütt egész sereg.Az idétlen magasztalás, valamint az idétlen ócsárlás,egyképpen kártékony, s következéseire nézve nagybûn. Ne fe ledje azon ban X. et Comp. úr, hogy e nagybûn ben azon fo lyó i rat re dak ci ója is nem kis mér ték -ben részes, melyben saját Kritikai Töredékei közrebocsáttat nak. Nem tu dom, mennyi be fo lyása van e re -dak ci ó nak X. et Comp. úr kri ti ká ira, de annyi bi zo -nyos, hogy midôn e re dak ció a múlt év ben színi bí rá -la tait me gin dí totta, maga is amaz X. et Comp. ál talmegrótt magasztalók sorába tartozott. Ki hasonlítápél dául a kü lön ben je les te het ségû, de még sok ban kinem fejlett Lendvaynét 1 az igen ne ve ze tes, és a magakorához ritka tünemény, Müller Sophie-hoz? 2 Hányszorvan a Raj zo la tok ban klasszi kus, re mek elôadás -ról, mes teri szí nészrôl, mes teri já ték ról szó? Én em lé -ke zem oly helyre is, hol a kri ti kus egy elôadás ról aztítéli, hogy benne „szí né sze ink csak nem egytôl egyigremekeltek”. Klasszicitás, mesteriség, remekség olykifejezések, melyekkel az értelmes mûbíró felette tartózkodvafog mindenkor élni. Színi bírálóinkban ezenmagasztalások szinte úgy túlságok valának, valaminttúl sá gok most a Rajz.[ola tok] XIII. szá má ban álló kor -ho lá sok. Itt is, mint több nyire, kö zé pen van az igaz -ság, s én ar ról va gyok meggyôzôdve, hogy va la mintklasszi ci tást ke resni szí né szi elôdá sa ink ban még ko -rai do log, úgy alap ta lan ál lí tás az is úgy ál ta lá ban,hogy „színészeink az elôremenéstôl borzadnak”. […]A kritikának múlhatatlanul kötelessége mindenkora körülményeket is figyelembe venni. Nem kellettvolna X. et Comp. úr nak fe led nie, mi ál la pot ban vol -tak e té len a bu dai szí né szek, mi rész vét mu tat ko zottirántok? Segedelmök semmi sem volt, hallgatójoktöbb nyire oly ke vés, hogy alig jöt tek be még az elô -adási költségek is. Pénzbeli segedelem nemlétébentöbb haszonvehetô tagnak el kellett távoznia; az operák,melyek eddig legjövedelmezôbbeknek mutatkoztak,egészen megszûntek, minek a mûvészetre nézveazon ká ros kö vet ke zése lôn, hogy a Bu dán ma radt kisszámú társaságnak jelesebb tagjai kénytelenek voltakcsak nem min den elôadás ban föl lépni. Az ily gya koriföllépés szükségképpen készületlenséget szül, s ajobb és gondosabb színészt is felületességhez szoktatja,ki fá rasztja vég tére a lel ket is, s el olt benne min -den ked vet és szen ved élyt a ját szás iránt; s ha le het-eattól kielégítôt várni, kivált mûvészpályán, ki valamitkedv és szenvedély nélkül, mintegy kénytelen ûz,nem szük ség értôknek ma gya ráz nom. Ki el vek sze -rint bí rál, eze ket nem fogta volna fe ledni, s ér zettevolna, mily mél tat lan és cél nél küli do log a bu dai szí -nész tár sa sá got ily kö rül mé nyek kö zött is hír lapi fe lü -letes korholgatásokkal zaklatni, és tôlök a közönségetmindinkább idegeníteni. […]A szí nész nek ál ta lá ban sok kal na gyobb jo gai van -nak meg kí vánni, hogy kri ti kusa igaz sá gos és do log -hoz értô, s a felôle írt kri tika ki me rítô le gyen, mint azírónak. A nyomtatott könyv maradandó és kiterjedettebbkö zön sége van, a felôle írt bí rá lat nak nem csakegy sok kal na gyobb kö zön ség el lenôre, ha nem – serre figyelmezzenek kritikusaink! – ellenôre az idô.Ha az író iránt igazságtalanok a jelenkor kritikusai,igaz sá go sak lesz nek min den bi zonnyal a jö vendô ko -réi; ha alap ta lan íté le tet mond felôle egyes bí ráló, bí -rálata megcáfoltatik egy nagy sereg értelmes olvasó1 Lend vayné Hi va tal Anikó (1814–1891) színésznô. Naivákat és fi a -tal drámai hôsnôket alakított.2 Müller, Sop hie (1803–1830) 1822-tôl ko rai haláláig a Burgt he a tervezetô mûvésznôje.2007. május 49 www.szinhaz.net

SZÍNH Á ZTÖRT É N E Trészvétele által. A színészre nézve mindez nem áll. Aszínész mûve pillanatnyi, tünedékeny; ma elragadben nün ket, hol nap már csak em lé ke zet ben él ho má -lyo san; neki min den dicsôség a je len ben van, s egy ki -sebb, leg fe lebb egy-két ezer nézôbôl álló körre szo -rítva. Amit mai elôadása felôl bí rá lója ír, an nak az idôéppen nem lehet ellenôre, közönsége pedig hasonlíthatatlanulkisebb, mint a könyvbírálatnak, mert azokkö zül is, kik ma elôadá sát lát ták, há nyan fog nak csakné hány nap le folyta után is hí ven em lé kezôk ma -radni. Maga az igaz ság sze re tet pa ran csolja te hát,hogy a színi bírálatoknál felette tartózkodók, méltalmasak és do log hoz értôk le gyünk. […]Ítéletem szerint mindeddig azon a színi bírálatokleg tûr hetôbbek, me lyek szinte a Raj zo la tok banÔszinte testvérek aláírással jelentek meg, de ezeknekis ke vés hasz nok volt és le he tett. Mi ért? Mert ezeksem bocsátkoztak a mûvészet belsejébe, filozófiájába,s ben nök is ar ról van leg ke ve sebb, ami leg in kább tár -gyok volt volna, a színi elôadá sok ról: s ezen ke vés isin kább in di vi du á lis né zet, mint mé lyebb ta nul mánys elvek következménye. Legtöbb észrevétel bennök isaz igazgatóságot és az elôadott színjátékokat illeti, skár, hogy ezekbe is né mely kor ha mis ta ní tás is csú -szott, mi lyen a töb bek kö zött pél dául ez: „Hogy mû vé -szet érdeme onnét méretik, amennyire megközelítivagy el hagyja az örökké szép ter mé sze tet”; mely Bat -te aux ko rá ban di va to zott elv rég meg cá folva, s a mû fi -lozófiából számûzve van. Ha azonban kellene lenniaz eddigiekhez hasonló színi bírálatoknak – amit énnem hi szek –, in kább óhaj ta nám ezen ôszinte test vé -re kéit, mint az X. et Comp. ál tal ír ta kat, vagy a Hon -mûvészben, Szemlélôben megjelenôket; bennök többmeg gon do lás mu tat ko zott, és job ban tud ták a szí -nész tár sa ság hely ze tét s kö rül mé nyeit fi gye lembevenni, mint tár saik.Ne gon dol ják azon ban az itt mon dot tak után szí né -sze ink vagy X. et Comp. úr, mint ha én maga mat a bu -dai vagy bármely színésztársaság ügyvédévé akarnámtenni. Ismerem én ezen társaság igazgatóságánakfôképp, is me rem az egyes ta gok nak is hi báit és fo -gyat ko zá sait, va la mint amaz X. et Comp. ál tal szóbaho zott el bí zott sá got is, s mind azok nak sem védôje,sem elpalástolója nem akarok lenni. Azonban szeretemaz igaz sá got is, s oly tár sas ág tól, mely ben a leg -jobb ta gok – se ge de lem hi ány mi att – gyak ran ön aka -ratjok ellenére, kénytelenek mindent játszani, és ígynem egyszer kontárkodni, nem kívánandok csodákat,sem bírálataimat a mûvészet legfelsôbb kívánataihoznem szabandom, és megfontolandom azt is, hogynézôktôl üres szín ház nem nagy ked vet és ösz töntnyújthat a legbuzgóbb mûvésznek is. Játékszínünkegész állapotja, mint most van, sok fogyatkozásokatmu tat, de meg fogja ne kem en gedni X. et Comp. úr,hogy azo kon nem egy szerre le het se gélni, s nem isúgy, ha okok és következmények megfontolása, ismeret,elv és cél nél kül kor ho lást és ma gasz ta lást íro ga -tunk puszta ha ta lom han gon. S az igaz sá gos meg fog -ja azt is val lani, hogy szí né sze ink so kat ha lad tak, mi -óta fôvárosunkban vannak.Nem lesz tárgyam határain kívül, ha színészeinketed digi bí rá ló ik kal egybe ha son lí tom. Szí né sze ink elô -adá sán ke vés vagy ép pen semmi te ó ri ája nem lát szika mû vé szet nek; mind az, amit tud nak, prak ti kai tu do -mány, többnyire középszerû, csak némely tagoknál,ezeknél is némi szerepekben, emelkedik fölül a középszerûségen.Kritikusainkban praktikai tudománysemmi sincs, te ó riai ke vés sel több a sem mi nél, s az issok rész ben ha mis, vagy pusz tán el ta nult, mely nemvált má so dik ter mé sze tökké, s végre ez is több nyirerosszul alkalmazva a különös esetekre. Játékaikból ésbírálataikból én legalább az egyik és másik félnekilyen képét vontam ki magamnak. Olvasván eszerinta középszerûleg praktikus színész, a még csak középszerûlegsem teoretikus bíráló kritikáit, nem lesz-ekénytelen sok észrevételre, melyek egyébiránt sincsenekokkal támogatva, de talán nem is támogathatók,mosolygani; nem lesz-e kénytelen némelykor ezt ismon dani ma gá ban: kri ti ku som itt ta ná csot adott, me -lyet én gyakorlatban kivihetetlennek találtam régen éssok szor. A do log így áll ván, mit én mos tani kri ti ká -Gotthold Ephraim Lessinginknál igen természetesnek találok, lehetetlen, hogy abírálónak és bírálatnak is a színész elôtt hitele legyen;lehetetlen, hogy a megbírált bírálójánál bölcsebbnekne higgye ma gát, pe dig a kri tika, mely a je len ben nemszerezhetett magának hitelt, mely eltévesztette célját,a jö vendôben is örök idôkre ha tás nél kül ma rad. A szí -né szeti kri tika nem olyan könnyû do log, mint mi ma -gyarok véljük: maga a mûvészet filozófiája általábanigen ne héz tu do mány, s benne, íté le tem sze rint, aszínmûvészeté a legnehezebb. Én részemrôl legalábbcsak mé lyebb ta nu lás után mer ném maga mat va la -mely szín ház elôadá sa i nak ren des bí rá jává tenni,pe dig nem tar to zom azok so rába, kik íté le te i ket ki -mon dani ret teg nek, de igen azo kéba, kik ret teg nekha mis tu do mányt ter jesz teni. Mennyi vel cél irá nyo -sabb volna színi bí rá la ta in kat most még csak egyeski tûnôbb szín da ra bok elôadá sa ira szo rí tani, úgy a bí -ráló – kirôl sze ret ném föl te hetni a do log hoz ér tést –jobban elkészülhetne, készülten mehetne színházba,2007. május 50 XL. évfolyam 5.

SZÍNH Á ZTÖRT É N E Ts így ügye seb ben fe dez hetné föl mind a gán cso latra,mind a di csé retre méltó ol dalt; s az ily szem lé letbôltámadott bírálatnak is azután nem kellene mindjártmás nap ki nyo mat nia, ha nem csak na pok után, mi -dôn a bí rá ló nak ideje volt min dent meg fon tolni. Ma -ga Lessing, ki mély tudományánál s éles ítéleténélfogva se be seb ben fog ha tott fel min dent, mint a mi bí -rá ló ink, így teve, midôn Hamburgi dramaturgiájátmeg kez dette, s csak több nap le fo lyása után bo csátáközre bírálatait, mily sikerrel, tudja és hálával érziegész Németország.X. et Comp. úr je lenti azt is a Rajz.[ola tok] XIII. szá -mában, hogy kritikáival ezentúl felhagy, minek okáulazt adja, mert a bu dai szí né szek az ô (ál tala csal ha tat -lannak vélt) tanácsait nem követik. Ez bizonyítja,hogy X. et Comp. úr ön nön cél jait sem érti. A kri ti ká -nak nem az tiszte fôkép pen, hogy a meg bí rált sze mé -lye ket té rítse meg, ha nem az, hogy az ol vasó-kö zön sé -get oktassa. Tudom tapasztalásból, hogy megbírált íróvagy mûvész rendszerint nem hiszen kritikusának,már csak egy kis ma kacs ság ból sem, s ha van olyan is,ki haj landó hinni, s az ál tala jók nak tar tott ész re vé te -leket elfogadni, az csak a ritkább tünemények közészá mí tandó. De kri ti kát azért ír nunk kell még ak koris, ha sikerét a megbírált személyeken nem tapasztaljuk,mert ha ezen kri tika való tu do mányt hir det, bi zo -nyo san nem fog si ker nél kül ma radni az ol va sók kö -zött. Én azon ban ör ven dek, ha X. et Comp. úr kri ti ká -i val fel hagy, nem az ál tala em lí tett ok ból, mert az nemok, hanem azért, mert eddigi bírálataiból ítélvén, nemlátok benne elegendô készültséget és tudományt,több ol dalú íz lést és íté le tet, hogy színi elôadást ha -szonnal bírálhasson. Azon célját pedig, mely szerintezután nem az elôadott színdarabokat bírálandja,még in kább el hi bá zott nak tar tom, mint színi bí rá la -tait is. Amott X. et Comp. úr semmi tu do mányt semter jesz tett, itt pe dig, mint az ed dig lá tot tak már is bi zo -nyítják, hamisat fog terjeszteni.Én te hát az itt rö vi den ér dek let tek után – mert etárgyról sokat lehetne beszélnem – arra kérném bírálóin kat, szûn je nek meg oly kri ti kát írni, mint az ed di -giek, me lyek nek semmi okos célja nem le het, melycsak ide ge níti a kü lön ben sem na gyon buzgó kö zön -sé get, anél kül, hogy más részrôl ma gá nak a mû vé -szet nek is hasz nálna. Ha pe dig bí rálni csak ugyanmeg nem szûnhetnek, tegyék a mûvészet filozófiájátál ta lá ban, a szín mû vé sze tét pe dig kü lö nös ben ta nu lá -suk tár gyává; oly író kat, kik a mû vé szet e ne mé benmé lyeb ben ha tot tak, mint pél dául Go ethe vagy En -gel 3 , vagy az ál ta lok is gyak ran idéz ge tett Schle gelWilhelm 4 , ne csak olvassanak, hanem ügyekezzenekkeresztülhatni, akkor fogják látni ezen mûvészet fejszédítômélységeit, nehéz tanulhatását; akkor mindértelmesebben, mind igazságosabban fognak szólni atárgy hoz, s nem fe le dik azt se, hogy a ma gyar szí nészeddig egészen természet fia, mesterek és nagy példányoknél kül, s hogy nem sza bad s nem kell azon ma -gas mér ték hez mérni, mely hez egy Ess lair 5 vagy Sey -delmann 6 , Schroeder 7 és Ans chütz 8 méretnek.3 En gel, Jo hann Ja kob (1741–1802) német író, esztéta. A ber lini fel -világosodás jelentôs képviselôje. Vígjátékait Lessing nyomán írta.4 Schle gel, Au gust Wil helm (1767–1845) német kri ti kus, esztéta,mûfordító. A ro man tika elméleti elôkészítôje.5 Ess lair, Fer di nand (1772–1840) német színész. 1795-ben kezdtepá lyáját. A XIX. század elsô felének leg je lentôsebb mûvésze,különösen Sha kes pe are- és Schil ler-hôsöket formált meg nagy si -kerrel.6 Sey del mann, Karl (1795–1843) német színmûvész. A tu da tos szí -nész típusa; sze re peit gon dos ta nulmányok nyomán építette fel,s írásban is ki dol gozta.7 Schröder, Fri ed rich Lud wig (1744–1816) né met szí nész, szín ház -igaz gató. A XVIII. szá zad ki emel kedô alakja, a ter mé sze tes já ték -modor meghonosítója. Shakespeare mûveit ô terjesztette el a németszínpadon.8 Anschütz, He in rich (1785–1865) osztrák színész, az 1840-es évek -ben ki dol go zott beszédtech nikájával és árnyalt játékával ki emel -kedett a Burgtheater tagjai közül.Má csai PálUtószó„Bajza” nemcsak a kisföldalatti megállója, ahollesz áll tam na ponta, gim ná zi umba me net. (Ta-ní tás után nem vol tam ké sés ben, nem száll tam fel,gya lo golni sze ret tem a „Nép köz tár sas ág”-on.) Tud -tam színházi mûködésérôl, tudtam homályosan, hogyaz elsô ma gyar szí né szi egye sü let hez is köze volt, deelôször olvasok Bajza-szöveget. Szégyen.Cikke pa zar. Dü hös. Egy kri ti kus bosszantja, és ál -ta lá ban a szí nik ri tika ní vója. Szen ved élyét ér vek ren -de zik, ér vei szi lár dak. El vei van nak. El vei is szi lár dak.Ez a cikk: pom pás kri tika. A kri tika kri ti kája. Szem é -lyes is, szi gorú is, meg értô, ki te kintô, elemzô is,tárgyismeret, helyzetismeret van benne, emberszaga,élményszaga, életszaga van. Problémái lényegiek. Ezaz írás biz to san vissza ha tott a ko rára.A ma gyar szín házi kul túra elsô, rit kás lé pé sei ide -jén született szöveg természetesen sok ponton nemér vé nyes a je lenre. Ahol még is, ott na gyon. Kom men -tá tor ként te hát az a fe la da tom, hogy a mai ma gyar szí -nik ri ti ká ról ír jak. Nem könnyû, mert nem va gyok dü -hös. Tu dom, mi lyen ne héz egy sze re pet leg alább tisz -tességesen megcsinálni, tudom, milyen fárasztó egyelôadást tisztességesen összerakni, tudom, milyenbo nyo lult egy szín há zat leg alább el fo gad ha tóan ki ta -2007. május 51 www.szinhaz.net

SZÍNH Á ZTÖRT É N E Tlálni és élet ben tar tani. Te hát el tu dom kép zelni, mi -lyen le het szí nik ri ti kát írni. Mi ért lenne könnyebb?A legösszetettebb mûvészeti jelenségrôl, kis vagy közepesfor má ban, ép po lyan össze tet ten írni, mint maga ajelenség. A mulandó színházi eseményt megérteni,meg ra gadni és rög zí teni, lát tatni, ele mezni, össze füg -gésekbe helyezni, az összefüggéseket észrevenni, azössze füg gé sekrôl egy ál ta lán tudni, a be nyo mást a te ó -riáig vezetni vagy fordítva: és mindebbôl mûalkotástlétrehozni, azaz megírni, megírni, megírni! A kritikairo da lom, nem szá mít ott semmi, csak a te het ség.Nem vagyok dühös, ha valaki tehetségtelen. Megértem,együtt ér zek. Csak ne ír jon kri ti kát. Ír jon mást.Vagy ne ír jon sem mit. Ha még is ír, ak kor va gyok dü -hös. De inkább kétségbeesett, gyûlölködô, kusza, tehátva cak, nívó alatti. Olyan, mint a rossz kri tika. Ezper sze maga „a kér dés”. Mi ért je le nik meg, aki nek ésami nek nem lenne sza bad? Ha az os toba kri tika meg -jelenhet, akkor megjelenik. Kritikánk olyan, amilyetmeg ér dem lünk. Ami lye nek va gyunk. A saj tónk, az ol -vasóink, a közönségünk, a színházunk. Engedik aszer kesztôk, a többi kri ti ku sok. Mi is en ged jük, a kri -tika al anyai. Ki törôdik az zal, hogy a kri ti kus holszerzi az el mé leti tu dá sát? Hol a ta pasz ta la tát? Is me -ri-e egyáltalán a színházi alkotás folyamatát? Ismeri-ea világszínházat? Tanul-e írni? Van-e szerkesztôje?Van-e bár mi lyen kont rollja? Védi-e a szak mát a di let -tánsoktól a kritikusok céhe? Vagy hagyjuk mûködni –mindenki, kollégák, áldozatok?Van itt egyéb ként va lami vi gasz taló is. Ab ban, hogy akritikaírásra is születni kell, és teljes, szorgos életet kellszánni rá. Az a vi gasz taló, hogy végsô so ron a kri tika isa szerzôrôl szól. Mint a vers vagy a nagy re gény. Nembaj, hogy csak kri ti kák ma rad nak utá nunk, le fûzve va -lamilyen könyvtárban. A kritikának, nagy szórásban,igaza szo kott lenni. Nincs olyan, hogy va lami tar tó sanfontosat egy-két ostoba kritika miatt alulértékel a színháziem lé ke zet, vagy hogy a si lányra né hány di csérôcikk mi att szé pen em lé ke zünk. Az vi szont van, hogy akri ti kus ní vója két száz év után is süt a szö vegbôl. Akigyenge, le fûzve is gyenge ma rad. Aki jó, az meg jó.Hogy mitôl jó a jó? At tól, hogy olyan, mint a Bajzaszövege. Hogy tehetséges. És, olvassuk el a szövegetfi gyel me sen: er köl csös. A kri ti ka í rás mo rá lis tett.Van, amikor a tehetséges kritikaszöveg is érvénytelen.A kri ti kus al anya élô em ber. Mint az or vos al anya.Egyszerûsítsünk, mondjuk, hogy a feladat a diagnózisfel ál lí tása. Nos, le het pél dául ezt mon dani: „Asszo -nyom, fog lal jon he lyet. Ki vizs gál tuk, a di ag nó zis: tu -mor. Meg fog juk ope rálni. Nincs egye dül, se gí tünk.”És le het azt mon dani: „Hát, vén kurva, ne vegy él újmell tar tót.” Min dig lesz, aki az utób bin rö hög. Min -den ki ben van egy kár ör vendô, al jas én. Ben nem is.Nem szeretem, rá számítanak.2007. május 52 XL. évfolyam 5.

VIL Á GSZÍNH Á ZOPERAPe ter Kon witschnyEle ven vagy holt szín ház1.Az opera felforgató mûfaj, mégpedig elsôsorbannem té mái ré vén, ha nem azál tal, hogy éne kel nek észenélnek benne, ami fejlett korunkban eleve tabusítvavan. A köz élet ben nem olyan egy szerû éne kelni anél -kül, hogy az em bert rög tön be ne kaszt liz nák, és olyanintézménybe szállítanák, ahol majd kigyógyítják bajából.Az ope rá ban éne kel nek – ez a pri ori így van. Azegész valami nagyon lényeges dologra emlékeztet,tud ni il lik arra, hogy ész és szív össze függ egy más sal,és arra, hogy a való sá got az éssze rûn túl ke res sük.A mindnyájunkat érintô fontos kérdéseket csak így vitathat juk meg: ha igyek szünk ezt az egé szet a magateljességében felfogni. Az általános összefüggések nélkülsem mi lyen rész té mát nem ért he tünk meg; és eh -hez ki váló is kola az opera.2.Szerintem bûn a színpaddal visszaélni, hiszen aszínház ôsrégi múltra tekint vissza. Lényeges szerepetjátszott civilizációnk kialakulásában csakúgy, mint késôbbaz elsô, a görög virágkor megszületésénél. A szabadpolgárokat egyszerûen kötelezték színházba járásra,ami annyit je len tett, hogy né há nyan az ép penakkor élô kortársak közül mondtak valamit a többieknek,utána pedig közösen megvitatták a lényeges kérdéseket;a Perzsákban pél dául azt, hogy mi kép pen vi -szonyulnak a háborúhoz. Ez elôfeltétele volt az adotttársadalom, a mindenkori polisz felvirágzásának ésfennmaradásának. Ezért tartom bûnnek, ha valakikcsak kiállnak a színpadra, és ott eldanolászgatnak, elszakadva,függetlenítve magukat a zeneszerzô üzenetétôl,a darabban felhangzó tematikától. Az, ami ilyenkorvégbemegy, véleményem szerint pornográfia. Azén szememben ugyanis a pornográfia egészen egyszerûdo log: az em be rek fog nak egy rész le tet, pél dáula szexualitást, és elválasztják az egésztôl. Ez történikolyan kor is, ami kor az opera hang je gyeit vá laszt ják elaz egész tôl, és már csak az szá mít, mi lyen per fek tülénekli va laki a ma gas cét. A kö zön ség már csak ezértjár ope rába: hogy bra vót ki ált son, vagy hogy ki fü tyüljeaz énekest. Számomra ez vokális pornográfia, és esetünkben,amikor öt perccel vagyunk a huszonnegyedikóra elôtt, lét kér dés, ezért is be szé lek bûn rôl. A szín házés az opera tud ni il lik arra való, hogy kor ri gálja a tár sa -dalmat; mindkettô ember- és értékképzô intézmény.Csupa jó, számunkra fontos üzenetet hordozó darabrólvan szó. Én még egyet len iga zán rossz da rab balsem találkoztam; csak rossz elôadásokat ismerek.3.A szín ház cso dá la tos do log, mert életre kelt, éle tettá maszt fel. Egy-egy régi da rab ról, amely ezer éve áll aköny ves pol con, azt se tud juk, él-e vagy már ha lott. Ottáll mint csont váz, és ek kor jön egy em ber, aki ki ve szi,és a da rab már ol va sás köz ben meg te lik élet tel, már -mint az illetô ember képzeletében. Hiszen a színházúgy szü le tik meg, hogy né hány em ber el ol vas, majd el -ját szik egy da ra bot, és köz ben életre kelti. De mit je -lent ez? Mi vel kel tik életre? Nos: a tu laj don éle tük kel.Szín ház ak kor szü le tik, ha mi, akik ép pen most élünkezen a föl dön – má sok nem jö het nek szóba –, köl csö n -ad juk egy-egy da rab nak a ma gunk éle tét. Ha egymû vész, egy éne kes az éle tét bo csátja a fi gura ren del -kezésére, éneklés közben beleadja tapasztalatait, szorongá sait, re mé nyeit. Ily mó don lép be a já tékba ön -mûködôen, feltartóztathatatlanul a jelen. Ezért vonatkozik a szín ház min dig a je lenre. Szín ház nem ak korszületik, ha a szöveget ájult hódolattal betûhíven rekonstru ál juk, noha egye sek ép pen ezt ne ve zik werk -treu, a mûhöz hûséges tolmácsolásnak. Ez restaurálás,ez nek ro fí lia. És öt ven év múlva má sok él nek majd, ésôk másfajta élettel, másfajta élményanyaggal, másfajtaérzelmi képességekkel stb. lelkesítik át ugyanezt a darabot.Gyönyörû dialektika ez. Ezért a pri ori képtelenség,ha va laki azt ál lítja: a da rab ak kor va ló sul meg aleg tö ké le te seb ben, ha úgy visszük színre, ahogy az ôs -bemutatón játszották. És tényleg léteznek kritikusok,akik eb ben hisz nek, és ezt sze ret nék.4.Az ön ál lóan gon dol kodó és érzô em ber az én sze -memben politikum. Bármilyen jövôbeli terveink vannak,használnunk kell képzeletünket és gondolkodásipotenciálunkat. Ezért a mai színháznak olyan struktúráravan szük sége, amely nem tel jes és be fe je zett ön -ma gá ban, mint az ins tant le ves por, ame lyet a csé szébeszó rok, el ke ve rek egy kis víz zel, és az tán meg iszom.Az ilyen le ves át fo lyik raj tam, semmi sem ta pad megbelôle. Diszkontinuitást kell teremtenem, mintegy rákénysze rítve a né zôt, hogy maga rak jon össze va la mit.És ha ez után si ke rül az egé szet meg ér teni, úgy ez anézô teljesítményének is köszönhetô. Számomra ez alegfontosabb, mert ilyenkor a megfelelôen strukturált*A 2006-os Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon, amelyre a szövegké szült, a szerzô be teg sége mi att nem le he tett je len, de fon tos -nak tartja, hogy el jus son a ma gyar ol va sók hoz. (A Szerk.)2007. május 53 www.szinhaz.net

VIL Á GSZÍNH Á ZOPERAszínház megtanít bennünket, hogysaját fantáziánkat, gondolatainkat,szeretetkészségünket, sôt akár agyûlöletünket is, egyszóval lehetôsége ink tel jes tá rát latba vetve mi -kép pen bán junk a ma gunk komp -lex és komplikált valóságával. Ésha netán valami idegenszerût látunk,nem tart olyan soká, amígfelfogjuk.5.Történetfilozófiai téziseiben WalterBen ja min azt mondja: a tör té -nel met visszá já ról kell ke félni. Ed -dig a tör té nel met nagy részt olya -nok ír ták, akik túl él ték az adottháborút – vagyis a gyôztesek. Eziga zán egy szerû. És ôket nem túl -ságosan érdekelte, hogy a történelmetaz ál do za tok szem szö gé bôlírják meg. Walter Benjamin, akikésôbb maga is „eltávolodott”, felhívjaa fi gyel met: az a fon tos, hogyA. T. Schaefer felvételeStella Doufexis (Dorabella), Johannes Chum(Ferrando), Michael Nagy (Guglielmo) és MariaBengtsson (Fiordiligi) Konwitschny Così fantutte-rendezésében (Komische Oper, Berlin)a történelmet és az egyes történeteketaz áldozatok szemszögébôlír juk meg. Wag ner, Verdi és Mo -zart mindig az áldozatok oldalánállnak!6.Szegôdjék a színház a felvilágosításszolgálatába? Ez csak természetes!Az én sze mem ben az is aszo ci -á lis, ha ezt az esélyt el sza laszt juk,ha szín há zunkra nem bí zunk töb -bé fontos üzenetet, hanem hagyjuk,hogy szórakoztatóiparrá piacosítsanakminket. Ilyenkor a színházelveszti hitelességét,és a ki ál tás is csakformalitás lesz.Ve gyük pél dául aParsifalban a Grál-lo va -go kat, te hát azt a tév hi tet, hogy aférfi csak ak kor al kot hat ezen aboly gón va lami meg ha tá ro zóanfontosat, ha a nôktôl megtartóztatjamagát. A következôkben azt kellmegmutatnom, miért szenvednek,mi tôl es nek két ségbe ezek a fér fiak.A Grál-lovagok zenéjét a legmélyebbkétségbeesés járja át, amitegyébként Levine és Karajan felvételein nem érez tem, mert mind -kettô egy órá val to vább tart, mint aBo u lez-féle. Ugyan az az opera,csak ép pen hosszabb egy órá val!Monika Rittershaus felvételeKonwitschny-rendezés:Aeneas Karthagóban (Stuttgart)Ilyen kor a hang zás egy szer csakdöntô szem ponttá lép elô – amiaz én felfogásom szerint pornográfia.Érezni kell a gesz tust, ame lyetWagner e férfiakra ruházott, hogytudniillik téveszméjük zsákutcábaso dorta ôket, ahon nan többé nemtudják kiverekedni magukat. Ezeka férfiak néhány hetenként kinyitjáka szent ség tar tót. Hogy mi ért?Mert ab ban van a po hár, a ke hely –a Grál. De ere jük újra meg újra el -fogy, és a végén egyiküknek, a királynakkell kinyitnia az ereklyetartót.Az tán odáig fa jul a hely zet,hogy a ki rály sem haj landó erre,mert ez zel csak meg hosszab bítjaszenvedéseit; inkább meghal. A kérdés:tulajdonképpen mi történikitt? A ki rály ki nyitja a szek rény két,a zene döb be ne tes erôre kap, a fér -fiak csak né zik a kely het, az tán a ki -rály vissza te szi, be csukja az erek -lyetartót, és a lovagok néhány hétigismét kitarthatnak. Igazán üdvöslenne meg ér teni, mire megy ki ez ajá ték, ahe lyett hogy csak az itt va ló -ban fantasztikus zenét élveznénk.Itt tudniillik a következô történik:ezek a férfiak elfojtottak magukbanvalamit, nevezetesen a másik pólus,értsd: a nô utáni vá gyat. Ki ta lál -tak maguknak egy ideológiát: a nôrossz do log, a tes tet el kell nyomnistb. Ugyanakkor azonban rituáléjukbanmegôriztek egy szemernyit2007. május 54 XL. évfolyam 5.

VIL Á GSZÍNH Á ZOPERAeb bôl a vágy ból, lé vén a ke hely amegtermékenyülô anyaöl szimbóluma.Amikor ezt felismertem, márazt is tud tam, hogy ná lam nemlesz erek lye tartó, ame lyet ki le hetnyitni, és amely ben a ser leg áll; aSzû za nyá nak öl tö zött Kundry ba -bo názta meg va la mennyi ü ket, anemiségétôl perverzül megfosztottnôi meg mentô. Am for tas ki rályegy el szá radt fát nyi tott meg, a nôpedig egy eleven galamb társaságábanvo nult át a szín pa don. Az alsószinten szorongó Grál-lovagok nempil lant hat ták meg, csak a ki rály le -he tett oda fenn; a lo va gok pe digeszüket vesztett, megszállott nyomorul tak ként sza lad gál tak alant,mi köz ben a felsô szin ten a nô to va -lejtett. E történés, e kép segítségévelWagner üzenete érthetôvé vált.Ugyanakkor lényegesnek tartom,hogy ne ítél kez zünk; ne mond juk,hogy ezek itt rossz em be rek, akik -nek el kell tûn niük a vi lág ról –nem: té bo lyuk kal, té ve dé sük kelegyütt kell meg ér te nünk ôket, ak -kor ta lán egy lé pés sel elôbbre jut -hatunk. Ebben az értelemben függössze az opera a felvilágosítással.7.Ez okból a színházak bezárásanagyon veszélyes mozzanata kulturális éle tünk nek. A hely zet az, hogynem a mo zi ban, még ke vésbé atelevízióban vagy akár olvasás közben,ha nem csak is a szín ház ban ta -nulhatjuk meg, hogyan kommunikálhatunkelidegenedéstôl mentesen– eb ben az in téz mény ben, aholelô adók és né zôk egya ránt je lenvannak, ahol a folyamatokat nem atechnika segítségével illesztik öszsze,ahol ôs idôk óta naiv csoda -szerû ség gel tör tén nek a dol gok.Ha szín ház ban va gyunk, és va lamigikszer csúszik be, ez jóvátehetetlen,de még is egyedi, semmi más -sal össze nem té veszt hetô. Ép penez a do log lé nyege. Ezért kell min -dent el kö vet nünk, hogy akár még alegprovinciálisabb színház is fennmarad jon.For dí totta: Szán tó Ju ditClaus GuthTanuljunk megcsodálkozniAkon zer va tív óhaj, amely az ope ra ren de zést a mû höz való hû ség hez, a Werkt re u é hoz kötné, té vútravisz. Az in terp re tá ci ó ban nin cse nek hat árok – csak az in terp re tá lók ké pes sé gei egyenlôtle nek.Ezt ál lítja Claus Guth, az 1964-ben szü le tett ren dezô, aki a Bay re uthi Ün nepi Já té ko kon A bolygó hol lan ditvitte színre, és a 2006-os Salz burgi Ün nepi Já té ko kon Mo zart Fi ga ró já val, va la mint a Zaïde/Adama-pro jekt -tel volt je len.Elsô operaélményeim a frankfurtiGielen–Zehelein-korszak elôadásaihozkötôdnek. Ne u en fels és Berg -haus ren de zé sei le bi lin csel tek,mindenekelôtt azonban a nézôtérfeszültséggel teljes, elutasítás éslelkesedés között ingadozó légkörének volt kö szön hetô, hogy azOperát eleven és erôs emocionálistöltetû hajlékként ismertem meg.Csak késôbb esz mél tem rá, hogymerô véletlenségbôl a radikális zenésszínház megszületésénél voltamje len. Most új ból fel hang zik akövetelés, miszerint a fiatal közönségnek„önmagában”, interpretációstúlzások nélkül kell megismerkednieaz operával. Ez azonbanté vút.Opera „önmagában” nem léteziksem színpadilag, sem zeneileg. Létezik holt anyag, amely szub jek tí -ven életre kelt hetô. Werktreue semlétezik, határok sem léteznek, legföljebba közremûködôk (rendezô/karmes ter/éne ke sek) ké pes sé -geibôl nem futja rá, hogy a da rabtitkából és életerejébôl valamit átadjanak.A legtöbb opera cselekménye„önmagában” izgalmas, brutálisés sokkoló. Az interpretálás határairóltehát fölösleges vitatkozni,ha csak azt nem ál lít juk, hogy anézôszámra való te kin tet tel a ren -dezôknek meg kell szelídíteniük adarabok virulens robbanóerejét.Én az úgynevezett rendezôi színházproblémáját egészen más szintenélem meg. A re per toár örökkéegyforma klasszikusait rendreagyon nyúz zák. A dara bo kat túlgyakran viszik színre, miáltal felismerhetôvé vál nak a ren dezôi meg -közelítés hasonlóságai. A rendezôiszín ház re ceptje újra meg újra be -vá lik: ve gyünk egy régi da ra bot, ad -junk hozzá újszerû látásmódot, éslétrejön az a pikánsan csiklandóha tás, ame lyet a ha lott nak hitt em -ber kelt, ha egy szer csak fel áll ésjárni kezd.2007. május 55 www.szinhaz.net

Én magam is ellentétes hatások közt ingadozom.Engem is lelkesít a feladat, hogy az ismertnek tételezettanyagokban soha nem sejtett tektonikus rétegekettár jak fel. A szín padi ese mé nyek ré vén friss lég áram -lat járja át az állandó permetezéstôl eldugult hallójára -ta in kat: nem csak a szem, de a fül is ki nyí lik. Ez az „au -di tív rob ba nás” gyak ran csak úgy jön létre, ha az adottzene fel színi tar tal má tól ma xi má li san el tá vo lo dunk.A Figaróban például a kórus bevonulásának nagyszabásúmuzsikája megrázó tanulmánnyá válhat egy pármagányosságáról – és mégis… ezek a vizuális amplitúdóingadozások,amelyek mindig a rögzített zenei formáhozvaló viszonyukban nyilvánulnak meg, önmagukbannem elégségesek ahhoz, hogy a zenés színházata jelen kifejezési formájaként legitimálják.Ha a ren dezôi szín ház min dig ugyan azok hoz a tár -gyakhoz súrlódik, úgy fennáll a veszély, hogy hovatovábbelnyûvôdik, és önmaga kliséjévé válik. ÉppenWagnerrel kapcsolatban érzi magát a rendezô mindinkábbolyan sark ku ta tó nak, aki már nem ta lál he lyeta jégben, ahová leszúrhatná a zászlaját. Hiába gyanítjukazon ban, hogy a ren dezôi szín ház mód sze reibôlelôbb-utóbb ki fogy a szufla – ha lá lo san vesz élyeslenne, ha ebbôl a perspektívából hamis következtetéseket von nánk le. Visszaút nem lé te zik – a csa lókaidill nek már senki sem hinne, és semmi ér telme, hogy„a zene által kitûzött” állítólagos határokkal birkózzunk.Hogy visszataláljak a frankfurti ôs-zenésszínházbanfelgyorsult szívdobogásomhoz, kutatásaimat két iránybanfolytatom. Elôször is arra törekszem, hogy kérdésessétegyem azt, ami állítólag érinthetetlen: tudniillika ze nei mû egy sé gét. Ez pél dául az zal jár, hogy egy tör -ténelmi operai alkotást kiszabadítsak eredeti összefüggései kö zül, és má sutt hor go nyoz zak le. A bá zeli szín -házban (A láthatatlan ország, Henry Pur cell és Hel mutOehring zenéjével), a minap pedig a Salzburgi ÜnnepiJátékokon (a Mozart és Chaya Czernowin zenéjével készültZaïde/Adamában) megkíséreltem, hogy egy kortárszene szerzôvel együtt mû ködve már a zene szint jénis fe szült sé get te remt sek egy tör té nelmi al ko tás ban.A ren dezô, a ter vezô és a zene szerzô az elsô lé péstôlkezdve közösen tervezik meg a zenei világok összeütközésétvagy egymásba fonódását. Ilyenkor a legfeltûnôbbfej le mény az az új szerû hal ló szervi él ménylesz, ame lyet ép pen ezek a kont rasz tok hív nak elôkény sze rítô erôvel, és amely egya ránt gaz da gítja a tör -té nelmi, va la mint a kor társi ze nét. Im már nem a ren -dezô vizuális interpretációja válik központi élménnyé,hanem azok a felismerések és robbanások, melyek azidôbeli ugrások következtében a közönség tudatábanjönnek létre. Ezekben a projektekben sikerült felfedeznema szín házba já rás ere deti fo gal má nak csí rá ját:2007. május 56 XL. évfolyam 5.

BALRA:A Figaroházasságaa SalzburgiÜnnepiJátékokon(rendezô:Claus Guth)JOBBRA:A Zaïde/AdamaClaus Guthrendezésében(Salzburg)MonikaRittershausfelvételeia csodálkozás fogalmát, abban az értelemben, ahogyanegy másik világgal való találkozásnak örülünk. Ittugyan is már nem a ma dívó, szín te len-szag ta lan re -pertoárélményrôl van szó („Na lássuk, hogyan adjákma a da ra bot”), ha nem olyan él ményrôl, amely neksemmi köze a begyakorolt recepciós rituáléhoz.Furcsa módon ebben a kutatásban éppen a kiadókakarnak korlátozni. Amikor Münchenben nemrégibenegy operettprojektre készültem, rendkívül agresszíventiltották meg, hogy egyes zeneszámokat felhasznál jak anél kül, hogy az egész ope ret tet elôad nám.Sze rin tem el ké pesztô, hogy ép pen e mû faj amúgy iskérdéses életben maradási esélyeit így elbarikádozzák.A má sik út sze rin tem ab ban áll, hogy az ed di gi nélmerészebben vigyünk színre új alkotásokat. Ha aztakar juk, hogy az ilyen mû vek kö rül szen ved élyes éstermékeny vita bontakozzék ki, lényegesen gyakrabbankell ôsbe mu ta tó kat tar tani. A kor társi és a tör té -nelmi da ra bok elôadá sá nak kont rasztja ma nap ságmeglehetôsen groteszk; az opera történetében ez a viszonymég soha nem volt ilyen arány ta lan. A ze nésszínházra jellemzô „multimedialitást”, amely zene,szó és kép egymásba illeszkedésébôl fakad, parlagonhevertetik, holott egy multimediális korszak modernkifejezési formájává válhatna.A pró zai szín ház si ke re sen ol dotta meg, hogy a telthá zak elôtt zajló ôsbe mu ta tók is mét az ér deklôdés kö -zéppontjába kerüljenek. Jómagam ezért tartom a színháziévad csúcspontjának a müncheni KammerspieleDrámaírói Napjait. Itt három napon át számos olyanôsbemutatót tartanak, melyek színpadi elôadását rövididôn belül, a legegyszerûbb eszközökkel hozták tetôalá. Az ered mé nyek bá mu la to sak, és köz vet le nülszembesítik a nézôt a legmaibb jelennel.Az operaüzem persze nehézkesebb, de talán nemár tana, ha a zene szerzôk és az opera há zak na gyobbérdeklôdést tanúsítanának a „vázlatok” iránt, és az újformák kereséséhez megnyernék szövetségesnek a nézôket is. Az éva don ként leg föl jebb egy szem alibi ôsbe -mutató óvatos életre pumpálása nem gyôzi meg kényszerítô erôvel a nyil vá nos sá got ar ról, hogy az ope rát ajelen mûfajának tekintse. Nosztalgikusan olvasom azopera történetében, hogy a mindenkori zeneszerzôistílusok párthívei milyen elkeseredetten csatáztak egymással.Az operához való egész viszonyunk, valaminta ren dezôi szín ház kö rül dúló ak tu á lis vita a ha gya tékigondnokok ádáz és megcsontosodott disputájára emlékeztet.Die Zeit, 2006. ok tó ber 26.For dí totta: Szán tó Ju dit2007. május 57 www.szinhaz.net

VIL Á GSZÍNH Á ZOPERAStu ber And reaVábádábádá, vábádábádáJ ANÁ ČE K É S B A R T Ó K A PÁ R I ZSI OPE RÁ B ANEgy férfi és egy nô. A jó zan meg fon to lá so kat mellôzô, szen ved élyes oda adás. Fe je sug rás a sze re lemnevû sö tét ve rembe. Ezek le het nek ama kö zös vo ná sok, ame lyek egy más mellé (mögé) ren del téka pá ri zsi Opéra Gar nier szín pa dán Leoš Janáček Egy el tûnt nap lója címû cik lu sát és A kék sza kállú her cegvá rát. (To vábbi egye zé sek: mind két mû a XX. szá zad ele jén szü le tett, me rít a nép ze nébôl, s nem advégsô meg nyug vást a nézônek-hall ga tó nak.)A pá ri zsi Nem zeti Opera és a bar ce lo nai Gran Te -atro del Liceu közös produkciójának elsô része inkábbcsak felvezetés, hangulatteremtés, elôjáték. A cselekmény:a férfi, vágy tól ûzve, kö veti az erdôbe Zef kát, acaf kát. (Par don.) Ott hagyja csa lád ját, szülôföld jét,min dent fel ál doz a gyö nyörû, könnyû vérû ci gány lá -nyért és kö zös kis gye re kü kért. Az ere deti mû vet – aZápisník Zmizelého címû, hu szon két dal ból álló cik -lust – öt hangra és egy szál zon go rára kom po nálta acseh zene szerzô 1921-ben. Pá rizs ban most át hang -sze relte a zene kart ve zénylô Gus tav Kuhn, hogy a szé -lesebb és vastagabb hangzás jobban illeszkedjék azEgy el tûnt nap lója folyományaként megszólaló Kékszakállúhoz.Janáček mûve – kí sérje bár egyet len zon -gora vagy nagy zene kar – a te nor szó lamú fôsze replô,Janik egyszemélyes zene(mono)drámája. A férfi történeteezút tal szinte szó sze rint a sö tét ve rem ben ját -szó dik le. A szín re vivôk – a kon cep ciót jegyzô Ja umePlensa, valamint a katalán mûvészcsoport, a La Furadels Baus és an nak két tagja, a ren dezôként fel tün te -Michael Königaz Egy eltûntnaplójában2007. május 58 XL. évfolyam 5.

VIL Á GSZÍNH Á ZOPERAtett Alex Ollé és Car los Pad rissa – a szín pad eleji lyuk -ba ál lí tot ták be a Ja ni kot cseh nyel ven éneklô Mi chaelKöniget. Eleinte nem is vehetünk szemügyre belôleegyebet, mint a kócos, szakállas fejét. Késôbb valamivelfeljebb emelkedve lejjebb engedi a látóhatárunkat:elénk tá rul a né met te nor de ré kig mez te len, kissé pu -hánynak tetszô, tetovált felsôteste. König markánsanférfias énekhanggal és enyhén nôies szenvedésselács in gó zik a Han nah Est her Mi nu tillo ját szotta mini -szok nyás lány után. Az éne kesnô úgy buk kan fel aszínpad távoli mélyén megvilágosodó sávban, minthavalamely cseh Grand Boulevard-on grasszálna fel-alá,kun csaftra várva. És mi köz ben a lyuk hoz ülve a leg -ôsibb pro fiz mus sal fonja lá bait a férfi feje köré, amin den rom lott ság mé lyén ott rejtôzô ere dendôtisztaság valamiképp megfényesíti alakját. Janik végülnémi for go ló dás után el hagyja a szín padi bun kert, skövetve végzetét, csatlakozik a háttérben felsejlô Zefkához. Kö zös út juk kez dete a vég.Taps van, szü net nincs. Mi u tán el hang zott cse hüla cik lus utolsó sora („Zefka vár rám, fi am mal a kar -ján”), az Egy el tûnt nap lója mint egy át úszik A kék sza -kállú her ceg vá rá nak pro ló gu sába. Ma u rice Bé ni chouhangja tölti be a te ret. El mondja fran ci ául a Re gösszö ve gét, mi köz ben a szín pa don el ké pesztô tech ni -kai szín vo nalú ve tí tést lá tunk. Mint ha há rom di men -ziós kép ben tár nák elénk, amint egy férfi és egy nô –Ja nik és Zefka? Kék sza kállú és Ju dit? – az Operafôlépcsôhá zá ban jár kál nak, ker getôznek, bú jócs káz -nak. A vetítés lesz ennek a kimért, fegyelmezett látványvi lágú, szi kár sá gá ban szug gesz tív opera-elô -adás nak jó sze ré vel az egyet len, ám min dent meg ha -tá rozó trükkje és cso dája. Az im po náló mér ték tar tás,ami vel a ren de zés a szce ni kai adott sá go kat ke zeli éshasz nálja, tö ké le te sen il lik a mû bal la disz ti kus tö -mör sé gé hez és a zene sal lang ta lan sá gá hoz. (A La Fu -ra dels Baus, úgy le het, elég nagy utat tett meg az óta,hogy a het ve nes évek vé gén ala kult ra di ká lis, láz adószín házi cso port ként sár do bá lás sal, fegy ver csör ge tés -sel és ri tu á lis rom bo lás sal ri o gatta a kö zön sé get.)A Kék sza kállú szín re vi te lé nek min dig alap kér déseaz, amit a pro ló gus ban Ba lázs Béla így fo gal ma zottmeg: „Hol a szín pad: kint-e vagy bent”. A pá ri zsielôadás Bar tók Béla mû vé nek mind két le het sé gesszint jét és szín te rét meg ér zé kíti. Rá adás nak még egyhar ma di kat. A szín pa don nincs vár. („Nin csen ab lak.Nin csen er kély.”) Nin cse nek aj tók. Mind össze kétkonk rét be ren de zési tárgy mu tat ko zik – azok is vá -rat la nul, a sem mibôl buk kan nak elô, majd el tûn nekhir te len –: a her ceg bôrfo telje és a hit vesi ágy. A ha -tal mas, át ha tol ha tat lan nak és át lát ha tat lan nak tûnôszín padi tér – amelybe a sö tét ség nek ezer nyi ár nya la -tát ké pe sek bele vi lá gí tani – min den bi zonnyal a lé lekszín pada. És leg alább annyira Ju dit lel kéé, mint aKék sza kállú her ce géé. Ugyan ak kor maga a fe kete, hi -deg, ned ves falú vár is meg képzôdik elôttünk mintva lami li dér ces, kö dös lá to más. Ami kor a ke zébe vettlámpa ál tal hal vá nyan meg vi lá gí tott Ju dit ma gas, vég -te lenbe nyúló lépcsôket járva tû nik fel hol itt, hol ott,ak kor azt sem tudni, hogy való ság vagy káp rá zat de -reng-e elôttünk. Szín ház az vagy film ott ép pen?Idôköz ben a vár, ha re a li tássá nem is, de konk ré tum -má vá lik: az Opéra Gar nier szép sé ges épü le te ként ölttes tet. (Ké pi leg leg alább is.) Ami kor Ju dit fel tárja ahar ma dik aj tót, a kin cses kam ráét, ak kor a szín padraaz Opera ház pom pá za tos fo yer-já nak képe ve tül.Béatrice Uria-Monzon (Judit)és Willard White(Kékszakállú)Ruth Walz (Opéra National de Paris) felvételei2007. május 59 www.szinhaz.net

VIL Á GSZÍNH Á ZAmi kor az ötö dik aj tóra ke rül sor – itt lesz a ze neicsúcs pont –, Ju dit lá bai elôtt egy gyor san vé gig futófény csík nyit sza ka dé kot. Áll a nô a szél ben, lo bogóhaj jal, s a Gar nier-pa lota ku po lá já ból nézi ve lünkegyütt az Opera te ret, az egyre tá guló pá ri zsi lát ké -pet. (Ô ta lán „senza esp res si one” – „Szép és nagy a teor szá god” –, én vi szont, az egy szeri nézô, tel jes ség -gel lenyûgözve.)Maga az Opera ház azon ban nem csu pán vir tu á lisdíszletként avagy vizuális kellékként jelenik meg ebbena rend kí vül ha tá sos szín padi kom po zí ci ó ban. Ha -nem egy má sik misz té rium, a színház képviseletébenis. Az elôadás szem ér me sen, já té ko san be vonja kö -rünkbe – és oly kor le is lep lezi – a szín ház csi ná lás, azillúziókeltés varázslatát. A kékszakállú herceg váránakvi rá gos kertje a zsi nór pad lás felôl ér ke zik, csil logva le -eresz kedô füg göny csí kok for má já ban. A csí ko kon be -tûk fény le nek – a sze replôk szö vege ol vas ható összebelôlük. Míg Judit e pazar, teátrális kertben szaladgál,három Kékszakállú tûnik fel; a szerepet játszó WillardWhite-hoz nagyon hasonlító dublôrök. Ilyenformánpót ló lag meg fejt het jük az elôadás eleji vár fel de rítô je -lenetet: Judit szintén több dublôzzel abszolválta alépcsôjárást.Két ki tûnô éne kes áll a pro duk ció kö zép pont já ban.Béatrice Uria-Monzon, a francia mezzoszoprán olyanJu di tot for mál meg, aki nem naiv, ta pasz ta lat lanlány, ha nem ti pi kus nô. (A lib ret tót író Ba lázs Bélakét ség kí vül lá tott már nôt – jegyzi meg az em ber la -ko ni kus só haj jal.) Van is Uria-Mon zon Ju dit já bannémi hisz té ri ába hajló gya nak vás min den olyan férfi -meg nyil vá nu lás sal szem ben, amely nem fe lel meg azel vá rá sa i nak. Az ötö dik aj tó nál szen ved élyes kí ván -csi sága már ak kora te her, hogy érezni: a Kék sza kállúezen a pon ton haj la mossá vá lik le mon dani új asszo -nyá ról. Most már ha tudná, sem akarná meg men tenita lán. Az ame ri kai bassz ba ri ton, Wil lard White ja va -ko ra beli, te kin té lyes fe kete férfi. Kék sza káll újá naktöbbre hi va tott kí sér lete ez a ma gány el len. Me leg ér -deklôdés sel, de re mény nél kül fi gyeli az ese mé nyekala ku lá sát, ket te jük sor sá nak be tel je se dé sét. Sze retnivaló em beri gyenge ség egy erôs, mar káns férfi tól,hogy szük sége van erre a nyug ha tat lan nôre. Mi köz -ben ô maga egye dül ké pes be töl teni mind a hét szo -bát – leg alább is ami kor a színre ve tí tett arca óri ásimé ret ben meg hét sze rezôdik elôttünk. (Ne héz írás -ban ki fe jezni, hogy min den mi lyen gran di ó zus itt.)De Ju dit nak men nie kell. Át ha lad a szín pad mé lyé -ben le zú duló hi he tet len esôfüg gö nyön, s szinte ter -mé szeti je len séggé vá lik ott a ví ze sés alatt. Whitemég hozzá fûzi vi szony lag kor rekt ma gyar ság gal: „Ésmin dég is éj jel lesz már… Éj jel… éj jel.”Az Egy el tûnt nap lója és A kékszakállú herceg vára közöselôadása feb ru ár ban Pá rizs ban volt lát ható, ha ma -ro san azon ban Spa nyo lor szág ban is kö zön ség elékerül. Barcelonában feltehetôen nem az Opéra Garnier-ban„ját szó dik” majd a Kékszakállú, hanem azugyan csak pa ti nás és gyö nyörû ot tani Ope rá ban. Áb -rán dos han gu lat ban jó el kép zelni, hogy a mi And rás -sy úti Ope ra há zunk is elég jól mu tatna a pro duk ci ó -hoz/ban.„Annak ér de ké ben, hogy a vá rosi tu laj don nalvaló ha té kony gaz dál ko dás ré vén biz to sít -ható le gyen a pro fesszi o ná lis szín házi te vé keny ségfej lesz tése Moszkva vá ro sá ban, és a Nyi tottSzín pad pro jekt meg va ló sí tá sá hoz szük sé ges fel té -te lek lét re jö hes se nek, át kell ala kí tani a Drá maiMû vé szet Is ko lája Szín ház (Skola dra ma ti csesz kogoisz kussztva) nevû ál lami kul tu rá lis in téz ményt, lét -re hozva a fent em lí tett in téz ménybôl egy részta Nyi tott Szín pad Pro jek ti gaz ga tó ság kul tu rá lisin téz ményt (a to váb bi ak ban: Igaz ga tó ság), más -részt a Drá mai Mû vé szet Is ko lája Szín ház kul tu rá lisin téz ményt (a to váb bi ak ban: Szín ház).”A fenti idé zet, amely nek bü rok ra ti kus bum for di sá -gán a for dí tás csak cse kély mér ték ben eny hí tett, amoszkvai városvezetés 1222. számú, 2005. július 4-énkelt ha tá ro za tá nak elsô be kez dé seibôl szár ma zik.A ha tá ro zat Ana to lij Va szil jev szín háza át szer ve zé sé -nek (va ló já ban meg cson kí tá sá nak) mód ját rész le tezi,és 2005–2006 leg kí no sabb kul túr po li ti kai bot rá nyá -nak nyi tá nyát je lenti. A ren del ke zés ér tel mé ben aszín házé ma rad a Szre tyenka ut cai épü let, de el ve sziktôle Po varsz kaja ut cai épü le teit és a Szre tyen kán levôkol lé gi u mát, s ezek a Nyi tott Szín pad Pro jek ti gaz ga -tó ság ke ze lé sébe men nek át.A vá ros ve ze tés lé pése ha ke mény volt is, vá rat lan -nak nem mond ható: Va szil jev és a kul tu rá lis bi zott -ság (vagy még in kább: a bi zott ság ve ze tése) vi szo nyaaz el múlt évek ben egyre in kább el mér ge se dett. 2001-ig a kap cso lat konf lik tus men tes volt, mi több, eb benaz év ben épült fel a szín ház új, a leg kor sze rûbb szín -házi igé nye ket is ki elé gítô, Szre tyenka ut cai ját szó he -lye (errôl lásd SZÍN HÁZ, 2005. au gusz tus).A gon dok 2002-ben kezdôdtek: a vá ros ve ze tésmeg ta gadja az épít ke zés má so dik, be fe jezô sza ka szá -nak fi nan szí ro zá sát, és ki fo gá solja, hogy a szín háznem gaz dál ko dik „ha té ko nyan” a bir to kába adott újépü let tel. Föl me rül, hogy Pjotr Fo menko tár su la tá -nak vagy a He li kon Ope rá nak ad ják át az épü le tet (azérin tett tár su la tok til ta koz nak az öt let el len). Nem kaptá mo ga tást Va szil jev azon terve sem, hogy a szín házál tal mû köd te tett szín házi to vább képzô köz pon totfelsôfokú kép zést adó in téz ménnyé bôvít sék. A kul tu -rá lis bi zott ság ne hez mé nyezi, hogy a szín ház nemhaj landó ön ként át adni kol lé gium-ven dég há zát, ahola bi zott ság ter vei sze rint vá rosi szín házi kol lé gium lé -te sülne.2003-ban a vá ros ve ze tés ha tá ro za tot hoz a fi a talren dezôk/tár su la tok szá mára fel lé pési le hetôsé getbiz to sító Nyi tott Szín pad pro jekt elin dí tá sá ról, de az ecélra ki sze melt épü le tet vé gül az Arany Maszk Fesz ti -vál be fo lyá sos igaz ga tó já nak tár su lata kapja meg. An -nak el len ére, hogy a pro jekt cél jára csak hasz ná la tonkí vüli vagy me gü re sedô szín házi épü le tet le hetne fel -hasz nálni, a kul tu rá lis bi zott ság a Drá mai Mû vé szetIs ko lája Szín ház régi, Po varsz kaja ut cai épü le te i nekhasznosításán gondolkodik. A mind feszültebb viszonyak kor rom lik meg tel je sen, ami kor 2004-ben a bi zott -2007. május 60 XL. évfolyam 5.

VIL Á GSZÍNH Á ZÍj gyártó Ju ditA drámai konfliktusiskolájaANA T O LIJ V A SZIL J E V É S A H A T A LOMság kez de mé nye zé sére ha tá ro zat szü le tik ar ról, hogya szín ház tól el ve szik a Szre tyenka ut cai kol lé gi u mot.A szín ház nem hagyja annyi ban, pe rel, és 2005 ta va -szán meg nyeri a pert.A kul tu rá lis bi zott ság ezt kö vetôen már kö rül te -kintôbben jár el: 2005 má ju sá ban vá rat lan el le nôr -zést tar ta nak a Po varsz ka ján, mely nek célja „az épü letki hasz nált sá gá nak fel mé rése”. A sajtó bir to kába ke -rült jegyzôkönyv sze rint „min den hely iség ben in ten -zív ok tató-al kotó te vé keny ség folyt, az épü let kar ban -tar tása, a rend és a tiszta ság meg fe lelô”. Ugyan ak korki szi vá rog, hogy az el lenôrzés eset le ges ne ga tív ész re -vé te lei egy már ké szülô, a szín ház fel da ra bo lá sát cél -zó ren de let in dok lá sára szol gál tak volna. A vá ros ve ze -tés a pí árra is gon dot for dít: négy nap pal a ha tá ro zatalá írása elôtt a No vaja Ga zeta ha sáb jain meg je le nikegy, dek la rál tan a kul tu rá lis bi zott ság ér ve lé sét kép vi -selô, Va szil je vet éle sen tám adó cikk. A szerzô – anem zet közi hírû mes ter mû vé szete iránti kö te lezôfôhaj tás után – a Drá mai Mû vé szet Is ko lája, il letvené hány más moszk vai szín ház in gat lan va gyo ná nakés szub ven ci ó já nak össze ha son lí tá sá val pró bálja bi zo -nyí tani: Va szil jev szín háza, bár pri vi le gi zált hely zet -ben van, kép te len meg fe lelô elôadás- és nézôszá motpro du kálni; és a mes ter ön zé sét mu tatja, hogy nincste kin tet tel sem a ját szó hellyel nem ren del kezô tár su -latokra, sem pedig más színházak lakhatási gondokkalküszködô színészeire, nem akarván osztozni. A toll nokazon ban to vább is megy, a cik ket az alábbi, Va szil -jevre vo nat kozó konk lú zi ó val zárva: „…a mû vé sze tetkell sze ret nünk, nem pe dig ma gun kat a mû vé szet -ben. És még ke vésbé azo kat a gazda sági le hetôsé ge -ket, ame lyek mû vé szeti po zí ci ónk ré vén vál nak el ér -hetôvé szá munkra.” A csúsz ta tá sok kal, ha mis ada tok -kal teli cikk (a szín ház in gat la na i nak nagy sá gátpél dául ké te zer négy zet mé ter rel na gyobb nak tün tetifel a hi va ta lo san bir to kolt nál, és foly tat hat nánk) csakazért ér de mel fi gyel met, mert jelzi: a kul tu rá lis bi -zott ság szá mára a „vá rosi tu laj don nal való ha té konygaz dál ko dás” az elsôrendû szem pont, a „pro fesszi o -ná lis szín házi te vé keny ség” pe dig elsôsor ban nemesz té ti kai, ha nem fi nan ci á lis pa ra mé te rek kel mé ren -dô. Még egy, az elôzôek nek kissé el lent mondó idé zet,amely az ese mé nyek késôbbi, a kul tu rá lis bi zott ság ál -tal tör ténô in terp re tá lá sá ban ke rül is mét elô: „Min -den ki tudja (sic!), hogy az al kotó em ber gazda sági te -vé keny ség vég zé sére al kal mat lan. Ha pe dig áta la kulva gyon ke zelôvé, ak kor meg szû nik al ko tó nak lenni.”A ha tá ro zat meg je le nése nagy port ver fel, a saj tó -ban pub li kált cik kek csak rit kán szo rít koz nak tár gyi -la gos hír adásra. A meg szó la lók ér tet len sé gük nek ad -nak han got a te kin tet ben, hogy mi ért ép pen Orosz or -szág ta lán leg na gyobb hírû, szá mos ha zai és kül földidíj jal mél tá nyolt szín házi ren dezôje (csi nov nyik lo gi -ká val: egyik leg jobb kul tu rá lis ex port cikke) ré sze sül akul tu rá lis bi zott ság ki tün tetô fi gyel mé ben, hi szenszá mos moszk vai szín ház nak fel ró ha tók a rossz „ha -té kony sági mu ta tók”, mi köz ben fenn tar tá suk mû vé -szi szín vo na luk alap ján sem in do kolt. Igaz ta lan az avád is, mi sze rint a ren dezô nem „osz to zik”, leg fel jebbmeg vá lo gatja, ki vel, hi szen Dmit rij Kri mov négy be -mu ta tót is tar tott a Po varsz ka ján. Va szil jev és a vé del -mé ben fel szó la lók meg pró bál ják vi lá gossá tenni: atár su lat nem csak ér zelmi okok ból ra gasz ko dik a kez -de te ket szim bo li záló Po varsz kaja ut cai épü le tek hez,ha nem azért is, mert azok fon tos ré szét ké pe zik an -nak az inf ras tuk tu rá lis bá zis nak – a ren dezô sza va i -val: „színházi városnak” –, amelyben Vasziljev iskola–mû hely–szín ház kí sér leti kon cep ci ója meg va ló sul hat.A meg szó la lók né me lyike ugyan ak kor két ségbevonja, hogy a tervbe vett Nyi tott Szín pad pro jekt meg -va ló sí tá sára va ló ban al kal mas volna a ren dezô esz té ti -kai el vei alap ján áta la kí tott Po varsz kaja ut cai ját szó -hely, amely óha tat la nul csak bi zo nyos tí pusú elôadá -sok be fo ga dá sára al kal mas. Ok szana Mi szina, azis mert szí nésznô és tár su lat for máló mû vész, a pro -jekt ben részt vevô tár su la tok ne vé ben írt nyílt le ve lé -ben vissza uta sítja, hogy a fi a tal ren dezôk „kény te le -nek az elôdeik csont jain tán colni”, és kép te len ség nekne vezi, hogy az el múlt esz tendôkben a vá ros ve ze tésenem ta lált egyet len üres épü le tet sem a kí sér leti szín -há zak szá mára.Az ér vek nem ren dí tet ték meg a kul tu rá lis bi zott sá -got; kö vet kezô lé pése a szín ház át fogó, az ügyész ség2007. május 61 www.szinhaz.net

VIL Á GSZÍNH Á Zbe vo ná sá val tör ténô pénz ügyi el lenôrzé sé nek el ren -de lése volt. A 2005 ôszén hó na po kig zajló vizs gá ló dá -sok az alábbi „je lentôs” sza bály ta lan sá go kat tár ták fel:1. A szín ház ze né sze i nek, éne ke se i nek és tán co sa i nakfi ze té sét nem a drá mai szín há zak szá mára meg sza -bott 16-os, ha nem a ze nés szín há zak 17-es be so ro lásaalap ján áll apí tot ták meg. (A szín ház kom men tárja: akul tu rá lis bi zott ság ezt a be so ro lást ti ze nöt éven át jó -vá hagyta.) 2. Az en ged élye zett sze mét szál lí tási kvó tátön ké nye sen meg emel ték. (A szín ház kom men tárja:a tû zol tó ság nem en ged élyezte a szín ház belsô ud va -rá nak le zá rá sát, mert a szom szé dos épü le tek szá máravész ki já ra tot kel lett biz to sí tani. A szom szé dos épít ke -zé sek mun ká sa i nak ezért sza bad be já rá suk volt az ud -varra, és rendre tele is pa kol ták a szín ház kon té ne reit.Mi vel a meg emelt sze mét szál lí tási díj ki fi ze tése ol -csóbb volt, mint a ku kák ôrzése, a szín ház ve ze téseemel lett dön tött.)A rossz ízû hu za vo nák el len ére Va szil je ven, úgy tû -nik, nem le he tett fo gást ta lálni, ezért 2006 már ci u sá -ban a kul tu rá lis bi zott ság döntô lé pésreszánja el ma gát: az áta la kí tás kés lel te té sé -nek vád já val le váltja mû vé szeti ve zetôipo zí ci ó já ból (az orosz szín ház ban ez gya -kor la ti lag az igaz ga tói poszt tal egyenlô),és a szín ház fôren dezôjévé ne vezi ki azúgy ne ve zett re or ga ni zá ció idôtar ta mára.A szín ház új mû vé szeti ve zetôje a mér -nöki vég zett ségû Igor Ga belko, a JANSZ-Au dit cég ve zetôje lesz, aki nek – a rossz -májú kom men tá to rok sze rint – ki zá ró lagannyi kap cso lata van a szín ház zal, hogyfel tûnôen em lé kez tet Dmit rij Na za rovszí nészre; az ô egyet len fel adata, hogy aszét vá lási mér le get el ké szítse, és az áta la -kítást minél elôbb levezényelje. Kérdéseire,hogy mi lesz a Po varsz ka jára „sza bott”elôadá sok kal, a kol lé gi um ból ki köl töz te -tett szí né szek kel és szín házi dol go zók kal,hogy hol szál lá sol ják el a kép zésre és tré -ningre ér kezôket, vagy hogy a vál to zá soklétszámleépítéssel járnak-e, Vasziljev nemkap vá laszt a kul tu rá lis bi zott ság tól.Bár a szín ház jogi kép vi selôje újabbpert ja va sol (a mû vé szeti ve zetôi poszt be -töl té sé hez szak irá nyú felsôfokú vég zett -ség és leg alább öt év – ugyan csak szak irá -nyú – ve zetôi gya kor lat szük sé ges), a pir -ru szi gyôzel mekbe bele fá radt Va szil jev ameg egye zés ben re mény ke dik. A per elu -ta sí tása mel lett már akár a Szre tyen kánlevô kol lé gi um ról is le mon dana, cse rébea Po varsz kaja ut cai épü le te kért.De nincs megegyezés. A társulat zaklatottkörülmények között készül az elôadásokra,a nyári kül földi fesz ti vá lokra és ven -dég já té kokra: a pró bá kat rend sze re senmegzavarják az átszervezést kísérô „felmérések”és „bejárások”. Az átalakítástGabelko végigviszi, a színház szerint szabálytalanságokárán is: a leltári listákonnincs rajta a lel tár bi zott ság alá írása, a ha -mis adatokat tartalmazó szétválási mérlegenpedig, amelyet a színház fôkönyvelôjenem volt haj landó alá írni, egy olyan fô -FENT: A Povarszkaja utcai épülethomlokzataLENT: Belsô tér a régi épületben2007. május 62 XL. évfolyam 5.

VIL Á GSZÍNH Á Zkönyvelô-helyettes aláírása szerepel, akitarra az egyet len napra al kal maz tak. Azátalakítás során – figyelembe véve az ôsziellenôrzés során feltárt pénzügyi szabálytalanságokat(lásd: kukák) – a színházmûködésének jogi kereteit is újraírják: ako rábbi egy sze mé lyi ve ze tés he lyett aszínház irányítását az igazgató (gazdaságiügyek) és a mûvészeti vezetô együttesenvégzi. Va szil jev tud tára ad ják, hogy azigaz gató szem élyé nek ki vá lasz tá sábanem lehet beleszólása.2006. ok tó ber 18-án, Va szil jev tá vol -léte ide jén a kul tu rá lis bi zott ság Alek szejMa lob rodsz kijt ne vezi ki a szín ház igaz -ga tó já nak, és a kö vet kezô napra szer ve -zett tár su lati gyû lé sen be is mu tat ják azúj ve zetôt. A re ak ció: egy ér telmû elu ta sí -tás. A szín ház hon lap ján sze replô össze -állítás szerint Malobrodszkij (aki színházbansoha nem dol go zott) igazi sze ren cse -lo vag: 2002-ben az Orosz Fö de rá cióSzínházi Szövetsége elnökhelyettesi posztjáttölti be, 2003-ban már az AranyMaszk Fesz ti vál ügy ve zetô igaz ga tója –és az Open So ci ety Ins ti tute fe ke te lis tá -ján sze re pel el szá mo lási sza bály ta lan sá -gok mi att. 2004-ben a moszk vai hús vétifesz ti vál ügy ve zetô igaz ga tó ja ként buk -kan fel, majd 2005-ben cég igaz ga tó kéntaz „orosz Holly wood” fel épí té sén fá ra do -zik (a pro jekt pénz ügyi ne héz sé gek mi attel akad), 2006-ban pe dig ô az, aki el vál -lalja a Drá mai Mû vé szet Is ko lája Szín -ház igaz ga tá sát, amit a kul tu rá lis bi zott -ság ál tal fel kért többi je lölt csak Va szil jevbele egye zése ese tén lett volna haj landóel fo gadni. Va szil jev nek a bi zott ság fel -ajánlja a szín ház mû vé szeti ve zetôiposzt ját, hogy ek ként, a bi zott ság ér ve -lése sze rint, a gaz dál ko dási gon dok tólmeg sza ba dulva, sza ba don kon cent rál -has son a mû vé szi mun kára.Va szil jev az And rej Pov ra tov nak, a kul tu rá lis bi zott -ság el nök he lyet te sé nek Fran cia or szág ból kül dött le ve -lé ben a ja vas la tot ke re ken el uta sítja, mond ván: ameg cson kí tott szín ház ban, meg nyir bált ha tás kör relaz ed digi mun kája foly ta tá sát nem látja le het sé ges -nek. Egy, az Eu ró pai Szín há zak Uni ója tag szín há za i -nak írott kör le ve lé ben pe dig a ren de zet len hely zetreés a meg hí vott kül földi pro duk ciók fi nan szí ro zá sáraígért tá mo ga tás el ma ra dá sára hi vat kozva a 2007 ta va -szára ter ve zett fesz ti vált is le mondja.Ez már a bú csú – mond ják a kom men tá rok. Az el -múlt más fél esz tendôben szü le tett majd száz cikk,elem zés és kom men tár a tárgy ban, le ve lek és nyílt le -ve lek íród tak Szer gej Hu gya kov nak, a moszk vai kul -tu rá lis bi zott ság el nö ké nek, Alek szandr Szo ko lov kul -tu rá lis mi nisz ter nek, az orosz par la ment felsôhá zá -nak, Vla gyi mir Pu tyin el nök nek, sôt még II. Alek szijpát ri ár ká nak is, de semmi sem tör tént.Hogy a dol gok hát -te ré ben mi áll hat,ar ról sok ta lál ga táslátott napvilágot. Abban,hogy Va szil jevFENT: A Szretyenka utcaiúj játszóhelyLENT: Manézs az új épületbennem ud va ronc tí pus, ha nem „ne héz eset”, ön tör vé nyûés idônként ön fejû al kotó, meg egye zik a köz vé le ke -dés. Ab ban, hogy az ese mé nyek ala ku lá sá ban amoszk vai csi nov nyi kok prag ma tiz mu sá nak és/vagyhozzá nem ér té sé nek, ne tán rossz in du la tá nak mek -kora sze repe volt, már me gosz la nak a vé le mé nyek.Az is el kép zel hetô, amint azt né hány elemzô fel veti,hogy a moszk vai in gat lanp ri va ti zá lá sok és -spe ku lá -ciók is bele ját szot tak az ese mé nyek ala ku lá sába.Va szil jev szim bo li kus gesz tus nak látja mind azt,ami vele tör tént, és ke véssé dip lo ma ti ku san, de ôszin -tén fo gal mazza meg: „Ha en gem, a Ren dezôk Szö vet -sé gé nek el nö két csak így egy sze rûen fal hoz le het2007. május 63 www.szinhaz.net

VIL Á GSZÍNH Á Zkenni, ak kor mi van azok kal, akik ke vésbé is -mer tek? Akik nem tud nak mit tenni – én el fo -ga dok egy fel ké rést, és el me gyek Eu ró pába…Néha az az ér zé sem, ve zetôin ket az »ehet né -kem van« mot tója ve zérli. Ál lan dóan éhestiszt vi selôk hada irá nyít min ket, akik nem tud -nak be telni a ha ta lom mal, az erôde monst rá ci -ó val, az alá ren del tek fö lötti ön ké nyes ke dés -sel…” S ugya nez Ro man Dol zsansz kij jó valszo fisz ti kál tabb stí lu sá ban, a Va szil jev vé del -mében írott cikkébôl: „A darab esztétikai szempontból vagy akár csak a cí mét te kintve nemkell hogy fel tét le nül tes sék a ha ta lom nak vagya kul tu rá lis bi zott ság nak. Csak hogy ez eset bentes sék el dön teni: a ha ta lom és a kul túra kö zöttici vi li zált mo dell a kö ve tendô mi ná lunk, vagype dig a fe u dá lis. Ha ez utóbbi, ak kor nincstöbb kér dé sem, pon tot te szek, és el bo csá tomaz ol va sót.”Epi ló gus (?)A Drá mai Mû vé szet Is ko lája Szín ház 2007.feb ruár 24-én ün ne pelte fen nál lá sá nak hu sza -dik év for du ló ját, bár a kom men tá rok a ju bi -leum kap csán in kább ha lotti tort, sem mint ün -ne pet em le get tek. Pár nap pal elôtte a tár su latsaj tó kon fe ren ciát hí vott össze, amely a Va szil -jev-ta nít vány Igor Jac kó nak a szín ház mû vé -szeti ve zetôi poszt jára tör ténô je lö lé sét kí vántapro pa gálni. A tár su lat nak ez volt a má so dik,Vasziljev által is támogatott kísérlete arra, hogya kul tu rá lis bi zott ság ér de kes, de nem meg -lepô pál for du lat ról ta nús kodó ja vas la tát –Alek szej Ma lob rodsz kij egy sze mé lyi ve zetôvétör ténô ki ne ve zé sét – meg hi ú sítsa. (Ko ráb bana tár su lat ren dezôibôl ala kult ta nács sze rettevolna át venni a mû vé szeti munka irá nyí tá sát,ezt azon ban a bi zott ság nem en ged élyezte.)Bár a 2006 ôsze óta Fran cia or szág ban dol -gozó Va szil jev nem vett részt a sajtó tá jé koz ta -tón, le ját szot ták az Eu ro newsnak adott in terjú -ját, amely ben a ren dezô ki je lenti: egyelôrenem kí ván vissza térni Orosz or szágba, de ta nít -vá nyait az ál tala el kez dett munka foly ta tá sárabiz tatja.Azt azon ban nem tudni, lesz-e erre le hetôsé -gük, leg alább is a Drá mai Mû vé szet Is ko lájaSzín ház ke re tein be lül. And rej Pov ra tov, a kul -tu rá lis bi zott ság he lyet tes ve zetôje ugyan is ígyre a gált a Kom mer szant Igor Jacko ki ne ve zé sé -vel kap cso la tos kér dé sére: „Ana to lij Alek -szand ro vics Va szil jev je len leg a szín ház fôren -dezôi poszt ját tölti be. Igor Jacko ki ne ve zé sé nekkérdésével nem tudunk érdemben foglalkozni– ho gyan is nézne ki az, ha a zse ni á lis Va szil -jev Jacko be osz tottja lenne? Fáj lal juk, hogy bi -zonyos félreértések folytán Anatolij Vasziljevetrég óta nél kü löz nünk kell. A tá vol lé tét idô le -ges nek te kint jük, és re mél jük, ha ma ro san új -ból mun ká hoz lát.”SummaryIn a month rich with first nights, we open the present issuewith the voice of our critics: Balázs Perényi, Andrea Tom -pa, Tamás Tarján, Tamás Jászay, György Karsai, SzabolcsSzékely, Judit Szántó, Andrea Rádai, László Zappe, DezsôKovács and Zoltán Karuczka who saw 56/06 DementedSouls Vanquished Hosts (quote from a classic Hungarianpoem) by István Mohácsi, János Mohácsi and MártonKovács (Kaposvár), Tchekhov’s The Cherry Orchard (ComedyTheatre), Shakespeare’s The Tempest (Studio „K”, comp -leted by citations by other Shakespearen plays, as well as byGeorg Büchner and Christopher Marlowe), The MurderousDairy by Péter Kárpáti and Jenô Rejtô (Tatabánya), two oneactplays, The Coffee House and The Fireman by Ernô Szép(Örkény Theatre), Béla Pintér’s The Orphaned Star (Szkéné),Paul Gavault’s and Robert Charvay’s The Miracle Child(Radnóti Theatre), Werner Schwab’s The Lady-Presidents(Szolnok), Géza Bereményi’s The Price of Gold (The Ark),Molière’s The Miser (New Theatre) and Shakespeare’s Hamlet(Szeged).In our column on opera Tamás Koltai communicates hisimpressions after having seen for the second time TheMozart Marathon, a day-filling presentation of The Marriageof Figaro, Così fan tutte and Don Giovanni, while TamásMárok saw for us André Chénier by Umberto Giordano atthe State Opera House.Four new dance events were seen by Csaba Kutszegi,Krisztina Horeczky and Krisztián Faluhelyi: Prokofiev’sRomeo and Juliet in a guest-performance of the Monte CarloBallet with Jean-Christophe Maillot’s choreography, aworld premiere of Lilla Pártay’s Gone With the Wind at theState Opera (music by Antonin Dvořák and Zoltán Rácz), aRequiem by the Gangaray Dance Theatre with JózsefHámor’s choreography and Languid Ecstasy by the BakelitMulti Art Center, choregraphed by Márta Ladjánszki.Two conversations follow: Andrea Stuber talked to di rec -tor Csaba Tasnádi, manager of Nyíregyháza’s Móricz Zsig -mond Theater, while Bea Selmeczi met set and costumedesigner Edit Zeke.This time we must unfortunately publish several obitua -ries. Csaba Kutszegi takes leave of the great dancer FerencHavas (1935–2007), László Aprics and Áron Ôze evoke thepersonality of deceased actor Sándor Szakácsi (1952–2007)and Attila Epres says farewell to actor-colleague GyörgyKocsis (1963–2007).In our new column on theatre history we present an inte -resting admonition József Bajza, an important personalityof our XIX th century literary life adressed to his fellowcritics;contemporary comment comes from actor-directormanagerPál Mácsai.Three contributions illustrate the situation of inter natio -nal opera stage. German opera directors Peter Konwitschnyand Claus Guth discuss some pertinent issues of the musi -cal theatre, while Andrea Stuber saw in the Paris Opera TheCastle of Blue-Beard by Béla Bartók as well as The Diary of aMissing Man by Leoš Janáček.Finally Judit Íjgyártó informs the reader about a big poli -tical and cultural scandal of the Moscow theatre life: howthe great director Anatoly Vassiliev virtually lost his inter -nationally acclaimed workshop.Play of the month is The Murderous Dairy, Péter Kár -páti’s free adaptation of a novel by Jenô Rejtô.2007. május 64 XL. évfolyam 5.