Vasárnapi Ujság - 42. évfolyam, 22. szám, 1894. junius 2. - EPA

360 VASÁRNAPI ujság.Ott lent a múzeum-kertre, sőt egész környezetére,a Sándor-utczát is beleértve, kiterjed a«nagy hetz» elevensége, nyüzsgése.Főrendek jönnek-mennek folytonosan,, hintórobog be, a wippek kiváncsian tekintenek ki:— Egy szavazat jött.— Kinek ? Nektek ?— Nem. Nektek.Egy szavazat itt most sokat ér, könnyen azdönthet, mert a differenczia közönségesen olyancsekély szokott lenni, hogy joggal mondhatja azöreg Zuher József, a ki az utolsó a szavazó-lajstromban:«Ugy látom én, hogy itt én rajtamfordul meg minden.»Azelőtt, míg a főrendiház csak afféle álmosüléseket tartott, nem fejlődött ki benne a parlamentiélet, nem volt átlátszó, de zűrzavaros, segymást nem is ösmerték a főrendi tagok; mostrendes pártélet kezd képződni itt is, szervezkedés,taktika. Egy-egy sakkhúzás, kortes-fogás is előbukkan.Valami ilyenféléről tanakodhatnak most isösszebújva gróf Batthyány Tivadarok, s annál isbizonyosabban, mert báró Rudnyánszky Józsefis ott látható, s hogy teljesen ad oculos legyen,honnan jött az ér, mely most már folyammákezd dagadni, ott áll a háttérben Ábrányi Lajos,a piktor is, a ki valamikor Solymosi Esztertfestette le a személyleirása nyomán. Vagy hogytalán nem jól ösmertem meg. Az ördögbe is,rövidlátó vagyok és vibrál a szemem is. Ugylátszik Förster Ottó az és nem Ábrányi Lajos.Bús, kedvetlen arczczal kullog le a lépcsőkönPongrácz tábornok, balkezét a nadrágja zsebébemélyesztve. Hangulatáról az látszik, hogy nemjól áll ott fönt a dolog.A mit megerősít Szász Károly püspök önérzetesmagatartása. Nem így néznek ki a legyőzöttek.Azonban meglehet, hogy a jeles öreg poéta csakazért emelte a fejét úgy, mert valami gondolatotkeres — egy készülő szép költeményéhez.Ugy látszik, vége van az ülésnek. Lassankéntjönni kezdenek ki csoportosan. Báró BánffyDezső miniszterelnök szétnéz a kocsija után.Tőle jobbra főrendiházi tagok haladnak; ezekközt gr. Csáky-Pallavicini, bekötött félszemmel.Más irányban Wodianer báró Bohus Zsigmonddalbaktat a kaszinó felé.— Kemény napunk volt, — mondja Bohus..Tautvik Mátyás rajza.Egy főrangú hölgy a képviselőház karzatán a szavazásalatt.— Hja, hja! — feleli Wodianer. - - Nehézaz élet.Széli Kálmán társtalanul jön ki egy mellékajtónés aztán eltűnik a künn csoportosulótömegek közt. Tekintetén látszik, hogy el vanmélyedve a saját gondolataiba. Néha szórakozottansuhint egyet-egyet esernyőjével a levegőben,mintha valami előtolakodó árnyékot akarnamaga elől elkergetni.Végre lejön a szürke lépcsőkön, mentésen,kardosán, az elnök is. Meg van elégedve magával.Lépte alatt alázatosan, tompán kopognaka márványkövek. Most már csakugyan vége azülésnek.A reporterek egymást taszigálva rohannaklapjaikhoz, megrakodva színekkel, képekkel,megfigyelésekkel, mint a méhek.A kerítésen kívül a tarka-barka népcsoportok,mik egyrészt a notabilitásokat bámulják ésmutogatják egymásnak, még egy darabig beszélikegymás közt, a mi az ülés eseményeiből kiszivárgott.— Nagy baj az. Igazán nagy baj, — mondjasopánkodva egy csizmadia. — Tönkre vagyunktéve, atyafiak. Hogy azt mondják, az a határozat,nem térhetünk át zsidókká. Hát érdemes ittélni ? ...A gyerkőczök, az öreg asszonyok és a tudákosutczai proletárok még vihognak, nevetgélnekegy darabig, aztán szétoszlanak, s újra síricsend ül a múzeum környékére, azaz, hogy egykellemesebb, üdébb zaj költözik ide : a karikázógyermekek napi lármája.M—th.NIKOLITS SÁNDOR1834—1895.Nem éveinek száma szerint, de érdemei utánő volt Nesztora a magyar zenészeknek. Nem úgyértjük, hogy a Magyarországon lakó zenészeknek,hanem annak az egyre fogyó lelkes kiscsapatnak, mely megkezdte és munkálta a magyarműzene első föllendülését, mely bízni tudannak jövőjében, mely nem hódol vakon az idegenbálványoknak.Nikolits Sándorban Erkel Ferencznek egyetlenmeghitt, őszinte barátja szállott a sírba;alig két évvel élte túl mesterét ós barátját.Együtt alapították a magyar zene-akadémiát, —együtt küldték el onnan őket. S most már együttaluszszák a síri álmot.Nikolits Sándor, ki negyven évnél hosszabbideig szolgálta a magyar zene ügyét, mint zeneszerző,mint művész és mint tanár, 1834-benszületett Aradon, hol atyja ügyvéd volt. A gymnáziumotelvégezvén, gyógyszerésznek készült.A szabadságharcz viharos napjaiban a fővárosbakerült, hol úgyszólván magánszorgalombólkezdte a zenét tanulni. És csakhamar oly bámulatoshaladást tanúsított, hogy 1850-ben már anemzeti színház zenekarának tagjalett. 1854-benBécsbe került, hol Sechter tanár alatt folytattazenei tanulmányait. Visszatérve hazájába, hoszszabbideig mint karmester működött a vidéken.1865-ben ismét a nemzeti színházhoz szerződött,hol később, mint fuvolás, átvette a Dopplertestvérek örökét. Ugyanekkor volt a nemzetizenedében a fuvola, az orsz. zeneakadémiánpedig a zeneszerzés tanára. Mint zeneszerzőSzigligeti több népszínművéhez írt népdalokat,melyeknek hangszerelése fényesen tanúskodotthivatottságáról és nagy zenei képzettségéről.Nagy érdemeket szerzett a filharmóniai társaságszervezése körűi, mely társaságnak sokáigvolt alelnöke.Mikor az operát a drámától elválasztották,Podmaniczky Frigyes báró, akkori intendáns,megkínálta őt az operánál a főtitkári állással.Művészi körökben máig is nagy veszteségnektekintik az opera fejlődésére nézve, hogy Nikolitsakkor ezt az állást el nem foglalta.22. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.NIKOLITS SÁNDOR.Nyugalomba akkor vonult, mikor Erkel Sándorhelyére Mahler Gusztávot hívták meg operaiigazgatónak. Az elhunyt nyilt, őszinte ellenségevolt a wagnerizmusnak. Érthető tehát, hogy egyolyan minden áron wagnerista igazgató alatt,mint a minő Mahler volt, nem akart a zenekarbanmegmaradni. Ezután nem sokára megalapítottaKáldy Gyulával a magyar zeneiskolát.Az elhunyt több mint 30 év óta karmesterevolt a fővárosi gör. katholikus templomnak. Afiatalabb zenei nemzedéknek csaknem mindenjelese tanárát és mesterét siratja benne. Deosztozik e gyászban mindenki, a ki a magyarzene ügye iránt mélyebben érdeklődik s megtudja ítélni, hogy ez a fontos nemzeti ügy milyenkiváló oszlopemberét vesztette el az elhunytban.VIVÓ LEÁNYOK A MAGYAR ATHLETIKAI KLUB VIVÓ-VERSENYÉN.A vívóversenyek alkalmával külföldön márismételve alkalma volt a vívás iránt érdeklődőközönségnek hölgyek nyilvános föllépését islátni; mi nálunk csak közelebb volt látható egyilyen érdekes vállalkozás. A magyar hölgyek közöttis vannak ugyan már hivei és gyakorlói a vívásnak,de csak kevesen, és még sokkal kevesebbenolyanok, a kik a nyilvánosság elé is készekvolnának kilépni. Pedig hogy mily nagy s lehetmondani, csaknem osztatlan tetszésben részesülneka nagy közönség részéről, mutatja aMagyar Athletikai klub május 13-iki nyilvánosmérkőzésében szerepelt két bécsi leány példája.Messerknecht Olga és Lujza kisasszonyok voltakezek a hölgyvívók, kik egymással és két fiatalathletával való vívásukkal oly nagy tetszést,tapsvihart és éljenzést arattak, a minőt e nagyvívóversenyek legkitűnőbb férfi hősei sem voltakképesek elérni. A valóban szép sikerű vívás hősnőiméltó elismerést szereztek ügyes és bátorföllépésükkel nemcsak maguknak, hanem tanítómesterüknek, Werdnik Márton bécsi vívómesternekis.IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.Félhomályban. Beszkid István költeményei.Budapest, 1895. A kis kötethez Szabó Endre irtrokonszenves előszót. A fiatal szerző valóban megérdemlia buzdítást, mert az is, ki minden személyesvonatkozás nélkül, egészen hidegen, elfogulatlanultekinti e költeményeket, nem egy méltányolni valótulajdonságot talál bennük. Beszkid István melegenérző költői kedély, tele melankholiára hajló, borongóhangulatokkal. Ép úgy nyilatkozik ez a tulajdonságaszerelmi dalaiban, mint azokban a költeményekben,melyekben az élet és társadalom nagykérdései hozzák hullámzásba lelkét. Érzései, gondolataimég sokszor ködösek, bizonytalanok, dekezdőtől nem is várhatunk tiszta, átlátszó műalkotást,azt, még annál is, kinek igazi hivatása van, aSZÁM. 1895. 4-2. ÍVPOI.-AM.VASÁENAPI ujság. 36!gyakorlat és a komoly toralraány adja meg. Szerzőtelőnyösen különbözteti meg a hitetlenségben s azeszmény sárba rántásában tefc;zelgő fiatal költők gárdájátólhangjának nemessége s a magasabb eszményekkultusza. Fiatal költőnél az is érdem, ha mentesmarad attól a fertőző szellemi ragálytól, mely azutóbbi évek alattply ijesztőleg kezd terjedni irodalmunkban.Beszkid István kötetében számos fordítástis találunk, főleg orosz költőkből. Az eredetivelezeket nem tudjuk összehasonlítani, de a mennyirea nélkül ítélni lehet, úgy találjuk, hogy szerencsésenfordít, s ha verselési tekhnikája fejlődik, hivatotttolmácsa lehet nyelvünkön az orosz költőkneks ezzel igen jó szolgálatot tehet irodalmunknak.A csinos kötetből, mely Nagel Ottó könyvkereskedésében1 írtért rendelhető meg, bemutatunk egyeredeti és két fordított költeményt:Még.Mosolygok még, mint egykor régen,Az ajkamon még víg a dal,Bohó reményim még enyelgnekA fénylő nap sugárival.Még cseng szivemben lágyan, szépenSok balga álom, büszke vágy,Még látok fényt s virágok kelyheMég hinti reám illatát.Még hí a rét bársony pamlagja,Patak tavaszról még csacsog,S ha méla est borul a tájra,Kábítnak még a csillagok.Emiékim fája még virágzik, —Csak olykor, hogyha dúl a szól,A lombok közül észrevétlenPereg le egy-egy tört levél...Nem kábit...(M. I. Lermontov után.)Nem kábit már lényed csillogása,Nem te vagy már, kit benned imádok:Szenvedésimet imádom benned,S a korán eljátszott ifjúságot.— Hogyha néha-néha rád tekintek,S hosszan nézek bűvölő szemedbe,Titkos érzet tartja fogva lelkem,S nem vágyódom viszontszerelmedre.Volt barátném' üdvözlöm csak benned,Minden bájad — az ő üde bája,Csacska ajkad — rég elnémult ajka,S rég zári szeme — szemed izzó párja...Temetőben.(E. Ferrand után.)•Itt nyugoszik az Úrban» — jázmin bokraFödi el ott a többi sor irást;De hisz'tudom: halálról, elmúlásrólAd e pár szó rövid tudósítást.A jázmin bokor szép, fehér virágaVet árnyat az aranybetűk fölé,S a méla csöndes hant körül a légetLágy, édes illatával tölti be.S a sűrű bokor néma nyugodalmaOly örömest nyújt otthont, menhelyet:A ringó ágak közt picziny madárkaMagának apró fészket épített.Oly csend van itt köröskörül — a légetCsak méhek zümmögése tölti be,A harcznak vége ... Oh, mi jó már annakKi nyughatik virágos földbe' le.Hintalapok, iparosok és ipariskolák számára.A kereskedelmi miniszter iparosaink és az ipariskolákszámára szép mintákat tartalmazó füzeteketad ki, melyekből iparosaink ízlést és sok tanulságotmeríthetnek. Ezúttal a vállalat negyedik füzetétvettük, melyben Györgyi Kálmán tanár kő- ésagyagipari tárgyakat mutat be. A füzetben —többnyire szines sokszorosításban — eredeti tervrajzokatláttunk: Hollós Károlytól egy magyarmotívumokkal díszített porczellán-tányér igen csinostervezetét, Csizik Gyulától majolikafestéshezvaló mintát, Nagy Lázártól tányér-rajzot, HáryGyulától egy ízléses majolika-virágtartót és pompáscsésze-mintákat. Philipp Istvántól finom hatásúmajolika-vázát s Roth Miksától Ízlésesen összeállítottszalon-ablak tervezetet. Érdekesek az iparművészetimúzeum keramikai gyűjteményéből közöltparaszt-kancsók s egy bisquit-tál mintája is.A magyarázó szöveg Györgyi Kálmán szakavatotttollából való. A szép kiállítású minták minél nagyobbfigyelmet érdemelnek, mert hasznosak és azipar különböző ágaira terjednek ki. Egy füzet ára1 frt, de egy évfolyam (12 füzet) 10 írttal rendelhetőmeg a kiadóhivatalban, Wesselényi-utcza 1. sz. a.Myria. -- Anya, két elbeszélés, irta Lázár Béla.Jókora kötetet tölt be e két elbeszélésedé • enneknagyobb részét *Myria> foglalja el, mely egész regényterjedelmű. A szerző, kitől csak nemrég jelentmeg egy kötet elbeszélés, mind irói felfogásában,mind előadási modorában nagyon különbözik azoktóla novella- és tárcza-iróktól, kiknek köteteivelmost sűrűn találkozunk, s kik az életnek felületességeit,könnyen jövő menő és adomaszerűn cselekvőalakjait írják le. Lázár lélektani mozzanatokat gyűjtegybe szereplői számára. 0 is a modern életet festi,az ideges, mai emberrel, de az okokat, a vizsgálódásokatfejtegetés és elmélkedés tárgyává teszi, arészleteknél szeret elidőzni, még a cselekmény haladásánakfeltartóztatatásával is. A tanult elme nemegyszer hatalmába ejti gondolataival és reflexióivalaz elbeszélő irót, a kinek soha sem válik hátrányára,ha sietni tud.«Myria» egy szerető, gyöngéd nő életrajza, kezdveaz ábrándos leánykortól, végig egy boldog szerelmen,a mi aztán a sötét tépelődésbe ragadja érzékeny,finom lelkét, az ideges, excentrikus asszonyt,és végre a halálba veti magát, abban a borzasztóföltevésben, hogy halálával fölszabadítja férje költőiszellemét, mely elvesztette szárnyalását. SávorGejza a férj ki költeményeivel nem közönségessikereket ér el, s ki annyira szereti Myriát. De azelső korszak: a mámor, mely ellepi a szerelmeseket,oszlani kezd. Géza mint költő sem bir emelkedni.Myria érezni kezdi, hogy férje lelkét nem birjaeltölteni, bele betegszik a sejtelmes fájdalomba ; decsak egy menekülést képzel, sőt ezt kötelességénekis tartja: meghalni. Ezt a merész thémát Lázár afeladat nehézségének komolyságával dolgozta föl,hogy elfogadhatóvá és valószínűvé tehesse Myriajellemét. Némely részletek (például Gejza irodalmiszereplése) rövidebbre vonása alkalmasint nem lettvolna hátrányára az elbeszélés formájának. A másik,kisebb elbeszélés * Anyát, szintén egy női jellemrajza, s ez kevesebb reflexióival kerekdedebb. Hőseegy színésznő, kit fekete Sarah-nak szoktak nevezni.Vidám, a világgal nem törődő, a míg lány. Mikorférjhez megy, meg kell változnia, mert férje beteg,van kis gyermeke is; mind a kettőnek ő az ápolója.A férj meg is hal. Sarah vad madár volt, de aszerelem és házasság kiforgatta és megmaradtbelőle az anya. Hogy az elbeszélés részleteibennincs-e valami személyes vagy helyi vonatkozás — anemzeti színház környékén tudnák megmondani.Lázár, mint ez a könyve tanúsítja, nem a könnyűbbirodalmi sikereket akarja elérni, s meg is van sokjó tulajdona e becsvágyhoz. A kötet Grill Károlykönyvkereskedése utján kapható s ára 1 frt 50 kr.Horatius. Irta Vopini Albert. Második kiadás.Budapest, 1895. Ara 1 frt. Hogy ez a tanulmányelég olvasóra talált, bizonyítja az, hogy már amásodik kiadásban kerül a könyvpiaczra. A munkairói életrajz, mely Bóma nagy lantosának a jellemévelés költészetének méltatásával foglalkozik. Nagyolvasottsággal összeszedte a szerző mindazt, a mitHoratiusról és költeményeiről nevesebb irók főlega jelen században irtak. Magáévá teszi a kedvezőbbvéleményeket és szembeszáll azokkal, a kik Horatiusnaka hatalmasok iránti hizelgést, vagy épenszolgalelkűséget hánynak szemére. A kor és akörülmények hatásának tudja be Augustus irántihódolatát is, mely mellett «szive mélyén örökre aszabadságért rajongó republikánus maradt, kicsak a viszonyok kényszerítő hatalmának engedvehajlott a monarchiához». Ennek támogatására fölhozza,hogy nagy pártfogója s barátja, Maecenas,minden rábeszélésével sem tudta rábírni Horatiust,hogy az Augustus által neki fölajánlott magántitkáriállást elfogadja. Udvariasan, de határozottantudtára adta ezt Augustusnak is. A gonddal irttanulmányt a régi római műveltség és költészetművelői és barátai érdeklődéssel olvashatják. A kis8-rétű s 153 lapra terjedő csinos könyv, melyhezhárom szövegközi képen kívül két térkép is vanmellékelve, Szilády László nyomdájában készültKecskeméten.Divat a mezőgazdaságban. Irta ifj. WenningerMátyás. Ezen füzetben kikel a szerző az ellen, hogymint a közélet majd minden terén, úgy a mezőgazdaságbanis széliére a divatnak hódolnak. így terjedtel a roppant mértékű gabonatermelés, a mi anagy árcsökkenés legfőbb oka, így terjedt el rendkivüliarányokban a szarvasmarha hizlalás, míg atenyésztés hovatovább kisebb térre szorul, úgyhogy ma holnap azt veszszük észre, hogy szarvasmarha-állományunkszerfelett megcsappant. Különösenáll pedig ez a mi kitűnő, magyarfajta marhánkra,a melyet a nyugati fajta marhákért mindjobban elhanyagolnak. Szintén divatosságnakmondja szerző azon tagadbatatatlan beteges jelenségetis, hogy a kormánytól sokan, úgy szólva, lehetetlenségeketkívánnak s annak minden tényébenszakadatlanul gáncsoskodnak, ha bár ezáltal csak amezőgazdaság fejlődését hátráltatják. Szerző füzetébenúj dolgot nem mond ugyan el, de oly világosancsoportosít s oly élesen előtérbe állítja az egyesjelenségeket, hogy még a tárgyat ismerők is élvezettelolvashatják. A füzet Keszthelyen jelent meg,a társaságkiadásában megjelenő >A magyar nemzet történetet(szerkeszti Szüágyi Sándor) czimü 10 kötetes nagymunkának első kötete már teljes s most a másodikkötet két első füzete (22. és 23.) hagyta el a sajtót. Amásodik kötet főczime «Magyarország az Árpádház ikirályok alatt», s Marczali Henrik irta. A kötetetrövid előszó nyitja meg, melynek szép kezdő képétVágó Pál rajzolta. Az első könyv: iKüzdelem anemzeti függetlenségért» czím alatt Péter ós AbaSámuel, a pogány lázadás, a trónviszályok történetéttárgyalja. Sok illusztráczió járul a szöveghez. Egyfüzet ára 30 kr. — A szintén az «Athenaeum» kiadá -sában megjelenő «Képes irodalomtörténet' 32-ik füzetébenBeöthy Zsolt szerkesztő befejezi Arany Jánosrólirt tanulmányát, Bákosi Jenő pedig a negyvenesévek drámairodalmának ismertetését kezdimeg. Egy füzet ára 40 krajezár. — *Azi848—49-ikiszabadságharcz történetet czimű illusztrált munkábólLampel-Wodianer czég kiadásában megjelent a35. és 36. füzet, számos egykorú rajzzal. Egy füzetára 30 kr.A Történelmi Tár, a történelmi társulat és azakadémia történelmi bizottságának évnegyedesfolyóiratából az ápril-juniusi füzet számos okiratot,művelődéstörténeti és egyéb kiegészítő adalékottesz közé. Az erdélyi fejedelemség történetét kiegészítős Brandenburgi Katalinra vonatkozó diplomácziaiokiratokkal kezdődik á kötet. Beké Antala gyulafehérvári káptalan levéltárában levő okiratokatsorolja föl; Áldássy Antal folytatja a vatikánilevéltár regestáit: Beizner János a gr. Esterházy-családpápai levéltárában őrzött czéhleveleit;Szilágyi Sándor közli a Bákócziak levéltárából az1611—1630 év közti iratokat, stb. A kötet ára1 frt 30 kr.Nemzeti színház. A színházi saison egész végén,május 24-ikén került bemutatóra Gabányi Árpádnégyfelvonásos vígjátéka: «Kisvárosi nagyságok.*Könnyen gondolt, de nem eléggé kigondolt darab.A szerző szemlélődése is előbb végig járt egycsomó vígjátékon, azok szövevényén, fordulatain,mintsem a kisvárosi életen, melyet csak rámagyanánt használ, a mely pedig anyaggal is bőségesenkínálkozik, ha jól megfigyelnék. Az alakok is,melyek vígjátékát tarkítják, s az eljátszásra eléggéelkészültek, nem a kisvárosi élet igazi tősgyökeresalakjai, hanem az a bizonyos , melyből• öntsd le négy kanállal és keverd össze •.Gabányi azonban elég routinos iró, formálni tud, svan vidámsága. Ez a darabja gyönge, de több részénmulatott a közönség. Hanem ez sem a valódi humor,mely húst és alakot ölt, csak az adoma, melyelhangzik. Ambicziója, melylyel a darabot irta, nema jellemfestés, csak vígan beszélő alakok és néhányvíg jelenet. Meséje, szövevénye ér legkevesbbet.Képviselőválasztás a legfontosabb a kisvárosban.Itt is ez a dolog magja, a vígjáték gerincze. Apatikárius Móku|«Benedek (ezt a szerepet Gabányijól megírta és jól is eljátszotta) a leánya vőlegényét,Solti Andort akarja megválasztatni. De ott van agazdag vendéglős, Hubránszky is, az szintén képviselőszeretne lenni. Egyszerűn összevásárolja apatikus váltóit, s ezzel aztán tehetetlenné teszi ajámbort embert, ki olyan vőt akart, a ki képviselő.Solti most maga erejéből küzd a mandátumért ésmenyasszonyáért. Váratlan szövetségest talál BatonyaiRózában, egy kaczér doktornéban, a kinek Soltiegykor udvarolt, de a ki azóta végig járta a francziavígjátékok iskoláját, s mint fortélyos és csábosintrika bukkan elő a kis magyar városban. A szépasszony hamar nyomár jut annak is, hogy Zoványipolgármester hivatalos számadásai körül 5000 frtnyihiba esett. A polgármester kénytelen Solti pártjáraállani. Csakhogy a polgármester meg azt tudja mega fortélyos asszonyról, hogy találkát adott Soltinak;a szép aszony meg ekkor tudja meg, hogy Solti aMókus leányát akarja feleségül venni. Nemcsak amorál diadalmaskodik, hanem Solti is. Képviselő ésMargit vőlegénye lesz. A közönség, a hol alkalomnyílt, tapsolt. Á harmadik felvonás szerzett'legtöbbmulatságot. Az előadást élvezni lehetett. A kaczérdoktornét Nagy B>olya ábrázolta, ki hirtelen vetteát a szerepet Csillag Teréz helyett; MargitotTolnainé. Solti nem valami háládatos szerepeCsászáré; a genre-szerepeket Gabányi (a patika-