1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

való részvételével szolgálja meg. (1847. I. 25. és II. 12.) Széchenyi azonban már korábban arrólbiztosította Lunkányit, hogy írói-újságírói tevékenységében is azzal segítheti ıt a legjobban, ha mintjószágkormányzó, „ház és gazdaság körülti gondjaimat lehetıleg könnyitendi”. (1843. I. 4.) ÉsLunkányinak valóban elsısorban abban vannak nagy érdemei, hogy Széchenyit magángazdasága ügyeineksúlyától nagymértékben tehermentesítve, lehetıvé tette alkotó energiái felszabadítását a közügyek, a hazaszámára. Széchenyi írói munkája támogatására készített adatszolgáltatásai, feljegyzései – abirtokminimumra vonatkozóak kivételével – nem maradtak ugyan fenn, s így nem deríthetı ki, hogySzéchenyi milyen mértékben használhatta fel azokat, de maga a tény, amelyre az idézett apró adatokutalnak, hogy ti. némiekben, s nem is jelentéktelen dolgokban, szerény névtelen munkatársa voltSzéchenyinek, méltó az emlékezetre.1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR / Verbényi László: Modern nyelv ésirodalom oktatásának nyomai Sopronban 1840 körülVerbényi László: Modern nyelv és irodalom oktatásának nyomai Sopronban 1840 körülSzámos jel arra mutat, hogy a soproni társadalom a 19. század negyvenes éveiben elégedetlen agimnáziumi oktatás bizonyos irányával. Úgy látszik, hogy ebben az idıszakban az intézményes oktatás nemteljesen azt nyújtja, amire az életbe lépı ifjúságnak szüksége van. Ám ez az állapot a neveléstörténettanúsága szerint nem lehet tartós. Ilyenkor áll elı az a helyzet, hogy maga a társadalom pótolja azt, amitideig-óráig elmulaszt az intézményes nevelés.Korábbi években írt cikkeimben már feltártam, hogy 1840 körül Sopronban több magániskolamőködött. 1(129) Oktatási irányukban különösen egy tárgycsoport domborodott ki: idegen (német, francia,angol, olasz) nyelv. Erre csupán azért kerülhetett sor, mert az intézményes gimnáziumi nevelés évszázadokóta mozdulatlan merevségben folyt, s a latin nyelvet tette egyik súlyponti ismeretkörré. Ez a beállítottságnem akart tudomást szerezni arról, hogy a 19. század elejétıl kezdve – nem csekély mértékben a franciaforradalom és a napóleoni háborúk 363hatására – az érdeklıdés a nemzeti múlt, a népi kultúra és nyelvemlékei felé fordult. Igen szívós ellenállás után tudott csak utat törni az a felfogás, hogy a mőveltségnemcsak a latin, hanem más nyelvek (francia, angol, német, olasz) ismeretét is jelenti, sıt a gazdaságifejlıdés alapján meg is követeli. A nyelvek szerkezetének tanulmányozása megnövelte az élı nyelvekbecsületét, s diadalra vitte azt a felfogást is, hogy az élı nyelv a holttal szemben mozgékonyabb,gazdagabb, s így alkalmasabb az emberek, népek közötti kapcsolatok megteremtésére és elmélyítésére.A fejlıdés ilyen irányú alakulása következtében kell jelentısnek tartanunk azt a beadványt, amely 1845augusztusában került a soproni városi tanács elé. A javaslat készítıje Taussig Ignác, aki arra kér engedélyt,hogy az ıszi és téli hónapokban olasz, német és angol nyelvi oktatást végezhessen. 2(130)Bár ezekben az években a városi tanács magánoktatásra könnyebben adott engedélyt, mégis szükségesnektartja, hogy a közrendészeti közegek a kérelmezı személyét közelebbrıl megvizsgálják. Az adott rendırségijelentés fıként azért értékes, mert Taussig Ignác személyét közelebbrıl világítja meg. E szerint acsehországi Wildenschwerdt községbıl származik, 28 éves, izr. vallású. Korábbi lakóhelye és mőködésivárosa Nagykanizsa volt, ahol 5 éven át kifogástalan magatartást tanúsított, és az ifjúság irodalmi ésmővészeti nevelésével foglalkozott. Pedagógiai mőködését hivatalosan is igazolja: a nagykanizsaigimnázium igazgatója tanúsítja, hogy Taussig Ignác a gimnáziumi ifjúságot 2 éven át olasz és német86