1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

Boog késıbb lemondott megbizatásáról. Elhatározását azzal indokolta, hogy a baloldali szocialista JuliusDeutsch hadügyi államtitkár különbözı akadályokat gördített tevékenysége el, bár az egész egy fillérbe semkerült az államnak. Ezt annál érthetetlenebbnek és sajnálatra méltóbbnak találta, mivel Renner SaintGermain-be való elutazása elıtt még nagy bizakodással beszélt az akcióról. 38(38)Ezzel a szervezkedés persze nem állt meg. Osztrák részrıl az akciót most Johann Lichtenstein herceg,Alberti gróf (a késıbbi alsó-ausztriai Heimwehrführer, a totális fasizmus osztrák ideológusa), továbbáWalterskirchen gróf, Károlyi gróf, Neumann, Sturm, Pospischil, Feith, Veits stb. vezették. A Gratz-i„Centralkomité zur Befreiung der Deutschen in Westungarn” Nyugat-Magyarország fegyvereselfoglalásának utolsó terminusát a magyar emigránsokkal egyetértésben július 10-ében állapította meg, akika maguk részérıl Királyhida megszállását vették tervbe. Ehhez Anglia és a Wiener-Neustadt-i ententemisszió ígért fegyvert és lıszert. 39(39)Nyílt titok volt, hogy a kormány hallgatólagos hozzájárulásával küszöbön áll Nyugat-Magyarországelfoglalása. Ebben a kérdésben is csak a Kommunista Párt és a munkás és katona tanácsok baloldaliszocialista csoportjai jelentették a Tanácsmagyarországgal szolidáris erıket.A munkás és katona tanácsok 1919. június 30-tól július 30-ig ülésezı II. országos konferenciáján azOsztrák Kommunista Párt részérıl Koritschoner kíméletlen szemrehányásokat tett a kormánynak, hogyNyugat-Magyarország anneksziójának érdekében rendszeres propagandát őz, amikor világos, hogy aproletariátus a Magyarországi Szovjet Köztársaságban akar maradni. Rámutatott arra, hogy a stájertartományi kormány, amely oly sok energiát tanúsít a kommunisták 298ellen, már nem ilyen erélyes a sokkülönbözı, kifejezetten reakciós komitéval szemben, és adatokkal bizonyította be, hogy a határonNyugat-Magyarország ellen fehérgárdákat összpontosítottak. 40(40) A beszéde végén beterjesztett határozatijavaslatot a munkástanácsok elfogadták. „… A konferencia üdvözli Oroszország és Magyarországmunkásosztályát, akik nehéz harcban állnak az entente-imperializmussal. Tiltakozik a burzsoázia hajszájaellen, amely megkíséreli, hogy a Németosztrák Köztársaság és a Magyar Tanácsköztársaság közöttellenségeskedést támasszon, és határozottan kijelenti, hogy Nyugat-Magyarország államihovatartozandóságának kérdését nem lehet másként eldönteni, mint Nyugat-Magyarország szabad,befolyástól mentes népszavazása által…” 41(41)Az Osztrák Kommunista Párt lapja, a Die Soziale Revolution számos cikkben bírálta a kormányNyugat-Magyarországgal kapcsolatos politikáját, állást foglalt a német nacionalista hecc-lap ellen ésmegírta, hogyan gondoskodott a Magyar Tanácsköztársaság a németek önkormányzatáról. Nohaelsısorban németekrıl volt szó, a proletárszolidaritás jegyében nem az elszakadást, hanem aproletárhatalommal való egyesülést képviselte.***Hogyan vélekedett minderrıl az érdekelt fél, maga a nyugat-magyarországi lakosság? A területetnográfiájából és földrajzi helyzetébıl következett, hogy maradása vagy csatlakozása a szomszédosAusztriához a mindenkori magyarországi politikai, szociális és gazdasági viszonyokkal állt összefüggésben.Annyi biztos, hogy a lakosság a közös monarchia fennállásáig meglehetısen közömbös volt ebben atekintetben, és az osztrák Anschluss lehetıségével csak 1918 szeptembere után kezdett foglalkozni, miutánaz osztrák államnyilatkozat, a sajtó, az agitátorok ezt bevitték a köztudatba. Ekkor is elsısorbanautonómiát igényeltek.Hasztalan a próbálkozás abban a tekintetben, hogy kimutassuk, vajon a nyugat-magyarországi népesség8