1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

határozatával, amely szerint az osztrák-magyar határ nem szorul változtatásra. 24(24)Közben Magyarországon március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát. Ez lényegesen másmegvilágításba helyezte Magyarország ügyeit és az összes vele kapcsolatos igényeket.Az antant öt külügyminiszterének május 8-i ülésén Balfour már felvetette, hogy Magyarországon van németnépesség, amely esetleg csatlakozni óhajt Ausztriához. Lansing véleménye szerint – hacsak nemszabályozzák a határt – bizonyos gazdasági kérdések merülhetnek fel. Csak Sonnino akadékoskodott,rámutatva, 295hogy ezt eddig sem Ausztria, sem Magyarország nem vetette fel, és hogy nem lát okot arra,miért kellene e két országot különbözı elbánásban részesíteni. A két ország 50 éve nem viszálykodott ahatáron, jelenlegi kormányaik igen bizonytalanul állnak, és így az idı nagyon alkalmatlannak látszik arra,hogy vitát idézzenek elı a két ország között. Végül úgy határoztak, hogy kijelölnek egy bizottságot, amelyinformációt győjt az Ausztria és Magyarország közötti határ lehetséges kiigazítására vonatkozólag. 25(25)A Tizek Tanácsának május 12-i ülésén Wilson hangsúlyozta, hogy Ausztria és Magyarország határát azAusztriával kötendı békeszerzıdésben kell kijelölni. Úgy értesült – mondotta –, hogy az osztrákok felfogják vetni a kérdést és a Szövetséges Hatalmak feladata lesz azt eldönteni. Egy kis vita után mégis azthatározták, hogy az 1867-es határokat megtartják, és ha valami nehézség támadna, a szükséghez képestdöntenek. 26(26)1919. június 2-án, a Saint Germain-i kastélyban nyújtották át az osztrák békedelegációnak a békeszerzıdéstervezetének I. részét. A június 2-i feltételek nem sokban tértek el a rossz sejtelmektıl a határokvonatkozásában sem; a Szudéta-vidéket Csehországnak, Dél-Steiermarkot és Karinthia déli részétJugoszláviának, német Dél-Tirolt pedig Olaszországnak ítélték; Magyarország felé – egy lényegtelenPozsony környéki változtatástól eltekintve – az 1867 óta fennálló régi határokat tartották meg. 27(27) Azosztrák békedelegáció Nyugat-Magyarországra vonatkozó óhajának a békefeltételek elsı fogalmazásában abékekonferencia tehát nem tett eleget. Itt – feltehetıen – az a meggondolás volt mértékadó, hogy azAnschlussra törekvı Ausztriát nem szükséges területi gyarapodásban részesíteni; bár az a körülmény, hogya Magyarországgal kötendı béke még hátra volt, ezt teljesen nem zárta ki.A békefeltételek megválaszolása Renner, Bauer és Seitz feldkircheni tárgyalásainak megfelelıen, különbözıjegyzékekben történt meg. A területi kérdésekre vonatkozóan június 15-én és 16-án két jegyzéketterjesztettek be. Június 25-én ezeket még két újabb jegyzék követte, ezek közül az egyik a Német-Ausztriahatáraira vonatkozó ellenjavaslatokat tartalmazta. 28(28)Már a békefeltételekre vonatkozó június 16-i általános jegyzék is sajnálkozását fejezte ki, hogyNyugat-Magyarország népének többször kifejezett óhaján: a Német-Ausztriához való csatlakozástbocsássák népszavazás alá, – elcsüggedı hallgatással átsiklottak. 29(29) A június 16-i jegyzék történelmi,földrajzi, gazdasági okok alapján igényt formált e területre, leszögezve, hogy nem követ el semmiféleerıszakos annexiót, mert ezt is, mint minden más területi kérdést, kizárólag a nemzetek szabadelhatározására bízza, szabad népszavazáson keresztül maga a lakosság döntsön, akar-e Német-Ausztriávalegyesülni vagy sem. 30(30)A határokra vonatkozó ellenjavaslat Német-Észak-Csehország, Német-Dél-Csehország,Német-Szudétaország, Német-Dél-Morvaország, Alsó-Ausztria, Német-Nyugat-Magyarország,Stájerország, Karinthia, Krajna, Tirol vidékére népszavazást 296kért, és ezzel kapcsolatban konkrételképzeléseit is kifejtette: a népszavazás ellenırzésével és vezetésével nemzetközi bizottságot bízzanak meg6