1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

enyhíti, hogy mind az ideiglenes, mind a végleges alkotmány a felszabaduló területek vonatkozásábanföderációról beszélt, és a felszabadult szlovák területeken a forradalmi kormány ezt meg is valósította. Ezaz elv kimondatlanul is feltételezte, hogy egyetlen nemzetiséget sem akarnak akarata ellenére aTanácsköztársaság határai között tartani. Kun Béla a Tanácsköztársaság külpolitikájáról nyilatkozvahangsúlyozta, hogy az nem áll a területi integritás alapján és a sajtó is több alkalommal foglalkozott akörnyezı államokhoz való viszony és így az önrendelkezés kérdésével is. Kun Béla a Tanácsok OrszágosGyőlésén a Monarchia helyén létrejött új államok közti problémák rendezésére felvetette egy közöskonferencia gondolatát is: „… ezen a konferencián fog eldılni és nyilvánvalóvá válni, hogy nekünknincsenek elnyomó törekvéseink, mi minden dolgozó önrendelkezési jogának alapján állunk.” 20(20) Amikormájusban Saint Germainben megkezdıdtek az osztrák békeszerzıdés tárgyalásai, és várható voltNyugat-Magyarország elcsatolása, a tanácskormány vezetıi és a lapok az annexiós tervekkel szembenegyre gyakrabban beszéltek Nyugat-Magyarország önrendelkezési jogáról is. Nem volt azonban egyértelmőaz állásfoglalás abban a tekintetben, hogy ki illetékes az elszakadás, vagy maradás kimondására. Beszélteka „népesség egyetemérıl”, a „dolgozókról”, de mégis elsısorban a proletariátus önrendelkezési jogáthangsúlyozták, ami viszont túlzó, nem reális álláspont volt.A tanácskormány joggal sérelmezhette az osztrák kormány magatartását, amelynek megvolt az afurcsasága, hogy a nyugat-magyarországi ügyekben mindenkivel tárgyalt, csak az illetékes magyar féllelnem, bár az osztrák kormány a Magyar Tanácsköztársaságot elismerte és vele diplomáciai összeköttetésbenállott. Renner a közvetlen tárgyalásokat Magyarország akkori bonyolult helyzetében – nem tudni miért –nemcsak kilátástalannak, de egyenesen lehetetlennek 294tartotta. 21(21) Kun Bélának anyugat-magyarországi kérdés tárgyában Otto Bauerhez intézett május 12-i jegyzéke kifogásolta is, hogyNémet-Ausztriában heves agitációt fejtenek ki, hogy a kormányt a nyugat-magyarországi területekannektálására bírják, és hogy Seitz úr gyárosokból és földbirtokosokból álló „nyugat-magyarországi”küldöttségeket fogadott. Ennek a rendszeres izgatásnak – mutatott rá a jegyzék – az a célja, hogy abürokrácia és a kapitalizmus érdekében kiszélesítse az állam területét, és hogy a munkásokat újból igábahajtsa. Végül meggyızıdését fejezte ki az iránt, hogy az osztrák proletariátus nem fogja engedni, hogyeszközül használják föl nyugat-magyarországi osztálytestvéreinek leverésére. 22(22)De az osztrák kormány erre sem kezdeményezett tárgyalásokat, a tanácskormány nagyrészt az osztráklapok cikkeibıl, valamint a Saint Germain-i tárgyalások menetébıl értesült az osztrák kormány lépéseirıl.***Allizé francia reprezentáns 1919. május 2-án nyújtotta át Bauernek a Szövetséges és Társult HatalmakSaint Germain-en Layeba szóló meghívását a Német-Ausztriával kötendı békefeltételek megvizsgálására.Az osztrák békedelegáció Renner vezetésével május 12-én utazott el Bécsbıl, de a békefeltételekátnyújtására még több mint három hetet kellett várakoznia. Hamar kiderült viszont, hogy az AntantAusztriát legyızöttnek tekinti, és annak megfelelı bánásmódban részesíti. Tulajdonképpeni tárgyalások,viták Saint Germainben egyáltalán nem folytak: a szerzıdı felek is mindössze két alkalommal, együnnepélyes megnyitón és egy éppoly ünnepélyes záróülésen találkoztak.A nyugat-magyarországi kérdés, mint Ausztria határainak megállapításával kapcsolatos probléma, eleintekevés figyelmet kapott a szövetségesek részérıl. A békekonferencia február-március folyamán a cseh-szerbkorridor tervével kapcsolatban foglalkozott ugyan Pozsony, Moson, Sopron, Vas vármegyek sorsával, deOlaszország ellenállása miatt a cseh komité március 8-i ülésén olyan értelmő végleges határozat született,hogy a csehek igényét elutasítják. 23(23) Ez a határozat megegyezett a békekonferencia területi bizottságának5