1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

Tanácsmagyarország milyen vidékein élvezett a német lakosság helyi autonómiát, illetve hol vették azttervbe. Az elv az volt, hogy minden község, ahol a lakosság többsége német, a német járásokon keresztülvalamely német autonóm területhez tartozik. Ezek: 1. Német–Nyugat-Magyarország, 2. Mittelgau, 3.Swäbische Türkei. 14(14) A Forradalmi Kormányzótanács április 28-án elrendelte a német és a ruszin tanácsmegválasztását. E tanácsoknak az volt a feladatuk, hogy a XXVI. sz. rendeletnek megfelelıen aTanácsköztársaság végleges alkotmányát elıkészítı tárgyalásokon a magyarországi német, illetve ruszinproletariátust képviseljék. Az elvi jelentıségő 1. §. kimondotta, hogy a Tanácsköztársaság meg akarjaszüntetni a proletárok mindennemő elnyomását, közte a nemzetiségi elnyomást, és hogy a MagyarTanácsköztársaság különbözı nyelven beszélı, de egyenjogú népek proletariátusának szövetségén alapszik.A rendelet értelmében a „német autonóm jogterületek”, azaz német kerületek a hozzájuk tartozóközigazgatást megyei tanácsi jogkörrel intézték. A német népbiztos április 4-i rendeletének az a része, hogya 3 autonóm jogterület együttvéve egységes német kormányzósági szövetséget képez – egyelıre nememelkedett törvényerıre. 15(15)A Magyar Tanácsköztársaság nemzetiségi politikáját – és így a magyarországi németajkú lakosságirányában követett politikáját is – a tanácsok országos győlésén, június 23-án elfogadott alkotmánynak anemzetek jogairól szóló fejezete fejtette ki véglegesen. A 84. §. a korábbi rendeleteknek megfelelıenleszögezte, hogy minden nemzet szabadon használja nyelvét és fejlesztheti mőveltségét, és evégbıl, ha nemis él összefüggı területen, mőveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakít. A 85. §. szerint a helyiigazgatás mindenütt a többségben lévı nemzet kezében van, de a hivatalos érintkezésben a nemzetikisebbségek is használhatják nyelvüket. A 85. §. a Károlyi-kormánynak a magyarországi német népönrendelkezési jogáról szóló 1919. évi VI. néptörvényéhez 16(16) viszonyítva már teljes részletességgelbeszélt a nemzeti autonómia két formájáról: a több járásra kiterjedı önálló kerületrıl, és a több kerületrekiterjedı nemzeti kerületrıl. Az alkotmánynak ez a paragrafusa a tanácskormány eddigi rendeleteihezképest elıször mondotta ki, hogy a Tanácsköztársaság a nemzeti kerületek területeivel a német kerületekközponti tanácsszervei útján érintkezik. Az alkotmány a helyi autonómia hatáskörébe utalta a kérdésesterületek beligazgatását, igazságszolgáltatását, közoktatását és közmővelıdését, míg az egyetemesérdekeket érintı ügyekben a Tanácsköztársaság rendelkezései a nemzeti kerületekre is kiterjedtek. 17(17)Az elsı német kerület, amelynek felállítását a Forradalmi Kormányzótanács 1919. július 16-i CXXIX.rendelete kimondotta, a nyugat-magyarországi német 293nemzeti kerület volt, de tervbe vették aközép-magyarországi német kerületek határainak megállapítását is. 18(18)A nyugat-magyarországi német lakosság a Tanácsköztársaságban tehát önállóan intézte belügyeit, azigazságszolgáltatást, a közoktatást, a közmővelıdést; a kormány széleskörő területi és kulturálisautonómiát biztosított számára. Errıl az autonómiáról egyébként tekintélyes osztrák polgári történetimunkák napjainkban is elismerıen szólnak. 19(19)Mindamellett a tanácskormány egészében pozitív és nagy jelentıségő politikájának megvolt az ahiányossága, hogy elmulasztotta annak egyértelmő leszögezését, miszerint elismeri a Monarchia voltnépeinek – közte a határmenti mintegy 300 000 fınyi nyugat-magyarországi németajkú lakosságnak –önrendelkezési jogát egészen a különválásig –, jogát önálló állam alakítására, illetve, hogy valamely mástetszés szerinti államhoz csatlakozzanak. Az önrendelkezési jog elismerése pl. a németek esetébenegyáltalán nem feltételezte volna, hogy a Tanácsköztársaság a különválás mellett van, vagy hogy ennekérdekében agitál; hogy nem leplezi le, nem mondja meg, ki és miért akarja az elcsatolást, és ehhez képest mielınyös a proletariátus, a dolgozó lakosság számára. De a nemzetiségek közötti bizalmatlanság eloszlatása,a proletariátus osztályharcának szabad kibontakozása érdekében erre szükség lett volna. E mulasztást4