1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

az elmaradt soproni útért, megküldi Soprony’ tájékához. Aprilisben, 1815 16(88) címő elégiáját.Kazinczy köszönettel nyugtázza ezt a verset, s – bár a korábbi évekéhez képest megritkul levélváltásuk –továbbra is tájékoztatják egymást irodalmi terveikrıl, nézeteikrıl, tevékenységükrıl s a tudomásukra jutottkulturális hírekrıl.1816. márc. 7-i levelében ezt írja Kis János Sopronból:„Általjában mégeddig itt nálunk nehéz volt uj Magyar könyveket kapni: ezután talán könnyebb lessz,mint-hogy Vigand könyváros Posonyból ide jött lakni.” (I. m. XIV, 3149.)A másik ilyen mővelıdéstörténeti szempontból említésre méltó soproni hírt 1819. febr. 27-i levelében közliKis János Kazinczyval:„Horváth István egynéhány heteket itt töltött nálunk Sopronyban. Gróf Szécsenyi Ferentz İ Excellentiájafamiliai Bibliothecáját vevén számba, mellyet a’ birtokos hasonlóképen a’ Regnicoláris Bibliothecáhozajándékozott. A’ Gróf eleinten olly móddal tette az ajándékolást, hogy a’ könyvek eladattassanak, ’s a’beveendı pénz a’ Pesti Institutumbéli Tisztviselık fizetésének öregbitésére fordítassék. De Horváth látván,hogy sok nagy betsü és ritka könyvek vannak, arra birta a’ Grófot, hogy ezen Bibliothecát a’ második mellékívánja felállitatni segéd-Bibliotheca név alatt ha a’ Palatinus az elébbeni szándéknak ezen változtatásáthelyben hagyni fogja.” (I. m. XVI, 3708.)Berzsenyi soproni tartózkodásáról is hírt ad Kis János 1820. dec. 10-i levelében:„Berzsenyi a’ költı most télen Sopronyban lakik; már a’ mult telet is itt töltötte, minthogy három fija itt járOskolába. Tsak ritkán látjuk egymást…” (I. m. XVII, 3922.)Három nappal késıbbi, soproni keltezéső levelében maga Berzsenyi is megszólal végre. Beszélbetegségérıl, „a’ hypochondriának eggyik legnagyobb gráditsá”-ról, soha fel nem oldható rezignációjáról,melybe Kölcsey „goromba recensio”-ja taszította, s békejobbot nyújt Kazinczynak.A következı év nyarán, 1821. jún. 16-án Kazinczynak írt levelében Döbrentei Gábor 17(89) számol besoproni útjáról. Ebben Kis János mellett másik közös barátukról, Tatay Jánosról 18(90) is megemlékezik:„Legelsı meglátogatásom Sopronyban Kist czélozta, ’s minekutánna Tataynál, 323ki most a’ Sopronyiútban, Lövın Gróf Széchényi Pál jószágán Plébános, két napot töltöttem volna, Tatayval együtt mentemhozzája. Bár a’ liberális Plebanost a Lutheránus Superintendensné lekötelezıbb magaviselettel fogadtavolna, de mivel máskép történt majd szinte kettınkkel együtt, siettünk Kishez, a’ kertjébe, a’ honnét Tataynem engedé magát többé a’ szobába felvezettetni. Én Sopronyban maradék négy nap, ’s nem öröm nélküléltem órájimat. Millyen különös érzéseket gerjeszt azon helyen, férjfi korban való megjelenésünk esztendıkeltelése után, mellyben a’ gyermek kornak éltük napjait…” (I. m. XVII, 3989.)És közben egyre jobban tapasztalniok kell az irodalom nagynevő veteránjainak, hogy új csillagok jelennekmeg a magyar költészet egén, s ık irodalmi elveiknél fogva menthetetlenül elszigetelıdnek.Kis János nincsen elragadtatva az „újak”-tól. A Kazinczy-féle iskola írói érdemei hangsúlyozásával írjabarátjának 1823. jan. 24-i levelében:„A’ mi a’ fiatalabb Iróknak elıttem esmeretes munkájit illeti, nagy örömmel látok minden szép igyekezetetés törekedést; de Elıtted nem titkolhatom el, hogy minekutánna az ut már elıttök valamennyire meg vagyon31