1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

támadásának a pergıtőzébe került. Szerencsére nézeteltérésük hamarosan tisztázódott, bár Kis még 1813.szept. 11-i levelében is tesz célzásokat Rumy hibáira. S ez annyiban tarthat számot az érdeklıdésre, mertKis egyúttal általánosságban is bírálatot mond az akkori gimnáziumok helytelen tanítási módszerérıl:„… némelly studiumot hosszasabban tractálnak, általjában többet dictálnak, mint Gymnasiumban kellene.Ki hagyhatná helyben, ha R. a’ historiából p. o. egy óra alatt közel 3/4 óráig diktál?…” (I. m. XI, 2513.)Idıközben megjelenik a Mondolat, melyben a nyelvújítás ellenségei teljes erejükkel Kazinczy ellen fordítjáktámadásuk tüzét. Kazinczy érdeklıdésére Kis János 1814. febr. 24-i levelében még ezt írja: „AMondolatnak én hírét sem hallottam, még leveledben róla nem olvastam.” (I. m. XI, 2603.) Március végénazonban már a soproniak is olvashatták ezt a gúnyiratot. 1814. márc. 27-én írja Kis János Kazinczynak:„A’ Mondolatot tegnap én is vevém, ’s a’ mennyire eddig nézegethettem, igen hitvány munkának találom.A’ vad új szókat én is útálom, de azok és azoknak koholói ellen okos embernek máskép kellene Szatirátirni. Az illyen vakarás nem látom mi jót szőlhetne, mikor jó ’s rossz Írókat öszvezavar ’s egyaránt gúnyol.”Csatkai Endre 1924. aug. 23-án a Sopronvármegye hasábjain Erdélyi mágnások soproni találkozója1814-ben címmel ismerteti Cserey Farkas 1814. okt. 29-én Kazinczynak írt levelét, melyben afelvilágosult, tudományt és irodalmat kedvelı erdélyi arisztokrata beszámol soproni útjáról széphalmibarátjának. A levél soproni vonatkozású részletét érdemes idéznünk:„Én augustusban egy szerda napon Bécsbül meg indulván, estvére Sopronba érkeztem és be szállottam aKorona nevezetü vendég fogadóba. Más nap reggel elsı dolgom volt Kist fel keresni – alsó tanulószobájába találtam Döbrenteivel, ennek attyával és Kisnek valóba szelid lelkü hitvessével. Döbrenteimiheljt be léptem, által ölelt öröm érzéssel és Kissnek auffirolt. Kevés mulatás után az asszony felsıszobáiba távozott és oda engemet is invitált, de már pipázásba egyeledvén férfiakul, Kisnél maradánk, holis mingyárt szent érzésü, Hazát, Haza culturáját tárgyazó beszélgetéshez fogánk, melj között WesselényiMiklós is – reggel meg érkezvén Sopronba – hozzánk érkezett. Délig foljtattuk szivemre nézve igeninteressans beszélgetéseinket, melj közbe én Kisnek egész Lelkét szivembe, képit emlékezetembe zárám.Délután uira találkoztam nálla; de rövid lehete mulatásunk, mert Kisnek egy akkor meg halálozottSchnellerné (kinek fia armadamba F. M. L.) temetésire kelle menni – én Döbrenteivel a Czukorraffenoriába(!) mentünk, és még járni akaránk Sopronba, de egy sebes essı szállásomra kergete. Estve feléKis a Döbrentei attyával meg látogatának, és más fél órányi nállam létek után érzékeny szível, Kisszeretetinek soha meg nem hülhetı emlékezetével el válánk egymástul. Én Barátom örökre áldani fogomazon szerencsés gondolatomat, melj Kishez vezérlett, és ezen utazásom leg becsesebb részinek aszt tartom,hogy vélle személjesen meg ismerkedhettem.” (I. m. XII, 2757.)3221815 tavaszán Kazinczy Kis Jánoshoz és Dessewffy Józsefhez írt leveleiben ad hírt arról, hogyrövidesen Bécsbe utazik, s Pestet, Zircet, Pápát és Sopront érintve meglátogatja ottani barátait is. KisJánost 1815. máj. 1-én, Bécsben kelt levelében azonban már arról értesíti, hogy ez az útiterve felborult:„A’ Pesti Provinciális Commissarius, nem tudom, melly okokra nézve, nem akara nekem Assignátiót 15(87)adni Soprony felé, ’s útamat Gyırnek ’s Köpcsénnek intézé.” (I. m. XII, 2907.)Arra is utal ebben a levelében, hogy a Pesten hallott hírek szerint Pannóniában több régi barátja isellenséggé lett, most már csak egyedül Kisben bízik.Kis János 1815. máj. 11-én kelt levelében baráti együttérzésérıl biztosítja Kazinczyt, s talán kárpótlásként30