1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

az összes politikusok, informátorok és szervezık, valamint Nyugat-Magyarországról Arndt százados, acsornai ellenforradalmi lázadás vezetıje. Egy titkos osztrák monarchista szervezet még külön 100 embertígért a puccs keresztülviteléhez, ha hasonló akcióban viszontsegítségre számíthat. 10(10)Mintegy 30 ellenforradalmár, köztük Sigray és Pallavicini grófok meg is 291kísérelték az áttörést. De azegész társaságot még a határon letartóztatta az osztrák határırség. Szmrecsányiék tehát felsültek adologgal és a közvetlen fegyveres beavatkozást le kellett, hogy vegyék a napirendrıl, bár valamennyinyugat-magyarországi ellenforradalmi akcióban késıbb is benne volt a kezük.A szociáldemokrata párt a nyugat-magyarországi kérdésben továbbra is az önrendelkezés álláspontjátképviselte és hivatalosan semlegességet mutatott ezekkel az üzelmekkel szemben. Pedig nem volt kétséges,hogy nemcsak Nyugat-Magyarországról, nemcsak a Magyarország elleni ellenforradalmi mozgalmakrólvolt szó, hanem az Osztrák Köztársaságon belüli reakció mőködésérıl is, amely minden jobboldali ügyetegyben a szociáldemokraták ellen is igyekezett kihasználni.***A Tanácsköztársaság rendezetlenül vette át a nemzetiségek ügyeit a Károlyi-kormánytól. A szocializmusértfolyó harc érdekei megkövetelték, hogy a tanácskormány napirendre tőzze a demokratikus átalakulásvalamennyi, így a nemzetiségi kérdésnek a megoldását is. Ezt egyébként a fennálló határ-problémák issürgették. A nemzetiségi politikában követett elvek az adott helyzetben egyszersmind külpolitikaiirányelveket is képviseltek a cseh, a szlovák, a román és a délszláv nemzetiségek irányában, miután azokMagyarországtól már elszakadtak, illetve elszakadóban voltak, és kisebb népszigetektıl eltekintve, csak anémet- és ruszinlakta vidékek képeztek a Tanácsköztársaságon belül nagyobb, összefüggı nemzetiségiterületeket. A kormány nemzetiségi politikája gyakorlatban tehát csak az utóbbi területek lakosságánakállamjogi helyzetét szabályozhatta, míg a többiekkel a megegyezésre törekedhetett, illetve az esetlegesvisszacsatlakozás formáját jelölhette meg.A Tanácskormány messzemenıen gondoskodott a köztársaság területén élı legnagyobb számú nemzetiség,a németek nemzeti egyenjogúsításáról és önkormányzatának kiépítésérıl. A Forradalmi Kormányzótanács aMagyar Népköztársaság ideiglenes alkotmányaként ismert 1919. április 3-i XXVI. sz. rendeletébenkimondotta, hogy a Magyar Tanácsköztársaságban minden nemzet, ha összefüggı nagyobb területen él,külön nemzeti tanácsot és intézı bizottságot is alkot; továbbá, hogy a különbözı nemzeti tanácsokalakítását, egymáshoz való viszonyát és a föderalisztikus alapon álló Magyarországi Tanácsköztársaságvégleges alkotmányát a tanácsok országos győlése fogja megállapítani. A rendelet utolsó paragrafusaszerint a Kormányzótanács külön rendelettel fogja szabályozni azoknak a bizottságoknak a megalakítását,amelyek a végleges alkotmány életbe lépéséig egyes nemzetek ügyeinek intézésében döntenek. 11(11) Április7-én a magyarországi németajkúak számára is fontos nyelv-rendelet elıírta, hogy minden hatóság köteles aMagyarországon használatos nyelvek bármelyikén kiállított, hozzá tartozó beadványt elfogadni és azelintézést a beadvány nyelvén közölni. 12(12) Az általános nemzetiségi politikai elveket különbözı rendeletekalkalmazták a magyarországi németek helyzetére.1919. április elején a ruszin népbiztossággal egyidejőleg létrehozták a német népbiztosságot, és így amárcius 21-én megalakult kormányzótanács Kalmár Henrik és Stefán Ágoston személyében kétnépbiztossal bıvült. A német népbiztosság 1919 április elején kezdte meg mőködését. Április 4-irendelete 13(13) a közelgı 292választásokról intézkedett és megállapította a német területek választásibeosztását. A rendelet alapján az is eldönthetı, milyen területek tartoztak a német népbiztossághoz, és hogy3