1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

„Holnapután reggel indúlok a’ Napam nélkől. Pozsonyban és Bécsben jó ideig fogok múlatni, és így megnem határozhatom, mikor leszek nálad. Meg lehet, legalább nem lehetetlen, hogy Gyırbıl nem Pozsonyba,hanem Sopronyba veszem útamat. – Édes barátom, képzeled, melly örömöm lesz, hogy Téged valahamegláthatlak. Bátor leszek egyenesen hozzád szállani. Ha barátok azt falun cselekedhetik, miért ne miVárosban is? Dolgozó szobádban én megférek éjszaka.” (I. m. VI, 1353.)Végre tehát – a sok meghiúsult terv után – Kazinczy megláthatta Sopront. Bécsbıl jövet, 1808. október12-én egy napot töltött városunkban. Széphalmon, okt. 31-én kelt levelében már viszontagságoshazaérkezésérıl tudatja Kis Jánost. Pesten túl ugyanis hetek óta esett az esı, és sok helyen hat ökörrelkellett kocsiját a kátyúból kivontatni.„… De eltőnt minden úntakozásom, valamikor visszatekintettem Bécsi útam scénájira, mellyek közttminden bizonnyal elsı helyet foglal az, a’ mit nékem Soprony ada…” – írja kedves visszaemlékezéssel (I.m. VI, 1368.).Szorosabb baráti körét részletesen tudósítja errıl az utazásáról. Szentgyörgyi József debreceni orvoshoz1808. nov. 10-én írt levelébıl idézzünk egy soproni vonatkozású részletet:„… Bécsben 12. napot töltöttem, ’s megrakván szekeremet eggy képíróval, 12(84) két Anglus-agárral és egykis Mopszlival, 11dik Octoberben ott hagyám Ninivét, ’s más nap délelıtt Kisnél felléptem. İ azolta hogyláttam, sokat ütıdött; de az nem csuda, mert 1795. 29d Septembere olta tizenhárom eszt. és 14. napmult-el; az pedig csak csinált változást. Én azolta megıszőltem, megfonnyadtam. Szint olly szeretetreméltó, szelíd és bölcs ember, mint a’ legtiszteltebb Író…”A továbbiakban Kis János meghitt családi körérıl ad kedves tájékoztatást, majd így folytatja:„… Magamnak vala vágyódásom Némethnét 13(85) meglátni, ’s írtam neki, hogy ne vegye rossz névenbátorságomat, ’s jıjjön Kishez, a’ hellytt hogy én menjek hozzá. Ezen szabadságomat azzal menthetteönmaga, hogy még akkor nap akarván elhagyni Sopronyt, valóságos rablás volt volna magam eránt másnáltölteni idımet mint Kisnél…”Elmondja aztán, hogy Németh László özvegye fiával együtt jelent meg Kisnél. De az asszonyról nemvalami hízelgıen nyilatkozik: „panaszkodó”-nak és „dicsekvı”-nek ismerte meg. Végül a levél utolsósoproni vonatkozású részlete így hangzik:„A’ Sopronyi nagy égésben Kis nem szenvedett semmi kárt: igen Kisné. 700 réf vászna veszett el a’fejérítıben. Ezt azért említem, mert nagyon tudom, mint fáj az efféle az asszonyoknak. İk is ígymosolyganak, mikor a’ mi papirosainkat emészti el a’ tőz.” (I. m. VI, 1370.)Bizony igen rövidre sikerült Kazinczy soproni tartózkodása, s vajmi keveset láthatott a város életébıl,kulturális értékeibıl. Nyilván ı is érezte ezt, ezért írja 1808. nov. 12-i levelében szeretett vendéglátójának:319„Valamint 1795nek 29dik Septembere elfelejthetetlen volt mindeddig elıttem, és még soha úgy elı nemfordúlt, hogy Gyıri szerencsés pillanataimra ne emlékezzem: úgy nem fog soha 12d. Nov. nékem feljönni,hogy Soprony is lelkem elıtt ne lebegjen. Maradékaink irígyelni fogják nékem ezt a’ szerencsémet! – Kétízben láttalak már, és mind a’ két ízben olly zavarva. Harmadikszor, ha csak lehet, nem Bécsbıl lejövén,hanem Bécsbe felmenvén, foglak meglátni, azt szentől igérem magamnak.” (I. m. VI, 1372.)Váczy János megjegyzi – amit már Toldy Ferenc is észrevett –, hogy Kazinczy ebben a levélben október27