1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

„E pillanatban veszem a’ Napam levelét, hogy a’ mai Posta hozta hozzá a’ hírt, hogy Bécsben eggysuccessionális 11(83) perében végképen triumfált, és így velem Júniusnak végével Bécsbe mégyen. Akár mibekeről, kedves barátom, látni foglak! az én jó Grófném nem fogja nehezen venni, hogy Soprony ’s talánKıszeg ’s Körmönd felé kerőlünk.” (I. m. V, 1291.)Kis János már 1808. máj. 21-én válaszol erre a levélre:„… Bétsi útadhoz annál szívesebben kívánok jó szerentsét, mennél édesebb örömöt gerjeszt bennem az a’reménység, mellyel látogatásod eránt nyujtasz…” (I. m. V. 1299.)1808. jún. 8-án azonban sietve közli Kazinczyval, hogy a „Superintendentzialis Gyülés” miatt jún. végénnem tartózkodhat Sopronban, ezért kéri: „… az említett napokon vagy Bétsben múlass, vagy Sopronyonkivől akárhol másutt.” Kazinczy egyik korábbi levelében jelezte, hogy korán elhúnyt barátjának, NémethLászlónak Sopronban élı özvegyével és fiával is találkozni szeretne. Kis János ebben a levelében írja:„Némethné is épen akkor fog az Ura jószágára egy két napra elutazni.” A levél utóiratát érdemes teljesterjedelmében idéznünk:„Gymnasiumunkban Jul. 4. 5. 6dik napjain lesz az examen. Ha Jul. 1 vagy 2dik napjain lehetne szerentsénkhozzád, akkor még az ifjúság itt lenne, ’s prof. Raits ur, a M. Társaság’ igazgatója, igen szeretné, a’ mintmondja, Társasága által Néked tiszteletet tétetni. Minden esetre azon leszek, hogy 1. Jul. haza jöhessek. Tepedig tedd azt, a’ mit környőlállásaid engednek.” (I. m. V, 1305.)Ezek a vizsgák bizony Kazinczy jelenléte nélkül zajlottak le, mert bécsi utazását el kellett halasztania.Közben pedig Sopron lakói igen súlyos napokat éltek át. Bár az 1808 nyarán városunkat pusztító hatalmastőzvész pontosabb leírása számos munkában megtalálható, nem árt idéznünk Kis János 1808. aug. 4-énkelt levelének ide vonatkozó részletét:„A tüz három izben Jul. 19dikén d. u. egy órától, Jul. 22dikén d. u. 2órától – ’s Jul. 24-dikén reggeli ötórától fogva megemésztett külsı városunkban mintegy negyedfélszáz házat és 20–25 embert. Melly nagyvolt légyen a’ rémülés, tsak azt tudhatja, a’ ki látta, ’s egyszersmind azokat a’ balgatag mendemondákat ishallotta, mellyek az említett idıközben széllyelszárnyaltak, a’ milyen p. o. az volt, hogy Napoleon plánumaminden Magyarországi nevezetesebb városokat a’ végre kiküldött gyujtogatók által egészen elégettetni. Miaz egész belsı várossal együtt tsak ugyan sérelem nélkől maradtunk. Templom és papi lakhely a’ külsıvárosban sem égett el egy is.” (I. m. VI, 1329.)Kazinczy 1808. aug. 19-én az eddigieknél jóval terjedelmesebb levélben siet barátjának vigasztalására,annál is inkább, mert már negyed évnél is hosszabb idı telt el korábbi levélváltásuk óta. Közli, hogysoproni útjára csak az ısz folyamán kerülhet sor.Cserey Farkast, Erdélyben élı barátját már szept. 4-i levelében értesíti, hogy hamarosan Sopronba indul.Rumy Károlyról, a késıbbi tudós soproni professzorról is hírt ad, akinek éppen azokban a napokbantagadta meg a cenzúra egyik munkája kinyomtatását. Vázolja Rumy erényeit („… az az ember, a’ ki ollysok hasznot hajthatna a’ hazának a’ historiai ’s más tudománybeli fachban…”), s ugyanakkor anyagitámogatást kér nyomorgó barátja számára 318Csereytıl. Természetesen Kazinczy maga jár elöl jópéldával, s – miként írja – a pénzbeli segítségen kívül két hordó bort küld Rumynak.1808. szept. 9-én szokatlanul rövid levélben, de annál örömteljesebb hangon írja Kazinczy szeretett sopronibarátjának, Kis Jánosnak:26