1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

testvére is említetik – hogy jószága választatott a’ történet’ scénájává. Osztán a’ nagylelkő Földes Úrkörőllebegve Náp… pántlikájával, mutatja mind civilis, mind moralis nagyságát.” (I. m. III, 648.)Az elbeszélés tehát Sopron vidéki környezetbe átplántálva – Kazinczy eredeti terve szerint – látottnapvilágot.„Kövesd templomának innepét őlte gróf Széchényiné, a nagy Festetics testvére, kinek onnan nem vala távolczenki kastélya, eljöve vendégeivel, látni e falusi mulatságot s szerette jobbágyainak táncza közzéelegyedni…” – Így kezdıdik a novella, aztán a cselekmény kibontakozása során a környékbeli helynevekközül még Kapuvár és Kópháza szerepel, a leányszöktetéssel kapcsolatosan pedig a gyıri országútra ésKıszegre is utalást találunk benne. Kétszeresen is kedves lehet tehát számunkra Kazinczy „Sép Anikó”-ja,mert írói célja – Széchényi Ferenc iránti tiszteletének kifejezése – mellett a szépirodalom számára ismegörökíti néhány Sopron környéki helynevünket.1804. nov. 11-én kötött Kazinczy házasságot. Hőséges barátai és fegyvertársai a magyar irodalomkimővelésében: Kis János és Németh László meleg hangú jókívánataik mellett ezekben a hetekben isszorgalmasan közölnek vele soproni vonatkozású híreket.„A’ Sopr. M. Társaság egy kötet verseket adott-ki, mellyben akaratom ellen egy néhány (annak elıtte mástzélból felküldött) darabjaimat is beiktatták” – panaszolja Kis János (I. m. III, 702.)„Mit mondaszsz a’ Sopronyi Társaság munkáihoz?” – kérdezi Kazinczytól Németh László. (I. m. III, 694.)Döbrentei Gábor 1804. nov. 30-án ugyancsak Sopronból küld tájékoztatást a Magyar Társaság újkiadványáról:„Azon hazafiúi nekimelegedés, mellyel a’ Tek. Úr magát, Sztella borítékán a’ soproni magyar társaságtagjának írá 1794-ben, édesen sejteti velünk, e’ társaság 315próbamunkáji zsengéjének kegyes fogadását.Kiválogattuk mi mostani társak, az elıttünk 1790 olta voltak munkáji közül a’ jobbakat ’s bátorkodvánmagunkéit is azokhoz sorzani, sajtó alá bocsátók ime, 1804-ben. Óh fogadja magasra ment társunk ezeketszivesen, érdeme nem hervadó koszorúja mellıl, melly felé a’ mi virágaink csak most bimbódzanak.” (I. m.III, 705.)Kazinczy 1805. febr. 23-i levelében válaszol Döbrentei levelére:„Az Úr levelét a’ Társaság ajándékával szint annyi illetıdéssel vettem, mint hazafiúi örvendezéssel. Kedvesnékem azt látni, hogy a’ Jók engemet szeretnek, ’s hiúságom igen is kész elhitetni, hogy ezek engem azértméltóztatnak szeretetekre, mert a’ jót velek együtt én is szeretem:– – – szeretni hivenA’ jót! gyülölni vesztig a gonoszt!… Fogadja el az Úr szíves köszönetemet érette, ’s jelentse a’ Társaságnak, mellynek, mint Titoknoka, képétviseli, hogy én róla mindenkor kedves érzésekkel emlékezem, ’s gyarapodásának úgy is mint hazafi, úgy ismint Társ, szívesen örvendek…… Kedves nekem azt látnom, hogy az a’ szent tőz, melly ezt a’ Társaságot alkotta, meg nem lohadt…” (I.m. III, 725.)23