1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

példád szóllította a’ Múzsák’ tiszteletére…” (I. m. III, 588.)1803 májusában Kis János rövid ideig Sopronban tartózkodik s innét írja levelében:„Most Sopronban vagyok, ’s ezennel megyek a’ M. Társaság gyülésébe, hogy a’ mennyire lehet, ez által isbuzdítsam ifjú társaimat, a’ kik között egy kettı minden esetben szeretetre méltó. Utóbb ezekrıl is irok. Éljboldogúl.” (I. m. III, 594.)Mire azonban ez a levél Érsemjénbe ér, Kazinczy már útban van Bécs felé. Pestrıl május 20-án indul acsászárvárosba, s az a terve, hogy útközben meglátogatja barátait és eljut Sopronba is. Szándékát egykisebb baleset hiúsítja meg: Tatán elragadják a postakocsi lovai, s Kazinczy „tört orral és arczúlattal ’störtnek gondolt balkarral” emelkedett fel a földrıl. (I. m. III, 601.)Németh László siet kifejezésre juttatni azt a reményét, hogy Bécsbıl visszafelé jövet még találkozhatunkGyırben. 1803. máj. 31-én kelt levelében írja:„Micsoda ellenséges fatum az, a’ melly meg nem akarja engedni, hogy én Kazinczymat meg ölelhessem.Alig voltál, a’ mint T. Fábri Úr mondja, Gyırtıl egy órányira, hogy megérkeztem, sıt alig ha az uton öszvenem akadtunk; de a’ kotsid bé volt tsinálva. – Ez megesett, de most már kénszerítlek a’ szent barátságra,mely bennünket öszve köt, hogy viszszajövet, ha tsak nagy rövidségedre nem esik, felém jıjj ’s legalább isegy vagy két napot nálunk tölts. Most is nem lett volna e helyesebb barátid ölében tölteni beteges napjaidatés itt gyógyítatni magadot, mint sem Bétsbe, a’ Tsászári városnak zőrzavarjába keverned magadot. Ám,legyen, – Sopronyban szálj kedves Sógoromhoz, Fábritzius 8(80) Andráshoz, Némethednek házába; úgytetszik, minden másnak irigylem szállásodat, elég közel leszel Rajtshoz is, és majd a’ városnak közepén. –Onnét pedig … vedd útodot nem-egyenest Keszthelyre, hanem Némethedhez… A kerülés nem több fél napijáróföldnél, ’s innét azután, a’ hová a’ Sopronyi Kotsisok 15–20 ftért lehoznak, Keszthelyig tsaknempostán mehetsz. Réménylem, sıt hiszem, hogy látlak. – Ma megy épen illyen foglalatú levelem Sopronybais Fabritzius Sógor Uramhoz, hogy ha ez elszalasztana, az talám meg fog lelni.” (I. m. III, 600.)313Visszafelé jövet sem sikerült azonban Kazinczynak útját Sopron felé vennie. 1803. júl. 23-i levelében etervének meghiúsulását így mondja el Kis Jánosnak:„Tudod, hogy az volt plánomban, hogy Bécsbıl vissza jövén Sopronyt, Kıszeget, Szombathelyt,Körmöndöt, Kámot és Nemes Dömölköt meglássam. Ezen szerencsémtıl megfosztott a’ Tatán Maj.21-dikén történt feldılésem. Orrom’ porczogója ketté tört, balkarom szörnyő ütést kapott; e’ miatt sietnemkellett a’ feredıbe, és meg akarván kémélni sérült karomat a’ rázástól, szekeremet hajóra rakattam, ’s úgyjöttem -le Pestre. E’ szerint nem láthattam sem Kist, sem Himfyt, sem Némethet. Bár mint hízelkedjem a’ teszereteteddel – mivel hízelkedjem pedig, ha azzal nem? – arról bizonyossá teszlek, hogy e’ veszteséget Ti,barátim, nem érzitek úgy koránt is, mint én!” (I. m. III, 605.)Csatkai Endre a Sopronvármegye 1924. május 14-i számában („Sopronmegyei háttér ésSzéchenyi-kulisszák egy Kazinczy-novellában”) és 1938. nov. 12-én a Soproni Hirlapban („Nagycenkikulisszák egy Kazinczy-novellában”) érdekesen világítja meg Marmontel francia író Laurette c.novellájának Kazinczy által történt megmagyarosítását.Marmontel Laurette-jébıl Kazinczy novellájában Szép Anikó lett s természetesen – miként aBácsmegyeiben – a jellemekkel együtt a cselekmény színhelyét is magyar környezetbe teszi át. A novellatémája meglehetısen vérszegény és sablonos: Laurette (Anikó), az alig tizenöt éves parasztlányka hamvas21