1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

érdeklıdését az irodalmi kérdések iránt.Aztán végre megnyílik a munkácsi várbörtön kapuja. A sokszor már nem is remélt szabadság túláradóboldogságában írja Kis Jánosnak, a legkedvesebb barátnak, 1801. június 28-án, szabadulásának napján:„Repülök az Anyám’ karjai közzé, ’s meglátom megint a’ kies lombot, hol életem, hab, szél, ’s veszélyután, boldog homályban fog elmúlni. De nem indulhatok, még el nem mondom a’ mit nem tudsz, hogy élek,’s a’ mit tudsz, hogy szeretlek. Várom leveledet.” (I. m. II, 485.)Kis János, aki ebben az idıben Kıvágóırsön lelkészkedett, válaszlevelében kielenti, hogy Kazinczykiszabadulásának napját egész életében ünnepnek fogja tekinteni. A kortárs írók legtöbbje is melegenüdvözli, de nem így a korábbi fırangú mecénások, akiknek a soraiban ott találjuk Széchényi Ferencet is.Reájuk céloz Váczy János, Kazinczy levelezésének szerkesztıje:„Azok, kik fogsága elıtt oly szívesen látták házuknál: most nem mernek vele nyiltan érintkezni, félvén akirályi nehezteléstıl” (I. m. II. Bevezetés XXIII. lap).Bár a hosszú rabság alaposan megviselte Kazinczy egészségét is, mégsem hagyja el a remény. Újramegragadja a reformátori zászlót, melyet a Habsburg zsarnokság közel hét esztendıre kicsavart kezébıl, shárom évtizeden át ez a zászló mutatja a haladás egyetlen járható útját hazánkban. Levelezése egyre jobbanbıvül, s ezzel párhuzamosan megsokszorozódnak irodalomszervezı feladatai is: minden jövedelmétkönyvekre, levelezésre költi, mégis kevésnek érzi az áldozatot, ha a magyar mővelıdés megújhodásáról,elıbbre lendítésérıl van szó.A Dunántúlról ekkor – az idıközben Nemes-Dömölkre került – Kis Jánost és a gyıri Németh Lászlót 5(77)sorolja legjobb fegyvertársai közé. 1802. okt. 31-én írja Virág Benedeknek:„… Barátaim nekem számosan vannak, Kis János és Németh László azok, a’ kikkel szorossan levelezek…Ha Kist vagy Némethet láthatod, nézzd bennek az én leghőbb barátimat”. (I. m. II, 539.)S a hő barátok leveleiben számos soproni vonatkozású, Kazinczyt érdeklı híradással találkozunk.„Az ujjabb Litteraturát illetı dolgok, mellyekrıl valamit tudok, ezek: Sopronyban egy ifjú tudós,Bredezky 6(78) Ur egy német Almanakot nyomtattat ily tzim 312alatt: Naturhistorisches Taschenbuch fürUngarn, melyben a’ Sógoromtól 7(79) most Keszthelyi, elıbb Késmárki Professortól is némelly levelekfognak elı jıni…” (I. m. II, 553.) – írja 1802. dec. 13-i levelében Németh László.Kis János, aki Kazinczy ízlését tartja a legfıbb tekintélynek, természetesen hozzá küldi elıször (1803-ban)a Sömjénben gazdálkodó Berzsenyi verseit: a „Romlásnak indult…” kezdető híres ódát és még másikkettıt. Kazinczy elragadtatással nyilatkozik:„Betegen vettem leveledet, de feléledtem, ’s bajomat nem érzem többé. Ime midın azon kesergek, hogy aza’ szent tőz, melly már csak kevesek szivében tápláltatik, közelít elalvása felé, eggy dicsı lángot látokfellobbanni véletlenől. Háládatosan borúlok a’ szent anyának, a Természetnek lábaihoz, s tisztelettelimádom bölcseségét, hogy a’ történetek’ fonala olly szorosan füzte a’ segédet a’ veszély mellé. Tégedetpedig, becsőlhetetlen barát örvendı köszönettel szorítlak mellyemre. Örvendj, édesem! és nem csakLiteratúránknak örvendj, hanem örvendj Magadnak is. Mert ha a’ Te Berzsenyid csak titokban irogatta is,és Néked vezérlésed nélkől, verseit: de ıtet a’ Természeten kivől bizonyosan leginkább és legközelébb a’ Te20