1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

tervek és a nagynémet agitáció már felvetették Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatolásánakgondolatát. A háború alatt a cseh-szerb emigráció is tervbe vette a szóban forgó területnek cseh-szerbkorridorrá való alakítását.Amikor az 1918-as polgári forradalmak szétzúzták a Habsburg Monarchiát, az Osztrák Köztársaságszámára is új határokat kellett vonni. Az Ideiglenes Alkotmányozó Győlés Német-Ausztria államterületénekkiterjedésére, határaira és kapcsolataira vonatkozó november 22-i államnyilatkozatában több német területmellett Német–Nyugat-Magyarországra is bejelentette igényét. A november 12. és 14-i vitánál Heilingeralsó-ausztriai keresztényszocialista képviselı, Parrer és Gruber keresztényszocialista képviselıkkel együttmég a terület azonnali – esetleg fegyveres – birtokbavételét javasolta. Ellenük a szociáldemokraták, fılegRenner lépett fel mérséklıleg, rámutatva, hogy lehetetlen egy államjogilag idegen területen – ahol egyetlenhatósággal sem rendelkeznek – területi felségjogot gyakorolni. 1(1) De a fı ok, amiért a szociáldemokratákjavaslatát elfogadták az volt, hogy Magyarország kilátásba helyezte az élelmiszerszállításokbeszüntetését. 2(2) Bauer késıbb maga is elmondotta, hogy az óvatos tartózkodásra a kormánynak jó okaivoltak: az osztrák hegyvidék és a magyar alföld termékcserére van utalva, így a béke és barátságfenntartása mindkét népnek tartós érdeke. 3(3) Ezért a november 22-i államnyilatkozat az erıszakosmegoldást elutasítva 290csak azt mondotta ki, hogy a béketárgyalásokon azt az álláspontot kell képviselni,hogy ezt a német településterületet is ugyanolyan önrendelkezési jog illeti meg, mint amilyentMagyarország kormánya a többi nép felé is elismert. 4(4)1919 tavaszán Ausztriában Nyugat-Magyarország megszerzésének gondolata már pártkülönbség nélkülbehatolt a köztudatba, s mindenekelıtt jobboldali, keresztényszocialista és nagynémet körökben talált lelkestámogatásra.Az Ostdeutsche Rundschau c. nagynémet lap kijelentette, hogy a bécsi szocialista kormánytól nincs mitvárni, így a keresztényszocialistákra és a nagynémetekre hárul a felelısség, hogy a kormányra nyomástgyakoroljanak és Nyugat-Magyarország javára egy fegyveres beavatkozást kierıszakoljanak. 5(5) Anyilvánosság elıtt a „Verein zur Erhaltung des Deutschtums in Ungarn” szervezet, „Deutsche Landsleuteaus Ungarn” csoportja Alfréd Walheimmel az élen állandóan napirenden tartotta a kérdést. 6(6) A polgárilapok megindító „segélykiáltásokat” közöltek Nyugat-Magyarországból: „In aller Herzen brennt nur einWunsch: Los von Ungarn, hin zu Deutschösterreich”. A Tanácsköztársaság elıl Ausztriába menekültemigránsokból pedig küldöttségeket vonultattak fel Rennerhez és Seitzhez, hogy a nyugat-magyarországinémetek nevében közbelépésre kérjék Ausztriát. 7(7) Ugyanakkor összeköttetésbe léptek osztrák monarchistacsoportokkal és hozzáláttak, hogy elıkészítsék Nyugat-Magyarország annektálását. Az egész ügynekNeunteufel nagynémet képviselı volt a spiritus rectora. 8(8)Ebben az idıben a bécsi magyar emigráció is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a helyi ellenforradalmierıket mozgósítva, fegyveres betörést szervez Nyugat-Magyarországra, és azt a Tanácsköztársaságtólelszakítja. Ezzel megteremtették volna magyar területen azt a pontot, amelyen megvetve lábukat, Budapestellen vonulhatnak. Bethlen a békekonferenciához intézett memorandumában kérte is, hogy az antantnyújtson segítséget a bécsi antibolsevista komitének, járuljon hozzá 20–30 millió K összegő kölcsönmegszerzéséhez, hogy a komité Nyugat-Magyarországon néhány ezer emberbıl álló haderıtszervezhessen. 9(9)A bécsi Bank utcai magyar követség kirablása megoldotta a pénzkérdést. A Szmrecsányi-csoport május6-ra tervbe vette a határmenti Bruck megszállását. A készülı puccs szellemi vezetıje egy Wild nevőosztrák százados volt, ı beszélte, tervezte meg a dolgot Sigray gróf lakásán. A tárgyalásokon megjelentek2