1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

értesenek…” (I. m. II, 436.)Két héttel késıbb ugyancsak Kis Jánoshoz ír egy soproni vonatkozású „üzleti” kérdésekkel kezdıdı levelet:„Most nem az Aesthetikus, hanem a’ Merkantilis K. írja hozzád Levelét, kedves Kisem! De ezt nem kellkevésbbé szeretned, mint amazt. Kevéssel jövök elıdbe; azzal a’ kéréssel, hogy Gyıri Könyvkötı MillerFerenc Urat, ki a’ Magyar Literaturáért olly példásan iparkodott egykor, hívassd magadhoz, éstudakozd-meg, micsoda exemplárjaim tevıdtek -le kezénél, mennyit árult belılök, és mik vannak még elnem kelhetıleg nála? – Adj nékie Rabat helyett egynehány exemplárt az el nem költekbıl, a’ többit a’pénzzel eggyütt vedd magadhoz, és valamelly alkalmatossággal küldjed Aszalay János Urnak, Pozsonyba;lakik ez a’ Barátom Kochmeister volt Patikárus házánál…A’ másik, a’ mire kérlek az, hogy írj Sopronyba, és ott is az el nem költ Herdereket és Diogeneszeimetvétessd, sıt vitessd által Aszalayhoz, azzal a pénzzel eggyütt, a’ mi talám némelly exemplumokért begyőlt.– S imé a’ Merkantilis K. elvégzette dolgát Veled.Következik az Aesthetikus K. fecsegése…” (I. m. II, 438.)Kazinczy hosszú, súlyos rabsága elıtt még két levelet ír Kis Jánoshoz, s az utolsó elıttiben, mely 1794.május 11-én kelt, szintén találunk soproni utalást:„… Édes Kisem, bár a’ mi Sopronyi Társaságunk állhatna talpra. Nem kell pénz, nem kell fény, csakeggyetértés és barátság kell; akár adunk ki munkát periodusokonként, akár nem.”Érdemes idéznünk ugyanennek a levélnek az utóiratából is néhány sort, mely jól rávilágít Kazinczyfelvilágosultságára, a magyar jakobinus mozgalommal való egyre nagyobb fokú eszmei azonosulására:„… 6a Maji Kassán, a’ Gyülésben egy Religionaria Investigatiót 4(76) kezd olvasni a Notárius… – Énfelpattanok, T. N. Vmegye, mondám, avvagy nem vólt é még elég idınk, alkalmatosságunk, okunkmegtanúlni, hogy mikor az igazságot nyomozzuk, nem kell lenni Religiónknak…, hogy ollykor, és akkormikor itt vagyunk, nem kell lenni Pápistáknak, Kálvinistáknak, hanem csak embernek és polgárnak…” (I.m. II, 445.)1794. dec. 14-én történt Kazinczy Ferenc elfogatása s majdnem egy teljes esztendıt „a budai tömlöcz’szennyei” között tölt. Martinovics Ignácot és a mozgalom legfıbb vezetıit kivégzik, Kazinczyra még újabbbörtönök sora vár. Sem ı, sem a hő barát, Kis János – aki akkor Gyırött volt tanár – nem gondolta, hogymindkettıjük által áhított találkozásuk Kazinczy egyik börtönbıl a másikba hurcolása során történik meg.Kis János Emlékezéseiben személyes megismerkedésük körülményeirıl ezt írja:„Kazinczy, kivel már elıbb szorgalmasan leveleztem, Kufsteinba Gyırön keresztül vitetvén, a fogadóbamagához hivata, s ott az ıt késérı katonatiszt 311jelenlétében beszélgeténk egymással s akkor általa atöbbek között az is értésemre esett, hogy hozzá írt leveleim budai fogságában tıle elvétettek; deártatlanoknak találtatván ismét visszaadattak.” Csillaggal megjelölt jegyzetben hozzáfőzi mindjárt KisJános: „Ezek utóbb Kufsteinban ismét elvetettek tıle, s nem is adattak vissza.” (I. m. II, 174.) Ez az idézetegyúttal magyarázatul szolgál arra is, hogy miért nem találunk 1801-ig Kazinczy levelezésében egyetlenKis János által írt levelet sem.Hatodfél évig – „… 2387 napig lévén megfosztva tintától…” (I. m. II, 497.) – Kazinczy Ferenc alig írlevelet, de gyenge egészségi állapotáról szóló tudósításai mellett e néhány levél is mutatja változatlan19