1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

A részvétlenség fojtó, bénító légkörében sem csökken azonban tettvágya, Kis Jánoshoz, a késıbbi jelessoproni költı-püspökhöz írt egyik levelének tartalma is erre utal:„Sík és meredek a’ tetı, mellyre fel kell vergıdnünk, ’s szemünk vissza retten, ’s elfogja a’ vakulás, haelıre tekintvén, látjuk mi van hátra. De ha vissza tekintvén, elnézzük, húsz esztendı alatt melly utat tevénk,hah barátom! az kedvet önt a csüggedezı szívbe. Még húsz esztendıt, ’s ez a’ míveletlen de szép, degazdag örök, nem miáltalunk, hanem azok által, a’ kiket példánk fog ide szítani, más alakot veszen magára,’s csak várd, eljı a’ nap, bizony eljı, midın szomszédink nem mondják többé, hogy bennünket nemismernek.” (I. m. II, 425.)Lázas szervezı-munkája nem szünetel. 1792. június 29-én, Budán kelt levelét 3(75) érdemes teljesterjedelmében idéznünk:„A’ Sopronyi Magyar Társaságnakidvezlését jelentiKazinczy Ferentz.Benkı Ferentz, Enyedi Professor Erdélybenn, ezelıtt bizonyos idıvel 50 nyomtatvány Mineralogiájátküldötte hozzám, hogy számára adjam -el. Egynek árát 2 Rfntban szabta-meg. Részeltetlek benneteket is,ismeretlen, de szívesen szeretett Társak, azon szolgálatban, mellyet ennek a’ nagy nevezető Tudósnak énteszek, munkáját isméretlen környékekre juttatván. Kérlek, az ide rekesztett 10 nyomtatványt adjátok-el, ’sárát, azaz 20 Rftot, küldjétek Stahel és Kilián Uraknak Pesti bóltjokba, hogy azt ott fel-vehessem, ésBarátomnak békőldhessem. Segélje-elı a Mindenható nemes igyekezeteteket, engem pedig fogadjatokbarátságos szeretetetekbe. Azon leszek, hogy azt megérdemelhessem. Budán, a’ 6-dik hónap’ 29-dikén1792.” (I. m. II, 402.)Sajnos, nincsen semmi adatunk sem arról, hogy mi lett Kazinczy felhívásának az eredménye.Kis Jánossal 1793 nyarán veszi fel Kazinczy levelezés útján a kapcsolatot, s már elsı levelében is érdekessoproni vonatkozásokra találunk. Az irodalmi, ill. tudományos társaságok alakításának jelentıségéthangsúlyozva írja:„… Lakos Társunk által végre bévezettettem a’ Sopronyiba; ’s már errıl merem reményleni, hogy ez, hacsak egy két Kist és Lakost találunk, dicsıségére fog válni Nemzetünknek. Én nem sokára valamelymunkám homloklevelére függesztem ezt a’ megtiszteltetésemet.Igazán, kedves Barátom, ti vagytok azok, és tágosabban, a’ Sopronyi Társaság az, a’ mibıl mindent várok.Minden kétségen kívől vagyon az, hogy a’ Lutheranusok Oskoláiból jönnek-ki azok az Ifjak, a’ kikAesthezissel dicsekedhetnek. Városokban neveltetvén, Muzsikát és valami kevés Festést, ’s Németőltudván, a’ Német Irók’ Munkáinak ismeretségét tehetitek magatokévá, mellyek nélkől haszontalanigyekszik valaki hazai Literatúránkat boldogítani…” (I. m. II, 424.)17