1959. XIII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

Kreutzinger: Kazinczy arcképe. (Olajfestmény)Bácsmegyei, a regény fıhıse 13 levelét keltezi „Soprony”-ból: ötöt szerelméhez, Nincsihez, hetet pedigbarátjához, Marosihoz, de egyetlen levélben sem találunk konkrétabb utalást városunkra vagy annakkörnyékére. Annál feltőnıbb ez, mert a szerelmében csalódott Bácsmegyei Marosihoz Budáról keltezettelsı levelében így ír: „… Ismered a kilátást: Budának egy része a Margitsziget szép lombú fáival, s az amessze terjedı gyönyörő lapály a kékellı szentendrei s nógrádi hegyektıl addig, hol a ráckevei torony avizek közül kinyúl, s Veszprém felé a hanyatló nap, krókusszínő királyi palástjában.”Nyilvánvaló, hogy Adolf leveleinek fordítása, ill. megmagyarosítása idején Kazinczy már jól ismerte Budát,de nem ismerte közelebbrıl Sopront. Mindenesetre 307városunk helyszínként szerepeltetése az ifjúmőfordító elsı jelentısebb mővében arra enged következtetni, hogy Kazinczy törekedett megismerni ezt azısi várost, melynek közelében, Cenken van a kastélya a kor jeles magyarjának: Széchényi Ferencnek.Bár maga Kazinczy késıbb nem sokra tartotta Bácsmegyeijét, irodalmat kedvelı, ill. irodalommalfoglalkozó kortársai közül többen – így elsısorban Horváth Ádám – elragadtatással nyilatkozott róla.15